Luke 9
1 Pea naʻe toki ui ia ke fakataha ʻene kau ākonga ʻe toko hongofulu ma toko ua, pea ne tuku kiate kinautolu ʻae mālohi mo e pule ki he kau tēvolo kotoa pē, pea ke fakamoʻui ʻae ngaahi mahaki.
Minekutána pedig összehívta Jézus az ő tizenkét tanítványát, ada nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására.
2 Pea ne fekau atu ʻakinautolu ke malangaʻaki ʻae puleʻanga ʻoe ʻOtua, mo fakamoʻui ʻae mahaki.
És elküldé őket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak.
3 Pea pehē ʻe ia kiate kinautolu, “ʻOua naʻa ʻave ha meʻa ʻi hoʻomou fononga, ʻae ngaahi tokotoko, pea ha kato, pe ha mā, pe ha paʻanga; pe te mou taki ua ʻae kofutuʻa.
És monda nékik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálczákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt; se két-két ruhátok ne legyen.
4 Pea ko e fale ko ia te mou hū ki ai, mou nofo ai, pea toki ʻalu ai.
És valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább.
5 Pea ko e potu ko ia ʻe ʻikai te nau maʻu ʻakimoutolu ʻi ai, ʻoka mou ka ʻalu ʻi he kolo ko ia, mou tūtuuʻi ʻae efu ʻi homou vaʻe ko e fakamoʻoni kiate kinautolu.”
És valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, bizonyságul ő ellenök.
6 Pea naʻa nau ʻalu, ʻo fononga ʻi he ngaahi potu kakai, pea malangaʻaki ʻae ongoongolelei, mo nau fakamoʻui ʻi he potu kotoa pē.
Kimenvén annakokáért, bejárák a falukat, hirdetvén az evangyéliomot, és gyógyítván mindenütt.
7 Pea naʻe fanongo ʻa Helota ko e tuʻi ki he meʻa kotoa pē kuo fai ʻe ia: pea naʻa ne puputuʻu ai, koeʻuhi naʻe pehē ʻe he niʻihi, “Kuo toetuʻu ʻa Sione mei he mate.”
Meghallá pedig Heródes a negyedes fejedelem, mindazokat, a mik ő általa történtek: és zavarban volt, mivelhogy némelyek azt mondák, hogy János támadt fel a halálból;
8 Pea [pehē ]ʻe he niʻihi, “Kuo hā mai ʻa ʻIlaisiā; mo e niʻihi, Kuo toetuʻu ha taha ʻi he kau palōfita motuʻa.”
Némelyek pedig, hogy Illés jelent meg; mások meg, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.
9 Pea pehē ʻe Helota, “Kuo u tutuʻu ʻae ʻulu ʻo Sione; ka ko hai eni, ʻoku ou fanongo ki ai ʻae ngaahi meʻa ni?” Pea ne ne holi ke mamata kiate ia.
És monda Heródes: Jánosnak én vettem fejét: kicsoda hát ez, a ki felől én ilyen dolgokat hallok? És igyekezik vala őt látni.
10 Pea kuo liu mai ʻae kau ʻaposetolo, pea nau fakahā kotoa pē kiate ia ʻaia kuo nau fai. Pea naʻa ne ʻave ʻakinautolu, ʻo afe fakafufū ki he potu lala ʻoe kolo ʻoku ui ko Petesaita.
Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszélének néki mindent, a mit cselekedtek. És azokat maga mellé vévén, elvonula magánosan a Bethsaida nevű városnak puszta helyére.
11 Pea kuo ʻilo [ia ]ʻe he kakai, naʻa nau muimui kiate ia: pea ne maʻu ʻakinautolu, ʻo ne lea kiate kinautolu, ki he puleʻanga ʻoe ʻOtua, pea naʻe fakamoʻui ʻakinautolu ʻaia naʻe ʻaonga ke fakamoʻui.
A sokaság pedig ezt megtudván, követé őt: és ő örömmel fogadván őket, szóla nékik az Isten országáról, és a kiknek gyógyulásra volt szükségök, azokat meggyógyítá.
