Maʻake 9
1 Pea pehē ʻe ia kiate kinautolu, “Ko e moʻoni ʻoku ou tala atu kiate kimoutolu, ʻOku ai ʻae niʻihi ʻiate kinautolu ʻoku tutuʻu ʻi heni, ʻe ʻikai te nau kamata ʻae mate, kaeʻoua ke nau mamata ki he puleʻanga ʻoe ʻOtua ʻoku hoko mai mo e mālohi.”
Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, a míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.
2 Pea hili ʻae ʻaho ʻe ono, pea ʻave ʻe Sisu ʻa Pita, mo Semisi, mo Sione, ko kinautolu pe, ʻo ne tataki ʻakinautolu ki he moʻunga māʻolunga: pea naʻe liliu ia ʻi honau ʻao.
És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük;
3 Pea fetapatapaki hono kofu, ʻo mātuʻaki hinehina ʻo hangē ko e ʻuha hinehina: pea ʻe ʻikai ha tufunga fō tupenu ʻi māmani ʻe faʻa fakahinehina ke pehē.
És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet.
4 Pea hā ai kiate kinautolu ʻa ʻIlaisiā mo Mōsese; pea nau alea mo Sisu.
És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal.
5 Pea lea ʻa Pita, ʻo pehē kia Sisu, “ʻEiki, ʻoku lelei ʻetau ʻi heni: pea tuku ke mau ngaohi ha fale ʻe tolu: ke ʻoʻou ʻae taha, pea taha ʻo Mōsese, pea taha ʻo ʻIlaisiā.”
Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
6 He naʻe ʻikai te ne ʻilo pe ko e hā ʻoku ne leaʻaki; he naʻa nau ilifia lahi.
De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének.
7 Pea naʻe fakamaluʻaki ʻakinautolu ʻae ʻao: pea ongo mai mei he ʻao ʻae leʻo ʻo pehē, “Ko hoku ʻAlo ʻofaʻanga eni: fanongo kiate ia.”
És felhő támada, mely őket befogá, és a felhőből szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok.
8 Pea fakafokifā pe, kuo nau fesiosiofaki, pea ʻikai kenau toe ʻilo ha taha, ka ko Sisu pe mo kinautolu.
És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust.
9 Pea ʻi heʻenau ʻalu hifo mei he moʻunga, naʻa ne fekau kiate kinautolu ke ʻoua naʻa nau fakahā ki ha taha ʻae ngaahi meʻa kuo nau mamata ki ai, kaeʻoua ke toetuʻu ʻae Foha ʻoe tangata mei he pekia.
Mikor pedig a hegyről leszállának, megparancsolá nékik, hogy senkinek se beszéljék el, a mit láttak vala, csak a mikor az embernek Fia a halálból feltámad.
10 Pea naʻa nau maʻu kiate kinautolu ʻae lea ko ia, ʻonau fefehuʻiʻaki ʻiate kinautolu, “Pe ko e hā hono ʻuhinga ʻoe toetuʻu mei he pekia.”
És ezt a szót megtarták magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni?
11 Pea naʻa nau fehuʻi kiate ia, ʻo pehē, “Ko e hā ʻoku pehē ai ʻe he kau tangata tohi, ʻe tomuʻa haʻu ʻa ʻIlaisiā?”
És megkérdezék őt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie?
12 Pea leaange ʻe ia, ʻo pehē kiate kinautolu, “Ko e moʻoni ʻoku tomuʻa haʻu ʻa ʻIlaisiā, ʻo fakatonutonu ʻae meʻa kotoa pē; pea hangē ko ia kuo tohi ki he Foha ʻoe tangata, ʻe kātaki foki ʻe ia ʻae meʻa lahi, pea manukia ia.”
Ő pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan előbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie?
13 Ka ʻoku ou pehē kiate kimoutolu, “Kuo haʻu moʻoni ʻa ʻIlaisiā, ʻo hangē ko ia kuo tohi, pea kuo nau fai kiate ia ʻenau faʻiteliha.”
De mondom néktek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, a mit akartak, a mint meg van írva ő felőle.
14 Pea kuo haʻu ia ki he kau ākonga, pea ne mamata ki he fuʻu kakai ʻoku kāpui ʻakinautolu, mo e kau tangata tohi ʻoku kikihi mo kinautolu.
És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttök, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala.
15 Pea kuo mamata leva ʻae kakai fulipē kiate ia, pea nau ofo lahi, ʻonau feleleʻi mo fetapa kiate ia.
És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén köszönté őt.
16 Pea fehuʻi ʻe ia ki he kau tangata tohi, “Ko e hā ʻoku mou fakakikihi ai mo kinautolu?”
Ő pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel?
17 Pea lea ʻae tokotaha ʻi he kakai, ʻo pehēange kiate ia, “ʻEiki, kuo u ʻomi kiate koe hoku foha, ʻoku ʻiate ia ʻae laumālie noa:
És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van.
