Mātiu 26
1 Pea kuo fakaʻosi ʻe Sisu ʻae ngaahi akonaki ni kotoa pē, pea pehē ʻe ia ki heʻene kau ākonga,
És mikor mindezeket a beszédeket elvégezte vala Jézus, monda az ő tanítványainak:
2 “ʻOku mou ʻilo ka hili ʻae ʻaho ʻe ua ʻe hoko ʻa e [kātoanga ʻoe ]Lakaatu, pea ʻe lavakiʻi ʻae Foha ʻoe tangata ke tutuki ki he ʻakau.”
Tudjátok, hogy két nap mulva a husvétnak ünnepe lészen, és az embernek Fia elárultatik, hogy megfeszíttessék.
3 Pea toki fakataha ai ʻae kau taulaʻeiki lahi, mo e kau tangata tohi, mo e kau mātuʻa ʻoe kakai, ki he fale ʻoe taulaʻeiki lahi naʻe ui ko Kaiafasi,
Akkor egybegyűlének a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, a kit Kajafásnak hívtak,
4 ʻonau fakakaukau pe fēfē ʻenau puke ia, kae tāmateʻi [ia]?
És tanácsot tartának, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék.
5 Ka naʻa nau pehē, “Kae ʻikai ʻi he kātoanga, telia naʻa ai ha maveuveu ʻi he kakai.”
De azt mondják vala: Ne az ünnepen: hogy zendülés ne legyen a nép között.
6 Pea naʻe ʻi Pētani ʻa Sisu, ʻi he fale ʻo Saimone ko e kilia,
És mikor Jézus Bethániában, a poklos Simon házánál vala,
7 Mo ʻene haʻu kiate ia ha fefine, naʻe ʻomi ʻae puha ʻalapasita ʻoe lolo mahuʻinga lahi ʻaupito, ʻo ne lilingi ia ki hono fofonga, ʻi heʻene nofo ʻo taumafa.
Méne ő hozzá egy asszony, a kinél vala drága kenetnek alabástrom szelenczéje, és az ő fejére tölté, a mint az asztalnál ül vala.
8 Ka ʻi he mamata ki ai ʻene kau ākonga, naʻa nau lea ʻita, ʻo pehē, “Ko e hā kuo maumauʻi ai eni?
Látván pedig ezt az ő tanítványai, bosszankodának, mondván: Mire való ez a tékozlás?
9 He naʻe mei fakatau ʻae lolo ni ʻaki ʻae koloa lahi, pea foaki ia ki he masiva.”
Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és adhatták volna a szegényeknek.
10 Pea kuo ʻiloʻi ʻe Sisu, pea pehē ʻe ia kiate kinautolu, “Ko e hā ʻoku mou fakamamahi ai ki he fefine? He kuo fai ʻe ia ʻae ngāue lelei kiate au.
Mikor pedig ezt eszébe vette Jézus, monda nékik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? hiszen jó dolgot cselekedett én velem.
11 He ʻoku ʻiate kimoutolu maʻuaipē ʻae masiva; ka ʻoku ʻikai te mou maʻu maʻuaipē au.
Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek.
12 Koeʻuhi ʻi heʻene lilingi ʻae lolo ni ki hoku sino, kuo ne fai ia ko e teu ki hoku putu.
Mert hogy ő ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt.
13 Ko ʻeku tala moʻoni atu kiate kimoutolu, Ko e potu kotoa pē ʻo māmani ʻe malangaʻaki ai ʻae ongoongolelei ni, ʻe fakahā ai foki ʻaia kuo fai ʻe he fefine ni, ko hono fakamanatuʻi.”
Bizony mondom néktek: Valahol az egész világon prédikáltatik az evangyéliom, a mit ez én velem cselekedék, az is hirdettetik az ő emlékezetére.
