Mātiu 12
1 Naʻe ʻalu ʻa Sisu ʻi he kuonga ko ia ʻi he ngoue uite ʻi he ʻaho Sāpate; pea naʻe fiekaia ʻene kau ākonga, ʻonau kamata toli ʻae fua ʻoe uite, ʻo kai.
Abban az időben Jézus a vetéseken át haladt szombatnapon, tanítványai pedig megéheztek, és elkezdték a kalászokat tépni és enni.
2 Ka ʻi he mamata ki ai ʻae kau Fālesi, naʻa nau pehē kiate ia, “Vakai, ʻoku fai ʻe hoʻo kau ākonga ʻaia ʻoku ʻikai ngofua ke fai ʻi he ʻaho Sāpate.”
Látták ezt a farizeusok és ezt mondták neki: „Íme, a tanítványaid azt cselekszik, amit nem szabad szombatnapon cselekedni.“
3 Ka naʻe pehē ʻe ia kiate kinautolu, Naʻe ʻikai te mou lau ʻaia naʻe fai ʻe Tevita, ʻi heʻene fiekaia, mo kinautolu naʻe ʻiate ia;
Ő pedig ezt válaszolta nekik: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor megéhezett ő, és akik vele voltak?
4 ʻA ʻene hū ki he fale ʻoe ʻOtua, ʻo ne kai ʻae mā ʻoe ʻao, ʻaia naʻe ʻikai ngofua ke ne kai, pe ko kinautolu naʻe ʻiate ia, ka ko e kau taulaʻeiki pe?
Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt kenyereket, amelyeket nem volt szabad megenni neki, sem azoknak, akik ővele voltak, csak a papoknak?
5 Naʻe ʻikai te mou lau ʻi he fono, ʻoku fai taʻehalaia ʻe he kau taulaʻeiki ʻi he falelotu lahi ʻaia ʻoku kovi ke fai ʻi he ngaahi ʻaho Sāpate?
Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban, és nem vétkeznek?
6 Ka ʻoku ou tala atu kiate kimoutolu, ʻoku ʻi he potu ni ha taha ʻoku lahi ʻi he falelotu lahi.
Mondom nektek, hogy még a templomnál is nagyobb van itt.
7 Pea ka ne mou ʻilo hono ʻuhinga ʻoe[lea ni], ‘ʻE ʻikai te u lelei lahi ʻi he feilaulau, ka ʻi he lotoʻofa,’ pehē, ne ʻikai te mou tukuekina ʻae taʻehalaia.
Ha pedig tudnátok, mi ez: »Irgalmasságot akarok és nem áldozatot« – nem ítéltétek volna el az ártatlanokat.
8 He ko e Foha ʻoe tangata ko e ʻEiki ia ʻoe ʻaho Sāpate foki.”
Mert a szombatnak is Ura az Emberfia.“
9 Pea kuo ʻalu ia mei ai, pea hū ia ki honau falelotu.
Továbbmenve onnan elment a zsinagógába.
10 Pea vakai, naʻe ʻi ai ʻae tangata kuo mate hono nima. Pea nau fehuʻi kiate ia, ʻo pehē, “ʻOku ngofua ke fakamoʻui ʻi he ngaahi ʻaho Sāpate?” Koeʻuhi ke nau fakakoviʻi ia.
És íme, ott volt egy elszáradt kezű ember. És megkérdezték őt: „Szabad-e szombatnapon gyógyítani?“– hogy vádolhassák őt.
11 Pea pehēange ʻe ia kiate kinautolu, “Ko e tangata fē ʻiate kimoutolu, ʻoku taha pe ʻene sipi, pea ka tō ia ki ha luo ʻi he ʻaho Sāpate, ʻe ʻikai te ne puke ia, ʻo toʻo hake?
Ő pedig ezt mondta nekik: „Kicsoda közületek az az ember, akinek van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, nem ragadja meg, és nem húzza ki?
12 Pea ʻikai ʻoku lelei lahi ʻae tangata ʻi he sipi? Ko ia, ʻoku ngofua ke fai lelei ʻi he ʻaho Sāpate.”
Az ember pedig mennyivel drágább a juhnál? Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni.“
13 Pea toki pehē ʻe ia ki he tangata, “Mafao atu ho nima.” Pea ne mafao atu [ia]; pea fakamoʻui ia, ʻo hangē ko[hono nima ]ʻe taha.