12 Pea kuo tei ʻosi ʻae ʻaho, pea haʻu ʻae toko hongofulu ma toko ua, ʻonau pehē kiate ia, “Fekau ke ʻalu ʻae kakai, koeʻuhi ke nau ō ki he ngaahi potu kakai mo e ngaahi nofoʻanga kakai ofi mai, ʻo mohe ai, pea maʻu ai ʻae meʻa kai; he ʻoku tau ʻi heni ko e potu lala.”
A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettő ő hozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk.
13 Ka naʻe pehē ʻe ia kiate kinautolu, “Mou ʻatu ha meʻakai kiate kinautolu.” Pea naʻa nau pehēange, “ʻOku ʻikai haʻatau meʻa ka ko e foʻi mā ʻe nima mo e ika ʻe ua, ʻo kapau ʻe ʻikai te mau ō, ʻo fakatau meʻakai mā ʻae kakai ni kotoa pē.”
Ő pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak.
14 He naʻe toko nima afe nai ʻae tangata. Pea pehē ʻe ia ki heʻene kau ākonga, “Pule ke nau nofo hifo ʻo tautau toko nimangofulu.”
Mert valának ott mintegy ötezeren férfiak. Monda pedig az ő tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével.
15 Pea naʻa nau fai ia, mo pule ke nau nofo hifo kotoa pē.
És a képen cselekedének, és leülteték valamennyit.
16 Pea toʻo ʻe ia ʻae foʻi mā ʻe nima mo e ika ʻe ua, pea hanga hake ia ki he langi, ʻo ne tāpuaki ia, mo tofitofi, ʻo ʻatu ki he kau ākonga ke tufaki ki he kakai.
Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé; és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék.
17 Pea naʻa nau kai ʻo mākona ai kotoa pē: pea naʻe tānaki ʻae toenga kai naʻe toe kiate kinautolu, pea pito ai ʻae kato ʻe hongofulu ma ua.
Evének azért és megelégedének mindnyájan; és felszedék a mi darabok maradtak tőlük, tizenkét kosárral.
18 Pea naʻe pehē, ʻi heʻene lotu tokotaha pe, kuo ʻalu ange ʻene kau ākonga: pea fehuʻi ia kiate kinautolu, ʻo pehē, “ʻOku pehē ʻe he kakai, ko hai au?”
És lőn, mikor ő magában imádkozék, vele valának a tanítványok; és megkérdé őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság?
19 Pea naʻa nau lea, ʻo pehēange, “Ko Sione ko e Papitaiso;” kae [pehē ]ʻe he niʻihi, “Ko ʻIlaisiā;” pea [pehē ]ʻe he niʻihi, “Kuo toetuʻu ha taha ʻi he kau palōfita motuʻa.”
Ők pedig felelvén, mondának: Keresztelő Jánosnak; némelyek pedig Illésnek; némelyek pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.
20 Pea pehē ʻe ia kiate kinautolu. “Ka ʻoku pehē ʻekimoutolu ko hai au?” Pea lea ʻa Pita, ʻo pehēange, “Koe Kalaisi koe ʻoe ʻOtua.”
És monda nékik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának.
21 Pea ne naʻinaʻi mālohi mo fekau ʻe ia kiate kinautolu, ke ʻoua naʻa fakahā ʻae meʻa ko ia ki ha taha;
Ő pedig reájok parancsolván, meghagyá, hogy ezt senkinek ne mondják;
22 ʻO ne pehē, “ʻE kātaki ʻe he Foha ʻoe tangata ʻae ngaahi meʻa lahi, pea ʻe siʻaki ia ʻe he kau mātuʻa pea mo e kau taulaʻeiki lahi mo e kau tangata tohi, pea ʻe tāmateʻi ia, pea toe fokotuʻu ʻi hono ʻaho tolu.”
Ezt mondván: Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni.
23 Pea ne pehē kiate kinautolu kotoa pē, “Kapau ʻe muimui ha taha kiate au, tuku ke siʻaki ia ʻe ia, pea toʻo hake ʻene ʻakau māfasia ʻi he ʻaho kotoa pē, pea muimui ʻiate au.
Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem.
24 He ko ia ʻe kalofaki ʻene moʻui, ʻe mole ia; ka ko ia ʻe mole ʻene moʻui koeʻuhi ko au, ko ia [pe ]ʻe maʻu ia.
Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt.
25 He ko e hā hono ʻaonga ki he tangata, ʻo kapau ʻe maʻu ʻe ia ʻa māmani kotoa pē, kae mole ia, pe liaki ia?
Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, ő magát pedig elveszti vagy magában kárt vall?
