Sione 13
1 Pea ʻi he teʻeki [fai ] ʻae [kātoanga ]ʻoe Lakaatu, naʻe ʻilo ʻe Sisu kuo hoko hono ʻaho ke ʻalu ai ʻi he māmani ki he Tamai, pea naʻe ʻofa ia kiate kinautolu naʻe ʻaʻana ʻoku ʻi he māmani, pea ʻofa pe ia ki ai ʻo aʻu ki he ngataʻanga.
A husvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.
2 Pea lolotonga ʻae ʻohomohe, kuo tomuʻa ʻai ʻe he tēvolo ki he loto ʻo Siutasi ʻIsikaliote, ko e foha ʻo Saimone, ke ne lavakiʻi ia;
És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt,
3 Pea kuo ʻilo ʻe Sisu kuo tuku ʻe he Tamai ʻae ngaahi meʻa kotoa pē ki hono nima, pea naʻe haʻu ia mei he ʻOtua, pea ʻoku ʻalu ki he ʻOtua;
Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy,
4 Naʻe tuʻu hake ia mei he ʻohomohe, ʻo tuku hono kofu; pea toʻo ʻae holoholo, ʻo nonoʻo ia.
Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát.
5 Pea toki lilingi ʻe ia ʻae vai ki he kumete, pea ne kamata fufulu ʻae vaʻe ʻoe kau ākonga, pea holoholo ʻaki ʻae holo naʻe nonoʻo ʻaki.
Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, a melylyel körül van kötve.
6 Pea haʻu ai ia kia Saimone Pita: pea pehē ʻe [Pita ]kiate ia, “ʻEiki, te ke fufulu hoku vaʻe?”
Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat?
7 Pea leaange ʻa Sisu, ʻo pehē kiate ia, “Ko ia ʻoku ou fai, ʻoku ʻikai te ke ʻilo ni; ka te ke ʻilo ʻamui.”
Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.
8 Pea pehē ʻe Pita kiate ia, “ʻE ʻikai ʻaupito te ke fufulu hoku vaʻe.” Pea talaange ʻe Sisu kiate ia, “Ka ʻikai te u fufulu koe, pea ʻe ʻikai te ke kau mo au.” (aiōn g165)
Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám. (aiōn g165)
9 Pea pehē ʻe Saimone Pita kiate ia, “ʻEiki, ʻikai ko hoku vaʻe pē, ka ko hoku nima mo hoku ʻulu.”
Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!
10 Pea talaange ʻe Sisu kiate ia, “Ko ia kuo kaukau, ʻoku ʻikai ʻaonga ke fufulu ka ko hono vaʻe [pē], he ʻoku maʻa kotoa pē ia: pea ʻoku maʻa ʻakimoutolu, kae ʻikai kotoa pē.”
Monda néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.
11 He naʻa ne ʻilo ʻaia te ne lavaki ia; ko ia naʻe pehē ai ʻe ia, “ʻOku ʻikai te mou maʻa kotoa pē.”
Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták!
12 Pea hili ʻene kaukau honau vaʻe, naʻe ʻai hono ngaahi kofu, pea toe nofo hifo, pea ne pehē kiate kinautolu, “ʻOku mou ʻilo ʻaia kuo u fai kiate kimoutolu?”
Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?
13 “ʻOku mou ui au ko e Takimuʻa mo e ʻEiki: pea ko hoʻomou lea totonu ia; he ko au ia.
Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok.
14 Pea kapau ko au, ko e ʻEiki mo e Takimuʻa, kuo u fufulu homou vaʻe; ʻoku totonu hoʻomou fetoutou fefufuluʻaki homou vaʻe.
Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.
15 He kuo u tuku kiate kimoutolu ʻae fakatātā, koeʻuhi ke mou fai ʻo tatau mo ia kuo u fai kiate kimoutolu.
Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek.
16 Ko e moʻoni, ko e moʻoni, ʻoku ou tala kiate kimoutolu, ʻOku ʻikai lahi ʻae tamaioʻeiki ki heʻene ʻeiki; pea ʻoku ʻikai lahi ʻaia kuo fekauʻi ʻiate ia naʻa ne fekau ia.
Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte.
17 ʻOku mou monūʻia ʻi hoʻomou ʻilo ʻae ngaahi meʻa ni, ʻo kapau te mou fai ki ai.
Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.
18 “ʻOku ʻikai kau ʻeku lea kiate kimoutolu kotoa pē: ʻoku ou ʻilo ʻaia kuo u fili: ka koeʻuhi ke fakamoʻoni ʻae tohi, ‘Ko ia ʻoku kai mā mo au, kuo hiki hono vaʻe kiate au.’
Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: A ki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.
19 Pea ko eni ʻoku ou tala ia kiate kimoutolu ʻi he teʻeki ai hoko, koeʻuhi ʻoka hoko ia, ke mou tui ‘ko au ia.’
Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én vagyok.
20 Ko e moʻoni, ko e moʻoni, ʻoku ou tala atu kiate kimoutolu, Ko ia ʻoku ne maʻu ʻaia ʻoku ou fekau, ʻoku ne maʻu au; pea ko ia ʻoku ne maʻu au, ʻoku ne maʻu ʻaia naʻa ne fekauʻi au.”
