Maʻake 7
1 Pea toki fakataha kiate ia ʻae kau Fālesi mo e niʻihi ʻi he kau tangata tohi, naʻe haʻu mei Selūsalema.
És hozzá gyűlének a farizeusok és némelyek az írástudók közül, a kik Jeruzsálemből jöttek vala.
2 Pea ʻi heʻenau mamata ki he niʻihi ʻi heʻene kau ākonga ʻoku nau kai mā ʻi he nima ʻuli, ko e pehē, ko e [nima ]taʻefanofano, naʻa nau hanu ai.
És látván, hogy az ő tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, panaszkodának.
3 He ko e kau Fālesi, mo e kakai Siu fulipē, ʻoku ʻikai te nau kai, ʻo kapau ʻe ʻikai te nau fuofua fanofano nima, ko e tokanga ki he talatupuʻa ʻae mātuʻa.
Mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, hanemha kezöket erősen megmossák;
4 Pea ʻi [heʻenau haʻu ]mei he faianga fakatau, ʻoku ʻikai te nau kai, ʻo kapau ʻe ʻikai te nau kaukau. Pea ʻoku ai mo e ngaahi meʻa kehekehe, kuo nau maʻu ke fai, ko e fufulu ʻoe ngaahi ipu inu, mo e ngaahi ipu fua, mo e ngaahi ipu kapa, mo e ngaahi tokotoʻanga.
És piaczról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb is van, a minek megtartását átvették, poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak megmosását.
5 Pea fehuʻi kiate ia ʻe he kau Fālesi mo e kau tangata tohi, “Ko e hā ʻoku ʻikai ai ke fai ʻe hoʻo kau ākonga ʻo hangē ko e talatupuʻa ʻae mātuʻa, ka ʻoku nau kai mā mo e nima taʻefanofano?”
Azután megkérdék őt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?
6 Pea leaange ʻe ia, ʻo pehē kiate kinautolu, “Neʻineʻi fakahā ʻe ʻIsaia kiate kimoutolu, ko e kau mālualoi, ʻo hangē ko ia kuo tohi, ‘ʻOku fakaʻapaʻapa ʻae kakai ni kiate au ʻaki honau loungutu, ka ʻoku mamaʻo honau loto ʻiate au.
Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, a mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tőlem.
7 Ka ʻoku taʻeʻaonga ʻenau hū kiate au, he ko e ngaahi akonaki ʻoku nau ako ʻaki, ko e ngaahi fekau ʻae tangata.’
Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.
8 “He kuo mou siʻaki ʻae fekau ʻae ʻOtua, kae maʻu ʻae talatupuʻa ʻae tangata, ko e fufulu ʻoe ngaahi ipu fua mo e ngaahi ipu inu: pea ʻoku lahi mo e ngaahi meʻa pehē ʻoku mou fai.
Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek.
9 Pea pehē ʻe ia kiate kinautolu, “Ha meʻa ʻe lelei ko hoʻomou liʻaki ʻae fekau ʻae ʻOtua, ka mou fai ʻae talatupuʻa ʻamoutolu.
És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.
10 He naʻe pehē ʻe Mōsese, ‘Fakaʻapaʻapa ki hoʻo tamai mo hoʻo faʻē;’ pea, ‘Ko ia ʻoku kape ki [heʻene ]tamai pe ko [ʻene ]faʻē, tuku ke mate tāmateʻi ia.’
Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg.
11 Ka ʻoku mou pehē, ‘Kapau ʻe lea ha tangata ki heʻene tamai pe ko ʻene faʻē, [ʻo pehē], “Ko ʻeku meʻa kotoa pē ʻoku ʻaonga kiate koe, ko e Kopano ia,”’ ʻaia ko e foaki tapu; [ʻe ʻataʻatā ia].
Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán (azaz: templomi ajándék) az, a mivel megsegíthetnélek:
12 Pea ʻoku mou taʻofi haʻane toe fai ha meʻa maʻa ʻene tamai pe ko ʻene faʻē;
Úgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen,
13 ʻO fakataʻeʻaonga ʻae folofola ʻae ʻOtua ʻaki hoʻomou talatupuʻa, ʻaia ʻoku mou enginakiʻaki: pea ʻoku lahi ʻae meʻa pehē ʻoku mou fai.”
