Siope 31

1 “Naʻa ku fai ʻae fuakava mo hoku mata; pea ka kuo pehē, ko e hā te u siofia ai ha taʻahine?

Szövetséget kötöttem szemeimmel, hogyan vetnék hát ügyet hajadonra?

2 He ko e hā ʻae ʻinasi mei he ʻOtua ʻi ʻolunga? Pea mo e tufakanga mei he Māfimafi ʻi ʻolunga?

Hisz mely osztályrész jut Istentől felülről s mely örökség a Mindenhatótól a magasból?

3 ‌ʻIkai ʻoku ʻi he kau angahala ʻae malaʻia? Mo e fakaʻauha foʻou ki he kau fai kovi?

Nemde balsors a jogtalannak s viszontagság a gonosztevőknek.

4 ‌ʻIkai ʻoku ne ʻiloʻi hoku ngaahi hala, pea lau ʻeku ngaahi laka kotoa pē?

Nemde ő látja útaimat s mind a lépéseimet megszámlálja!

5 “He kapau naʻaku ʻalu ʻi he loi, pea kapau teu veʻe vave ki he kākā;

Ha hamissággal jártam és csalárdságra sietett a lábam –

6 Tuku ke fakamamafa au ʻi he meʻa fakatatau totonu, koeʻuhi ke ʻilo ʻe he ʻOtua ʻa ʻeku angatonu.

mérjen meg engem igaz serpenyőn s tudja meg Isten gáncstalanságomat –

7 He kapau naʻaku laka hē mei he hala, pea muimui hoku loto ki hoku mata, pe piki ha ʻuli ki hoku nima;

ha léptem elhajolt az útról és szemeim után járt a szívem, kezeimhez hiba tapadt:

8 Tuku ai ke u tūtuuʻi kae kai ʻe ha taha kehe; ʻio, ke taʻaki fuʻu hake ʻa hoku taʻu.

hadd vessek és más egyék, és sarjaim tépessenek ki gyökerestül!

9 “Kapau naʻe kākaaʻi ʻa hoku loto ʻe ha fefine, pe te u toitoi ʻi he matapā ʻo hoku kaungāʻapi;

Ha szívem elcsábíttatta magát asszony miatt, felebarátom ajtaján leskelődtem:

10 Pea tuku ke momosi ʻa hoku uaifi mo ha taha, pea mapelu ki ai ha niʻihi kehe.

másnak őröljön a feleségem és mások hajoljanak reá;

11 He ko e hia matea ia, ʻio, ko e angahala ke tautea ʻe he kau fakamaau.

mert gazság az, s bírák elé való bűn az,

12 He ko e afi ia ʻoku ne kai ʻo aʻu ki he fakaʻauha, pea ʻe ʻosiʻosingamālie ai ʻeku koloa.

mert tűz az, mely az enyészetig emészt, s minden termésemet gyökerestül tépi ki!

13 “Kapau naʻaku lumaʻi ʻae meʻa ʻa ʻeku tamaioʻeiki pe ko ʻeku kaunanga, ʻi he ʻena fai mo au.

Ha megvetettem szolgám és szolgálóm jogát, mikor pöröltek velem –

14 Ko e hā ai te u fai ʻoka tuʻu hake ʻae ʻOtua? Pea ʻoka ʻaʻahi ʻe ia, ko e hā te u tali ʻaki ia?

hiszen mit teszek majd, midőn Isten fölkel s midőn számon kér, mit felelek neki,

15 He ʻikai naʻe ngaohi ia ʻe ia naʻa ne ngaohi au ʻi he manāva? Pea ʻikai naʻe fakatupu ʻakimaua ʻosi pe ʻi he manāva ʻe he tokotaha?

hiszen az anyaméhben ki engem alkotott, alkotta őt és Egy formált minket a méhben –

16 “Kapau ne u taʻofi ʻae masiva mei heʻenau holi, pe fai ke vaivai ʻae mata ʻoe fefine kuo mate hono husepāniti;

ha megvontam a kívántat a szegényektől s az özvegy szemeit epesztettem,

17 Pea kuo u kai vale haʻaku meʻa siʻi, ʻo ʻikai te ma kai ia mo e tamai mate;

s én egyedül ettem falatomat s árva nem evett belőle

18 (He ʻoku talu ʻeku lahi hake mo ʻene ʻiate au, ʻo hangē ko haʻane tamai, pea talu ʻeku haʻu mei he manāva ʻo ʻeku faʻē mo ʻeku fakahinohino ia; )

– hisz ifjúkorom óta nálam nőtt fel, mint atyánál, s mint anyám méhéből valót úgy vezettem -;

19 Kapau kuo u mamata ki ha taha ʻoku mate koeʻuhi ko e telefua, pe ha masiva taʻehakofu;

ha láttam bujdosót öltözet nélkül s takarója nincs a szűkölködőnek,

20 Kapau naʻe ʻikai tāpuaki au ʻe hono noʻotanga vala, pea ʻikai māfana ia ʻi he fulufulu ʻo ʻeku fanga sipi;

ha nem áldottak engem ágyékai s bárányaim nyíretéből fel nem melegedett;

21 Kapau kuo u hiki hoku nima ki he tamai mate, ʻi heʻeku ʻilo ʻoku ou mālohi ʻi he matapā:

ha fölemeltem kezemet az árvára, midőn a kapuban láttam segítségemet:

22 ‌ʻOfa ke homo hoku uma mei hoku hui fohe, pea fesiʻi hoku nima ʻi he hokotanga hui.

vállam essék ki a lapoczkájából és törjék el karom a szárából;

23 He ko e fakaʻauha mei he ʻOtua ko e meʻa fakailifia kiate au, pea ko e meʻa ʻi heʻene ngeia naʻe ʻikai te u faʻa kātakiʻi.

mert rettenet nekem az Istentől való balsors, s fensége miatt nem tehetném!

