Siope 41
1 “ʻOku ke faʻa fusi hake ʻae levaiatani ʻaki ʻae mātaʻu? Pe ko hono ʻelelo ʻaki ʻae afo ʻoku ke tukutuku hifo?
Kihúzod-e a leviátánt horoggal, s kötéllel lenyomod-e nyelvét?
2 ʻOku ke faʻa ʻai ʻae mātaʻu ki hono ihu? Pe vili ke ʻasi hono kouʻahe ʻaki ʻae talaʻi ʻakau?
Teszel-e kákagúzst orrába és kampóval átlyukaszthatod-e állkapcsát?
3 Te ne fai ʻene ngaahi hū tāumaʻu kiate koe? Te ne lea ʻaki ʻae ngaahi lea malu kiate koe?
Fog-e könyörögni neked, avagy szelíden beszél-e hozzád?
4 Te ne fai ʻae fuakava mo koe? Te ke maʻu ia ko hoʻo tamaioʻeiki ʻo taʻengata?
Köt-e veled szövetséget, veheted-e örökre szolgául?
5 Te ke fakavā mo ia ʻo hangē ko e manupuna? Pe te ke noʻotaki ia maʻa hoʻo kau taʻahine?
Játszhatsz-e vele mint madárral, s megkötöd-e leányzóid számára?
6 ʻE fai kātoanga ʻaki ia ʻe ho kaumeʻa? Te nau vahevahe ia ki he kakai fakatau?
Alkudnak-e rajta kalmártársak, szétosztják-e kereskedők közt?
7 ʻOku ke faʻa fakapito hono kili ʻi he tao ukamea talatala? Pe ko hono ʻulu ʻi he tao hoka ika?
Megrakod-e tüskékkel a bőrét és halászszigonnyal fejét?
8 Hilifaki ho nima kiate ia, manatu ki he tau, pea ʻoua naʻa toe fai hā meʻa.
Vesd rá kezedet, gondolj harczra – nem teheted többé.
9 Vakai, ʻoku taʻeʻaonga ke ʻamanaki kiate ia: ʻikai ʻe tō ki lalo ha tokotaha ʻi he mamata pe kiate ia?
Lám, az ember várakozása megcsalatkozott, hisz már láttára is leterül.
10 ʻOku ʻikai ha tokotaha ʻoku loto lahi ʻe fie ueʻi ia ke tuʻu hake: pea ka kuo pehē, ko hai koā ʻe faʻa tuʻu ʻi hoku ʻao?
Nincs vakmerő, ki felingerelné: ki az tehát, ki én elémbe áll?
11 Ko hai kuo ne tomuʻa fai kiate au koeʻuhi ke u totongi ia? Ko e meʻa kotoa pē ʻoku ʻi lalo langi ʻoku ʻaʻaku ia.
Ki előzött meg valamivel, hogy fizessek? Mi az egész ég alatt van, enyém az.
12 “ʻE ʻikai te u fakapuli hono ngaahi konga, pe ko hono mālohi, pe ko hono matamatalelei.
Nem hallgathatom el tagjait, sem hatalmának mivoltát, sem testalkatának kellemét.
13 Ko hai te ne faʻa ʻilo ʻae mata ʻo hono kofu? Pe ko hai ʻe faʻa haʻu kiate ia mo e palaiteli lou ua?
Ki takarta fel ruhájának felszínét, páros fogsora közé ki hatol be?
14 Ko hai te ne faʻa toʻo ʻae matapā ʻo hono mata? ʻOku fakailifia hono ngaahi nifo ʻoku takatakai.
Arczának ajtait ki nyitotta fel, fogai körül rettenet!
15 ʻOku viki ia ʻi hono ngaahi ʻuno, ʻaia ʻoku tāpuni fakataha ʻo hangē ko e meʻa pulusi maʻu.
Büszkeség pajzsainak csatornái, szoros pecséttel lezárva;
16 ʻOku fengūtaki pehē ʻae taha ki he taha, ʻaia ʻoku ʻikai faʻa hū ai ʻae matangi ʻi hona vahaʻa.
egyik éri a másikat, s levegő sem jut közéjök;
17 ʻOku nau fehokotaki, ʻo fepikitaki fakataha, pea ʻe ʻikai faʻa vaheʻi.
egyik tapad a másikhoz, összefogódznak s nem válnak szét.