26 He ko ia ʻe mā ʻiate au mo ʻeku ngaahi lea, ʻe mā ai ʻae Foha ʻoe tangata, ʻoka haʻu ia ʻi hono nāunau ʻoʻona, mo ʻene Tamai, pea mo e kau ʻāngelo māʻoniʻoni.
Mert valaki szégyel engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval.
27 Ka ʻoku ou tala moʻoni atu kiate kimoutolu, ʻOku tutuʻu ʻae niʻihi ʻi heni, ʻe ʻikai te nau kamata ʻae mate, kaeʻoua ke nau mamata ki he puleʻanga ʻoe ʻOtua.”
Mondom pedig néktek bizonnyal, hogy vannak az itt állók közül némelyek, kik a halált meg nem kóstolják, mígnem meglátják az Istennek országát.
28 Hili ʻae ngaahi lea ni, ko e ʻaho nai ʻe valu, naʻe ʻave ʻe ia ʻa Pita mo Sione mo Semisi, pea nau ō hake ki he moʻunga ke lotu.
És lőn e beszédek után mintegy nyolczadnappal, hogy maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni.
29 Pea ʻi heʻene lotu, naʻe fakafoʻou ʻae anga ʻo hono fofonga, pea naʻe hinehina ʻo ngingila hono ngaahi kofu.
És imádkozása közben az ő orczájának ábrázata elváltozék, és az ő ruhája fehér és fénylő lőn.
30 Pea vakai, naʻe alea mo ia ʻae tangata ʻe toko ua, ʻaia ko Mōsese mo ʻIlaisiā:
És ímé két férfiú beszél vala ő vele, kik valának Mózes és Illés;
31 ʻO na hā mai ʻi he nāunau, ʻonau alea ki heʻene pekia, ʻaia te ne fai ʻi Selūsalema.
Kik dicsőségben megjelenvén, beszélik vala az ő halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni.
32 Ka ko Pita mo kinaua naʻe ʻiate ia naʻa nau māfasia ʻi he [fie ]mohe: pea ʻi heʻenau ʻā, naʻa nau mamata ki hono nāunau, pea mo e ongo tangata naʻa nau tutuʻu mo ia.
Pétert pedig és a vele lévőket elnyomá az álom; de mikor felébredtek, láták az ő dicsőségét, és ama két férfiút, kik vele állanak vala.
33 Pea pehē, ʻi he ʻena ʻalu ʻiate ia, naʻe pehē ʻe Pita kia Sisu, “ʻEiki, ʻoku lelei ʻetau ʻi heni: pea tuku ke mau ngaohi ha fale ʻe tolu; ke ʻoʻou ʻae taha, pea taha ʻo Mōsese, pea taha ʻo ʻIlaisiā:” ka naʻe ʻikai ʻilo ʻe ia ʻene lea.
És lőn, mikor azok eltávoztak ő tőle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot, egyet néked, Mózesnek is egyet, és egyet Illésnek; nem tudván mit mond.
34 Pea lolotonga ʻene lea pehē, naʻe fakamalū ʻaki ʻakinautolu ʻae ʻao: pea naʻa nau manavahē ʻi heʻenau hū ki he ʻao.
És mikor ő ezeket mondá, felhő támada és azokat beárnyékozá; ők pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhőbe.
35 Pea naʻe ongo mai ʻae leʻo mei he ʻao, ʻo pehē, “Ko hoku ʻAlo ʻofaʻanga eni: fanongo kiate ia.”
És szózat lőn a felhőből, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam, őt hallgassátok.
36 Pea hili ʻae lea, naʻe ʻilo ʻa Sisu ʻoku tokotaha pe. Pea naʻa nau fufū eni, ʻo ʻikai fakahā ki ha tokotaha, ʻi he ngaahi ʻaho ko ia, ha meʻa ʻe taha kuo nau mamata ki ai.
És mikor a szózat lőn, találtaték Jézus csak maga. Ők pedig hallgatának, és semmit abból, a mit láttak, senkinek el nem mondának azokban a napokban.
37 Pea pehē, ʻi he pongipongi hake, naʻa nau ʻalu hifo mei he moʻunga, pea fakafetaulaki kiate ia ʻae fuʻu kakai,
És lőn másnap, mikor ők a hegyről leszállottak, sok nép méne elébe.
