Luke 22
1 Pea naʻe ofi mai ʻae kātoanga ʻoe mā taʻemeʻafakatupu, ʻaia ʻoku ui ko e Lakaatu.
Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet húsvétnak neveztek.
2 Pea naʻe fifili ʻe he kau taulaʻeiki lahi mo e kau tangata tohi pe fēfeeʻi ʻenau tāmateʻi ia; ka naʻa nau manavahē ki he kakai.
A főpapok és írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg őt, mert féltek a néptől.
3 Pea hū ai ʻa Sētane kia Siutasi naʻe hingoa ko ʻIsikaliote, ko e taha ia ʻi he toko hongofulu ma toko ua.
Bement a sátán Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és aki a tizenkettő közül való volt.
4 Pea ʻalu ai ia, ʻonau alea mo e kau taulaʻeiki lahi mo e kau matāpule, pe fēfē ʻene lavakiʻi ia kiate kinautolu.
Elment, és megbeszélte a főpapokkal és az elöljárókkal, hogyan adja őt kezükbe.
5 Pea naʻa nau fiefia, ʻo alea fakapapau ke ʻatu ha paʻanga kiate ia.
Azok megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki.
6 Pea loto ia ki ai ʻo ne lamasi ke tuʻumālie ʻene lavaki ia kiate kinautolu ʻi he ʻikai ʻi ai ha kakai.
Ő megígérte, hogy jó alkalmat keres, hogy őt kezükbe adja a nép tudta nélkül.
7 Pea hokosia ʻae ʻaho ʻoe mā taʻemeʻafakatupu, ʻaia ʻoku totonu ke tāmateʻi ai ʻa e [feilaulau ]ʻoe Lakaatu.
Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a húsvéti bárányt.
8 Pea fekauʻi ʻe ia ʻa Pita mo Sione, ʻo pehē, “Mo ō, ʻo teuteu ʻa e [feilaulau ]ʻoe Lakaatu maʻatautolu, koeʻuhi ke tau kai.”
Jézus elküldte Pétert és Jánost, és ezt mondta: „Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy megehessük.“
9 Pea naʻa na pehē kiate ia, “Ko e potu fē ʻoku ke loto ke ma teuteu ai?”
Ezt mondták neki: „Hol akarod, hogy elkészítsük?“
10 Pea pehē ʻe ia kiate kinaua, “Vakai, ʻi hoʻomo hū ki he kolo, te mo fetaulaki mo e tangata ʻoku ne fua ʻae hina vai; mo muimui ʻiate ia ki he fale ʻe hū ia ki ai.
Ő ezt mondta nekik: „Íme, amikor bementek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy,
11 Pea mo pehē ki he ʻeiki ʻoe fale, ‘ʻOku pehē mai ʻae ʻEiki kiate koe, “Kofaʻā ia ʻae potu te mau kai ai ʻa e [feilaulau ]ʻoe Lakaatu mo ʻeku kau ākonga?”’
és ezt mondjátok a ház gazdájának: Ezt üzeni a Mester: Hol van a szállás, ahol megeszem tanítványaimmal a húsvéti bárányt?
12 Pea ʻe fakahā ʻe ia kiate kimoua ʻae potu lahi ʻi ʻolunga kuo teuʻi: pea mo teuteu ai.”
És ő mutat nektek egy nagy, berendezett felsőszobát, ott készítsétek el.“
13 Pea naʻa na ō, ʻo na ʻilo ʻo hangē ko ʻene lea kiate kinaua; pea naʻa na teuteu ʻa e [feilaulau ʻoe ]Lakaatu.
Elmentek, és úgy találták, ahogy mondta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt.
14 Pea kuo hokosia ʻae feituʻu efiafi, pea nofo hifo ia, mo e kau ʻaposetolo ʻe toko hongofulu ma toko ua.
Amikor eljött az idő, asztalhoz ült, és vele együtt a tizenkét apostol.
15 Pea pehē ʻe ia kiate kinautolu, “Kuo u holi ʻi he holi lahi, ke tau kai mo kimoutolu ʻa e [feilaulau ]ʻoe Lakaatu ni ʻi he teʻeki ai te u mate.
Ezt mondta nekik: „Vágyva vágytam, hogy megegyem a húsvéti bárányt veletek, mielőtt szenvedek.
