Luke 24
1 Pea ʻi he ʻuluaki[ʻaho ]ʻoe uike, ʻi he kei hengihengi, naʻa nau omi mo e niʻihi kehe ki he fonualoto, ʻo ʻomi ʻae ngaahi ʻakau namu kakala kuo nau teuteu.
A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.
2 Pea naʻa nau vakai kuo tekaʻi ʻae maka mei he fonualoto.
És a követ a sírról elhengerítve találák.
3 Pea naʻa nau hū atu, ka naʻe ʻikai te nau ʻilo ʻae sino ʻoe ʻEiki ko Sisu.
És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
4 Pea lolotonga ʻenau puputuʻu lahi ai, vakai, naʻe tuʻu mai kiate kinautolu ʻae ongo tangata naʻe huhulu [hona ]kofu:
És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
5 Pea ʻi heʻenau manavahē, ʻo tulolo honau mata ki he kelekele, naʻe pehē ʻekinaua kiate kinautolu, “Ko e hā ʻoku mou kumi ai ʻae moʻui ʻi he potu ʻoe mate?
És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?
6 ʻOku ʻikai ʻi heni ia, ka kuo tuʻu hake: mou fakamanatu ki heʻene lea kiate kimoutolu, ʻi heʻene kei ʻi Kāleli,
Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,
7 ʻo pehē, ‘ʻE tukuange ʻae Foha ʻoe tangata ki he nima ʻoe kau tangata angahala, pea ʻe tutuki ia ki he ʻakau, pea ʻe toetuʻu ia ʻi hono ʻaho tolu.’”
Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
8 Pea naʻa nau manatu ki heʻene ngaahi lea,
Megemlékezének azért az ő szavairól.
9 ʻO nau liu mai mei he fonualoto, ʻo fakahā ʻae ngaahi meʻa ni kotoa pē ki he toko hongofulu ma tokotaha, mo e kakai kehe kotoa pē.
És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
10 Pea ko Mele Makitaline, mo Soana, mo Mele [ko e faʻē ]ʻa Semisi, pea mo e niʻihi naʻe ʻiate kinautolu, naʻa nau fakahā ʻae ngaahi meʻa ni ki he kau ʻaposetolo.
Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.
11 Pea naʻe tatau ʻenau ngaahi lea kiate kinautolu mo e talanoa launoa, pea naʻe ʻikai te nau tui kiate kinautolu.
De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.
12 Pea toki tuʻu ʻa Pita, ʻo lele ki he fonualoto; pea tulolo ia, ʻo mamata ki he u kofu kuo tuku kehe, pea ʻalu ia, ʻo fakatumutumu ʻi hono loto ʻi he meʻa kuo hoko.
Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
13 Pea vakai, naʻe ʻo ʻa honau toko ua, ʻi he ʻaho ko ia, ki he potu kakai naʻe ui ko ʻEmeasi, naʻe mamaʻo mo Selūsalema, ko e maile ʻe fitu.
És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
14 Pea naʻa na talanoa ki he ngaahi meʻa ni kotoa pē kuo toki hoko,
És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
15 Pea lolotonga ʻae fai ʻena talanoa mo ʻena fakakaukau, mo ʻene ʻunuʻunu atu ʻa Sisu, ʻo fononga mo kinaua.
És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
16 Ka naʻe taʻofi ʻa hona mata, ke ʻoua naʻa na ʻilo ia.
De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
17 Pea pehē ʻe ia kiate kinaua, “Ko e talanoa hā ia ʻoku mo fetalanoaʻaki ʻi hoʻomo fononga, pea mo mamahi ai?”
Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?
18 Pea ko e tokotaha, ko Kaliopasi hono hingoa, naʻe lea ʻo pehē kiate ia, naʻa ko Koe pe ʻoku nofo ʻi Selūsalema pea ʻoku ʻikai te ke ʻilo ʻae ngaahi meʻa kuo hoko ʻi ai ʻi he ngaahi ʻaho ni?
Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
19 Pea pehē ʻe ia kiate kinaua, “Ko e hā ʻae meʻa?” Pea na pehē kiate ia, “Kia Sisu ʻo Nāsaleti, ko e palōfita naʻe mālohi ʻi he ngāue mo e lea ʻi he ʻao ʻoe ʻOtua mo e kakai kotoa pē:
És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
20 Pea mo e tukuange ia ʻe homau kau taulaʻeiki lahi mo e kau fakamaau ke tāmateʻi, pea kuo tutuki ia ki he ʻakau.
És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
21 Ka naʻa mau falala ko ia ia te ne huhuʻi ʻa ʻIsileli: kaeʻumaʻā eni kotoa pē, ko hono ʻaho tolu eni talu hono fai ʻae ngaahi meʻa ni.
Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
22 ʻIo, pea fakaofo kiate kimautolu ʻe homau kau fefine niʻihi, naʻa nau ʻalu hengihengi ki he fonualoto;
Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
23 Pea ʻi he ʻikai te nau ʻilo hono sino, naʻa nau haʻu, ʻo pehē, kuo nau mamata foki ki he kau ʻāngelo, pea nau pehē, kuo moʻui ia.
És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
24 Pea ko homau niʻihi naʻe ʻalu ki he fonualoto, ʻonau ʻilo ʻo hangē pe ko ia naʻe fakahā ʻe he kau fefine: ka naʻe ʻikai te nau mamata kiate ia.”
És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
25 Pea toki pehē ʻe ia kiate kinaua, “ʻAe kau vale, mo loto tuai ke tui ki he meʻa kotoa pē naʻe lea ʻaki ʻe he kau palōfita:
És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
26 He ʻikai naʻe totonu kia Kalaisi ke kātaki ʻae ngaahi meʻa ni, pea hū ai ki hono nāunau?”
Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
27 Pea kamata ia meia Mōsese, ʻo hoko ki he kau palōfita kotoa pē, ʻa ʻene fakamatala kiate kinaua mei he tohi ʻae ngaahi meʻa kotoa pē ʻoku kau kiate ia.
