Maʻake 10
1 Pea naʻe mahuʻi mei ai ia, ʻo haʻu ki he mata fonua ʻo Siutea, ʻi he kauvai ʻe taha ʻo Sioatani: pea toe fakataha ʻae kakai kiate ia; pea ne toe akonakiʻi ʻakinautolu, ʻo hangē ko ʻene faʻa fai.
Onnan pedig felkelvén Judea határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét sokaság gyűl vala hozzá; ő pedig szokása szerint ismét tanítja vala őket.
2 Pea haʻu ʻae kau Fālesi, ʻonau fehuʻi ʻahiʻahi kiate ia, “ʻOku ngofua ke tukuange ʻe he tangata [ʻa hono ]uaifi?”
És a farizeusok hozzámenvén megkérdezék tőle, ha szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén őt.
3 Pea lea ia, ʻo pehēange kiate kinautolu, “Ko e hā naʻe fekau ʻe Mōsese kiate kimoutolu?”
Ő pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes?
4 Pea nau pehē, “Naʻe tuku ʻe Mōsese ke tohi ʻae tohi fakamavae, pea tukuange [ia].”
Ők pedig mondának: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk.
5 Pea lea ʻa Sisu, ʻo pehēange kiate kinautolu, “Ko e meʻa ʻi he fefeka ʻo homou loto naʻa ne tohi ai ʻae fekau ni kiate kimoutolu.
És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a parancsolatot;
6 Kae talu mei he kamataʻanga ʻi he fakatupu naʻe ngaohi ʻakinaua ʻe he ʻOtua ‘ko e tangata mo e fefine.’
De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté őket az Isten.
7 ‘Pea ko e meʻa ko ia ʻe tukuange ai ʻe he tangata ʻa ʻene tamai mo ʻene faʻē, kae pikitai ki hono uaifi;
Annakokáért elhagyja az ember az ő atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez,
8 pea ʻe hoko ʻakinaua ko e kakano pe taha:’ ko ia ʻoku ʻikai ai ke na kei ua ka ko e kakano pe taha.
És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test.
9 Ko ia foki kuo fakataha ʻe he ʻOtua, ke ʻoua naʻa fakamavae ʻe ha tangata.”
Annakokáért a mit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válaszsza.
10 Pea toe ʻeke ʻe heʻene kau ākonga kiate ia ʻi he fale ki he meʻa ko ia.
És odahaza az ő tanítványai ismét megkérdezék őt e dolog felől.
11 Pea pehē ʻe ia kiate kinautolu, “Ko ia ia ʻe tukuange hono uaifi, pea fakamaʻu mo ha taha kehe, ʻoku tono fefine ia kiate ia.
Ő pedig monda nékik: A ki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen.
12 Pea kapau ʻe tukuange ʻe he fefine ʻa hono husepāniti, pea fakamaʻu mo ha taha kehe, ʻoku tono tangata ia.”
Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el.
13 Pea naʻa nau ʻomi ʻae tamaiki iiki kiate ia, koeʻuhi ke ne ala kiate kinautolu: pea lolomi ʻe he kau ākonga [ʻakinautolu ]naʻe ʻomi ʻakinautolu.
Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg őket; a tanítványok pedig feddik vala azokat, a kik hozák.
14 Ka ʻi he ʻafio ki ai ʻa Sisu, pea tuputāmaki lahi ia, ʻo ne pehē kiate kinautolu, “Tuku ke haʻu kiate au ʻae tamaiki iiki, pea ʻoua naʻa taʻofi ʻakinautolu; he ʻoku ʻoe kakai pehē ʻae puleʻanga ʻoe ʻOtua.
Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.
15 Ko e moʻoni ʻoku ou tala atu kiate kimoutolu, Ko ia ia ʻe ʻikai te ne maʻu ʻae puleʻanga ʻoe ʻOtua ʻo hangē ko ha tamasiʻi siʻi, ʻe ʻikai hū ia ki ai.”
Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba.
16 Pea fua hake ʻe ia ʻakinautolu ʻi hono nima, ʻo hilifaki hono nima kiate kinautolu, mo ne tāpuakiʻi ʻakinautolu.
Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá őket.
17 Pea ʻi heʻene hāʻele atu ki he hala, naʻe lele mai ʻae tokotaha, ʻo tūʻulutui kiate ia, mo fehuʻi kiate ia, [ʻo pehē], “ʻEiki lelei, ko e hā teu fai ke u maʻu ai ʻae moʻui taʻengata?” (aiōnios g166)
És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? (aiōnios g166)
18 Pea pehē ʻe Sisu kiate ia, “Ko e hā ʻoku ke ui ai au ko e lelei? Ko e tokotaha pe ʻoku lelei, ʻaia ko e ʻOtua.
Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.
