Luke 8
1 Pea pehē, kuo hili ia, naʻa ne ʻalu ʻi he kolo mo e potu kakai kotoa pē, ʻo malanga mo fakahā ʻae ongoongolelei ʻoe ʻOtua: pea naʻe ʻiate ia ʻae toko hongofulu ma toko ua,
Történt ezután, hogy városról városra és faluról falura járt, és prédikálta és hirdette Isten országát, és vele volt a tizenkettő,
2 Pea mo e kau fefine naʻe fakamoʻui mei he kau laumālie kovi, mo e ngaahi mahaki, ko Mele ʻoku ui ko Makitaline, ʻaia naʻe ʻalu ai ʻae tēvolo ʻe toko fitu,
és néhány asszony is, akiket gonosz lelkektől és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveznek, akiből hét ördög ment ki,
3 Mo Sioana ko e uaifi ʻo Kusa ko e tauhi koloa ʻo Helota, mo Susana, mo e tokolahi kehe, naʻa nau tauhi ʻaki ia ʻenau koloa.
és Johanna, Kuzának, Heródes egyik főemberének a felesége és Zsuzsanna és sokan mások, akik vagyonukból szolgáltak neki.
4 Pea kuo fakataha mai ʻae fuʻu kakai, kuo haʻu mei he kolo kotoa pē kiate ia, pea pehē ʻe ia ʻi he fakatātā:
Amikor nagy sokaság gyűlt egybe, azokból is, akik a városokból mentek hozzá, ezt a példázatot mondta nekik:
5 “Naʻe ʻalu atu ʻae tangata tūtuuʻi ke tūtuuʻi ʻene tenga; pea ʻi heʻene tūtuuʻi, naʻe mokulu ʻae niʻihi ki he veʻe hala: pea malaki hifo ia, pea naʻe kai ʻo ʻosi ia ʻe he fanga manupuna ʻoe ʻatā.
„Kiment a magvető, hogy elvesse vetőmagját. Magvetés közben némelyik az útfélre esett, és eltaposták, és az ég madarai megették.
6 Pea mokulu ʻae niʻihi ki he maka; pea kuo toki tupu hake ia, pea mae [leva], koeʻuhi naʻe ʻikai viviku ia.
Némelyik sziklára esett, és amikor kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége.
7 Pea mokulu ʻae niʻihi ki he ʻakau talatala; pea tupu hake mo ia ʻae ʻakau talatala, ʻo kāsia ai ia.
Némelyik tövisek közé esett, és a tövisek velük együtt növekedve megfojtották azt.
8 Pea mokulu ʻae niʻihi ki he kelekele lelei, ʻo tupu hake, pea tupu ai ʻae fua ʻe teau.” Pea kuo ne lea ʻaki ʻae ngaahi meʻa ni, pea kalanga ia, “Ko ia ʻoku ne telinga. Ongo, ke ongoʻi ia.”
Némelyik pedig jó földbe esett, és amikor kikelt, százszoros termést hozott.“Amikor ezt mondta, felkiáltott: „Akinek van füle a hallásra, hallja!“
9 Pea naʻe fehuʻi ʻa ʻene kau ākonga kiate ia, ʻo pehē, “Ko e hā nai [hono ʻuhinga ]ʻoe fakatātā ni?”
Megkérdezték tőle tanítványai: „Mit jelent ez a példázat?“
10 Pea pehē ʻe ia, “Kuo tuku ke ʻilo ʻekimoutolu ʻae ngaahi meʻa lilo ʻoe puleʻanga ʻoe ʻOtua: ka ki he kakai kehe ʻi he ngaahi fakatātā; koeʻuhi kenau ʻā ka ʻe ʻikai mamata, pea fanongo ka ʻe ʻikai ʻilo.
Ő ezt mondta nekik: „Nektek megadatott, hogy értsétek Isten országának titkait, a többieknek azonban példázatokban adatik, »hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek.«
11 “Pea ko e fakatātā eni: Ko e tenga ko e folofola ia ʻae ʻOtua.
A példázat pedig ez: A mag Isten beszéde.
12 Ko kinautolu [eni ]ʻi he veʻe hala, ʻoku nau fanongo; pea toki haʻu ʻae tēvolo, ʻo ne toʻo atu ʻae folofola ʻi honau loto, telia naʻa nau tui pea moʻui ai.
Az útfélre esettek azok, akik meghallgatták, de aztán eljön az ördög, és kikapja szívükből, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek.
