Sione 10
1 “Ko e moʻoni, ko e moʻoni, ʻoku ou tala atu kiate kimoutolu, Ko ia ʻoku ʻikai hū ʻi he matapā ki he lotoʻā sipi, ka ʻoku kaka hake ʻi he hala kehe, ko e kaihaʻa ia mo e fakamālohi.
„Bizony, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, tolvaj az és rabló.
2 Ka ko ia ʻoku hū ʻi he matapā, ko e tauhi ia ʻoe fanga sipi.
Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora.
3 ʻOku toʻo kiate ia ʻe he leʻo; pea fanongo ki hono leʻo ʻae fanga sipi pea ʻoku ne ui ʻae sipi ʻaʻana ʻi [honau hingoa ]ʻo ne tataki atu ʻakinautolu.
Ennek az őr ajtót nyit, és a juhok hallgatnak szavára, és a maga juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket.
4 Pea ka tuku atu ʻe ia ʻene sipi ʻaʻana ʻoku ʻalu muʻomuʻa ia ʻiate kinautolu, pea muimui ʻae sipi ʻiate ia: he ʻoku nau ʻilo hono leʻo.”
És mikor kiereszti a juhait, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
5 Pea ʻe ʻikai te nau muimui ʻi ha foʻou, ka te nau hola meiate ia: he ʻoku ʻikai te nau ʻilo ʻae leʻo ʻoe foʻou.
Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.“
6 Naʻe lea ʻaki ʻe Sisu ʻae fakatātā ni kiate kinautolu: ka naʻe ʻikai te nau ʻilo hono ʻuhinga ʻo ʻene lea kiate kinautolu.
Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mi az, amit mondott nekik.
7 Pea toe tala ai ʻe Sisu kiate kinautolu, Ko e moʻoni, ko e moʻoni, ʻoku ou tala kiate kimoutolu, Ko au ko e matapā ki he fanga sipi.
Újra mondta azért nekik Jézus: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
8 Ko kinautolu kotoa pē naʻe muʻomuʻa ʻiate au, ko e kau kaihaʻa mo e fakamālohi: ka naʻe ʻikai fanongo ʻae fanga sipi kiate kinautolu.
Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájuk a juhok.
9 Ko au pe ko e matapā: pea ko ia ʻe hū ange ʻiate au, ʻe moʻui ia, pea ʻe feʻaluʻaki ai pe ia, ʻo maʻu ʻae meʻakai.
Én vagyok az ajtó: ha valaki énrajtam megy be, megtartatik, bejár és kijár majd, és legelőt talál.
10 ʻOku ʻikai haʻu ʻae kaihaʻa, ka ke kaihaʻasi, pea ke tāmateʻi, pea ke fakaʻauha: kuo u haʻu au ke nau maʻu ʻae moʻui, pea ke nau maʻu ia ʻo lahi ʻaupito.
A tolvaj nem egyébért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson, én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.
11 “Ko au ko e tauhi lelei: ʻoku foaki ʻe he tauhi lelei ʻa ʻene moʻui koeʻuhi ko e fanga sipi.
Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
12 Ka ko ia ʻoku unga ki he ngāue, ka ʻoku ʻikai ko e tauhi, ʻaia ʻoku ʻikai ʻaʻana ʻae fanga sipi, ʻoku mamata ia ʻoku haʻu ʻae ulofi, pea siʻaki ʻae fanga sipi, kae hola: pea moʻua ia ʻe he ulofi, ʻo fakahēʻi ʻae fanga sipi.
A béres pedig nem igazi pásztor, neki a juhok nem tulajdonai. Amikor látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut: a farkas elragadja azokat, és elszéleszti a juhokat.
13 ʻOku hola ʻae unga ngāue, koeʻuhi ko e unga ngāue [pe ]ia, pea ʻoku ʻikai ʻofa ia ki he fanga sipi.
A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
14 Ko au ko e tauhi lelei; pea hangē ʻoku ʻilo au ʻe he Tamai, peau ʻilo foki ʻae Tamai,
Én vagyok a jó pásztor, ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim.