16 He ʻoku ou tala atu kiate kimoutolu. ʻE ʻikai te u toe kai ia, kaeʻoua ke fakamoʻoni ia ʻi he puleʻanga ʻoe ʻOtua.”
Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míg be nem teljesedik Isten országában.“
17 Pea toʻo ʻe ia ʻae ipu, ʻo ne fakafetaʻi, ʻo pehē, “Toʻo eni, ʻo tufaki kiate kimoutolu:
Azután vette a poharat, minekutána hálát adott, ezt mondta: „Vegyétek, és osszátok el magatok között,
18 He ʻoku ou tala atu kiate kimoutolu, ʻE ʻikai te u inu ʻi he fua ʻoe vaine, kaeʻoua ke hokosia ʻae puleʻanga ʻoe ʻOtua.”
mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míg el nem jön Isten országa.“
19 Pea toʻo ʻe ia ʻae mā, ʻo ne fakafetaʻi, mo tofitofi ia, ʻo ne ʻatu kiate kinautolu, ʻo pehē, “Ko hoku sino eni, ʻaia kuo foaki koeʻuhi ko kimoutolu: fai eni ʻi he fakamanatu kiate au.”
És vette a kenyeret, hálát adott, megszegte, nekik adta, ezt mondván: „Ez az én testem, amely értetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.“
20 Pea hili ʻae ʻohomohe naʻe[toʻo ]foki[ʻe ia ]ʻae ipu, ʻo pehē, “Ko e ipu ni ko e fuakava foʻou ʻi hoku toto, ʻaia ʻoku lilingi koeʻuhi ko kimoutolu.
Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „E pohár az új szövetség az én véremben, amely tiérettetek kionttatik.
21 “Kae vakai, ko e nima ʻo ia ʻoku ne lavakiʻi au, ʻoku ʻiate au ʻi he keinangaʻanga.
De íme, annak a keze, aki engem elárul, az enyémmel együtt van az asztalon.
22 Pea ko e moʻoni ʻoku ʻalu ʻae Foha ʻoe tangata, ʻo hangē ko ia kuo tuʻutuʻuni: ka ʻe malaʻia ʻae tangata ko ia te ne lavakiʻi ia!”
És az Emberfia elmegy ugyan, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt.“
23 Pea naʻa nau kamata fakafefehuʻiʻaki ʻiate kinautolu, pe ko hai ia ʻiate kinautolu ʻe fai ʻae meʻa ni.
Erre kezdték kérdezni egymás között, hogy vajon ki lehet az közöttük, aki ezt meg fogja tenni.
24 Pea naʻe ai ʻae kikihi foki ʻiate kinautolu, pe ko hai ʻiate kinautolu ʻe lahi.
Versengés is támadt közöttük, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.
25 Pea pehē ʻe ia kiate kinautolu, “Ko e ngaahi tuʻi ʻoe Senitaile ʻoku nau puleʻi ʻakinautolu: pea ko kinautolu ʻoku pule kakaha, ʻoku nau ui ʻakinautolu ‘ko e angalelei.’
Erre ő ezt mondta nekik: „A pogányokon uralkodnak királyaik, és akiknek hatalmuk van felettük, jótevőknek hívatják magukat.
26 Ka ʻe ʻikai pehē ʻiate kimoutolu: ka ko ia ʻoku lahi ʻiate kimoutolu, tuku ke tatau ia mo e ki mui; pea mo ia ʻoku pule, ke tatau mo ia ʻoku tauhi.
Közöttetek azonban ne így legyen. Hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint aki a legkisebb, és aki vezet, mint aki szolgál.
27 He ko hai ʻoku lahi, ko ia ʻoku ne nofo ʻo kai, pe ko ia ʻoku ne tauhi? ʻIkai ko ia ʻoku nofo ʻo kai? Ka ʻoku ou ʻiate kimoutolu ʻo hangē ko ia ʻoku tauhi.
Mert ki a nagyobb? Az, aki az asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? De én olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.
28 “Ko kimoutolu ia kuo nofomaʻu mo au, ʻi hoku ngaahi ʻahiʻahi.
Ti vagytok azok, akik megmaradtok velem kísértéseimben,
29 Pea ʻoku ou tuʻutuʻuni kiate kimoutolu ha puleʻanga, ʻo hangē ko e tuʻutuʻuni ʻa ʻeku Tamai kiate au;
és én nektek adom az országot, amint az én Atyám nekem adta,
30 Koeʻuhi ke mou kai mo inu ʻi heʻeku keinangaʻanga ʻi hoku puleʻanga, mo nofo ʻi he ngaahi nofoʻa, ʻo fakamaau ʻae faʻahinga ʻe hongofulu ma ua ʻo ʻIsileli.
hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi széken üljetek, ítéletet tartva Izrael tizenkét törzse felett.“
31 “Pea naʻe pehē ʻe he ʻEiki, Saimone, Saimone, vakai, ʻoku holi ʻa Sētane kiate kimoutolu, koeʻuhi ke ne fakatangaʻi [ʻakimoutolu ]ʻo hangē ko e uite.