18 ʻI heʻene mafatua ʻoku ulo ai ʻae maama, pea ʻoku tatau hono mata mo e laumata ʻoe pongipongi.
Tüsszentése fényt sugároztat és szemei olyanok mint a hajnal szempillái.
19 ʻOku ʻalu atu mei hono ngutu ʻae ngaahi maama ulo, ʻoku puna mei ai kituʻa ʻae ngaahi kalofiama.
Szájából fáklyák csapnak ki, tüzes sziporkák szökkennek el.
20 ʻOku ʻalu atu ʻi hono avaʻi ihu ʻae ʻohuafi, ʻo hangē ko e kulo vai kuo lili, pe ko e fuʻu kulo.
Orrlyukaiból füst megy ki, mint forró üstből kákatörzsön.
21 ʻOku tutu ʻe heʻene mānava ʻae malala, pea ʻoku ulo mai ʻae afi mei hono ngutu.
Lehelete parazsat lobbant föl, és láng megy ki szájából.
22 ʻOku nofo ʻae mālohi ʻi hono kia, pea ʻoku liliu ʻae mamahi ko e fiefia ʻi hono ʻao.
Nyakán erő tanyázik, előtte szökik a csüggedés.
23 Ko hono ngaahi ʻioʻi kakano ʻoku piki fakataha: ʻoku mālohi ia ʻi ai; ʻoku ʻikai faʻa ueʻi.
Húsának lafantyúi feszesek, szilárdak rajta, nem fityegnek.
24 ʻOku mālohi hono loto ʻo hangē ko e maka; ʻio, ʻoku fefeka ʻo hangē ko e konga ʻoe maka tokalalo ʻoe meʻa momosi.
Szíve szilárd mint a kő és szilárd mint az alsó malomkő.
25 ʻOka fokotuʻu hake ia ki ʻolunga, ʻoku manavahē ʻae kau mālohi: ko e meʻa ʻi he faʻa maumau ʻoku nau fakamaʻa ʻakinautolu.
Emelkedésétől hatalmasak félnek, megtöretésétől megzavarodnak.
26 Ko e heletā ʻo ia ʻoku ne tā kiate ia ʻoku ʻikai tau; pe ko e tao, pe ko e tokotoko, mo e kofutau.
Ha ki karddal éri, ez nem áll meg benne, sem dárda, kopja s nyílvas.
27 ʻOku tatau kiate ia ʻae ʻaione mo e mohuku, ʻae palasa mo e ʻakau popo.
Szalmának tekinti a vasat, korhadt fának az érczet;
28 ʻE ʻikai hola ia ʻi he ngahau: ʻoku ne liliu ʻae ngaahi makatā ko e veve.
meg nem szalasztja az íjj fia, tarlóvá változnak át rajta parittyakövek.
29 ʻOku ne ui ʻae ngaahi ngahau ko e mohuku mōmoa: ʻoku kata ia ʻi he apoapo ʻoe tao.
Tarlónak tekinti a buzogányt, s nevet a lándzsának süvítésén.
30 ʻOku ʻi lalo ʻiate ia ʻae ngaahi maka māsila: ʻoku ne folahi ki he pelepela ʻae ngaahi meʻa māsila.
Alul rajta kiélezett cserepek, cséplőszánt terít az iszapra.
31 ʻOku ne fakalili ʻae loloto ʻo hangē ko e kulo: ʻoku ne ngaohi ke tatau ʻae tahi mo e ipu ʻoe meʻa tākai.
Felforralja, mint a fazekat, a mélységet, olyanná teszi a tengert, mint keverő üstöt.
32 ʻOku ne fakangingila ʻae hala kimui ʻiate ia; ʻe mahalo ʻe ha taha ʻoku hinehina ʻae loloto.
Mögötte világít egy ösvény, őszhajnak lehet gondolni az árt.
33 ʻOku ʻikai hano tatau ʻi he fonua, ʻaia kuo ngaohi ke taʻemanavahē.
Nincs földön párja neki, mely alkotva van rettenthetetlennek.
34 ʻOku ne vakai ki he ngaahi meʻa māʻolunga kotoa pē: ko e tuʻi ia ki he ngaahi fānau kotoa pē ʻoe laukau.”
Minden magast lenéz, király ő mind a büszke vadak fölött.