19 ʻOku ke ʻilo ʻae ngaahi fekau, ‘ʻOua naʻa ke tono fefine, ʻOua naʻa ke fakapō, ʻOua naʻa ke kaihaʻa, ʻOua naʻa ke fakamoʻoni loi, ʻOua naʻa ke kākā, Fakaʻapaʻapa ki hoʻo tamai mo hoʻo faʻē.’”
A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat.
20 Pea ne lea, ʻo pehēange kiate ia, “ʻEiki, kuo u fai eni kotoa pē talu ʻeku kei siʻi.”
Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.
21 Pea sio ki ai ʻa Sisu mo ʻofa kiate ia, mo ne pehē kiate ia, “Ko e meʻa ʻe taha ʻoku ke kei hala ai: ke ke ʻalu, ʻo fakatau ʻaia kotoa pē ʻoku ʻaʻau, pea ke foaki ki he masiva, pea te ke maʻu ʻae koloa ʻi he langi: pea ke haʻu, ʻo fua ʻae ʻakau māfasia, mo muimui ʻiate au.”
Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet.
22 Pea naʻe puputuʻu ia ʻi he lea ko ia, pea ʻalu atu kuo mamahi; he naʻe lahi ʻene koloa.
Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala.
23 Pea vakai foli ʻe Sisu, pea ne pehē ki heʻene kau ākonga, “Ko e meʻa faingataʻa ʻaupito kiate kinautolu ʻoku maʻu koloa ke hū ki he puleʻanga ʻoe ʻOtua!”
Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
24 Pea ofo ʻae kau ākonga ʻi heʻene ngaahi lea. Ka naʻe toe lea ʻa Sisu, ʻo pehēange kiate kinautolu, “Fānau ʻe faingataʻa ʻaupito kiate kinautolu ʻoku falala ki he koloa ke hū ki he puleʻanga ʻoe ʻOtua!
A tanítványok pedig álmélkodának az ő beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, a kik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni!
25 ʻOku faingofua ke hū ʻae kāmeli ʻi he avaʻi hui, ʻi he hū ʻae tangata koloaʻia ki he puleʻanga ʻoe ʻOtua.”
Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
26 Pea naʻa nau mātuʻaki ofo fakamanavahē, ʻonau fepehēʻaki, “Pea ko hai ʻe moʻui?”
Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda idvezülhet tehát?
27 Pea vakai ʻa Sisu kiate kinautolu, ʻo ne pehē, “ʻOku ʻikai faʻa fai [eni ]ʻe he tangata, ka ko e ʻOtua pe: he ʻoku faʻa fai ʻe he ʻOtua ʻae meʻa kotoa pē.”
Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges.
28 Pea toki pehē ʻe Pita kiate ia, “Vakai, kuo mau liʻaki ʻae meʻa kotoa pē, ʻo muimui ʻiate koe.”
És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.
29 Pea lea ʻa Sisu, ʻo pehēange, “Ko e moʻoni ʻoku ou tala atu kiate kimoutolu, ʻOku ʻikai ha tangata kuo ne liʻaki ʻae fale, pe ko e ngaahi kāinga, pe ha ngaahi tuofefine, pe ko e tamai, pe ko e faʻē, pe ha uaifi, pe ha fānau, pe ko e fonua, koeʻuhi ko au, pea mo e ongoongolelei,
Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért,
31 Ka ko e tokolahi ʻoku muʻomuʻa ʻe muimui; pea ʻe muʻomuʻa ʻae muimui.”
Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.
32 Pea kuo nau fononga ʻi he hala ki Selūsalema; pea muʻomuʻa atu ʻa Sisu ʻiate kinautolu: pea ofo ai ʻakinautolu; pea nau manavahē ʻi heʻenau muimui. Pea ne toe ʻave ʻae toko hongofulu ma toko ua, ʻo ne kamata tala kiate kinautolu ʻae ngaahi meʻa ʻe hoko kiate ia,
Útban valának pedig Jeruzsálembe menve fel; és előttök megy vala Jézus, ők pedig álmélkodának, és követvén őt, félnek vala. És ő a tizenkettőt ismét maga mellé vévén, kezde nékik szólni azokról a dolgokról, a mik majd vele történnek,
33 [ʻO ne pehē], “Vakai, ʻoku tau ʻalu hake ki Selūsalema; pea ʻe tukuange ʻae Foha ʻoe tangata ki he kau taulaʻeiki lahi, mo e kau tangata tohi; pea te nau fakamaau ia ke mate, ʻo tukuange ia ki he Senitaile;
Mondván: Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják őt, és a pogányok kezébe adják őt;
34 Pea te nau manukiʻi ia, mo haha ia, mo ʻaʻanu kiate ia, mo tāmateʻi ia; pea ʻi hono ʻaho tolu ʻe toetuʻu ia.”
És megcsúfolják őt, és megostorozzák őt, és megköpdösik őt, és megölik őt; de harmadnapon feltámad.
35 Pea haʻu kiate ia ʻa Semisi mo Sione, ko e ongo foha ʻo Sepeti, ʻo na pehē, “ʻEiki, ko homa loto ke ke fai maʻamaua ʻaia kotoa pē te ma kole ki ai.”