14 Pea toki ʻalu ki he kau taulaʻeiki lahi ha taha ʻoe toko hongofulu ma toko ua, naʻe ui ko Siutasi ʻIsikaliote,
Akkor a tizenkettő közül egy, a kit Iskariótes Júdásnak hívtak, a főpapokhoz menvén,
15 ʻo ne pehē, “Ko e hā te mou ʻomi kiate au, kau lavakiʻi ia kiate kimoutolu?” Pea nau alea mo ia ki he konga siliva ʻe tolungofulu.
Monda: Mit akartok nékem adni, és én kezetekbe adom őt? Azok pedig rendelének néki harmincz ezüst pénzt.
16 Pea talu mei ai mo ʻene lamasi ia ke tuʻumālie ʻa hono lavakiʻi.
És ettől fogva alkalmat keres vala, hogy elárulja őt.
17 Pea naʻe haʻu kia Sisu ʻae kau ākonga ʻi he ʻuluaki [ʻaho ]ʻoe mā taʻemeʻafakatupu, ʻonau pehē kiate ia, “ʻOku ke loto ke mau teuteu ʻi fē ke ke kai ai ʻi he Lakaatu.”
A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a husvéti bárányt?
18 Pea pehē ʻe ia, “Mou ō ki he tangata ko ia ʻi he kolo, ʻo tala kiate ia, ‘ʻOku pehē mai ʻae ʻEiki, “Kuo ofi hoku ʻaho, pea te mau kai ʻae Lakaatu ʻi ho fale mo ʻeku kau ākonga.”’”
Ő pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a husvétot tanítványaimmal.
19 Pea naʻe fai ʻe he kau ākonga ʻo hangē ko e fekau ʻa Sisu kiate kinautolu; pea nau teu ʻa e [kātoanga ʻoe ]Lakaatu.
És úgy cselekedének a tanítványok, a mint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészíték a husvéti bárányt.
20 Pea kuo hoko ʻae efiafi, pea nofo ia mo e toko hongofulu ma toko ua.
Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettővel,
21 Pea ʻi heʻenau kai, naʻe pehē ʻe ia, “Ko ʻeku tala moʻoni atu kiate kimoutolu, ʻe lavakiʻi au ʻe homou tokotaha.”
És a mikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem.
22 Pea naʻa nau mamahi lahi, ʻonau taki taha kamata fehuʻi kiate ia, [ʻo pehē], “ʻEiki, ko au ia?”
És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram?
23 Pea lea ia ʻo pehē, “Ko ia ʻokuma ʻai mo au homa nima ki he ipu kai, ko ia ia te ne lavakiʻi au.
Ő pedig felelvén, monda: A ki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.
24 ʻOku ʻalu ʻae Foha ʻoe tangata ʻo hangē ko ia kuo tohi kiate ia: kae malaʻia ʻae tangata ko ia ʻaia ʻoku lavakiʻi ai ʻae Foha ʻoe tangata! Naʻe lelei ki he tangata ko ia ʻoka ne ʻikai fanauʻi ia.”
Az embernek Fia jóllehet elmegyen, a mint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna.
25 Pea toki lea ʻa Siutasi, ʻaia ne lavakiʻi ia, ʻo pehēange, “ʻEiki, ko au ia?” Pea talaange ʻe ia kiate ia, “Ko ia pe.”
Megszólalván Júdás is, a ki elárulja vala őt, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te mondád.
26 Pea ʻi heʻenau kai, naʻe toʻo ʻe Sisu ʻae mā, ʻo ne fakafetaʻi, mo tofitofi, pea ʻatu ki he kau ākonga, ʻo ne pehē, “Toʻo, ʻo kai; ko eni hoku sino.”
Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
27 Pea ne toʻo ʻae ipu inu, ʻo fakafetaʻi, pea ʻoatu kiate kinautolu, mo ne pehē, “Mou inu ai kotoa pē:
És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan;
28 He ko hoku toto eni ʻoe fuakava foʻou, ʻaia ʻoku lilingi ke fakamolemole ai ʻae angahala ʻae tokolahi.
Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.
29 Ka ʻoku ou tala atu kiate kimoutolu, Ngata heni, ʻe ʻikai te u toe inu ʻi he fua ni ʻoe vaine, kaeʻoua ke hokosia ʻae ʻaho ko ia te u inu foʻou ia mo kimoutolu ʻi he puleʻanga ʻo ʻeku Tamai.”
Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, a mikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában.
30 Pea kuo hili ʻenau hiva, pea nau ʻalu atu ki he moʻunga ʻoe ʻOlive.
És dícséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére.
31 Pea toki pehē ai ʻe Sisu kiate kinautolu, “ʻE tūkia ʻakimoutolu kotoa pē ʻi he poōni ʻiate au: he kuo tohi, ‘Te u taaʻi ʻae tauhi, pea ʻe movetevete ai ʻae fanga sipi.’
Akkor monda nékik Jézus: Mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok én bennem. Mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyájnak juhai.
32 Kae hili ʻeku toetuʻu, te u muʻomuʻa ʻiate kimoutolu ki Kaleli.”
De föltámadásom után előttetek megyek majd Galileába.
33 Pea lea ʻa Pita, ʻo pehēange kiate ia, “Kapau ʻe tūkia kotoa pē ʻiate koe, ʻe ʻikai te u tūkia ʻo lauikuonga.
Péter pedig felelvén, monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom.
34 Pea talaange ʻe Sisu kiate ia, “ʻOku ou tala moʻoni atu kiate koe, ʻE teʻeki ai ʻuʻua ʻae moa ʻi he poōni, ka ʻe liunga tolu hoʻo fakafisi ʻiate au.”
Monda néki Jézus: Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem.
35 Pea talaange ʻe Pita kiate ia, “Kapau te u mate ai mo koe, kae ʻikai te u fakafisiʻi koe.” Pea lea pehē pe foki ʻae kau ākonga kotoa pē.
Monda néki Péter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólnak vala a többi tanítványok is.
36 Pea toki haʻu ai ʻa Sisu mo kinautolu ki he potu ʻoku ui ko Ketisemani, ʻo ne pehē ki he kau ākonga, “Mou nofo ʻi heni, kau ʻalu ki hena ʻo lotu.”
Akkor elméne Jézus velök egy helyre, a melyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom.
37 Pea ne ʻave ʻa Pita mo e foha ʻe toko ua ʻo Sepeti, pea kamata mamahiʻia ia mo māfasia lahi.
És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiát, kezde szomorkodni és gyötrődni.
38 Pea toki pehē ʻe ia kiate kinautolu, “ʻOku mamahi lahi ʻaupito, ʻo hangē ka mate, hoku laumālie: mou nofo pe ʻi heni, ke tau leʻo mo au.”
Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem.
39 Pea ʻalu siʻi atu ia, ʻo tō fakafoʻohifo, ʻo pehē ʻene lotu, “ʻA ʻeku Tamai, kapau ʻe faʻa fai, pea ʻave ʻae ipu ni ʻiate au: kaeʻoua naʻa faʻiteliha pe au, ka ko koe pe.”
És egy kissé előre menve, arczra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te.
40 Pea haʻu ia ki he kau ākonga, ʻo ne ʻilo ʻakinautolu ʻoku mohe, pea ne pehē kia Pita, “He ʻoku pehē, kuo ʻikai te mou faʻa leʻo mo au ʻi he feituʻu pō ʻe taha?
Akkor méne a tanítványokhoz és aluva találá őket, és monda Péternek: Így nem birtatok vigyázni velem egy óráig sem!?
41 Leʻo mo lotu, telia naʻa lavaʻi ʻakimoutolu ʻe he ʻahiʻahi: ko e moʻoni ʻoku fie fai ʻe he laumālie, ka ʻoku vaivai ʻae kakano.”
Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen.
42 Pea toe ʻalu atu ia ko hono liunga ua, ʻo lotu, ʻo pehē, “ʻA ʻeku Tamai, kapau ʻe ʻikai lelei ke ʻave ʻae ipu ni ʻiate au, ka ʻi heʻeku inumia ia, ke fai pe hoʻo faʻiteliha.”
Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.