15 [ʻOku pehē ]ʻa ʻeku ʻilo ʻaia ʻoku ʻaʻaku, mo e ʻilo au ʻekinautolu: pea ʻoku ou tuku hifo ʻeku moʻui koeʻuhi ko e fanga sipi.
Ahogyan ismer engem az Atya, én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért.
16 Pea ʻoku ai mo ʻeku fanga sipi kehe, ʻoku ʻikai ʻi he lotoʻā ko eni: te u ʻomi ʻakinautolu foki, pea te nau fanongo ki hoku leʻo; pea ʻe ai ʻae lotoʻā pe taha, mo e tauhi pe taha.”
Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell vezetnem, hallgatnak majd az én szavamra, és lesz egy akol és egy pásztor.
17 Ko ia ʻoku ʻofa ai ʻa ʻeku Tamai kiate au, ko e meʻa ʻi heʻeku tuku hifo ʻeku moʻui, kau toe toʻo ia.
Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
18 ʻOku ʻikai ke toʻo ia ʻe ha taha ʻiate au, ka ʻoku ou tuku hifo ia ʻeau pe. ʻOku ou mafai ke tuku hifo ia, pea ʻoku ou mafai ke toe toʻo ia. Ko e fekau ni kuo u maʻu mei heʻeku Tamai.”
Senki sem veszi azt el éntőlem, hanem én adom oda azt magamtól. Van hatalmam odaadni, és van hatalmam ismét visszavenni azt. Ezt a parancsolatot kaptam az én Atyámtól.“
19 Pea naʻe toe fakakikihi ʻae kakai Siu, ko e meʻa ʻi he ngaahi lea ni.
Újra meghasonlás támadt a zsidók között e beszédek miatt.
20 Pea pehē ʻe honau tokolahi, “ʻOku ʻiate ia ha tēvolo, pea ʻoku faha; ko e hā ʻoku mou fanongo ai kiate ia?”
Sokan mondták közülük: „Ördög van benne, és bolondozik, mit hallgattok reá?“
21 Pea pehē ʻe he niʻihi, “ʻOku ʻikai ko e lea eni ʻa ha taha ʻoku ʻi ai ha tēvolo. ʻE mafai ʻe ha tēvolo ke fakaʻā ʻae mata ʻoe kui?”
Mások azt mondták: „Ezek nem megszállott ember beszédei. Vajon az ördög megnyithatja-e a vakok szemeit?“
22 Pea naʻe fai ʻi Selūsalema ʻae kātoanga ʻoe fakafoʻou, pea ko e faʻahitaʻu momoko.
Jeruzsálemben pedig a templomszentelés ünnepe és tél volt.
23 Pea naʻe ʻeveʻeva ʻa Sisu ʻi he falelotu lahi, ʻi he fale hala ʻo Solomone.
Jézus a templomban, Salamon tornácában járt.
24 Pea naʻe haʻu ʻae kakai Siu, ʻo kāpui ia, ʻonau pehē kiate ia, “ʻE fēfē hono fuoloa mo hoʻo taʻefakaʻilo kiate kimautolu? Kapau ko e Kalaisi koe, tala totonu mai kiate kimautolu.”
Körülvették azért a zsidók, és mondták neki: „Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyíltan!“
25 Pea leaange ʻa Sisu kiate kinautolu, “Naʻaku tala kiate kimoutolu, ka naʻe ʻikai te mou tui: ko e ngaahi ngāue ʻoku ou fai ʻi he huafa ʻo ʻeku Tamai, ʻoku fakamoʻoniʻi ai au.”
Jézus így felelt: „Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, amelyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
26 Ka ʻoku ʻikai te mou tui, koeʻuhi ʻoku ʻikai ʻi heʻeku fanga sipi ʻakimoutolu.
De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok, amint megmondtam néktek.
27 ʻOku fanongo ʻeku fanga sipi ki hoku leʻo, ʻo hangē ko ʻeku tala kiate kimoutolu: pea ʻoku ou ʻiloa ʻakinautolu, pea ʻoku nau muimui ʻiate au:
Az én juhaim hallják az én szavamat, én ismerem őket, és követnek engem.