13 Ko kinautolu [eni ]ʻi he maka, ʻaia ʻoku fanongo, pea maʻu ʻae folofola ʻi he fiefia; ka ʻoku ʻikai hanau aka, pea ʻoku nau tui fuoloa siʻi pe, pea ʻi he ʻaho ʻoe ʻahiʻahi ʻoku nau hinga ai.
A sziklára esettek azok, akik amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem ver bennük gyökeret, egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig elpártolnak.
14 Pea ko ia naʻe mokulu ki he ʻakau talatala, ko kinautolu eni ʻoku fanongo pea ʻalu atu, ka ko e tokanga [mamahi ]mo e koloa mo e fiefia ʻi māmani, ʻoku kāsia ai ia, pea ʻe ʻikai ai ha fua ke haohaoa.
A tövisek közé esettek azok, akik meghallgatták, de amikor elmentek, az élet gondja és gazdagsága és gyönyörűsége megfojtja azt, és termést nem hoznak.
15 Ka ko ia ʻoku ʻi he kelekele moʻui, ko kinautolu eni ʻoku nau fanongo ki he folofola, ʻo maʻu [ia ]ki he loto totonu mo lelei, pea fakatupu ʻae fua ʻi he fakakukafi.
Akiknél pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják, és termést hoznak állhatatossággal.
16 “ʻOku ʻikai ha tangata te ne tutu ʻae maama, ke fakapulonga ʻaki ʻae ipu, pe tuku [ia ]ki he lalo mohenga; kae fokotuʻu [ia ]ki ha tuʻunga, koeʻuhi ke mamata ki he maama ʻakinautolu ʻoku [ʻi ai].
„Aki gyertyát gyújt, nem takarja le azt egy edénnyel, ágy alá sem rejti, hanem gyertyatartóba teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.
17 He ʻoku ʻikai ha meʻa ʻoku lilo, ʻe taʻefakahā; pea ʻoku ʻikai ha meʻa ʻoku fufū, ʻe taʻeʻiloa pe taʻemafola kituʻa.
Mert nincs olyan titok, amely nyilvánvalóvá ne lenne, és nincs olyan rejtett dolog, amely ki ne tudódnék, és világosságra ne jönne.
18 Ko ia mou tokanga ki hoʻomou fanongo: he ko ia ʻoku maʻu, ʻe foaki kiate ia pea ko ia ʻoku ʻikai te ne maʻu, ʻe toʻo meiate ia ʻaia ʻoku ne mahalo kuo ne maʻu.”
Vigyázzatok azért, hogyan hallgatjátok, mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé.“
19 Pea haʻu ai kiate ia ʻa ʻene faʻē mo hono kāinga, ka naʻe ʻikai te nau ofi kiate ia, ko e meʻa ʻi he kakai.
Odamentek hozzá anyja és testvérei, de nem tudtak hozzájutni a sokaság miatt.
20 Pea naʻe fakahā kiate ia, ʻo pehē, “Ko hoʻo faʻē mo ho kāinga ʻoku tutuʻu ʻituʻa, ko ʻenau holi ke mamata kiate koe.”
Ezért tudtára adták neki: „A te anyád és testvéreid kint állnak, téged akarnak látni.“
21 Pea lea ia, ʻo pehēange kiate kinautolu, “Ko ʻeku faʻē mo hoku kāinga ʻakinautolu ni ʻoku fanongo ki he folofola ʻae ʻOtua, mo fai ki ai.”
Ő azonban így válaszolt nekik: „Az én anyám és testvéreim azok, akik Isten beszédét hallgatják, és megcselekszik azt.“
22 Pea pehē, ʻi he ʻaho ʻe taha, naʻe heka vaka ia mo ʻene kau ākonga: pea pehē ʻe ia kiate kinautolu, “Ke tau ō ki he kauvai ʻe taha. Pea naʻa nau tuku atu.”
Történt egy napon, hogy hajóba szállt tanítványaival, és ezt mondta nekik: „Menjünk át a tó túlsó partjára.“És elindultak.
23 Ka ʻi heʻenau folau naʻe mohe ia: pea naʻe tō hifo ki he tahi ʻae taufa lahi: pea ngotofuʻu [ʻae vaka], pea nau tuʻutāmaki ai.
Hajózásuk közben elszenderedett. Ekkor szélvész csapott le a tóra, és megrémültek, és veszélyben voltak.
