Maʻake 13
1 Pea ʻi heʻene ʻalu mei he falelotu lahi, naʻe pehē ʻene ākonga ʻe toko kiate ia, “ʻEiki, vakai ki hono anga ʻoe ngaahi maka mo e ngaahi fale!”
Mikor pedig a templomból kiméne, monda néki egy az ő tanítványai közül: Mester, nézd, milyen kövek és milyen épületek!
2 Pea lea ʻa Sisu, ʻo pehē kiate ia, “ʻOku ke mamata ki he ngaahi fale lahi ni? ʻE ʻikai ha maka kuo fokotuʻu ki ha maka ʻe tuku, ka ʻe laku kotoa pē ki lalo.”
Jézus pedig felelvén, monda néki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad kő kövön, a mely le nem romboltatik.
3 Pea ʻi heʻene nofo ʻi he moʻunga ʻoe ʻOlive, ʻo hangatonu ki he falelotu lahi, naʻe fehuʻi fakafufū kiate ia ʻa Pita mo Semisi mo Sione mo ʻAnitelū, [ʻo pehē! ]
Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, a templom átellenében, megkérdezék őt magukban Péter, Jakab, János és András:
4 “Fakahā kiate kimautolu, ʻe hoko afe ʻae ngaahi meʻa ni? Pea ko e hā ʻae fakaʻilonga ʻoka fakamoʻoni ʻae ngaahi meʻa ni kotoa pē?”
Mondd meg nékünk, mikor történnek meg ezek; és mi lesz a jel, a mikor mindezek beteljesednek?
5 Pea fua lea ʻa Sisu, ʻo pehēange kiate kinautolu, “Vakai telia naʻa kākaaʻi ʻakimoutolu ʻe ha taha.
Jézus pedig felelvén nékik, kezdé mondani: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket.
6 Koeʻuhi ʻe haʻu ʻae tokolahi ʻi hoku huafa, ʻo pehē, ‘Ko au ia;’ pea te nau kākaaʻi ʻae tokolahi.
Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik azt mondják: Én vagyok: és sokakat elhitetnek.
7 Pea ka mou ka fanongo ki he ngaahi tau mo e ongoongo ʻoe tau, ʻoua te mou manavahē: koeʻuhi kuo pau ke hoko ia; kae teʻeki [hoko ]ʻae ikuʻanga.
Mikor pedig hallani fogtok háborúkról és háborúk híreiről, meg ne rémüljetek, mert meg kell lenniök; de ez még nem a vég.
8 Koeʻuhi ʻe tuʻu hake ʻae kakai ki he kakai, mo e puleʻanga ki he puleʻanga; pea ʻe ai ʻae mofuike ʻi he ngaahi potu kehekehe, pea ʻe ai ʻae ngaahi honge mo e ngaahi fakamamahi: ko e kamataʻanga eni ʻoe ngaahi mamahi.
Mert nemzet nemzet ellen, és ország ország ellen támad; és lesznek földindulások mindenfelé, és lesznek éhségek és háborúságok.
9 “Ka mou vakai kiate kimoutolu: he te nau tukuange ʻakimoutolu ki he kau fakamaau; pea ʻe haha ʻakimoutolu ʻi he ngaahi falelotu; pea ʻe ʻomi ʻakimoutolu ki he ʻao ʻoe ngaahi pule mo e ngaahi tuʻi koeʻuhi ko au, ko e fakamoʻoni kiate kinautolu.
Nyomorúságoknak kezdetei ezek. Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek adnak át titeket, és gyülekezetekben vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak én érettem, bizonyságul ő nékik.
10 Ka ʻe tomuʻa malangaʻaki ʻae ongoongolelei ki he ngaahi puleʻanga kotoa pē.
De előbb hirdettetnie kell az evangyéliomnak minden pogányok között.
11 Pea ka nau ka taki mo tukuange ʻakimoutolu, ʻoua naʻa mou tomuʻa fifili, pe fakakaukau ki he meʻa te mou lea ʻaki: ka ko ia ʻe foaki kiate kimoutolu ʻi he feituʻulaʻā ko ia, ko ia pe te mou lea ʻaki: he ʻoku ʻikai ko kimoutolu ʻoku lea, ka ko e Laumālie Māʻoniʻoni.
Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok, hanem a mi adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, a kik szólotok, hanem a Szent Lélek.
12 Pea ʻe lavakiʻi ʻe he tokotaha ʻa [hono ]tokoua ke mate, mo e tamai ʻae foha; pea ʻe tuʻu hake ʻae fānau ki he mātuʻa, mo pule ke tāmateʻi ʻakinautolu.
Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok támadnak szülők ellen, és megöletik őket.
13 Pea ʻe fehiʻanekina ʻakimoutolu ʻi he kakai fulipē koeʻuhi ko hoku huafa: ka ko ia ʻe kātaki ʻo aʻu ki he ikuʻanga, ko ia ia ʻe moʻui.
És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megmarad, az megtartatik.
14 “Ka ʻoka mou ka mamata ki he ‘fakalielia ʻoe fakaʻauha,’ naʻe lea ki ai ʻa Taniela ko e palōfita, ʻoku tuʻu ʻi he potu ʻoku ʻikai lelei [ke tuʻu ai],” (ko ia ʻoku lau ke tokanga, ) “Pea ʻilonga ai ʻakinautolu ʻoku ʻi Siutea, ke nau feholaki ki he ngaahi moʻunga:
Mikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot, a melyről Dániel próféta szólott, ott állani, a hol nem kellene (a ki olvassa, értse meg), akkor a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
15 Pea ko ia ʻoku ʻi he tuʻa fale, ke ʻoua naʻa ʻalu hifo ki loto fale, pe hū [ki ai], ke toʻo ha meʻa mei hono fale:
A háztetőn levő pedig le ne szálljon a házba, se be ne menjen, hogy házából valamit kivigyen;
16 Pea ko ia ʻoku ʻi he ngoue, ke ʻoua naʻa foki ia ki mui ke toʻo mai hono kofu.
És a mezőn levő haza ne térjen, hogy ruháját elvigye.
17 Ka ʻe malaʻia ʻakinautolu ʻoku feitama, pea mo kinautolu ʻoku toutama, ʻi he ngaahi ʻaho ko ia!
Jaj pedig a terhes és a szoptató asszonyoknak azokban a napokban.
18 Pea mou lotu ke ʻoua naʻa hoko hoʻomou hola ʻi he faʻahitaʻu momoko.
Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen.
19 He koeʻuhi ʻe ai ha mamahi ʻi he ngaahi ʻaho ko ia, ʻaia naʻe ʻikai hano tatau talu hono kamataʻanga ʻo māmani, ʻaia naʻe fakatupu ʻe he ʻOtua, ʻo aʻu ki heni, pea ʻe ʻikai toe pehē.
Mert azok a napok olyan nyomorúságosak lesznek, a milyenek a világ kezdete óta, a melyet Isten teremtett, mind ez ideig nem voltak, és nem is lesznek.
20 Pea ka ne taʻeʻoua ʻae fakasiʻisiʻi ʻe he ʻEiki ʻae ngaahi ʻaho ko ia, pehē, ʻe ʻikai ha taha ʻe moʻui: ka koeʻuhi ko e kakai fili, ʻaia kuo fili ʻe ia, kuo ne fakasiʻisiʻi ai ʻae ngaahi ʻaho.
És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen test sem menekülne meg; de a választottakért, a kiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.
21 “Pea ka toki pehē ai ʻe ha taha kiate kimoutolu, ‘Vakai, ko eni ʻa Kalaisi;’ pe, ‘Vakai, [ʻoku ]ʻi hena[ia];’ ʻoua ʻe tui[ki ia]:
Ha pedig akkor ezt mondja néktek valaki: Ímé itt a Krisztus, vagy: Ímé amott, ne higyjétek.
22 He koeʻuhi ʻe tupu ʻae ngaahi Kalaisi loi mo e kau palōfita loi, ʻonau fakahā ʻae ngaahi fakaʻilonga mo e ngaahi meʻa fakaofo, ke kākā ʻaki ʻae kakai kuo fili ʻo ka ne faingofua.
Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is.
23 Kae tokanga ʻakimoutolu: vakai, ku ou tomuʻa fakahā ʻae ngaahi meʻa ni kotoa pē kiate kimoutolu.
Ti pedig vigyázzatok; ímé előre megmondottam néktek mindent.
24 “Ka ʻi he ngaahi ʻaho ko ia, hili ʻae mamahi ko ia, ʻe fakapoʻuli ʻae laʻā, pea ʻe ʻikai tuku mai ʻe he māhina ʻa hono maama,
De azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik,
25 Pea ʻe ngangana ʻae ngaahi fetuʻu ʻoe langi, pea ʻe lulu ʻae ngaahi mālohi ʻoe langi.
És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok megrendülnek.
26 Pea te nau toki mamata ki he Foha ʻoe tangata ʻoku haʻu ʻi he ngaahi ʻao, mo e mālohi lahi mo e nāunau.
És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.
27 Pea ʻe toki fekau ʻe ia ʻa ʻene kau ʻāngelo, pea tānaki fakataha ʻa ʻene kakai fili mei he feituʻu langi ʻe fā, mei he ngataʻanga ʻoe fonua ʻo aʻu ki he ngataʻanga ʻae langi.
És akkor elküldi az ő angyalait, és egybegyűjti az ő választottait a négy szelek felől, a föld végső határától az ég végső határáig.
28 “Ko eni, mou ʻilo ʻae fakaʻilonga ʻi he ʻakau ko e fiki; ʻOka kei litolito hono vaʻa, pea tupu hono lau, ʻoku mou ʻilo ʻoku ofi ʻae faʻahitaʻu mafana:
A fügefáról vegyétek pedig a példát. A mikor ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.
29 Ke pehē foki ʻakimoutolu, ʻoka mou ka mamata ki hono hoko ʻoe ngaahi meʻa ni, mou ʻilo ʻoku ofi ia, ʻio, ʻi he matapā.
Azonképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.
30 Ko e moʻoni ʻoku ou tala atu kiate kimoutolu, ʻe ʻikai mole ʻae toʻutangata ni, kaeʻoua ke fai ʻae ngaahi meʻa ni kotoa pē.
Bizony mondom néktek, hogy el nem múlik ez a nemzetség, a míg meg nem lesznek mindezek.
31 ʻE mole ʻae langi mo e fonua: ka ko ʻeku ngaahi lea ʻe ʻikai mole.
Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak.
32 “Ka ko e ʻaho ko ia mo hono feituʻulaʻā, ʻoku ʻikai ha taha ʻoku ne ʻilo ki ai, ʻe ʻikai, pe ko e kau ʻāngelo ʻoku ʻi he langi, pe ko e Foha, ka ko e Tamai.
Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya.
33 Mou vakai, leʻo pea lotu: he ʻoku ʻikai te mou ʻilo pe hoko ʻafē ʻae ʻaho ko ia.
Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő.
34 ʻOka fononga ha tangata, ʻoku ne tuku hono ʻapi ke tauhi ʻe heʻene kau tamaioʻeiki, pea ne vahe ʻae ngāue kiate kinautolu taki taha, pea fekau ki he tauhi matapā ke leʻo.
Úgy mint az az ember, a ki messze útra kelve, házát elhagyván, és szolgáit felhatalmazván, és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon.
35 Ko ia mou leʻo: he ʻoku ʻikai te mou ʻilo pe haʻu fakakū ʻae ʻeiki ʻoe fale, ʻi he efiafi, pe ʻi he tuʻuapō, pe ʻi he ʻuʻua ʻae moa, pe ʻi he pongipongi;
Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel?
36 Telia naʻa haʻu fakafokifā pe ia, ʻo ne ʻilo ʻakimoutolu ʻoku mou mohe.
Hogy, ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva.
37 Pea ko ia ʻoku ou tala kiate kimoutolu, ʻoku ou tala ki he kakai kotoa pē, Leʻo.”
A miket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!