Ekkor ezt mondta ennek az embernek: „Nyújtsd ki a kezedet.“Az kinyújtotta, és olyan éppé lett, mint a másik.
14 Pea toki ʻalu kituʻa ʻae kau Fālesi, ʻonau fakakaukau, pe fēfē ʻenau tāmateʻi ia.
A farizeusok pedig kimentek, tanácsot tartottak ellene, hogyan veszíthetnék el őt.
15 Ka ʻi he ʻilo ia ʻe Sisu, naʻa ne ʻalu mei ai: pea muimui ʻiate ia ʻae kakai tokolahi, pea ne fakamoʻui ʻakinautolu kotoa pē;
Jézus észrevette ezt, és eltávozott onnan. Nagy sokaság követte őt, és ő meggyógyította mindnyájukat.
16 Pea ne fekau kiate kinautolu ke ʻoua naʻa nau fakaʻilo ia:
Megfenyegette őket, hogy hírét el ne terjesszék;
17 Koeʻuhi ke fakamoʻoni ʻaia naʻe lea ʻaki ʻe he palōfita ko ʻIsaia, ʻo pehē,
hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta mondása, aki így szólt:
18 “Vakai ki heʻeku tamaioʻeiki, ʻaia kuo u fili; ʻoku ou ʻofa ai, pea ʻoku mālieʻia ai hoku laumālie: Te u tuku hoku laumālie kiate ia, pea te ne fakahā ʻae ngaahi fekau ki he Senitaile.
„Íme, az én szolgám, akit választottam, aki én szeretek, akiben az én lelkem kedvét leli! Lelkemet adom belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak.
19 ʻE ʻikai fakakikihi ia, pe kalanga; pea ʻe ʻikai fanongo ʻe ha taha ki hono leʻo ʻi he hala.
Nem verseng, és nem kiált, az utcákon senki nem hallja szavát.
20 ʻE ʻikai te ne fesiʻi ha kaho kuo volu, pe tāmateʻi ʻae maama ʻoku kohu pē, kaeʻoua ke mālohi ia ʻi he fofola ʻo ʻene ngaahi fekau.
A megrepedezett nádat nem töri el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, míg diadalra nem viszi az ítéletet.
21 Pea ʻe falala ʻae Senitaile ki hono huafa.”
És az ő nevében reménykednek majd a pogányok.“
22 Pea naʻe toki ʻomi ai kiate ia ʻae tokotaha naʻe kui mo noa, kuo ʻulusino ai ʻae tēvolo: pea naʻa ne fakamoʻui ia, ko ia naʻe lea mo ʻā ai ʻaia naʻe kui mo noa.
Akkor egy vak és néma ördöngöst hoztak hozzá, és meggyógyította őt annyira, hogy a vak és néma ember attól fogva beszélt és látott.
23 Pea ofo ʻae kakai kotoa pē, ʻonau pehē, “ʻIkai ko e Foha eni ʻo Tevita?”
Elálmélkodott az egész sokaság, és ezt mondta: „Vajon nem ő Dávidnak Fia?“
24 Ka ʻi he fanongo ki ai ʻae kau Fālesi, naʻa nau pehē, “ʻOku ʻikai kapusi ʻae tēvolo ʻe he siana ni, kae ʻia Pelisipupe ko e ʻeiki ʻoe kau tēvolo.”
A farizeusok hallották ezt, és ezt mondták: „Nem ő űzi ki az ördögöket, hanem Belzebubbal, az ördögök fejedelmének segítségével teszi ezt.“
25 Pea ʻilo ʻe Sisu ʻenau mahalo, pea pehē ʻe ia kiate kinautolu, “Ko e puleʻanga kotoa pē ʻoku feʻiteʻitani, ʻe ʻauha ia; pea ko e kolo mo e fale kotoa pē kuo feʻiteʻitani, ʻe ʻikai tuʻu ia:
Jézus pedig ismerve gondolataikat ezt mondta: „Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul, és egy város vagy egy háznép sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával.
26 Pea kapau ʻoku kapusi ʻe Sētane ʻa Sētane, kuo fehiʻa ia kiate ia.; pea ʻe tuʻu fēfē ʻa hono puleʻanga?
Ha pedig a Sátán Sátánt űz ki, önmagával hasonlott meg, és akkor hogyan maradhat fenn országa?
27 Pea kapau ʻoku ou kapusi ʻae kau tēvolo ʻia Pelisipupe, ʻoku kapusi [ʻakinautolu ]ʻe hoʻomou fānau ʻia hai? Ko ia ko homou kau fakamaau ʻakinautolu.