Bizony, bizony mondom néktek: A ki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; a ki pedig engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.
21 Pea hili ʻae lea ko ia ʻa Sisu, pea mamahi ia ʻi hono laumālie, ʻo ne fakahā, ʻo pehē, Ko e moʻoni, ko e moʻoni, ʻoku ou tala atu kiate kimoutolu, “ʻE lavakiʻi au ʻe homou tokotaha.”
Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem.
22 Pea fesiofaki ʻae kau ākonga kiate kinautolu, ʻonau fifili pe ko ʻene lea kia hai.
A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről szól.
23 Pea naʻe faʻaki ki he fatafata ʻo Sisu ʻene ākonga ʻe tokotaha, naʻe ʻofa ai ʻa Sisu.
Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus.
24 Ko ia naʻe kamokamo ai ʻe Saimone Pita kiate ia, koeʻuhi ke ne fehuʻi pe ko hai ia kuo ne lea ki ai.
Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kiről szól?
25 Pea [lea ]falala ʻe ia ki he fatafata ʻo Sisu, ʻo pehē kiate ia, “ʻEiki, ko hai ia?”
Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az?
26 Pea talaange ʻe Sisu, “Ko ia ia te u ʻatu ki ai ʻae konga mā hili ʻeku peke [ia].” Pea hili ʻene peke ʻae konga, ne ne ʻatu [ia ]kia Siutasi ʻIsikaliote, ko e foha ʻo Saimone.
Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának.
27 Pea hili ʻae peke, pea hū ʻa Sētane kiate ia. Pea pehē ʻe Sisu kiate ia, “Ko ia ʻoku ke fai, fai vave.”
És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed.
28 Pea naʻe ʻikai ʻilo ʻe ha tokotaha ʻi he keinangaʻanga pe ko e hā ʻoku pehē ai ʻene lea kiate ia.
Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki.
29 He naʻe mahalo ʻae niʻihi, ko e meʻa ʻi he maʻu ʻe Siutasi ʻae kato, naʻe tala ʻe Sisu kiate ia, Fakatau ʻaia ʻoku tau masiva ai ki he kātoanga; pe, koeʻuhi ke ne foaki ha meʻa ki he masiva.
Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.
30 Pea maʻu ʻe ia ʻae peke, ʻo ʻalu leva kituaʻā: pea kuo poʻuli.
Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.
31 Pea kuo ʻalu ia kituaʻā, pea lea ʻa Sisu, “Ko eni kuo fakaongoongolelei ʻae Foha ʻoe tangata, pea ʻoku fakaongoongolelei ʻae ʻOtua ʻiate ia.
Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsőítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsőítteték ő benne.
32 Kapau ʻoku fakaongoongolelei ʻae ʻOtua ʻiate ia, ʻe fakaongoongolelei ia ʻe he ʻOtua ʻiate ia, pea te ne fakaongoongolelei leva ia.
Ha megdicsőítteték ő benne az Isten, az Isten is megdicsőíti őt ő magában, és ezennel megdicsőíti őt.
33 ʻAe fānau ʻofeina, ʻoku toe siʻi pē ʻeku ʻiate kimoutolu. Te mou kumi au: pea hangē ko ʻeku tala ki he kakai Siu, ‘Ko e potu ʻoku ou ʻalu ki ai, ʻe ʻikai te mou faʻa hoko ki ai;’ ʻoku pehē ni ʻeku lea kiate kimoutolu.
Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de a miként a zsidóknak mondám, hogy: A hová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom.
34 ʻOku ou tuku ʻae fekau foʻou kiate kimoutolu, Koeʻuhi ke mou feʻofaʻaki kiate kimoutolu; pea hangē ko ʻeku ʻofa kiate kimoutolu, ke mou feʻofaʻaki foki kiate kimoutolu.
Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
35 ʻI he meʻa ni ʻe ʻilo ai ʻe he kakai kotoa pē ko ʻeku kau ākonga ʻakimoutolu, ʻo kapau te mou feʻofaʻaki kiate kimoutolu.”
Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.
36 Pea lea ʻa Saimone Pita kiate ia, “ʻEiki, ʻoku ke ʻalu ki fē?” Pea talaange ʻe Sisu ki ai, “Ko ia ʻoku ou ʻalu ki ai, ʻoku ʻikai te ke faʻa muimui ni ʻiate au; ka te ke muimui ʻiate au ʻamui.”
Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz.
37 Pea fehuʻi ʻe Pita kiate ia, “ʻEiki, ko e hā ʻe ʻikai te u muimui ai ni kiate koe? Te u tuku hifo ʻeku moʻui koeʻuhi ko koe.”
Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted!
38 Pea pehēange ʻe Sisu kiate ia, “Te ke tuku koā hoʻo moʻui koeʻuhi ko au? Ko e moʻoni, ko e moʻoni, ʻoku ou tala atu kiate koe, ʻE ʻikai ʻuʻua ʻae moa, kae tuʻo tolu haʻo fakafisi kiate au.
Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem.