43 Pea haʻu ia ʻo ne ʻilo ʻoku nau toe mohe: he naʻe māfasia honau mata.
És mikor visszatér vala, ismét aluva találá őket; mert megnehezedtek vala az ő szemeik.
44 Pea tuku ai pe ʻe ia ʻakinautolu, kae toe ʻalu atu, ʻo lotu ko hono liunga tolu, ʻo ne toe fai pē ʻae lea ko ia.
És ott hagyva őket, ismét elméne és imádkozék harmadszor, ugyanazon beszéddel szólván.
45 Pea toki haʻu ia ki heʻene kau ākonga, ʻo ne pehē kiate kinautolu, “Maʻu pe hoʻomou mohe ni, pea mālōlō: vakai, kuo ofi ʻae feituʻu pō ʻe lavakiʻi ai ʻae Foha ʻoe tangata ki he nima ʻoe kau angahala.
Ekkor méne az ő tanítványaihoz, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Ímé, elközelgett az óra, és az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.
46 Tuʻu hake, ke tau ʻalu: vakai, ʻoku ʻi heni ia ʻoku ne lavakiʻi au.”
Keljetek fel, menjünk! Ímé elközelgett, a ki engem elárul.
47 Pea lolotonga ʻene lea, ʻiloange, ko Siutasi, ko e taha ʻoe toko hongofulu ma toko ua, naʻe haʻu ia mo e kakai tokolahi, mo e ngaahi heletā, mo e ʻakau, mei he kau taulaʻeiki lahi mo e kau mātuʻa ʻoe kakai.
És még mikor beszél vala, ímé Júdás, egy a tizenkettő közül, eljöve és vele együtt sok nép fegyverekkel és fustélyokkal, a főpapoktól és a nép véneitől.
48 Pea ko ia naʻa ne lavakiʻi ia, naʻa ne tuku kiate kinautolu ʻae fakaʻilonga, ʻo ne pehē, “Ka ʻilonga ʻaia te u ʻuma ki ai, ko ia ia: puke ia ke maʻu.”
A ki pedig őt elárulja vala, jelt ada nékik, mondván: A kit én majd megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt.
49 Pea haʻu leva ia kia Sisu, ʻo ne pehē, “Lāpai, siʻotoʻofa:” pea ʻuma kiate ia.
És mindjárt Jézushoz lépvén, monda: Üdvöz légy Mester! és megcsókolá őt.
50 Pea pehē ʻe Sisu kiate ia, “Kāinga, ko e hā kuo ke haʻu ai?” Pea toki haʻu ʻakinautolu, ʻo ala honau nima kia Sisu, ʻo puke ia.
Jézus pedig monda néki: Barátom, miért jöttél? Akkor hozzámenvén, kezeiket Jézusra veték és megfogák őt.
51 Pea vakai, ko e taha ʻonautolu naʻe ʻia Sisu, naʻe ʻai hono nima ki heʻene heletā ʻo toho, ʻo ne taaʻi ʻaki ʻae tamaioʻeiki ʻae taulaʻeiki lahi, pea motuhi hono telinga.
És ímé egyik azok közül, a kik a Jézussal valának, kinyújtván kezét, szablyáját kirántá, és a főpap szolgáját megcsapván, levágá annak egyik fülét.
52 Pea toki pehē ʻe Sisu kiate ia, “Toe ʻai hoʻo heletā ki hono ʻaiʻanga: he ko kinautolu kotoa pē ʻoku toʻo heletā te nau ʻauha ʻi he heletā.
Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök.
53 ʻOku ke mahalo ʻe ʻikai te u faʻa lotu ni ki heʻeku Tamai, pea te ne tuku leva ni kiate au ʻae kau ʻāngelo ke lahi ʻi he lisione ʻe hongofulu ma ua?
Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál?
54 Kae fakamoʻoni fēfē ʻae ngaahi tohi, ʻaia ʻoku fakahā ai ʻe pehē ni pe?”
De mi módon teljesednének be az írások, hogy így kell lenni?