24 Pea naʻa nau haʻu, ʻo fafangu ia, mo nau pehē, “ʻEiki, ʻeiki, kuo tau mate.” Pea tuʻu hake ia, ʻo lolomi ʻae matangi mo e hou ʻae tahi; pea tuku ia, ʻo tofukī.
Hozzá mentek, felkeltették, és ezt mondták: „Mester, Mester, elveszünk!“Ő pedig felkelt, rászólt a szélre és a hullámokra, mire azok elültek, és csend lett.
25 Pea pehē ʻe ia kiate kinautolu, “Kofaʻā hoʻomou tui?” Ka naʻe manavahē mo ofo ʻakinautolu, ʻonau fepehēʻaki, “Ko hai nai ʻae tangata ni! He ʻoku fekau ʻe ia ki he matangi mo e tahi, pea ʻoku talangofua ia kiate ia.”
És ezt mondta nekik: „Hol van a ti hitetek?“Ők pedig félelemmel és csodálkozással ezt mondták egymásnak: „Ugyan kicsoda ez, hogy a szélnek és víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?“
26 Pea naʻa nau tau ki he fonua ʻoe kakai Katala, ʻaia ʻoku hangatonu ki Kāleli.
Aztán áthajóztak a gadaraiak földjére, amely Galileával átellenben van.
27 Pea ʻi heʻene ʻalu ki ʻuta, naʻe fakafetaulaki mai kiate ia ʻae tangata ʻe tokotaha mei he kolo, naʻe fuoloa ʻae ulusino ʻiate ia ʻae kau tēvolo, naʻe ʻikai ke vala, pe nofo fale, ka ʻi he ngaahi faʻitoka.
Amikor kiment a partra, egy ember jött elé a városból, akiben ördögök voltak. Régóta nem viselt ruhát, s házban sem lakott, hanem csak sírboltokban.
28 Pea mamata ia kia Sisu, pea kalanga, mo fakatōmapeʻe ʻi hono ʻao, ʻo [tangi ]leʻo lahi, ʻo pehē, “ʻE Sisu, ʻAlo ʻoe fungani ʻOtua māʻolunga, ko e hā au kiate koe? ʻOku ou kole kiate koe, ʻoua ʻe fakamamahiʻi au.”
Amikor meglátta Jézust, felkiáltott, lába elé borult, és hangosan ezt mondta: „Mi közöm hozzád, Jézus, a felséges Isten Fia? Kérlek téged, ne gyötörj engem!“
29 (He kuo fekau ʻe ia ki he laumālie ʻuli ke haʻu kituʻa mei he tangata. He kuo liunga lahi hono puke ia: pea naʻe maʻu ia ʻi hono haʻisia ʻaki ʻae ngaahi ukamea fihifihi mo e ngaahi ukamea fakamaʻu; kae motuhi ʻe ia ʻae ngaahi haʻi, pea tuli ia ʻe he tēvolo ki he toafa.)
Azt parancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki ebből az emberből. Mert már régóta hatalmában tartotta, ezért láncokkal és bilincsekkel megkötözve őrizték, de ő elszakította kötelékeit, az ördög pedig a pusztába űzte.
30 Pea fehuʻi ʻa Sisu kiate ia, ʻo pehē, “Ko hai ho hingoa?” Pea pehē ʻe ia, “Ko Lisione:” koeʻuhi kuo hū kiate ia ʻae kau tēvolo tokolahi.
Jézus megkérdezte: „Mi a neved?“Az így felelt: „Légió“, mert sok ördög ment bele.
31 Pea naʻa nau kole kiate ia, ke ʻoua te ne fekau ʻakinautolu ke nau ʻalu atu ki he loloto. (Abyssos g12)
És kérték őt, hogy ne parancsolja őket vissza az alvilágba. (Abyssos g12)
32 Pea naʻe ai ʻae fanga puaka lahi naʻe fafanga ʻi he moʻunga: pea naʻa nau kole kiate ia ke ne tuku ke nau hū ki ai. Pea ne tukuange ia.
Volt pedig ott egy disznócsorda, amely a hegyen legelészett, és kérték őt, hogy engedje meg nekik, hogy azokban menjenek.
33 Pea ʻalu atu [leva ]ʻae kau tēvolo ʻi he tangata, ʻonau hū ki he fanga puaka; pea feleleʻi ʻo ʻoho ʻae fanga puaka ʻi he potu tahifohifo ki tahi, ʻo melemo ai.
Miután kimentek az ördögök az emberből, és bementek a disznókba, a csorda a meredekről a tóba rohant, és megfulladt.
