Soeli 3
1 “Vakai, koeʻuhi ʻi he ngaahi ʻaho ko ia, pea ʻi he kuonga ko ia, ʻaia te u toe ʻomi ai ʻae pōpula ʻo Siuta mo Selūsalema,
Mert ímé, azokon a napokon és abban az időben, a mikor meghozom Júda és Jeruzsálem fogságát:
2 Te u tānaki foki ʻae ngaahi puleʻanga kotoa pē, pea te u ʻomi ki lalo ʻakinautolu ki he teleʻa ʻo Sihosafate, pea te u fakamaauʻi ʻakinautolu koeʻuhi ko hoku kakai, pea mo hoku tofiʻa ko ʻIsileli, ʻaia kuo nau fakamovetevete ki he ngaahi puleʻanga, pea vaheʻi hoku fonua.
Egybegyűjtöm akkor mind a pogányokat, és levezetem őket a Josafát völgyébe, és perbe szállok ott velök, az én népemért és örökségemért, az Izráelért, a melyet szétszórtak a pogányok közé, és megosztoztak az én földemen;
3 Pea kuo nau talotalo ki hoku kakai: pea kuo nau foaki ha tamasiʻi ke maʻu ʻaki ha fefine feʻauaki, pea nau fakatau ʻae taʻahine maʻa e uaine, koeʻuhi ke nau inu.
Népemre pedig sorsot vetettek; a fiút szajháért adták oda, a leányt pedig borért cserélték el, hogy ihassanak.
4 “ʻIo, pea ko e hā ʻamoutolu ke mo fai mo au, ʻe Taia mo Saitone, pea mo e matātahi kotoa pē ʻo Palesitaine? Te mou totongi kiate au? Pea kapau te mou totongi mai, ʻe mātuʻaki vave mo toʻotoʻo ʻeku toe ʻatu hoʻomou totongi ki homou tumuʻaki;
Sőt néktek is mi közötök velem, Tírus, Sidon és Filiszteának egész környéke?! Vajjon bosszút állani jöttök-é reám? Ha bosszút akarnátok rajtam állani, nagy hirtelen fejetekre fordítom vissza bosszútokat!
5 Koeʻuhi kuo mou ʻave ʻeku siliva mo ʻeku koula, pea kuo mou ʻave ki homou ngaahi fale fakaʻeiki ʻa ʻeku ngaahi meʻa matamatalelei mo ʻaonga:
Mivelhogy elraboltátok ezüstömet és aranyomat, és legszebb kincsemet templomaitokba vittétek;
6 Ko e fānau foki ʻa Siuta, pea mo e fānau ʻa Selūsalema kuo mou fakatau ki he kakai Kalisi, koeʻuhi ke mou fakahē mamaʻo ʻakinautolu mei honau mata fonua.
És a Júda fiait és Jeruzsálem fiait eladtátok a Jávánok fiainak, hogy messze vessétek őket határaiktól:
7 Vakai, te u hiki ʻakinautolu mei he potu ne mou fakatau ʻakinautolu ki ai, pea te u toe ʻatu hoʻomou totongi ki homou tumuʻaki:
Ímé, kiindítom őket a helyből, a hova eladtátok őket, és fejetekre fordítom vissza bosszútokat.
8 Pea te u fakatau homou ngaahi foha mo homou ngaahi ʻofefine ki he nima ʻoe fānau ʻa Siuta, pea te nau fakatau ʻakinautolu ki he kakai Sapea, ki ha kakai mamaʻo atu: he kuo pehē ʻe Sihova.”
És adom a ti fiaitokat és leányaitokat a Júda fiainak kezébe; azok pedig eladják őket a Sabeusoknak, a messze lakó népnek; mert ezt végezte az Úr.
9 “Fanongonongo eni ki he ngaahi Senitaile, “Teuteu ʻae tau, fakaʻā ʻae kau tangata mālohi, tuku ke unu mai ʻae kau tangata tau kotoa pē; ke nau ʻalu hake:
Hirdessétek ezt a pogányok között; készüljetek harczra; indítsátok fel a hősöket. Járuljanak elé, jőjjenek fel mindnyájan a hadakozó férfiak!
10 Tuki ʻaki hoʻomou huo toho ʻae ngaahi heletā, pea mo hoʻomou ngaahi hele ʻauhani ʻae ngaahi tao: ke pehē ʻe he vaivai, ‘ʻoku ou mālohi;’
Kovácsoljátok szántóvasaitokat kardokká, kaszáitokat dárdákká; mondja a beteg is: Hős vagyok!