Ezt mondta az Úr: „Simon! Simon! Íme, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,
32 Ka kuo u hūfia koe, ke ʻoua naʻa mate hoʻo tui: pea ʻoka ke ka toe liliu, ke ke tokoni ho kāinga.”
de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited. Ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.“
33 Pea pehē ʻe ia kiate ia, “ʻEiki, te u ʻalu mo koe ki he fale fakapōpula mo e mate.”
Ő pedig ezt mondta: „Uram, veled kész vagyok mind börtönbe, mind halálra menni!“
34 Pea pehē ʻe ia, “Pita, ʻoku ou tala kiate koe, ʻE ʻikai ʻuʻua ʻae moa ʻi he ʻaho ni, kaeʻoua ke tuʻo tolu hao fakafisi, [ʻo pehē], ʻoku ʻikai te ke ʻilo au.”
És ő ezt mondta: „Mondom neked, Péter, ma nem szólal meg addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.“
35 Pea pehē ʻe ia kiate kinautolu, “ʻI heʻeku fekau atu ʻakimoutolu taʻehakatopaʻanga, pe ha kato kai, pe ha topuvaʻe, naʻa mou masiva ʻi ha meʻa?” Pea nau pehē, “ʻIkai.”
Aztán ezt mondta nekik: „Amikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-e valamiben hiányotok?“Ők pedig ezt mondták: „Semmiben sem.“
36 Pea pehē ai ʻe ia kiate kinautolu, “Ka ko eni, ko ia ʻoku maʻu ʻae kato paʻanga, ke ne toʻo [ia], pea mo e kato kai foki; pea ko ia ʻoku ʻikai haʻane heletā, ke fakatau ʻe ia ʻa hono kofu, pea maʻu ai ha taha.”
Ezt mondta nekik: „De most, akinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképpen a táskát, és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen.
37 He ʻoku ou tala atu kiate kimoutolu, ko e tohi ni, ‘Pea naʻe lau fakataha ia mo e kau angahala,’ ʻe fakamoʻoni ʻiate au: he ko e ngaahi meʻa ʻoku kau kiate au ʻe fakamoʻoni ki ai.”
Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: »És a gonoszok közé sorolták.« Mert ami rám vonatkozik, az mind beteljesedik.“
38 Pea naʻa nau pehē, ‘ʻEiki, vakai, ko eni ʻae heletā ʻe ua.” Pea pehē ʻe ia kiate kinautolu, “ʻOku lahi.”
Azok ezt mondták: „Uram, íme, van itt két kard.“Ő pedig ezt mondta: „Elég!“
39 Pea haʻu kituaʻā ia, ʻo ʻalu ki he moʻunga ʻoe ʻOlive, ʻo hangē ko ʻene faʻa fai; pea muimui ʻa ʻene kau ākonga kiate ia.
Ezután kiment, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is.
40 Pea kuo hoko ia ki he potu, pea ne pehē kiate kinautolu, “Mou lotu ke ʻoua naʻa mou hinga ki he ʻahiʻahi.”
Amikor odaért, ezt mondta nekik: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.“
41 Pea mahuʻi ia ʻiate kinautolu, ʻo hangē ko e lisiʻanga maka [hono mamaʻo], pea tūʻulutui, mo lotu,
Aztán eltávolodott tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre esve imádkozott:
42 ʻo ne pehē, “ʻE Tamai, kapau ko ho finangalo, ʻave ʻae ipu ni ʻiate au: kaeʻoua naʻa fai hoku loto, ka ko e finangalo ʻoʻou.”
„Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mégis ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd.“
43 Pea naʻe fakahā mai ʻae ʻāngelo mei he langi kiate ia, ʻo ne fakamālohi ia.
Akkor egy angyal jelent meg a mennyből, és erősítette őt.
44 Pea moʻua ia ʻi he mamahi lahi, pea ʻāsili ai ʻene lotu fakamātoato: pea ko ʻene tautaʻa ko e taʻataʻa naʻe tō ʻi he tulutā lalahi ki he kelekele.
