Sione 16
1 “Kuo u tala ʻae ngaahi meʻa ni kiate kimoutolu, koeʻuhi ke ʻoua naʻa mou tūkia.
Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok.
2 Te nau kapusi ʻakimoutolu mei he falelotu: ʻio, ʻe hokosia ʻae kuonga, ko ia te ne tāmateʻi ʻakimoutolu, ʻe mahalo ʻe ia ko ʻene ngāue lelei ki he ʻOtua.
A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.
3 Pea te nau fai ʻae ngaahi meʻa ni kiate kimoutolu, koeʻuhi naʻe ʻikai te nau ʻilo ʻae Tamai, pe ko au.
És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.
4 Ka kuo u tala ʻae ngaahi meʻa ni kiate kimoutolu, koeʻuhi ʻoka hoko ʻae kuonga, ke mou manatu naʻaku tala ia kiate kimoutolu. “Pea naʻe ʻikai te u tala ʻae ngaahi meʻa ni kiate kimoutolu ʻi he kamataʻanga, koeʻuhi naʻaku ʻiate kimoutolu.
Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy a mikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.
5 Ka ko eni, ʻi heʻeku ʻalu kiate ia naʻa ne fekau au, ʻoku ʻikai fehuʻi hamou tokotaha kiate au, ʻOku ke ʻalu ki fē?
Most pedig elmegyek ahhoz, a ki küldött engem; és senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy?
6 Ka ko e meʻa ʻi heʻeku tala ʻae ngaahi meʻa ni kiate kimoutolu, kuo pito homou loto ʻi he mamahi.
Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket.
7 Ka ʻoku ou tala ʻae moʻoni kiate kimoutolu, ʻoku ʻaonga kiate kimoutolu ʻeku ʻalu: he kapau ʻe ʻikai te u ʻalu, ʻe ʻikai haʻu kiate kimoutolu ʻae Fakafiemālie; ka ʻi heʻeku ʻalu, te u fekau ia kiate kimoutolu.
De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.
8 Pea ka haʻu ia, te ne valoki ʻa māmani ʻi he angahala, pea ʻi he māʻoniʻoni, pea ʻi he fakamaau:
És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:
9 ʻI he angahala, ko e meʻa ʻi he ʻikai te nau tui kiate au;
Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem;
10 ʻI he māʻoniʻoni, ko e meʻa ʻi heʻeku ʻalu ki heʻeku Tamai, pea ʻe ʻikai te mou toe mamata kiate au;
És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem;
11 ʻI he fakamaau, ko e meʻa ʻi he fakamaauʻi ʻae ʻeiki ʻo māmani.
Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.
12 “ʻOku kei lahi ʻae meʻa ʻoku ou fie lea ai kiate kimoutolu, ka ʻoku ʻikai te mou faʻa kātaki ni.
Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.
13 Ka ʻi he haʻu ʻae Laumālie ʻoe moʻoni, ʻe tataki ʻe ia ʻakimoutolu ki he moʻoni kotoa pē: he ko ʻene lea ʻe ʻikai meiate ia; ka ko e meʻa kotoa pē kuo ne fanongo ki ai, [ko ia ]ia te ne lea ʻaki: pea ʻe fakahā ʻe ia kiate kimoutolu ʻae ngaahi meʻa ʻe hoko.
De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.
14 ʻE fakaongoongoleleiʻi au ʻe ia: he te ne maʻu ʻaia ʻoku ʻaʻaku, ʻo fakahā ia kiate kimoutolu.
Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
15 Ko e meʻa kotoa pē ʻoku ʻae Tamai, ʻoku ʻaʻaku ia: ko ia ne u pehē ai, te ne maʻu ʻaia ʻoku ʻaʻaku, ʻo fakahā ia kiate kimoutolu.
Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
16 “ʻE toe siʻi, pea ʻe ʻikai te mou mamata kiate au; pea toe siʻi foki, pea te mou mamata kiate au, ko e meʻa ʻi heʻeku ʻalu ki he Tamai.”
Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem: mert én az Atyához megyek.
17 Pea lea ai ʻene kau ākonga niʻihi ʻiate kinautolu, “Ko e hā ʻae meʻa ni ʻoku ne tala kiate kitautolu, ʻE toe siʻi, pea ʻe ʻikai te mou mamata kiate au: pea toe siʻi foki, pea te mou mamata kiate au: pea, ‘Ko e meʻa ʻi heʻeku ʻalu ki he Tamai?’
Mondának azért az ő tanítványai közül egymásnak: Mi az, a mit nékünk mond: Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem; és: mert én az Atyához megyek?
18 Ko ia naʻa nau pehē ai, Ko e hā ʻae meʻa ni ʻoku ne leaʻaki, ‘ʻE toetoe siʻi?’ ʻOku ʻikai te tau ʻilo ʻene lea.”
Mondának azért: Mi az a kevés idő, a miről szól? Nem tudjuk, mit mond.