55 ʻI he feituʻu pō ko ia naʻe lea ai ʻa Sisu ki he kakai lahi, “ʻOku mou haʻu mo e ngaahi heletā mo e ʻakau ke puke au, ʻo hangē ko ha kaihaʻa? Naʻaku nofo mo kimoutolu ʻo ako ʻi he falelotu lahi, ʻi he ʻaho kotoa pē, pea naʻe ʻikai te mou puke au.
Ugyanekkor monda Jézus a sokaságnak: Mint valami latorra, úgy jöttetek fegyverekkel és fustélyokkal, hogy megfogjatok engem? Naponként nálatok ültem, tanítván a templomban, és nem fogtatok meg engem.
56 Ka kuo fai ʻae ngaahi meʻa ni kotoa pē, ke fakamoʻoni ʻae ngaahi tohi ʻae kau palōfita.” Pea naʻe toki liʻaki ia ʻe he kau ākonga kotoa pē, ka nau feholaki.
Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor elhagyák őt a tanítványok mind, és elfutának.
57 Pea ko kinautolu naʻe puke ʻa Sisu naʻa nau tataki [ia ]kia Kaiafasi ko e taulaʻeiki lahi, pea kātoa ai ʻae kau tangata tohi mo e kau mātuʻa.
Amazok pedig megfogván Jézust, vivék Kajafáshoz, a főpaphoz, a hol az írástudók és a vének egybegyűltek vala.
58 Ka naʻe muimui mamaʻo atu kiate ia ʻa Pita, ki he fale ʻoe taulaʻeiki lahi, pea hū ki ai, ʻonau nonofo mo e kau tamaioʻeiki, ke mamata ki hono ikuʻanga.
Péter pedig követi vala őt távolról egész a főpap pitvaráig; és bemenvén, ott ül vala a szolgákkal, hogy lássa a végét.
59 Pea kumi ʻe he kau taulaʻeiki lahi, mo e mātuʻa, mo e kau fakamaau kotoa pē, ʻae fakamoʻoni loi kia Sisu, kae tāmateʻi ia;
A főpapok pedig és a vének és az egész tanács hamis bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt;
60 Ka naʻe ʻikai ʻilo [ha taha]: naʻe haʻu ʻae fakamoʻoni loi tokolahi, ka naʻe ʻikai te nau maʻu ha [taha]. Pea toki ʻomi fakamui ʻae ongo fakamoʻoni loi ʻe toko ua,
És nem találának. És noha sok hamis tanú jött vala elő, még sem találának. Utoljára pedig előjövén két hamis tanú,
61 ʻo na pehē, “naʻe pehē ʻe ia, ‘ʻOku ou faʻa fai ke veteki ʻae falelotu lahi ʻoe ʻOtua, mo toe langa ia ʻi he ʻaho ʻe tolu.’”
Monda: Ez azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt.
62 Pea tuʻu hake ʻae taulaʻeiki lahi, ʻo ne pehē kiate ia, “ʻOku ʻikai hao lea ki ai? Ko e hā ia ʻoku nau fakaʻilo ni kiate koe?”
És fölkelvén a főpap, monda néki: Semmit sem felelsz-é? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened?
63 Ka naʻe longo pē ʻa Sisu. Pea lea ʻae taulaʻeiki lahi, ʻo pehēange kiate ia, “ʻOku ou fekau mālohi kiate koe ʻi he ʻOtua moʻui, ke ke fakahā mai kiate kimautolu, pe ko e Kalaisi ʻa koe, ko e ʻAlo ʻoe ʻOtua.”
Jézus pedig hallgat vala. És felelvén a főpap, monda néki: Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia?
64 Pea talaange ʻe Sisu kiate ia, “Ko ia pe: ka ʻoku ou tala atu kiate kimoutolu, Te mou mamata ʻa mui ki he Foha ʻoe tangata ʻoku nofo ki he nima toʻomataʻu ʻoe māfimafi, pea mo ʻene haʻu ʻi he ngaahi ʻao ʻoe langi.”
Monda néki Jézus: Te mondád. Sőt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben.
