Mātiu 17
1 Pea hili ʻae ʻaho ʻe ono, pea vaheʻi ʻe Sisu ʻa Pita, mo Semisi, mo Sione ko hono tokoua, ʻo ne ʻave ʻakinautolu pe ki ha potu moʻunga māʻolunga,
És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre.
2 Pea naʻe liliu ia ʻi honau ʻao: pea ulo hono fofonga ʻo hangē ko e laʻā, pea hinehina hono kofu ʻo hangē ko e maama.
És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség.
3 Pea vakai, kuo hā mai ʻa Mōsese mo ʻIlaisiā kiate kinautolu, ʻo na feleaʻaki mo ia.
És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele.
4 Pea lea ai ʻa Pita, ʻo pehēange kia Sisu, “ʻEiki, ʻoku lelei ʻetau ʻi heni: pea kapau te ke loto [ki ai], tuku ke mau ngaohi ʻi heni ha fale ʻe tolu; ke ʻoʻou ʻae taha, pea taha ʻo Mōsese, pea taha ʻo ʻIlaisiā.”
Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
5 Pea lolotonga ʻene lea, ʻiloange, kuo fakamaluʻaki ʻakinautolu ʻae ʻao ngingila: pea vakai, ko e leʻo mei he ʻao, naʻe pehē, “Ko hoku ʻAlo ʻofaʻanga eni ʻaia ʻoku ou fiemālie lahi ai; mou fakaongo kiate ia.”
Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.
6 Pea ʻi he fanongo ki ai ʻae kau ākonga, naʻa nau tō foʻohifo ki honau mata, ʻo manavahē lahi.
És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének.
7 Pea haʻu ʻa Sisu, ʻo ala kiate kinautolu, mo ne pehē, “Tuʻu hake, pea ʻoua ʻe manavahē.”
Jézus pedig hozzájok menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!
8 Pea ʻi he hanga hake honau mata, naʻe ʻikai te nau mamata ki ha taha, ka ko Sisu pe.
Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.
9 Pea ʻi heʻenau ʻalu hifo mei he moʻunga, naʻe fekau ʻe Sisu kiate kinautolu, ʻo pehē, “ʻOua naʻa tala ki ha taha ʻaia kuo hā mai, kaeʻoua ke toetuʻu ʻae Foha ʻoe tangata mei he mate.”
És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból.
10 Pea fehuʻi kiate ia ʻene kau ākonga, ʻo pehē, “Ko e hā ʻoku pehē ai ʻe he kau tangata tohi, “ʻE tomuʻa haʻu ʻa ʻIlaisiā?”
És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie?
11 Pea lea ʻa Sisu, ʻo pehēange kiate kinautolu, “Ko e moʻoni ʻe tomuʻa haʻu ʻa ʻIlaisiā, ʻo fakatonutonu ʻae meʻa kotoa pē.
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít;
12 Ka ʻoku ou tala atu kiate kimoutolu, Kuo hili ʻae haʻu ʻa ʻIlaisiā, pea naʻe ʻikai te nau ʻilo ia, ka kuo nau fai kiate ia ʻenau faʻiteliha. ʻE mamahi pehē foki ʻae Foha ʻoe tangata ʻiate kinautolu.”
De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük.
13 Pea toki ʻilo ai ʻe he kau ākonga, ko ʻene lea ia kiate kinautolu kia Sione ko e Papitaiso.
Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik.
14 Pea kuo nau hoko atu ki he kakai, mo ʻene haʻu kiate ia ha tangata, ʻo tuʻulutui kiate ia, ʻo ne pehē,
És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén ő előtte,
15 “ʻEiki, ʻaloʻofa ki hoku foha; he ʻoku vale ia, pea mamahi lahi: pea ʻoku faʻa tō ki he afi, pea faʻa [tō ]ki he vai.
És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe.
16 Pea naʻaku ʻomi ia ki hoʻo kau ākonga, ka naʻe ʻikai te nau faʻa fakamoʻui ia.”
És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani.
17 Pea lea ʻa Sisu, ʻo pehēange, “ʻAe toʻutangata taʻetui mo angakovi, ʻe fēfē hono fuoloa ʻo ʻeku ʻiate kimoutolu? ʻE fēfē hono fuoloa ʻo ʻeku kātakiʻi ʻakimoutolu? ʻOmi ia ki heni kiate au.”
Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nékem.
18 Pea naʻe valoki ʻe Sisu ʻae tēvolo; pea ʻalu kituʻa ia ʻiate ia: pea naʻe moʻui ʻae tamasiʻi talu mei he feituʻulaʻā ko ia.
És megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva.
19 Pea toki haʻu fakafufū pe ʻae kau ākonga kia Sisu, ʻo pehē, “Ko e hā naʻe ʻikai ai te mau faʻa kapusi ia?”
Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni?
20 “Pea talaange ʻe Sisu kiate kinautolu, “Ko e meʻa ʻi hoʻomou taʻetui: he ʻoku ou tala moʻoni atu kiate kimoutolu, Kapau ʻe ʻai hoʻomou tui ʻo hangē ko e foʻi tengaʻi musita, te mou pehē ki he moʻunga ni, ‘Hiki ʻi heni ki he potu na;’ pea ʻe hiki ia: pea ʻe ʻikai ha meʻa ʻe taha ʻe taʻefaʻafai ʻekimoutolu.
Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.
21 Ka ʻoku ʻikai ʻalu kituʻa ʻae faʻahinga ko ia, ka ʻi he lotu mo e ʻaukai.”
Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bőjtölés által.
22 Pea ʻi heʻenau kei ʻi Kaleli, naʻe pehē ʻe Sisu kiate kinautolu, “ʻE lavakiʻi ʻae Foha ʻoe tangata ki he nima ʻae kau tangata:
Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik;
23 Pea te nau tāmateʻi ia, pea ʻi hono ʻaho tolu ʻe toe fokotuʻu ia.” Pea naʻe mamahi lahi ai ʻakinautolu.
És megölik őt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának.
24 Pea ʻi heʻenau hoko ki Kapaneume, naʻe haʻu kia Pita ʻae kau tānaki tukuhau, ʻo pehē, “ʻOku ʻikai tukuhau ʻa homou ʻEiki?”
Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát?
25 Pea pehē ʻe ia, “ʻIo.” Pea kuo haʻu ia ki he fale, pea taʻofi ia ʻe Sisu, ʻo pehē, “Saimone, ko e hā ho loto? ʻOku maʻu ʻe he ngaahi tuʻi ʻo māmani ʻae totongi pe ʻae tukuhau ʻia hai? ʻI heʻenau fānau, pe mei he kakai kehe?”
Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől?
26 Pea talaange ʻe Pita kiate ia, “ʻI he kakai kehe.” Pea pehē ʻe Sisu kiate ia, “Pea tā ʻoku ʻataʻatā ʻae fānau.
Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok.
27 Ka ko eni telia naʻa tau fakaʻita kiate kinautolu, ʻalu koe ki tahi, ʻo taumātaʻu, ʻo toʻo ʻae ika ʻoku fuofua kai; pea ʻi hoʻo faʻai hono ngutu, te ke ʻilo ʻi ai ʻae paʻanga: ke ke toʻo ia, ʻo ʻoatu kiate kinautolu koeʻuhi ko kitaua.”
De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.
