Siope 16
1 Pea naʻe toki tali ʻe Siope, ʻo ne pehē,
Felele pedig Jób, és monda:
2 Kuo lahi ʻae meʻa pehē kuo u fanongo ai: ko e kau fakafiemālie fakamamahi ʻakimoutolu kotoa pē.
Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3 ʻE ngata afe ʻae launoa? Pe ko e hā ʻoku ne tokoniʻi koe ke ke tali?
Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
4 Te u faʻa lea foki ʻeau ʻo hangē pe ko kimoutolu: ka ne fetongi ʻaki homou laumālie ʻa hoku laumālie, te u faʻa fokotuʻu lea kiate kimoutolu, pea te u kalokalo hoku ʻulu kiate kimoutolu.
Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
5 Ka te u tokoniʻi ʻakimoutolu ʻaki hoku ngutu, pea ko e ueʻi ʻo hoku loungutu ʻe fakafiemālieʻi ʻakimoutolu.
Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
6 “Neongo ʻeku lea, ʻoku ʻikai fakasiʻisiʻi ʻeku mamahi: pea kapau te u taʻofi, ko e hā ʻeku fiemālie ai?
Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
7 Ka ko eni, kuo ne fakakikinaʻi au: kuo ke fakaʻauha ʻa hoku kāinga kotoa pē.
Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
8 Kuo ke ʻufiʻufi ʻaki au ʻae feʻufeʻu, ko e fakamoʻoni ia: pea ʻoku ha hake hoku tutue ʻo valoki ki hoku mata.
Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
9 ʻOku ne haehae au ʻi hono houhau, ʻaia ʻoku fehiʻa kiate au ʻoku ne fengaiʻitaki hono nifo kiate au, ʻoku matalili ʻa hoku fili kiate au.
Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
10 Kuo nau fakamanga honau ngutu kiate au; kuo taaʻi manuki au ʻi hoku kouʻahe; kuo nau fakataha ʻakinautolu kiate au.
Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
11 Kuo tukuange au ʻe he ʻOtua ki he kakai angahala, pea kuo ne lī au ki he nima ʻoe kakai fai kovi.
Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
12 Ne u fiemālie, ka kuo ne maumauʻi au: kuo ne kuku foki hoku kia, ʻo laiki au, ʻo fokotuʻu au ko hono fanaʻanga.
Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
13 ʻOku tuʻu takatakai kiate au ʻene kau tangata fana, ʻoku ne fahiua hoku konga loto, ʻo ʻikai tuku; ʻoku ne lilingi hoku ʻahu ki he kelekele.
Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
14 ʻOku ne maumauʻi au ʻaki ʻae tā ki he tā, ʻoku ne ʻohofia au ʻo hangē pe ha fuʻu tangata lahi.
Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15 Kuo u tuitui ʻae tauangaʻa ki hoku kili, ʻo fakaʻuliʻi hoku nifo ʻi he efu.
Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
16 ʻOku kovi hoku mata ʻi he tangi, pea ʻoku ʻi hoku laumata ʻae malumalu ʻoe mate;
Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
17 Ka ʻoku ʻikai ʻi ha taʻetotonu kuo ʻi hoku nima: pea ʻoku māʻoniʻoni foki ʻeku lotu.
Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18 “ʻE kelekele, ʻoua naʻa ke ʻuʻufi hoku toto, pea ʻoua naʻa hao ki ha potu ʻa ʻeku tangi.
Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19 Ko eni foki, vakai, ʻoku ʻi he langi hoku fakamoʻoni, pea ko ia ʻoku ne ʻiloʻi au ʻoku ʻi ʻolunga.
Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
20 ʻOku manukiʻi au ʻe hoku ngaahi kāinga: ka ʻoku lilingi ʻae loʻimata ʻa hoku mata ki he ʻOtua.
Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21 Taumaiā ke faʻa alea ʻae tangata mo e ʻOtua, ʻo hangē ko e tangata mo hono kaungāʻapi!
Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
22 ʻOka hokosia ʻae ngaahi taʻu siʻi, te u toki ʻalu ʻi he hala ʻe ʻikai te u foki mei ai.
Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