29 Ko ʻeku Tamai, ʻaia naʻa ne foaki mai kiate au, ʻoku lahi taha pe ia; pea ʻoku ʻikai ha tokotaha ʻoku faʻa hamusi mei he nima ʻo ʻeku Tamai.
Az én Atyám, aki őket adta nekem, nagyobb mindennél, senki sem ragadhatja ki őket az Atyámnak kezéből.
30 Ko au mo e Tamai ʻoku ma taha pe.
Én és az Atya egy vagyunk.“
31 Pea toe toʻo hake ʻe he kakai Siu ʻae maka, ke nau tolongaki ʻaki ia.
Ekkor ismét köveket ragadtak a zsidók, hogy megkövezzék őt.
32 Pea leaange ʻa Sisu kiate kinautolu, “Kuo lahi ʻae ngāue lelei kuo u fakahā kiate kimoutolu mei heʻeku Tamai; ko e ngāue fē ia ʻoku mou tolongakiʻi ai au?
Jézus így felelt nekik: „Sok jó dolgot mutattam nektek az én Atyámtól, azok közül melyikért köveztek meg engem?“
33 Pea talaange ʻe he kau Siu kiate ia, ʻo pehē, ʻOku ʻikai ko ha ngāue lelei ʻoku mau tolongakiʻi ai koe; ka ko e fie ʻOtua pe; koeʻuhi ko e tangata pe ʻa koe, ka ʻoku ke fai ke ʻOtua.”
A zsidók így feleltek neki: „Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.“
34 Pea talaange ʻe Sisu kiate kinautolu, “ʻIkai kuo tohi ʻi hoʻomou fono, Ne u pehē, ‘Ko e ngaahi ʻotua ʻakimoutolu?’
Jézus így felelt nekik: „Nincs-e megírva a ti törvényetekben: »én mondtam: istenek vagytok«?
35 Kapau ʻoku ui ko e ʻotua ʻakinautolu naʻe folofola ki ai ʻae ʻOtua, pea ʻe ʻikai faʻa liʻaki ʻae tohi;
Ha azokat isteneknek mondta, akikhez az Isten beszéde szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni,
36 ʻOku mou pehē kiate ia kuo fakatapui ʻe he Tamai, ʻo fekau ki māmani, ʻOku ke fie ʻOtua; koeʻuhi naʻaku pehē, Ko e ʻAlo au ʻoe ʻOtua?
akkor arról ti azt mondjátok, akit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz, mivelhogy azt mondtam: az Isten Fia vagyok?!
37 Kapau ʻoku ʻikai te u fai ʻae ngāue ʻo ʻeku Tamai, ʻoua te mou tui kiate au.
Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higgyetek nekem,
38 Ka ʻi heʻeku fai ia, kapau ʻoku ʻikai te mou tui kiate au, tui ki he ngāue: koeʻuhi ke mou ʻilo, mo tui, ʻoku ʻiate au ʻae Tamai, mo au ʻiate ia.”
ha pedig azokat cselekszem, ha nekem nem hisztek is, higgyetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhiggyétek, hogy az Atya énbennem van, és én őbenne vagyok.“
39 Ko ia naʻa nau toe fie puke ai ia: ka naʻa ne fakahaofi ia mei honau nima,
Ismét meg akarták azért őt fogni, de kiment a kezük közül.
40 ʻO toe ʻalu ki he potu ʻituʻa Sioatani, ʻaia naʻe tomuʻa fai papitaiso ai ʻa Sione; pea nofo ai ia.
Jézus újra elment, túl a Jordánon, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt.
41 Pea naʻe ʻalu ʻae tokolahi kiate ia, ʻonau pehē, “Naʻe ʻikai fai ʻe Sione ha mana: ka ko e meʻa kotoa pē naʻe lea ki ai ʻa Sione ki he tangata ni, ʻoku moʻoni.”
És sokan mentek oda hozzá, és mondták, hogy János nem tett ugyan semmi csodát, de mindaz, amit János felőle mondott, igaz volt.
42 Pea naʻe tui ʻae tokolahi ʻi ai kiate ia.
És sokan hittek ott ő benne.