18 Pea ko e potu kotoa pē ʻoku ne puke ai ia, ʻoku ne haʻaki ia; pea koā ia, mo fengaiʻitaki hono nifo, pea ʻoku ne fakaʻaʻau ʻo vaivai: pea ne u lea ki hoʻo kau ākonga ke nau kapusi ia; ka naʻe ʻikai te nau faʻa fai.”
És a hol csak előfogja, szaggatja őt; ő pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták.
19 Pea lea ia, ʻo pehēange kiate ia, “ʻAe toʻutangata taʻetui! ʻE fēfē hono fuoloa ʻoe tau nonofo? ʻE fēfē hono fuoloa ʻo ʻeku kātaki ʻakimoutolu? ʻOmi ia kiate au.”
Ő pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám.
20 Pea nau ʻomi ia kiate ia; pea kuo mamata ia ki ai, pea haʻaki leva ia ʻe he laumālie; pea tō ia ki he kelekele, mo mokofisi pea Koa [hono ngutu].
És hozzá vivék azt; és mihelyt ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala.
21 Pea fehuʻi ia ki heʻene tamai, “Kuo fēfē hono fuoloa talu ʻene hoko eni kiate ia?” Pea pehē ʻe ia, “Talu ʻene tamasiʻi.”
És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta.
22 Pea kuo liunga lahi ʻae lī ia ki he afi, pea mo e vai, ke tāmateʻi ia: pea kapau te ke faʻa fai ha meʻa, ke ke ʻaloʻofa kiate kimautolu, ʻo tokoni ʻakimautolu.
És gyakorta veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.
23 Pea pehēange ʻe Sisu kiate ia, “Kapau ʻoku ke faʻa tui, ʻoku faʻa fai ʻae ngaahi meʻa kotoa pē kiate ia ʻoku tui.”
Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek.
24 Pea tangi loʻimata leva ʻae tamai ʻae tamasiʻi, ʻo ne pehē, “ʻEiki, ʻoku ou tui; ke ke tokoniʻi au telia ʻeku taʻetui.”
A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.
25 Pea ʻi he mamata ʻa Sisu ʻoku feleleʻi mai ʻae kakai ʻo fakataha, pea ne tautea ʻae laumālie ʻuli, ʻo ne pehē kiate ia, “ʻA koe, ko e laumālie noa mo tuli, ʻoku ou fekau kiate koe, haʻu kituʻa ʻiate ia, pea ʻoua naʻa ke toe hū ki ai.”
Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj!
26 Pea tangi [ʻae laumālie], ʻo ne haʻaki ia ʻo lahi, pea haʻu kituʻa: pea naʻe tatau [ʻae tangata ]mo ha taha mate; ko ia ne pehē ai ʻe he tokolahi, “Kuo mate ia.”
És kiáltás és erős szaggatás között kiméne; az pedig olyan lőn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt.
27 Ka naʻe puke ia ʻe Sisu ʻi hono nima, ʻo fokotuʻu ia; pea ne tuʻu hake.
Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele.
28 Pea kuo hū ia ki fale, pea fehuʻi fakafufū ʻene kau ākonga kiate ia, “Ko e hā naʻe ʻikai ai te mau faʻa kapusi ia?”
Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék őt külön: Mi miért nem űzhettük ki azt?
29 Pea pehē ʻe ia kiate kinautolu, “ʻOku ʻikai haʻu kituʻa ʻae faʻahinga ni ʻi ha meʻa, kae ʻi he lotu mo e ʻaukai.”
Ő pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és bőjtöléssel.
30 Pea naʻa nau ʻalu mei ai, ʻonau ʻalu ʻi Kāleli; pea naʻe ʻikai loto ia ke ʻilo ia ʻe ha taha.
És onnét kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem akará, hogy valaki megtudja.
31 He naʻe akonakiʻi ʻe ia ʻa ʻene kau ākonga, ʻo ne pehē kiate kinautolu, “E tukuange ʻae Foha ʻoe tangata ki he nima ʻoe kakai, pea te nau fakapoongi ia; pea hili hono fakapoongi, ʻe toetuʻu ia ʻi hono ʻaho tolu.”
Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik őt; de ha megölték, harmadnapra föltámad.
32 Ka naʻe ʻikai te nau ʻilo ʻae lea ko ia, pea naʻa nau manavahē ke fehuʻi kiate ia.
De ők nem értik vala e mondást, és féltek őt megkérdezni.
33 Pea haʻu ia ki Kapaneume: pea fehuʻi kiate kinautolu ʻi heʻene nofo ʻi he fale, “Ko e hā ia naʻa mou fakakikihi ai ʻakimoutolu ʻi he hala?”
És elméne Kapernaumba. És odahaza megkérdezé őket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton?