38 Pea vakai, naʻe kalanga mai ʻae tangata ʻi he kakai, ʻo pehē, “ʻE ʻEiki, ʻoku ou kole kiate koe, ke ke vakai ki hoku foha: he ko ʻeku tamasiʻi tokotaha pe ia.
És ímé egy a sokaság közül felkiálta, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra; mert nékem egyetlen egyem:
39 Pea vakai, ʻoku puke ia ʻe he laumālie, pea fokifā ʻoku tangi kalanga ia; pea ʻoku ne haeʻi ke koā ai ia, pea ʻoku ne haʻaki ia, pea ʻalu ai ʻi he taʻefieʻalu.”
És ímé a lélek megragadja őt, és hirtelen kiált; és szaggatja őt, annyira, hogy tajtékot túr, és nehezen megy el tőle, szaggatván őt.
40 Pea ne u kole ki hoʻo kau ākonga ke kapusi ia; ka naʻe ʻikai te nau faʻa fai.
És kérem a te tanítványaidat, hogy űzzék ki azt, de nem tudták.
41 Pea lea ʻa Sisu, ʻo pehēange, “ʻAe toʻutangata taʻetui mo angakovi, ʻe fēfē hono fuoloa ʻo ʻetau nonofo, mo ʻeku kātaki ʻakimoutolu? ʻOmi ho foha ki heni.”
Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! meddig leszek köztetek, és meddig tűrlek titeket? Hozd ide a te fiadat!
42 Pea ʻi heʻene haʻu, naʻe haʻaki ia ʻe he tēvolo, mo haeʻi. Pea naʻe tautea ʻe Sisu ʻae laumālie ʻuli, mo fakamoʻui ʻae tamasiʻi, ʻo toe ʻatu ia ki heʻene tamai.
A míg pedig az odaméne, azon közben az ördög földhöz üté azt, és megrángatá. De Jézus megdorgálá a tisztátalan lelket, és meggyógyítá a gyermeket, és adá azt az ő atyjának.
43 Pea naʻa nau ofo kotoa pē ʻi he māfimafi lahi ʻoe ʻOtua. Ka ʻi heʻenau ofo kotoa pē ʻi he meʻa fulipē naʻe fai ʻe Sisu, pea pehē ʻe ia ki heʻene kau ākonga,
Elálmélkodának pedig mindnyájan az Istennek nagyságos erején. Mikor pedig mindnyájan csodálkozának mind azokon, a miket Jézus cselekedék, monda az ő tanítványainak:
44 “Tuku ke ongo ki ho ʻoʻou telinga ʻae ngaahi lea ko eni: ʻe tukuange ʻae Foha ʻoe tangata ki he nima ʻoe kakai.”
Vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket: Mert az embernek Fia az emberek kezébe fog adatni.
45 Ka naʻe ʻikai te nau ʻilo ʻae lea ni, pea naʻe fufū ia meiate kinautolu, pea ʻikai ai te nau ʻilo ia: pea naʻa nau manavahē ke fehuʻi kiate ia ʻi he lea ko ia.
De ők nem érték e mondást, és el vala rejtve előlük, hogy ne értsék azt; és féltek őt megkérdezni e mondás felől.
46 Pea naʻe tupu ʻiate kinautolu ʻae fakakikihi, pe ko hai ʻe lahi ʻiate kinautolu.
Támada pedig bennök az a gondolat, hogy ki nagyobb közöttük.
47 Pea ʻiloʻi ʻe Sisu ʻae mahalo ʻa honau loto, pea toʻo mai ʻe ia ʻae tamasiʻi, ʻo tuku ia ke ofi kiate ia,
Jézus pedig látván az ő szívök gondolatát, egy kis gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt,
48 ʻO ne pehē kiate kinautolu, “Ko ia ia ʻe maʻu ʻae tamasiʻi ni ʻi hoku huafa, ʻoku ne maʻu au; pea ko ia ia ʻoku ne maʻu au, ʻoku ne maʻu ʻaia naʻa ne fekau au: he ko ia ʻoku siʻi ʻiate kimoutolu kotoa pē, ko ia ia ʻe lahi.”
És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem elküldött; mert a ki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy.