19 Ka naʻe ʻilo ʻe Sisu ʻenau holi ke fehuʻi kiate ia, pea ne pehē kiate kinautolu, “ʻOku mou fehuʻi ʻiate kimoutolu ʻi heʻeku lea, ‘ʻE toe siʻi, pea ʻe ʻikai te mou mamata kiate au: pea toe siʻi foki, pea te mou mamata kiate au?’
Megérté azért Jézus, hogy őt akarnák megkérdezni, és monda nékik: Arról tudakozzátok-é egymást, hogy azt mondám: Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem?
20 Ko e moʻoni, ko e moʻoni, ʻoku ou tala atu kiate kimoutolu, Te mou tangi pea tangilāulau, ka ʻe fiefia ʻa māmani: pea te mou mamahi, ka ko hoʻomou mamahi ʻe liliu ko e fiefia.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre fordul.
21 ʻOka langā ʻae fefine, ʻoku mamahi ia, koeʻuhi kuo hokosia hono ʻaho: ka ʻi heʻene fāʻeleʻi ʻae tama, ʻoku ʻikai kei manatu ia ki he mamahi, koeʻuhi ko ʻene fiefia ʻi he fanauʻi ha tangata ki māmani.
Az asszony mikor szűl, szomorúságban van, mert eljött az ő órája: de mikor megszűli az ő gyermekét, nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született e világra.
22 Ko eni, ʻoku mamahi ni ʻakimoutolu: ka te u toe vakai kiate kimoutolu, pea ʻe fiefia ai homou loto, pea ko hoʻomou fiefia, ʻe ʻikai toʻo ʻe ha taha meiate kimoutolu.
Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket.
23 “Pea ʻi he ʻaho ko ia ʻe ʻikai te mou fehuʻi ha meʻa ʻe taha kiate au. Ko e moʻoni, ko e moʻoni, ʻoku ou tala kiate kimoutolu, Ko e meʻa kotoa pē te mou kole ki he Tamai ʻi hoku huafa, te ne foaki kiate kimoutolu.
És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a mit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek.
24 ʻOku teʻeki ai te mou kole ha meʻa ʻi hoku huafa: kole, pea te mou maʻu, koeʻuhi ke kakato ai hoʻomou fiefia.
Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.
25 “Ko e ngaahi meʻa ni kuo u tala kiate kimoutolu ʻi he ngaahi lea fakatātā: ka ʻoku haʻu ʻae ʻaho, ʻe ʻikai te u kei lea ai kiate kimoutolu ʻi he ngaahi lea fakatātā, ka te u fakahā fakapapau kiate kimoutolu ʻi he Tamai.
Ezeket példázatokban mondottam néktek; de eljő az idő, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyiltan beszélek néktek az Atyáról.
26 ʻI he ʻaho ko ia te mou kole ʻi hoku huafa: pea ʻoku ʻikai te u pehē kiate kimoutolu, te u fakakolekole ki he Tamai koeʻuhi ko kimoutolu:
Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek;
27 He ʻoku ʻofa ʻae Tamai foki kiate kimoutolu, ko e meʻa ʻi hoʻomou ʻofa kiate au, pea ʻi hoʻomou tui naʻaku haʻu mei he ʻOtua.
Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki.
28 Naʻaku haʻu mei he Tamai, pea kuo u haʻu ki māmani: ko eni, ʻoku ou tuku ʻa māmani, kau ʻalu ki he Tamai.”
Kijöttem az Atyától, és jöttem e világba: ismét elhagyom e világot, és elmegyek az Atyához.
29 Pea pehē ʻe heʻene kau ākonga kiate ia, “Vakai, ko eni ʻoku ke lea ʻilongofua, pea ʻoku ʻikai te ke lea ʻi he fakatātā.
Mondának néki az ő tanítványai: Ímé, most nyiltan beszélsz és semmi példázatot nem mondasz.
30 Ko eni ʻoku mau ʻilo pau ʻoku ke ʻiloʻi ʻae ngaahi meʻa kotoa pē, pea ʻoku ʻikai ʻaonga ke fehuʻi ʻe ha tokotaha kiate koe: ko e meʻa ni ʻoku mau tui ai kuo ke haʻu mei he ʻOtua.”
Most tudjuk, hogy te mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen: erről hiszszük, hogy az Istentől jöttél ki.
31 Pea leaange ʻa Sisu kiate kinautolu, “ʻOku mou tui ni koā?
Felele nékik Jézus: Most hiszitek?
32 Vakai, ʻoku haʻu ʻae ʻaho, ʻio, kuo hoko ni, ʻe fakamovete ai ʻakimoutolu, ʻo taki taha maʻana, pea te mou tuku au tokotaha pe: ka ʻoku ʻikai te u tokotaha pe, he ʻoku ʻiate au ʻae Tamai.
Ímé eljő az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok kiki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.
33 Kuo u tala ʻae ngaahi meʻa ni kiate kimoutolu, koeʻuhi ke mou maʻu ʻae fiemālie ʻiate au. Te mou maʻu ʻae mamahi ʻi māmani: ka mou lototoʻa; kuo u ikuʻi ʻa māmani.”
Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: és meggyőztem a világot.