34 Ka naʻa nau fakalongo pē: he naʻa nau fakakikihi ʻi he hala, pe ko hai ʻe lahi hake.
De ők hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb?
35 Pea nofo hifo ia, ʻo ne ui ʻae toko hongofulu ma toko ua, ʻo pehē ʻe ia kiate kinautolu, “Kapau ʻoku holi ha tangata ke muʻomuʻa, ʻe ki mui ia ʻiate kimoutolu kotoa pē, mo e tamaioʻeiki ʻamoutolu kotoa pē.”
És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája.
36 Pea toʻo ʻe ia ha tamasiʻi siʻi ʻo ne tuku ia ki honau haʻohaʻonga: pea kuo fua hake ia ʻi hono nima, pea pehē ʻe ia kiate kinautolu,
És előfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik:
37 “Ko ia ia te ne maʻu ha tamasiʻi pehē ʻi hoku hingoa, ʻoku ne maʻu au: pea ko ia ia te ne maʻu au, ʻoku ʻikai ko au [pe ]ʻoku ne maʻu, ka ko ia ne ne fekau au.”
A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott.
38 Pea leaange ʻa Sione, ʻo pehē kiate ia, “ʻEiki, naʻa mau mamata ki he tokotaha ʻoku kapusi ʻae kau tēvolo ʻi ho huafa, ka ʻoku ʻikai ke muimui ia kiate kitautolu: pea naʻa mau taʻofi kiate ia, koeʻuhi ʻoku ʻikai muimui kiate kitautolu.”
János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket űz, a ki nem követ minket; és eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket.
39 Ka naʻe pehē ʻe Sisu, “ʻOua naʻa taʻofi ia: he ʻoku ʻikai ha taha te ne fai ha meʻa mana ʻi hoku huafa, ʻe faʻa lea kovi noa pe kiate au.
Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem.
40 He ko ia ʻoku ʻikai angatuʻu kiate kitautolu, ʻoku kau taha ia mo kitautolu.
Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.
41 He ko ia ʻe ʻatu kiate kimoutolu ha vai ke inu ʻi hoku huafa, koeʻuhi ʻoku ʻa Kalaisi ʻakimoutolu, ʻoku ou tala moʻoni atu kiate kimoutolu, ʻe ʻikai mole ʻiate ia hono totongi.
Mert a ki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ő jutalmát.
42 “Pea ko ia ia ʻe fakahalaʻi ha tokotaha ʻiate kinautolu ni ʻoku siʻi ʻoku tui kiate au, ʻe lelei hake kiate ia ʻo ka ne taupungaʻi ʻaki ia ʻae maka momosi ʻi hono kia, pea lī ia ki he moana.
A ki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik.
43 Pea kapau ʻe fakahalaʻi Koe ʻeho nima, tutuʻu ia: ʻoku lelei kiate Koe ke ke hū ki he moʻui ʻoku ke nima mutu, ʻi hoʻo maʻu ʻae nima ʻe ua, kae ʻalu ki heli, ki he afi ʻe ʻikai ʻaupito faʻa tāmateʻi; (Geenna g1067)
És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. (Geenna g1067)
44 ʻAia ‘ʻOku ʻikai mate ai honau ʻuanga, pea ʻikai faʻa tāmateʻi ʻae afi.’
A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
45 Pea kapau ʻe fakahalaʻi koe ʻeho vaʻe, tutuʻu ia: ʻoku lelei kiate koe ke ke hū ki he moʻui ʻoku ke ketu, ʻi hoʻo maʻu ʻae vaʻe ʻe ua, kae lī koe ki heli, ki he afi ʻe ʻikai ʻaupito faʻa tāmateʻi; (Geenna g1067)
És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. (Geenna g1067)
46 ʻAia ʻoku ʻikai mate ai honau ʻuanga, pea ʻikai faʻa tāmateʻi ʻae afi.
A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
47 Pea kapau ʻe fakahalaʻi Koe ʻeho mata, kapeʻi ia: ʻoku lelei kiate Koe ke ke hū ki he puleʻanga ʻoe ʻOtua mo e mata pe taha, ʻi hoʻo maʻu ʻae mata ʻe ua, kae lī koe ki he afi ʻo heli; (Geenna g1067)
És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára. (Geenna g1067)
48 ʻAia ‘ʻoku ʻikai mate ai honau ʻuanga, pea ʻikai faʻa tāmateʻi ʻae afi.’
A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
49 “He koeʻuhi ʻe fakamāsima taki taha kotoa pē ʻaki ʻae afi, pea ʻe fakamāsima ʻaki ʻae feilaulau kotoa pē ʻae māsima.
Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg.
50 “ʻOku lelei ʻae māsima: pea kapau kuo mole ʻi he māsima hono kona, temou [toe ]fakakona fēfeeʻi ia? “Maʻu pe ʻae māsima, kiate kimoutolu, pea mou melino pe ʻakimoutolu.”
Jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással.