Haláltusájában még buzgóbban imádkozott, és verítéke olyan volt, mint a nagy vércseppek, amelyek a földre hullanak.
45 Pea tuʻu hake ia mei he lotu, ʻo haʻu ia ki heʻene kau ākonga, ʻo ne ʻilo ʻakinautolu ʻoku nau moʻumohea ʻi he mamahi.
Miután imádkozása után fölkelt, tanítványaihoz ment, akiket alva talált a szomorúságtól.
46 Pea pehē ʻe ia kiate kinautolu, “Ko e hā ʻoku mou mohe ai? Mou tuʻu ʻo lotu, telia naʻa mou tō ki he ʻahiʻahi.”
Ekkor így szólt hozzájuk: „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.“
47 Pea lolotonga ʻene lea, vakai, ko e kakai, pea mo ia naʻe ui ko Siutasi, ko e taha ʻi he toko hongofulu ma toko ua, naʻe muʻomuʻa ia kiate kinautolu, ʻo ne ʻunuʻunu atu kia Sisu ke ʻuma ki ai.
Miközben ezeket mondta, íme, sokaság közeledett, amelynek élén Júdás ment, aki egy a tizenkettő közül, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja.
48 Ka naʻe pehē ʻe Sisu kiate ia, “Siutasi, ʻoku ke lavakiʻi ʻae Foha ʻoe tangata ʻaki ʻae ʻuma?”
Jézus ezt mondta neki: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?“
49 Pea kuo mamata ʻakinautolu naʻe ʻiate ia ʻaia ʻe hoko, naʻa nau pehē kiate ia, “ʻEiki, te mau taaʻi ʻaki ʻae heletā?”
Amikor akik körülötte voltak, látták, hogy mi következik, ezt mondták neki: „Uram, vágjunk közéjük karddal?“
50 Pea naʻe taaʻi ʻe honau tokotaha ʻae tamaioʻeiki ʻae taulaʻeiki lahi, ʻo ne motuhi hono telinga toʻomataʻu.
És valaki közülük máris rásújtott a főpap szolgájára, és levágta annak jobb fülét.
51 Pea leaange ʻa Sisu, ʻo pehē, “Tukuā, kuo lahi eni.” Pea ne ala ki hono telinga, ʻo fakamoʻui ia.
Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: „Elég!“És megérintve annak fülét, meggyógyította.
52 Pea pehē ʻe Sisu ki he kau taulaʻeiki lahi, mo e kau pule ʻoe falelotu lahi, mo e kau mātuʻa, naʻe haʻu kiate ia, “Kuo mou omi mo e ngaahi heletā, mo e ngaahi ʻakau, ʻo hangē ki ha kaihaʻa?
Jézus így szólt azokhoz, akik hozzámentek, a főpapoknak, a templom elöljáróinak és a véneknek: „Mint egy latorra, úgy jöttetek kardokkal és botokkal.
53 ʻI heʻeku ʻiate kimoutolu ʻi he falelotu lahi ʻi he ʻaho kotoa pē, naʻe ʻikai mafao atu ha nima kiate au: ka ko homou feituʻupō eni, mo e mālohi ʻoe fakapoʻuli.”
Amikor mindennap veletek voltam a templomban, kezeteket nem vetettétek rám. De ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.“
54 Pea naʻa nau puke ai ia, pea taki ʻo ʻomi ia ki he fale ʻoe taulaʻeiki lahi. Pea naʻe muimui mamaʻo atu ʻa Pita.
Akkor elfogták őt, elvezették, és elvitték a főpap házába. Péter távolról követte.
55 Pea kuo nau tafu ʻae afi ʻi loto fale, ʻonau nonofo fakataha, pea nofo ki lalo ʻa Pita mo kinautolu.
Amikor tüzet raktak az udvar közepén, és körülülték, Péter is leült velük.
56 Ka naʻe mamata kiate ia ʻae kaunanga ʻe tokotaha ʻi heʻene nofo [ofi ]ki he afi, ʻo ne sio fakamamaʻu kiate ia, mo pehē, “Naʻe ʻiate ia foki ʻae tangata ni.”
Meglátta őt egy szolgálólány, amint a világosságnál ült, szemügyre vette, és ezt mondta: „Ez is vele volt!“
57 Pea fakafisi ia, ʻo pehē, “ʻE fefine, ʻoku ʻikai te u ʻilo ia.”
Ő pedig letagadta, és ezt mondta: „Asszony, nem ismerem őt.“
58 Pea toe siʻi mo e mamata kiate ia ʻae tokotaha kehe, ʻo ne pehē, “ʻOku ke ʻonautolu foki.” Pea pehēange ʻe Pita, “ʻE tangata, ʻoku ʻikai.”