11 Fakataha ʻakimoutolu, pea haʻu ʻakimoutolu ko e kau hiteni, pea tānaki takatakai ʻakimoutolu:” ʻE Sihova, ke hifo ʻi hena hoʻo kau mālohi:
Siessetek és jőjjetek el ti népek mindenfelől, és seregeljetek egybe! Ide vezesd Uram a te hőseidet!
12 “Ke ʻā ʻae hiteni, pea ʻalu hake ki he teleʻa ʻo Sihosafate: he te u nofo ʻi ai ke fakamaauʻi ʻae hiteni ʻoku nofo takatakai.
Serkenjenek fel és jőjjenek fel a népek a Josafát völgyébe; mert ott ülök törvényt, hogy megítéljek minden népeket.
13 ʻAi ʻae hele tuʻusi, he kuo motuʻa ʻae taʻu: haʻu, pea ʻalu hifo; he kuo pito ʻae tataʻoʻanga, ʻoku mahuohua ʻae ngaahi puha fakatali; koeʻuhi ʻoku lahi ʻenau angahala.”
Ereszszétek néki a sarlót, mert megérett az aratni való! Jertek el, tapossatok, mert tetézve a kád, ömlenek a sajtók! Mert megsokasult az ő gonoszságuk!
14 Ko e fuʻu tokolahi, ko e fuʻu tokolahi ʻi he teleʻa ʻoe fakamaau: he ʻoku ofi ʻae ʻaho ʻo Sihova ʻi he teleʻa ʻoe fakamaau.
Tömegek, tömegek! az ítélet völgyében! Mert közel van az Úrnak napja az ítélet völgyében!
15 ʻE fakapoʻuli ʻae laʻā mo e māhina, pea ʻe ʻikai ulo ʻae ngaahi fetuʻu.
A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják fényöket;
16 ʻE ʻuʻulu ʻa Sihova mei Saione, pea ʻe fakaongo hono leʻo mei Selūsalema; pea ʻe lulululu ʻae langi mo māmani: ka ko Sihova ko e ʻamanaki leleiʻanga ia ʻo hono kakai, pea ko e mālohiʻanga ʻoe fānau ʻa ʻIsileli.
Az Úr pedig megharsan a Sionról és megzendül Jeruzsálemből, és megrendülnek az egek és a föld; de az Úr az ő népének oltalma és az Izráel fiainak erőssége!
17 “Pea te mou ʻilo ai ko au ko Sihova, ko homou ʻOtua ʻoku ʻafio ʻi Saione, ko hoku moʻunga tapu: pea ʻe toki māʻoniʻoni ʻa Selūsalema, pea ʻe ʻikai toe ʻalu ʻiate ia ha muli.
És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki a Sionon lakozom, az én szent hegyemen. És szentté lészen Jeruzsálem, és idegenek nem vonulnak át többé rajta.
18 “Pea ʻe pehē ʻi he ʻaho ko ia, ko e ngaahi moʻunga te nau toʻiʻi ʻae uaine foʻou, pea ʻe tafe ʻae huhuʻa ʻi he ngaahi tafungofunga, pea ko e ngaahi vaitafe kotoa pē ʻo Siuta ʻe tafe ai ʻae vai, pea ko e matavai ʻe pa mai mei he fale ʻo Sihova, pea fakavai ʻae teleʻa ʻo Sitimi.
És majd azon a napon a hegyek musttal csepegnek és a halmok tejjel folynak, és a Júda minden medre bő vízzel ömledez, és forrás fakad az Úrnak házából, és megöntözi a Sittimnek völgyét.
19 ʻE lala ʻa ʻIsipite, pea ʻe hoko ʻa ʻItomi ko e toafa kuo lala, koeʻuhi ko e fakamālohi ki he fānau ʻa Siuta, he kuo nau lilingi ʻae toto taʻehalaia ʻi honau fonua.
Égyiptom pusztasággá lészen, Edom pedig kietlen sivataggá; a Júda fiain való erőszakosságért, mert ártatlan vért ontottak azoknak földén.
20 Ka ʻe nofo ʻa Siuta ʻo taʻengata, pea mo Selūsalema mei he toʻutangata ki he toʻutangata.
De a Júda örökké megmarad; Jeruzsálem is nemzetségről nemzetségre.
21 Koeʻuhi te u fakamaʻa ʻae toto ʻi ai ʻoku teʻeki ai te u fakamaʻa: he ʻoku ʻafio ʻa Sihova ʻi Saione.”
És kitisztítom vérökből, a melyből még ki nem tisztítottam, és a Sion lesz az Úr lakóhelye!