Eltörölvén az Isten beszédét a ti rendelésetekkel, a melyet rendeltetek; és sok effélét is cselekesztek.
14 Pea ʻi heʻene ui mai ʻae kakai kotoa pē, naʻa ne pehē kiate kinautolu, “Fanongo kotoa pē kiate au, pea ʻilo.
És előszólítván az egész sokaságot, monda nékik: Hallgassatok reám mindnyájan és értsétek meg:
15 ʻOku ʻikai ha meʻa ʻituʻa ʻi he tangata, pea hū ki ai, te ne faʻa fakaʻuliʻi ia: ka ko e ngaahi meʻa ʻoku haʻu meiate ia, ko ia ia ʻoku fakaʻuliʻi ʻae tangata.
Nincs semmi az emberen kívülvaló, a mi bemenvén ő belé, megfertőztethetné őt; hanem a mik belőle jőnek ki, azok fertőztetik meg az embert.
16 Ko e tangata ʻoku telinga ke ongo, ke ongoʻi ia.”
Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.
17 Pea kuo hū ia ki he fale mei he kakai, naʻe fehuʻi ʻe heʻene kau ākonga kiate ia ki he fakatātā.
És mikor házba ment vala be a sokaság közül, megkérdezék őt tanítványai a példázat felől.
18 Pea pehē ʻe ia kiate kinautolu, “He ʻoku pehē hoʻomou taʻeʻilo foki? ʻOku ʻikai te mou ʻilo, ko e meʻa kotoa pē mei tuʻa, ʻoku ʻalu ki he tangata, ʻoku ʻikai faʻa fakaʻuli ia ʻe ia;
És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok vagytok-é? Nem értitek-é, hogy a mi kívülről megy az emberbe, semmi sem fertőztetheti meg őt?
19 Koeʻuhi ʻoku ʻikai ke ʻalu ia ki hono loto, ka ki he kete, ʻoku fakamaʻa ai ʻae meʻakai kotoa pē, kae [toki ]ʻalu kituʻa ʻae meʻa taʻeʻaonga?”
Mert nem a szívébe megy be, hanem a gyomrába; és az árnyékszékbe kerül, a mely minden eledelt megtisztít.
20 Pea pehē ʻe ia, “Ko ia ʻoku haʻu mei he tangata, ko ia ia ʻoku fakaʻuliʻi ʻae tangata.
Monda továbbá: A mi az emberből jő ki, az fertőzteti meg az embert.
21 He ʻoku mei loto, mei he loto ʻoe tangata, ʻae mahalo kovi, mo e tonoʻi fefine mo e feʻauaki, mo e fakapō,
Mert onnan belőlről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok,
22 Mo e kaihaʻa, mo e manumanu, mo e angahala, mo e kākā, mo e anga fakalielia, mo e mata kovi, mo e lea kovi, mo e laukau, mo e vale:
Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság:
23 Ko e ngaahi meʻa kovi ni kotoa pē ʻoku haʻu mei he loto, ʻoku fakaʻuliʻi ʻae tangata.”
Mind ezek a gonoszságok belőlről jőnek ki, és megfertőztetik az embert.
24 Pea tuʻu hake ia ʻi ai, ʻo ʻalu ki he potu ʻo Taia mo Saitoni, pea ne hū ki he fale, ʻo ne loto ke ʻoua naʻa ʻilo [ia ]ʻe ha taha: ka naʻe ʻikai faʻa fakapuli ia.
És onnét fölkelvén, elméne Tírus és Sídon határaiba; és házba menvén, nem akará, hogy valaki észrevegye, de nem titkolhatá el magát.
25 He naʻe ongoa atu ia ki ha fefine naʻe ai ʻene taʻahine siʻi naʻe ʻi ai ʻae laumālie ʻuli, pea haʻu ia, ʻo tōmapeʻe ʻi hono vaʻe:
Mert hallván felőle egy asszony, a kinek leányában tisztátalan lélek vala, eljőve és lábaihoz borula.