65 Pea toki haehae ʻe he taulaʻeiki lahi hono kofu, ʻo ne pehē, “Kuo lea fie ʻOtua ia; koeʻumaʻā kiate kitautolu ha toe fakamoʻoni? Vakai, kuo mou fanongo ni ki heʻene lea fie ʻOtua.
Ekkor a főpap megszaggatá a maga ruháit, és monda: Káromlást szólott. Mi szükségünk van még bizonyságokra? Ímé most hallottátok az ő káromlását.
66 Ko e hā homou loto?” Pea nau lea, ʻo pehēange, “ʻOku totonu ke ne mate.”
Mit gondoltok? Azok pedig felelvén mondának: Méltó a halálra.
67 Pea naʻa nau toki ʻaʻanu ki hono mata, ʻo tukiʻi ia; pea sipiʻi ia ʻe he niʻihi ʻaki honau ʻaofinima,
Akkor szemébe köpdösének és arczul csapdosák őt, némelyek pedig botokkal verék,
68 ʻo pehēange, “ʻA koe, Kalaisi, mate mai kiate kimautolu, ko hai ia naʻa ne sipiʻi koe?”
Mondván: Prófétáld meg nékünk Krisztus, kicsoda az, a ki üt téged?
69 Pea naʻe nofo ʻituʻa ʻa Pita ʻi he lotoʻā; pea haʻu ʻae fefine kaunanga kiate ia, ʻo ne pehē, “Ko koe foki naʻa ke ʻia Sisu ʻo Kaleli.”
Péter pedig künn ül vala az udvaron, és hozzá menvén egy szolgálóleány, monda: Te is a Galileabeli Jézussal valál.
70 Ka naʻe fakafisi [leva ]ia ʻi he ʻao ʻokinautolu kotoa pē, mo ne pehē, “ʻOku ʻikai te u ʻilo hoʻo lea.”
Ő pedig mindenkinek hallatára megtagadá, mondván: Nem tudom, mit beszélsz.
71 Pea ʻalu atu ia ki he potu ʻe taha ʻoe fale, pea mamata kiate ia ʻa e [kaunanga ]ʻe taha, ʻo ne pehē kiate kinautolu, naʻe ʻi ai, “Naʻe ʻia Sisu ʻo Nāsaleti ʻae tangata ni foki.”
Mikor pedig kiméne a tornáczra meglátá őt egy másik szolgálóleány, és monda az ott levőknek: Ez is a názáreti Jézussal vala.
72 Pea toe fakafisi ia mo fuakava, “ʻOku ʻikai te u ʻiloa ʻae tangata.”
És ismét megtagadá esküvéssel, hogy: Nem is ismerem ezt az embert.
73 Pea fuoloa siʻi pea haʻu kiate [ia ]ʻakinautolu naʻe tutuʻu ai, ʻonau pehē kia Pita, “Ko e moʻoni ko e tokotaha koe ʻokinautolu; he ʻoku fakaʻilo koe ʻe hoʻo lea.”
Kevés idő múlva pedig az ott álldogálók menének hozzá, és mondának Péternek: Bizony te is közülök való vagy; hiszen a te beszéded is elárul téged.
74 Pea toki kamata kape ia mo fuakava, [ʻo pehē], “ʻOku ʻikai te u ʻiloa ʻae tangata.” Pea naʻe ʻuʻua leva ʻae moa.
Ekkor átkozódni és esküdözni kezde, hogy: Nem ismerem ezt az embert. És a kakas azonnal megszólala.
75 Pea manatu ai ʻe Pita ki he lea ʻa Sisu, ʻaia naʻe pehē kiate ia, “ʻE teʻeki ai ʻuʻua ʻae moa, kae tuʻo tolu haʻo fakafisiʻi au.” Pea ʻalu kituaʻā ia, ʻo tangi mamahi.
És megemlékezék Péter a Jézus beszédéről, ki ezt mondotta vala néki: Mielőtt a kakas szólana, háromszor megtagadsz engem; és kimenvén onnan, keservesen síra.