És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.
28 Pea kuo nau ofi ki he potu kakai naʻa nau ō ki ai; pea naʻe fai ʻe ia ʻo hangē naʻe fie ʻalu atu pe.
Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
29 Ka naʻa na taʻofi ia, ʻo pehē, “Ke tau nonofo; he kuo ofi ʻae poʻuli, pea kuo tei ʻosi ʻae ʻaho.” Pea naʻe hū ia ki loto, ke nau nonofo.
De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
30 Pea naʻe hoko ʻo pehē, ʻi heʻenau nofo mo ia ʻi he kai, naʻe toʻo ʻe ia ʻae mā, ʻo ne tāpuaki, pea ne tofi ʻo ʻatu kiate kinaua.
És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
31 Pea ʻā ai hona mata, ʻo na ʻilo ia pea ʻiloange, kuo mole ia ʻi hona ʻao.
És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
32 Pea naʻa na fepehēʻaki, “ʻIkai naʻe vela hota loto ʻiate kitaua, ʻi heʻene talanoa mai ʻi he hala kiate kitaua, mo ʻene fakahā ʻae tohi kiate kitaua?”
És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
33 Pea na tuʻu hake ʻi he feituʻu ʻaho ko ia, ʻo liu mai ki Selūsalema, ʻo na ʻilo ʻae toko hongofulu ma tokotaha kuo kātoa, mo kinautolu naʻe ʻiate kinautolu,
És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
34 ʻonau pehē, “Kuo toetuʻu moʻoni ʻae ʻEiki, pea kuo fakahā ia kia Saimone.”
Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
35 Pea tala ʻekinaua ʻae ngaahi meʻa [naʻe fai ]ʻi he hala, pea mo ʻena ʻilo ia ʻi he tofi ʻoe mā.
És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
36 Pea lolotonga ʻenau lea pehē, mo e tuʻu ʻa Sisu ʻi honau haʻohaʻonga, ʻo ne pehē kiate kinautolu, “Fiemālie pe ʻakimoutolu.”
És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
37 Pea naʻa nau tāfuʻua mo ilifia, ʻo mahalo kuo nau mamata ki ha laumālie.
Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
38 Pea pehē ʻe ia kiate kinautolu, “Ko e hā ʻoku mou ilifia ai? Pea ko e hā ʻoku tupu ai ʻae ngaahi mahalo ʻi homou loto?
És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
39 Vakai ki hoku nima mo hoku vaʻe, ko au pe ia: ala mai kiate au, pea mou vakai; he ʻoku ʻikai kakano mo hui ha laumālie, ʻo hangē ko ia ʻoku mou ʻilo ni ʻiate au.”
Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
40 Pea hili ʻene lea ko ia, naʻa ne toki fakahā kiate kinautolu ʻa hono nima mo hono vaʻe.
És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
41 Pea ʻi he teʻeki ai te nau tui, ko e meʻa ʻi he fiefia, ka nau ofo pe, pea pehē ʻe ia kiate kinautolu, “ʻOku ʻi heni ha meʻakai?”
Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
42 Pea nau ange kiate ia ʻae konga ika kuo tunu, mo e ngeʻesi hone.
Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
43 Pea ne toʻo [ia], ʻo kai ʻi honau ʻao.
Melyeket elvőn, és előttök evék.
44 Pea pehē ʻe ia kiate kinautolu, “Ko eni ʻae ngaahi lea naʻaku lea ʻaki kiate kimoutolu ʻi heʻeku kei ʻiate kimoutolu, koeʻuhi ke fakamoʻoni ʻae ngaahi meʻa kotoa pē, ʻaia kuo tohi kiate au, ʻi he fono ʻa Mōsese, mo e kau palōfita, mo e ngaahi Saame.”
És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.
45 Pea toki toʻo ʻe ia ʻa honau loto, koeʻuhi ke nau ʻilo ʻae ngaahi tohi,
Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.
46 ʻo ne pehē kiate kinautolu, “Kuo pehē ʻae tohi, pea ʻoku taau mo Kalaisi ke mamahi pehē, pea toetuʻu mei he mate ʻi hono ʻaho tolu:
És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
47 Pea ke malangaʻaki ʻae fakatomala, mo e fakamolemole ʻoe angahala ʻi hono hingoa, ʻi he puleʻanga kotoa pē, ʻo fuofua fai ʻi Selūsalema.
És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.
48 Pea ko e kau fakamoʻoni ʻakimoutolu ʻoe ngaahi meʻa ni.
Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
49 Pea vakai, te u fekau kiate kimoutolu ʻae talaʻofa ʻa ʻeku Tamai: ka mou tatali ʻi he kolo ko Selūsalema, kaeʻoua ke mou maʻu ʻae mālohi mei ʻolunga.”
És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.
50 Pea ne tataki atu ʻakinautolu ʻo aʻu ki Pētani, pea naʻa ne hiki hake hono nima, ʻo tāpuaki ʻakinautolu.
Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.
51 Pea ʻiloange ʻi he lolotonga ʻene tāpuaki ʻakinautolu, naʻe mavahe ia meiate kinautolu, pea fua hake ia ki he langi.
És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.
52 Pea naʻa nau hū kiate ia, pea liu mai ki Selūsalema ʻi he fiefia lahi:
Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
53 Mo nau nofomaʻu ʻi he falelotu lahi, ʻo fakamālō mo fakafetaʻi ki he ʻOtua. ʻEmeni.
És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.