És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ezért ők maguk lesznek a ti bíráitok.
28 Pea kapau ʻoku ou kapusi ʻae kau tēvolo ʻi he Laumālie ʻoe ʻOtua, pea tā kuo hoko mai ʻae puleʻanga ʻoe ʻOtua kiate kimoutolu.
Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.
29 “ʻE faʻa hū fēfē ha taha ki he fale ʻoe tokotaha mālohi, ʻo kaihaʻasi ʻene ngaahi meʻa ʻo kapau ʻe ʻikai te ne tomuʻa haʻi ʻae tokotaha mālohi? Pea te ne toki kaihaʻasi ʻene koloa.
Vagy hogyan mehet be valaki a hatalmasnak házába, és rabolhatja el annak kincseit, hacsak meg nem kötözi előbb a hatalmast, és akkor rabolja ki annak házát?
30 Ko ia ʻoku ʻikai kau mo au, ʻoku angatuʻu ia kiate au; pea ko ia ʻoku ʻikai te ma tānaki mo au, ʻoku ne fakahē ke mamaʻo.
Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol.
31 “Ko ia ʻoku ou tala atu kiate kimoutolu, Ko e angahala kotoa pē mo e lohiakiʻi, ʻe fakamolemole ia ki he kakai: ka ko e lohiakiʻi ʻoe Laumālie [Māʻoniʻoni], ʻe ʻikai fakamolemolea ia ki he kakai.
Azt mondom ezért nektek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek.
32 Pea ko ia ʻoku ne lea kovi ki he Foha ʻoe tangata, ʻe fakamolemolea ia: ka ko ia ʻoku lea kovi ki he Laumālie Māʻoniʻoni, ʻe ʻikai fakamolemolea, ʻi he māmani, pe [ʻi he maama ]ʻe haʻu. (aiōn g165)
Még aki az Emberfia ellen szól, annak is megbocsáttatik, de aki a Szentlélek ellen szól, annak sem ezen, sem a másvilágon meg nem bocsáttatik. (aiōn g165)
33 “Ke pehē, ʻoku lelei ʻae ʻakau, pea lelei mo hono fua; pe pehē, ʻoku kovi ʻae ʻakau, pea kovi mo hono fua: he ʻoku ʻilo ʻae ʻakau ʻi hono fua.
Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt, mert gyümölcséről ismerik meg a fát.
34 ʻAe hako ʻoe ngata fekai! ʻE fēfeeʻi hoʻomou faʻa lea lelei, ka ʻoku mou kovi pe? He ʻoku lea ʻae ngutu mei he meʻa lahi ʻoku ʻi he loto.
Mérges kígyóknak fajzatai, hogyan szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj.
35 ʻOku ʻomi ʻe he tangata angalelei ʻae ngaahi meʻa lelei mei he koloa lelei [ʻoe loto]: pea ʻoku ʻomi ʻe he tangata angakovi ʻae ngaahi meʻa kovi mei he koloa kovi [ʻoe loto].
A jó ember a szívének jó kincseiből hozza elő a jókat, a gonosz ember a szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat.
36 “Ka ʻoku ou tala atu kiate kimoutolu, Ko e lea kovi kotoa pē ʻoku lea ʻaki ʻe he kakai, ʻe fakamaau ai ʻakinautolu ʻi he ʻaho fakamaau.
De mondom néktek: minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.
37 Koeʻuhi ʻe fakatonuhiaʻi koe ʻe hoʻo ngaahi lea, pea ʻe fakahalaiaʻi koe ʻe hoʻo ngaahi lea.”
Mert a beszédedből ismernek meg igaznak, és a beszédedből ismernek meg hamisnak.“
38 Pea toki leaange ʻae niʻihi ʻoe kau tangata tohi mo e Fālesi, ʻo pehē, “ʻEiki, ʻoku mau fie mamata ki ha fakaʻilonga meiate koe.”
Ekkor feleltek neki némelyek az írástudók és farizeusok közül, és ezt mondták: „Mester, jelt akarunk látni tőled.“
39 Ka naʻe lea ia, ʻo pehēange kiate kinautolu, “Ko e toʻutangata kovi mo feʻauaki ʻoku holi ki ha fakaʻilonga; ka ʻoku ʻikai ha fakaʻilonga ʻe tuku ki ai, ka ko e fakaʻilonga ʻoe palōfita ko Siona;
Ő pedig ezt felelte nekik: „E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván, és nem adatik neki más jel, csak a Jónás prófétának jele.
