Siope 41
1 “ʻOku ke faʻa fusi hake ʻae levaiatani ʻaki ʻae mātaʻu? Pe ko hono ʻelelo ʻaki ʻae afo ʻoku ke tukutuku hifo?
Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
2 ʻOku ke faʻa ʻai ʻae mātaʻu ki hono ihu? Pe vili ke ʻasi hono kouʻahe ʻaki ʻae talaʻi ʻakau?
Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
3 Te ne fai ʻene ngaahi hū tāumaʻu kiate koe? Te ne lea ʻaki ʻae ngaahi lea malu kiate koe?
Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
4 Te ne fai ʻae fuakava mo koe? Te ke maʻu ia ko hoʻo tamaioʻeiki ʻo taʻengata?
Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
5 Te ke fakavā mo ia ʻo hangē ko e manupuna? Pe te ke noʻotaki ia maʻa hoʻo kau taʻahine?
Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
6 ʻE fai kātoanga ʻaki ia ʻe ho kaumeʻa? Te nau vahevahe ia ki he kakai fakatau?
Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
7 ʻOku ke faʻa fakapito hono kili ʻi he tao ukamea talatala? Pe ko hono ʻulu ʻi he tao hoka ika?
Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
8 Hilifaki ho nima kiate ia, manatu ki he tau, pea ʻoua naʻa toe fai hā meʻa.
Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
9 Vakai, ʻoku taʻeʻaonga ke ʻamanaki kiate ia: ʻikai ʻe tō ki lalo ha tokotaha ʻi he mamata pe kiate ia?
Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
10 ʻOku ʻikai ha tokotaha ʻoku loto lahi ʻe fie ueʻi ia ke tuʻu hake: pea ka kuo pehē, ko hai koā ʻe faʻa tuʻu ʻi hoku ʻao?
Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
11 Ko hai kuo ne tomuʻa fai kiate au koeʻuhi ke u totongi ia? Ko e meʻa kotoa pē ʻoku ʻi lalo langi ʻoku ʻaʻaku ia.
Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
12 “ʻE ʻikai te u fakapuli hono ngaahi konga, pe ko hono mālohi, pe ko hono matamatalelei.
Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
13 Ko hai te ne faʻa ʻilo ʻae mata ʻo hono kofu? Pe ko hai ʻe faʻa haʻu kiate ia mo e palaiteli lou ua?
Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
14 Ko hai te ne faʻa toʻo ʻae matapā ʻo hono mata? ʻOku fakailifia hono ngaahi nifo ʻoku takatakai.
Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
15 ʻOku viki ia ʻi hono ngaahi ʻuno, ʻaia ʻoku tāpuni fakataha ʻo hangē ko e meʻa pulusi maʻu.
Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
16 ʻOku fengūtaki pehē ʻae taha ki he taha, ʻaia ʻoku ʻikai faʻa hū ai ʻae matangi ʻi hona vahaʻa.
Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
17 ʻOku nau fehokotaki, ʻo fepikitaki fakataha, pea ʻe ʻikai faʻa vaheʻi.
Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
18 ʻI heʻene mafatua ʻoku ulo ai ʻae maama, pea ʻoku tatau hono mata mo e laumata ʻoe pongipongi.
Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
19 ʻOku ʻalu atu mei hono ngutu ʻae ngaahi maama ulo, ʻoku puna mei ai kituʻa ʻae ngaahi kalofiama.
A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
20 ʻOku ʻalu atu ʻi hono avaʻi ihu ʻae ʻohuafi, ʻo hangē ko e kulo vai kuo lili, pe ko e fuʻu kulo.
Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
21 ʻOku tutu ʻe heʻene mānava ʻae malala, pea ʻoku ulo mai ʻae afi mei hono ngutu.
Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
22 ʻOku nofo ʻae mālohi ʻi hono kia, pea ʻoku liliu ʻae mamahi ko e fiefia ʻi hono ʻao.
Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
23 Ko hono ngaahi ʻioʻi kakano ʻoku piki fakataha: ʻoku mālohi ia ʻi ai; ʻoku ʻikai faʻa ueʻi.
Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
24 ʻOku mālohi hono loto ʻo hangē ko e maka; ʻio, ʻoku fefeka ʻo hangē ko e konga ʻoe maka tokalalo ʻoe meʻa momosi.
Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
25 ʻOka fokotuʻu hake ia ki ʻolunga, ʻoku manavahē ʻae kau mālohi: ko e meʻa ʻi he faʻa maumau ʻoku nau fakamaʻa ʻakinautolu.
Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
26 Ko e heletā ʻo ia ʻoku ne tā kiate ia ʻoku ʻikai tau; pe ko e tao, pe ko e tokotoko, mo e kofutau.
Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
27 ʻOku tatau kiate ia ʻae ʻaione mo e mohuku, ʻae palasa mo e ʻakau popo.
Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
28 ʻE ʻikai hola ia ʻi he ngahau: ʻoku ne liliu ʻae ngaahi makatā ko e veve.
A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
29 ʻOku ne ui ʻae ngaahi ngahau ko e mohuku mōmoa: ʻoku kata ia ʻi he apoapo ʻoe tao.
Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
30 ʻOku ʻi lalo ʻiate ia ʻae ngaahi maka māsila: ʻoku ne folahi ki he pelepela ʻae ngaahi meʻa māsila.
Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
31 ʻOku ne fakalili ʻae loloto ʻo hangē ko e kulo: ʻoku ne ngaohi ke tatau ʻae tahi mo e ipu ʻoe meʻa tākai.
Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
32 ʻOku ne fakangingila ʻae hala kimui ʻiate ia; ʻe mahalo ʻe ha taha ʻoku hinehina ʻae loloto.
Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
33 ʻOku ʻikai hano tatau ʻi he fonua, ʻaia kuo ngaohi ke taʻemanavahē.
Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
34 ʻOku ne vakai ki he ngaahi meʻa māʻolunga kotoa pē: ko e tuʻi ia ki he ngaahi fānau kotoa pē ʻoe laukau.”
Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