34 Pea kuo mamata ʻae kau tauhimanu ki he meʻa kuo fai, pea nau feholaki, ʻo ʻalu ʻo fakahā ʻi he kolo mo e tukuʻuta.
Amikor a pásztorok látták, mi történt, elfutottak, és hírét vitték a városba és a falvakba.
35 Pea naʻa nau ʻalu atu ke vakai pe ko e hā kuo fai, ʻo haʻu kia Sisu, pea ʻilo ʻae tangata, ʻaia kuo ʻalu ai ʻae kau tēvolo, ʻoku nofo ia ʻi he vaʻe ʻo Sisu, kuo kofu, pea poto hono loto: pea naʻa nau manavahē ai.
Kimentek az emberek megnézni, mi történt, és Jézushoz mentek, és ott találták azt az embert, akiből az ördögök kimentek, amint felöltözve és ép elmével ült Jézus lábainál, és nagyon megijedtek.
36 Pea ko kinautolu foki naʻe mamata [ki ai], naʻa nau tala kiate kinautolu ʻae ngāue kuo moʻui ai ia, ʻaia naʻe ulusino ai ʻae kau tēvolo.
Akik látták, elbeszélték nekik, hogyan szabadult meg az a megszállott.
37 Pea toki kole ʻae kakai kotoa pē ʻoe fonua ʻoe kau Katala ke ʻalu ia ʻiate kinautolu; he kuo nau pukea ʻi he ilifia lahi: pea heka ia ki vaka, ʻo [toe ]liu mai.
Ekkor a Gadara vidékének egész népe arra kérte, hogy menjen el onnan, mert nagyon féltek. Ő pedig hajóra szállt, és visszatért.
38 Pea ko e tangata naʻe ʻalu ai ʻae kau tēvolo, naʻa ne kole kiate ia ke na nonofo mo ia: ka naʻe fekau ʻe Sisu ke ʻalu ia, ʻo ne pehē,
Az az ember, akiből az ördögök kimentek, arra kérte, hogy vele lehessen. De Jézus elküldte őt, és ezt mondta neki:
39 “Toe ʻalu koe ki ho fale, ʻo fakahā ʻae ngaahi meʻa lahi kuo fai ʻe he ʻOtua kiate koe.” Pea naʻe ʻalu ia, ʻo ne ongoongoa ʻi he kolo kotoa pē ʻae ngaahi meʻa lahi kuo fai ʻe Sisu kiate ia.
„Térj vissza házadhoz, és beszéld el, milyen nagy dolgokat tett Isten veled.“Elment azért, és hirdette az egész városban, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus.
40 Pea pehē, kuo foki ange ʻa Sisu, naʻe [toe ]maʻu fiefia ia ʻe he kakai: he naʻa nau tatali kotoa pē kiate ia.
És történt, amikor Jézus visszatért, a nép örömmel fogadta, mert mindnyájan várták.
41 Pea vakai, naʻe haʻu ʻae tangata ko Sailosi hono hingoa, ko e pule ia ʻi he falelotu; pea ne fakatōmapeʻe ki he vaʻe ʻo Sisu, ʻo kole kiate ia ke haʻu ki hono fale:
És íme, jött egy Jairus nevű ember, aki a zsinagóga elöljárója volt, és Jézus lábai elé borult, és kérte, hogy menjen el házába,
42 He kuo taha pe hono ʻofefine, pea kuo hongofulu ma ua nai hono taʻu pea kuo tei mate ia. Ka ʻi heʻene ʻalu naʻe fakaʻefi ia ʻe he kakai.
mert egyetlen, mintegy tizenkét esztendős leánya halálán volt. Miközben ment, a sokaság szorongatta.
43 Pea ko e fefine ʻe tokotaha naʻe ʻiate ia ʻae ʻau ʻoe toto, ʻi he taʻu ʻe hongofulu ma ua, pea kuo fakaʻosi ʻe ia ʻa ʻene meʻa kotoa pē ki he kau faitoʻo, ka naʻe ʻikai ke moʻui ia ʻi ha taha,
És egy asszony, aki tizenkét esztendő óta vérfolyásos volt, és bár minden vagyonát orvosokra költötte, senki sem tudta meggyógyítani.
44 Naʻe haʻu ia ki [hono ]tuʻa, ʻo ala ki he kapa ʻo hono kofu: pea matuʻu leva ʻae ʻau ʻo hono toto.
Hátulról hozzálépett, megérintette ruhájának szegélyét, és azonnal elállt a vérfolyása.