Rövid idő múlva más valaki látta meg, és mondta: „Te is azok közül való vagy!“Péter pedig ezt mondta: „Ember, nem vagyok!“
59 Pea hili nai ʻae feituʻupō ʻe taha, mo ʻene lea fakapapau ʻae tokotaha, ʻo pehē, “Ko e moʻoni naʻe ʻiate ia foki ʻae siana ni; he ko e Kāleli ia.”
És úgy egy óra múlva más valaki is bizonygatta, és ezt mondta: „Bizony ez is vele volt, mert Galileából való ő is.“
60 Pea pehēange ʻe Pita, “ʻE tangata, ʻoku ʻikai te u ʻilo ʻaia ʻoku ke lea ki ai.” Pea fakafokifā pe, ʻi heʻene kei lea, naʻe ʻuʻua ʻae moa.
Péter ezt mondta: „Ember, nem tudom, mit beszélsz!“És azonnal, amikor még beszélt, megszólalt a kakas.
61 Pea tafoki ʻae ʻEiki ki mui, ʻo ne sio kia Pita, pea manatuʻi ʻe Pita ʻae lea ʻae ʻEiki, ʻi heʻene pehē kiate ia, “ʻE teʻeki ai ʻuʻua ʻae moa, kuo tuʻo tolu hao fakafisinga ʻiate au.”
Hátrafordult az Úr, és rátekintett Péterre. És Péter visszaemlékezett az Úr szavára, amit neki mondott: „Mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadsz engem.“
62 Pea ʻalu kituʻa ʻa Pita, ʻo tangi mamahi.
Aztán kiment, és keservesen sírt.
63 Pea ko e kau tangata naʻe puke ʻa Sisu, naʻa nau manukiʻi ʻo taaʻi ia.
Azok a férfiak, akik fogva tartották Jézust, csúfolták és verték,
64 Pea hili ʻenau nonoʻo hono mata, naʻa nau sipiʻi hono mata, ʻo fehuʻi kiate ia, ʻo pehē, “Mate mai, Ko hai ia ʻoku ne sipiʻi koe?”
és szemét betakarva arcul csapták őt, és ezt kérdezték: „Prófétáld meg, ki az, aki megütött téged!“
65 Pea naʻe lahi ʻae meʻa kovi kehekehe naʻa nau lea ʻaki kiate ia.
És sok mással is szidalmazták őt.
66 Pea ʻi heʻene ʻaho, naʻe fakataha leva ʻae kau mātuʻa ʻoe kakai mo e kau taulaʻeiki lahi mo e kau tangata tohi, ʻonau taki ia ki honau potu fakamaau, ʻonau pehē,
Amint nappal lett, egybegyűlt a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók, és gyülekezetükbe vitték őt,
67 “Ko koe ko e Kalaisi? Tala mai kiate kimautolu.” Pea pehē ʻe ia kiate kinautolu, “Kapau te u tala kiate kimoutolu, ʻe ʻikai te mou tui:
és ezt mondták: „Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk.“Ő pedig ezt mondta nekik: „Ha meg is mondanám, akkor sem hiszitek el,
68 Pea kapau te u fehuʻi foki, ʻe ʻikai te mou tala mai kiate au, pe tukuange [au].
ha pedig én kérdezlek, nem feleltek.
69 Ka hili eni, ʻe nofo ʻae Foha ʻoe tangata ʻi he nima toʻomataʻu ʻoe māfimafi ʻoe ʻOtua.”
De mostantól fogva ott ül az Emberfia Isten hatalmának jobbja felől.“
70 Pea nau pehē ai kotoa pē, “He ko e ʻAlo koe ʻoe ʻOtua?” Pea tala ʻe ia kiate kinautolu, “ʻOku mou pehē, pea ko au ia.”
Erre mind ezt mondták: „Te vagy tehát Isten Fia?“Ő pedig ezt mondta: „Ti mondjátok, hogy az vagyok!“
71 Pea naʻa nau pehē, “Koeʻumaʻā kiate kitautolu mo ha fakamoʻoni? He kuo tau fanongo ʻakitautolu mei hono fofonga ʻoʻona.”
Azok ezt mondták: „Mi szükségünk van még tanúkra? Hiszen mi magunk hallottuk saját szájából!“