49 Pea lea ʻa Sione, ʻo pehēange, “ʻEiki, naʻa mau mamata ki ha taha ʻoku kapusi ʻae kau tēvolo ʻi ho huafa; pea naʻa mau taʻofi ia, he ʻoku ʻikai ke muimui ia mo kimautolu.”
Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, a ki a te nevedben ördögöket űz; és eltiltók őt, mivelhogy téged nem követ mi velünk.
50 Pea pehē ʻe Sisu kiate ia, “ʻOua naʻa taʻofi: he ko ia ʻoku ʻikai angatuʻu kiate kitautolu ʻoku kau ia mo kitautolu.”
És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.
51 Pea pehē, ʻi he ofi ʻae ngaahi ʻaho ke maʻu hake ai ia ki ʻolunga, naʻa ne fakahangatonu hono fofonga ke ʻalu ki Selūsalema,
Lőn pedig, mikor az idő elközelgete, hogy ő felvitessék, eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy,
52 ʻO ne fekau ʻe ia ʻae kau fakamelomelo ke muʻomuʻa ʻi hono ʻao: pea naʻa nau ō, ʻo hū ki he potu kakai ʻo Samēlia, ke teuteu [ai ]kiate ia.
És követeket külde az ő orczája előtt; és azok elmenvén, bemenének egy samaritánus faluba, hogy néki szállást készítsenek.
53 Ka naʻe ʻikai te nau maʻu ia, koeʻuhi naʻe hanga hono mata ʻo hangē ka ʻalu ia ki Selūsalema.
De nem fogadák be őt, mivelhogy ő Jeruzsálembe megy vala.
54 Pea kuo mamata ki ai ʻene ākonga ko Semisi mo Sione, pea na pehē, “ʻEiki, ʻe lelei kiate koe ke ma fekau hifo ʻae afi mei he langi, ʻo fakaʻauha ʻakinautolu, ʻo hangē ko ia naʻe fai ʻe ʻIlaisiā?”
Mikor pedig ezt látták az ő tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és emészsze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett?
55 Ka naʻe tangaki ia ki mui, ʻo valoki ʻakinaua, ʻo pehē, “ʻOku ʻikai siʻi te mo ʻilo ʻae anga ʻo homo loto.
De Jézus megfordulván, megdorgálá őket, mondván: Nem tudjátok minémű lélek van ti bennetek:
56 He naʻe ʻikai haʻu ʻae Foha ʻoe tangata ke fakaʻauha ʻae moʻui ʻae kakai, ka ke fakamoʻui.” Pea naʻa nau ō ki he potu kakai ʻe taha.
Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba.
57 Pea ʻi heʻenau ō ʻi he hala, naʻe pehē ʻe he tokotaha kiate ia, “ʻEiki, te u muimui kiate koe ʻi he potu kotoa pē te ke ʻalu ki ai.”
Lőn pedig, mikor menének, valaki monda néki az úton: Követlek téged Uram, valahová mégy!
58 Ka naʻe pehē ʻe Sisu kiate ia, “ʻOku maʻu ʻe he fanga fokisi ʻae tafu, pea ʻoku ʻi he fanga manu ʻoe ʻatā ʻae moheʻanga; ka ʻoku ʻikai ʻi he Foha ʻoe tangata ha potu ke tokoto ai hono ʻulu.”
És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania.
59 Pea pehē ʻe ia ki ha taha kehe, “Muimui mai kiate au.” Ka naʻe pehē ʻe ia, “ʻEiki, tuku au ke u tomuʻa ʻalu ʻo tanu ʻeku tamai.”
Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
60 Pea pehē ʻe Sisu kiate ia, “Tuku ke tanu ʻe he mate honau mate; ka ke ʻalu koe ʻo malangaʻaki ʻae puleʻanga ʻoe ʻOtua.”
Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.
61 Pea naʻe pehē foki ʻe he tokotaha, “ʻEiki, te u muimui kiate koe; kae tuku au ke u tomuʻa ʻalu ʻo feʻiloaki mo kinautolu ʻi hoku fale.”
Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de előbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, a kik az én házamban vannak.
62 Pea pehē ʻe Sisu kiate ia, “ʻOku ʻikai ha taha kuo ʻai hono nima ki he huo toho, kae sio ki mui, ʻe ʻaonga ki he puleʻanga ʻoe ʻOtua.”
És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.