45 Pea pehē ʻe Sisu, “Ko hai kuo ala kiate au?” Pea kuo nau ʻikai kotoa pē, pea pehē ʻe Pita mo kinautolu naʻa nau ʻiate ia, “ʻEiki, ʻoku fakaʻefi mo kāpui koe ʻe he kakai, pea ʻoku ke pehē, ‘Ko hai kuo ala kiate au?’”
Jézus ezt mondta: „Ki az, aki megérintett?“Amikor mindnyájan tagadták, Péter, és akik vele voltak így szóltak: „Mester, a sokaság szorongat és lökdös téged, és te azt mondod: ki az, aki megérintett engem?“
46 Pea pehēange ʻe Sisu, “Kuo ala ha taha kiate au: he ʻoku ou ʻilo kuo ʻalu ʻae mālohi ʻiate au.”
De Jézus ezt mondta: „Valaki megérintett engem, mert észrevettem, hogy erő árad ki belőlem.“
47 Pea kuo ʻilo ʻe he fefine ʻoku ʻikai lilo ia, pea haʻu tetetete ia, ʻo fakatōmapeʻe ʻi hono ʻao, ʻo ne fakahā kiate ia ʻi he ʻao ʻoe kakai kotoa pē hono ʻuhinga ʻo ʻene ala kiate ia, pea mo ʻene moʻui ai leva.
Amikor pedig látta az asszony, hogy nem maradt titokban, reszketve előjött, eléje borult, és elbeszélte az egész sokaság előtt, hogy miért érintette őt, és hogy azonnal meggyógyult.
48 Pea pehē ʻe ia kiate ia, “ʻOfefine, ke ke fiemālie: kuo fakamoʻui koe ʻe hoʻo tui; ʻalu ʻo fiemālie.”
Jézus pedig ezt mondta neki: „Bízzál, leányom, a te hited megtartott téged, eredj el békességgel!“
49 Pea naʻe lolotonga ʻene lea, mo ʻene haʻu ʻae tokotaha mei he [fale ʻoe ]pule ʻoe falelotu, ʻo ne pehē kiate ia, “Kuo pekia ho ʻofefine; ʻoua naʻa fakafiuʻi ʻae ʻEiki.”
Még beszélt, amikor eljött egy ember a zsinagógai elöljáró házából, és ezt mondta: „Meghalt a leányod, ne fáraszd a Mestert!“
50 Ka kuo fanongo ki ai ʻa Sisu, pea lea ia, ʻo pehē kiate ia, “ʻOua te ke manavahē: ka ke tui pe, pea ʻe fakamoʻui ia.”
Amikor Jézus ezt hallotta, ezt mondta neki: „Ne félj, csak higgy, és meggyógyul.“
51 Pea kuo haʻu ia ki he fale, naʻe ʻikai te ne tuku ke hū [ki ai ]ha taha, ka ko Pita, mo Semisi, mo Sione, pea mo e tamai mo e faʻē ʻae taʻahine.
Bemenve a házba, senkit sem engedett be, csak Pétert, Jakabot és Jánost és a leány atyját és anyját.
52 Pea naʻa nau tangi mo tangilāulau kotoa pē koeʻuhi ko ia: ka naʻa ne pehē, “ʻOua ʻe tangi; he ʻoku ʻikai mate ia, ka ʻoku mohe [pe].”
Mindnyájan sírtak, és gyászolták. Ő pedig ezt mondta: „Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik.“
53 Ka naʻa nau kakata manuki kiate ia, ko ʻenau ʻilo kuo mate ia.
Erre kinevették, mert tudták, hogy meghalt.
54 Pea ne tuku ʻakinautolu kotoa pē kituʻa, pea puke hono nima, ʻo ne ui, ʻo pehē, “Taʻahine, tuʻu hake.”
Ekkor mindenkit kiküldött, megfogta a leány kezét, és kiáltott: „Leányom, kelj fel!“
55 Pea naʻe toe haʻu ʻa hono laumālie, pea tuʻu hake leva ia: pea ne fekau ke ʻatu haʻane meʻakai.
Ekkor visszatért abba a lélek, azonnal felkelt, és ő megparancsolta, hogy adjanak neki enni.
56 Pea ofo ai ʻa ʻene mātuʻa: ka naʻe fekau ʻe ia kiate kinaua ke ʻoua naʻa na fakahā ki ha taha ʻaia kuo fai.
És álmélkodtak annak szülei, de ő megparancsolta, hogy senkinek se mondják el, ami történt.