24 “He kapau naʻaku ʻamanaki ki he koula, pe te u pehē ki he koula lelei, ‘Ko hoku falalaʻanga koe;’

Ha aranyat tettem bizalmammá és a színaranyat mondtam bizodalmamnak;

25 Kapau naʻaku fiefia ʻi he tupu ʻo lahi ʻeku koloa, pea koeʻuhi kuo maʻu lahi ʻe hoku nima;

ha örültem, hogy nagy a vagyonom s hogy sokat ért el kezem;

26 Kapau naʻaku siofia ʻae laʻā ʻi heʻene ulo, pe ko e māhina ʻoku hāʻele ʻi he ngingila;

ha láttam a napvilágot, hogy ragyog, s a holdat, a mint dicsőn halad,

27 Pea kuo fasiaʻi fufū pe hoku loto, pe ʻuma hoku ngutu ki hoku nima:

és szívem elcsábult titokban és kezem csókra nyúlt a szájamhoz:

28 Ko e angahala foki ia ke fakamaauʻi he ka ne pehē, ko ʻeku liʻaki ia ʻae ʻOtua ʻoku ʻi ʻolunga.

az is bíró elé való bűn, mert megtagadtam volna Istent felülről!

29 He kapau naʻaku fiefia ʻi he ʻauha ʻo ia naʻe fehiʻa kiate au, pe te u angahiki ki ai ʻoka moʻua ia ʻe he kovi:

Ha örültem gyűlölőm elesésén s felbuzdultam, midőn baj érte –

30 Ka naʻe ʻikai te u tuku ke angahala ai ʻa hoku ngutu, ʻi he fakaʻamu ke tō ha malaʻia ki hono laumālie.

hisz nem engedtem ínyemet, hogy vétkezzen, hogy átokkal kérjem lelkét -;

31 ‌ʻIkai ʻoku faʻa pehē ʻe heʻeku kau nofoʻanga, Naʻe holi ʻe hai ki haʻane meʻakai pea ʻikai mākona ai?

ha nem mondták sátram emberei: bár volna, ki húsából nem lakott jól

32 Naʻe ʻikai mohe ʻae muli ʻi he hala: ka ne u fakaava hoku matapā ke talia ʻae fononga.

az utczán nem hált meg jövevény, az út felé tártam ki ajtaimat -;

33 He naʻaku fufū koā ʻeku angahala ʻo hangē ko ʻAtama, ʻo fakalilolilo ʻeku hia ʻi hoku fatafata?

ha emberek módjára takargattam bűntetteimet, keblemre rejtve bűnömet,

34 Pea te u manavahē ki he fuʻu tokolahi? Pe fakailifiaʻi au ʻe he manuki ʻae ngaahi fānau, ke u longo ai, ʻo taʻehū atu ʻi he matapā?

mert rettegtem a nagy tömegtől s megijesztett a családok gúnyja, úgy hogy csendben voltam, nem mentem ki a kapun!

35 Taumaiā kuo ʻi ai ha tokotaha ʻe fie fanongo kiate au! Vakai, ko hoku loto ke talia au ʻe he Māfimafi, pea ke fai ha tohi ʻe hoku fili.

Vajha volna, ki rám hallgatna – íme jegyem, feleljen nekem a Mindenható – és a vádlevél, melyet írt a pörös felem:

36 Ko e moʻoni te u hili ia ki hoku uma, ʻo nonoʻo ia kiate au ʻo hangē ha pale.

bizony, vállamon hordanám azt, felfűzném koszorúnak magamra,

37 Te u ʻaʻau atu kiate ia ʻae lau ʻo ʻeku ngaahi laka; te u ʻalu atu ʻo hangē ha ʻeiki ke ofi kiate ia.

lépéseim számát bevallanám neki, akár egy fejedelem közeledném hozzá!

38 He kapau kuo tangi ʻe hoku fonua kiate au, pe lāunga ʻa hono ngaahi keliʻanga;

Ha ellenem kiáltott földem s egyaránt sírtak barázdái;

39 Pea kapau kuo u kai taʻetotongi ʻa hono ngaahi fua, pe te u fakamamahiʻi ʻae laumālie ʻokinautolu naʻe tauhi ki ai:

ha erejét emésztettem pénz nélkül és gazdájával kileheltettem lelkét:

40 ‌ʻOfa ke tupu ai ʻae talatalaʻāmoa ko e fetongi ʻoe uite, mo e ʻakau taʻeʻaonga ko e fetongi ʻoe paʻale.” Kuo ngata ʻae fakamatala ʻa Siope.

búza helyett sarjadjon bogáncs, és árpa helyett gazfű! Vége Jób beszédeinek.