40 He naʻe ʻaho tolu mo e pō ʻe tolu ʻa Siona ʻi he kete ʻoe ika lahi: pea pehē, ʻe ʻaho tolu mo e pō ʻe tolu ʻae Foha ʻoe tangata ʻi lalo fonua.
Mert amint Jónás három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában, úgy az Emberfia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában.
41 ʻE tuʻu hake ʻae kakai ʻo Ninive ʻi he fakamaau mo e toʻutangata ni, ʻo fakahalaia ia: koeʻuhi naʻa nau fakatomala ʻi he malanga ʻa Siona; pea vakai, ʻoku ʻi heni ʻaia ʻoku lahi ʻia Siona.
Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és elítélik ezt, mert ők megtértek Jónás prédikálására; És íme, itt nagyobb van, mint Jónás.
42 ʻE tuʻu hake ʻae tuʻi fefine ʻoe feituʻu tonga ʻi he fakamaau mo e toʻutangata ni, ʻo fakahalaia ia: he naʻe haʻu ia mei he potu mamaʻo ʻo māmani ke fanongo ki he poto ʻa Solomone; pea vakai, ʻoku ʻi heni ʻaia ʻoku lahi ʻia Solomone.
Dél királynője felkel majd az ítéletkor ezzel a nemzetséggel együtt, és elítéli ezt, mert ő eljött a földnek széléről, hogy hallhassa Salamon bölcsességét; És íme, nagyobb van itt Salamonnál.
43 “ʻOka ʻalu ʻae laumālie ʻuli mei he tangata, ʻoku ʻalu fano ia ʻi he potu mōmoa ʻo kumi mālōloʻanga, kae ʻikai ʻilo ia.
Mikor pedig a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken jár nyugalmat keresve, és nem talál.
44 Pea toki pehē ʻe ia, Te u toe ʻalu ki hoku fale ne u haʻu mei ai; pea ka haʻu ia, ʻoku ne ʻilo ia kuo liʻaki, pea kuo tafi pea teuteu.
Akkor ezt mondja: Visszatérek a házamba, ahonnan kijöttem. És odamenve üresen, kisöpörve és fölékesítve találja azt.
45 Pea toki ʻalu ia, ʻo ʻomi mo e laumālie ʻe toko fitu kehe ʻoku kovi lahi ʻiate ia, pea nau hū ʻo nofo ki ai: pea kovi lahi ʻa e [anga ]ki mui ʻae tangata ko ia ʻi heʻene [anga ]ʻi muʻa. Pea ʻe pehē pe foki ki he toʻutangata angakovi ni.”
Akkor elmegy, és vesz maga mellé másik hét lelket, gonoszabbakat magánál, és bemenve ott laknak, és ennek az embernek utolsó állapota gonoszabb lesz az elsőnél. Így lesz ezzel a gonosz nemzetséggel is.“
46 Pea ʻi heʻene kei lea ki he kakai, vakai, ko ʻene faʻē mo hono ngaahi kāinga naʻa nau tutuʻu ʻituʻa, ʻonau fie lea kiate ia.
Mikor pedig még beszélt a sokaságnak, íme, anyja és testvérei álltak meg odakinn, és beszélni akartak vele.
47 Pea pehē ʻe ha taha kiate ia, “Vakai, ʻoku tuʻu ʻituʻa hoʻo faʻē mo ho kāinga, ko ʻenau fie lea kiate koe.”
Szólt neki valaki: „Íme, anyád és testvéreid odakinn állnak, és beszélni akarnak veled.“
48 Pea ne lea, ʻo pehēange kiate ia, naʻa ne fakahā mai, “Ko hai ʻeku faʻē? Pea ko hai mo hoku kāinga?”
Ő pedig így felelt annak, aki szólt: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?“
49 Pea mafao atu ʻe ia hono nima ki heʻene kau ākonga, ʻo ne pehē, “Vakai, ko ʻeku faʻē mo hoku kāinga!
És kezét kinyújtva tanítványai felé, ezt mondta: „Íme, az én anyám és az én testvéreim!
50 He ko ia ia te ne fai ʻae finangalo ʻo ʻeku Tamai ʻoku ʻi he langi, ko hoku tokoua ia, mo [hoku ]tuofefine, mo [ʻeku ]faʻē.”
Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nekem fivérem, nővérem és az én anyám.“