És hozzájárulának Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondván: Mester, szeretnők, hogy a mire kérünk, tedd meg nékünk.
36 Pea pehēange ʻe ia kiate kinaua, “Ko e hā homo loto ke u fai maʻamoua?”
Ő pedig monda nékik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek?
37 Pea na pehē kiate ia, Tuku kiate kimaua ke ma nofo, ko e tokotaha ʻi ho nima toʻomataʻu, pea tokotaha ʻi ho nima toʻohema, ʻi ho nāunau.”
Azok pedig mondának néki: Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk pedig bal kezed felől üljön a te dicsőségedben.
38 Ka naʻe pehē ʻe Sisu kiate kinaua, “ʻOku ʻikai temo ʻilo ʻaia ʻoku mo kole: ʻoku mo faʻa fai ke inu ʻi he ipu ʻaia te u inu ai? Pea ke papitaiso ʻi he papitaiso ko ia te u papitaiso ai?”
Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom; és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem?
39 Pea na pehēange kiate ia, “ʻOku ma faʻa fai pe.” Pea pehē ʻe Sisu kiate kinaua, “ʻE inu moʻoni ʻekimoua ʻi he ipu te u inu ai; pea temo papitaiso ʻi he papitaiso ko ia ʻe papitaiso ʻaki au:
Azok pedig mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: A pohárt ugyan, a melyet én megiszom, megiszszátok, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek;
40 Ka ko e nofo ki hoku nima toʻomataʻu mo hoku nima toʻohema, ʻoku ʻikai ʻaʻaku ia ke foaki, ka kiate kinautolu kuo teuteu ia ki ai.”
De az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek elkészíttetett.
41 Pea kuo fanongo ai ʻae toko hongofulu, naʻa nau toki ʻita lahi kia Semisi mo Sione.
És hallván ezt a tíz tanítvány, haragudni kezdének Jakabra és Jánosra.
42 Ka naʻe ui ʻakinautolu ʻe Sisu, ʻo ne pehē kiate kinautolu, “ʻOku mou ʻilo ko kinautolu kuo fakanofo ko e ʻeiki ʻoe Senitaile ʻoku nau faʻa puleʻi ʻakinautolu; pea ko honau houʻeiki ʻoku nau fai faʻiteliha kiate kinautolu.
Jézus pedig magához szólítván őket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, a kik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettök, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtok.
43 Ka ʻe ʻikai pehē ʻiate kimoutolu: ka ko ia ʻoku loto ke lahi ʻiate kimoutolu, ke hoko ia ko homou tauhi:
De nem így lesz közöttetek; hanem, a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok;
44 Pea ko ia ʻiate kimoutolu ʻoku loto ke ʻeiki, ʻe hoko ia ko e tamaioʻeiki ʻamoutolu kotoa pē.
És a ki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen:
45 He naʻe ʻikai ke haʻu ʻae Foha ʻoe tangata ke tauhia ia, ka ke tauhi, pea ke foaki ʻene moʻui ko e huhuʻi ʻoe tokolahi.”
Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.
46 Pea naʻa nau haʻu ki Seliko: pea ʻi heʻenau ō ʻi Seliko mo ʻene kau ākonga, mo e kakai tokolahi, naʻe nofo ʻo kole ʻi he veʻehala [motuʻa ]ʻae kui ko Patimiusi, ko e foha ʻo Timiusi.
És Jerikóba érkezének: és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván.
47 Pea kuo fanongo ia ko Sisu ʻo Nāsaleti ia, naʻe kamata tangi kalanga ia, ʻo pehē, “Sisu, Foha ʻo Tevita, ʻaloʻofa mai kiate au.”
És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
48 Pea lolomi ia ʻe he tokolahi ke fakalongo pē: kae ʻāsili ai ʻaupito ʻene kalanga, “Foha ʻo Tevita, ʻaloʻofa kiate au.”
És sokan feddik vala őt, hogy hallgasson; de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
49 Pea tuʻu ʻa Sisu, ʻo fekau ke ui kiate ia. Pea naʻa nau ui ʻae tangata kui, mo pehē kiate ia, “Ke ke fiemālie, tuʻu; ʻoku ne ui koe.”
Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elő. És előhívják vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet.
50 Pea siʻaki ʻe ia hono kofu, kae tuʻu hake, ʻo haʻu kia Sisu.
Az pedig felső ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne.
51 Pea lea ʻa Sisu, ʻo ne pehē kiate ia, “Ko e hā ho loto ke u fai kiate koe?” Pea pehēange ʻe he tangata kui kiate ia, “ʻEiki, ke ʻā hoku mata.”
És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak.
52 Pea pehē ʻe Sisu kiate ia, “ʻAlu; kuo fakamoʻui koe ʻe hoʻo tui.” Pea ʻā leva ia, ʻo ne muimui kia Sisu ʻi he hala.
Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton.