26 Ko e Kiliki ʻae fefine ni, mei he puleʻanga ko Sailofinisia: pea naʻa ne kole kiate ia, ke ne kapusi kituʻa ʻae tēvolo ʻi heʻene taʻahine.
Ez az asszony pedig pogány vala síro-fenicziai származású. És kéré őt, hogy űzze ki az ő leányából az ördögöt.
27 Ka naʻe pehē ʻe Sisu kiate ia, “ʻOua ke tomuʻa mākona ʻae fānau: he ʻoku ʻikai ngali ke toʻo ʻae mā ʻae fānau, mo lī ki he fanga kulī.”
Jézus pedig monda néki: Engedd, hogy először a fiak elégíttessenek meg. Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.
28 Pea leaange ʻe ia, ʻo pehē kiate ia, “Ko e moʻoni, ʻEiki: ka ʻoku kai ʻe he fanga kulī, ʻi he lalo keinangaʻanga, ʻae momo ʻoe meʻakai ʻae fānau.”
Az pedig felele és monda néki: Úgy van Uram; de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból.
29 Pea pehē ʻe ia kiate ia, “Koeʻuhi ko e lea ni ke ke ʻalu; kuo ʻalu kituʻa ʻae tēvolo ʻi hoʻo taʻahine.”
Erre monda néki: E beszédért, eredj el; az ördög kiment a te leányodból.
30 Pea kuo hoko ia ki hono fale, pea ne ʻilo kuo ʻalu kituʻa ʻa e tēvolo, kae tokoto ʻene taʻahine ʻi he mohenga.
És haza menvén, úgy találá, hogy az ördög kiment, a leány pedig az ágyon feküvék.
31 Pea naʻe toe ʻalu ia mei he potu ʻo Taia mo Saitoni, ʻo haʻu ʻi he potu fonua ʻo Tikapolisi, ki he tahi ʻo Kāleli.
Aztán ismét kimenvén Tírus és Sídon határaiból, a galileai tengerhez méne, a Tízváros határain át.
32 Pea nau ʻomi kiate ia ha tokotaha naʻe tuli, pea ʻikai ke faʻa lea; pea naʻa nau kole kiate ia ke ne hilifaki hono nima ki ai.
És hozának néki egy nehezen szóló siketet, és kérik vala őt, hogy vesse reá kezét.
33 Pea naʻa ne fakaafe ia mei he kakai, ʻo ne ʻai hono tuhu ki hono telinga, pea ʻaʻanu, mo ne ala ki hono ʻelelo;
Ő pedig, mikor kivitte vala azt a sokaság közül egy magát, az újjait annak fülébe bocsátá, és köpvén illeté annak nyelvét,
34 Pea hanga hake ia ki he langi, ʻo mafulu, mo ne pehē kiate ia, “ʻEfata,” ko e pehē ia, “Ke ava.”
És föltekintvén az égre, fohászkodék, és monda néki: Effata, azaz: nyilatkozzál meg.
35 Pea naʻe ava leva hono telinga, pea vete ʻae noʻo ʻo hono ʻelelo, pea ne lea totonu.
És azonnal megnyilatkozának annak fülei: és nyelvének kötele megoldódék, és helyesen beszél vala.
36 Pea ne fekau kiate kinautolu ke ʻoua naʻa nau fakahā ki ha taha: ka ʻi heʻene fekau lahi kiate kinautolu, ne ʻāsili ai ʻo lahi ʻenau fanongonongo [ia];
És megparancsolá nékik, hogy senkinek se mondják el; de mennél inkább tiltja vala, annál inkább híresztelék.
37 Pea naʻa nau ofo ʻo lahi ʻaupito, ʻo pehē, “Kuo ne fai ʻae ngaahi meʻa kotoa pē ʻo lelei: ʻoku ne ngaohi ʻae tuli ke ongo, mo e noa ke lea.”
És szerfelett álmélkodnak vala, ezt mondván: Mindent jól cselekedett; a siketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélőkké.
