Siope 13

1 Vakai, kuo mamata ʻe hoku mata ʻa eni kotoa pē, kuo fanongo pea ʻilo ia ʻe hoku telinga.

Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.

2 Ko ia ʻoku mou ʻilo, ʻoku ou ʻilo foki ia: ʻoku ʻikai te u siʻi hifo au ʻiate kimoutolu.

A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.

3 “ʻAmusiaange ʻeau ke u lea ki he Māfimafi, pea ʻoku ou fie alea mo e ʻOtua.

Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.

4 Ka ko e kau fakatupu loi ʻakimoutolu, ko e kau faitoʻo taʻeʻaonga ʻakimoutolu kotoa pē.

Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.

5 Taumaiā ke mou mātuʻaki longo pē! Pea ko hoʻomou poto ia.

Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.

6 Fanongo eni ki heʻeku fakamatala, pea fakafanongo ki he ngaahi lea ʻa hoku loungutu.

Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.

7 He te mou lea kovi maʻae ʻOtua? Pea lea fakakākā maʻana?

Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?

8 He te mou lavaʻi ia? Te mou fakakikihi maʻae ʻOtua?

Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?

9 ‌ʻE lelei ke ne ʻekea ʻakimoutolu? Pe te mou kākaaʻi ia, ʻo hangē ko e kākaaʻi ʻe he tangata ʻe taha ʻae tokotaha?

Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?

10 Ko e moʻoni ʻe valoki ʻe ia ʻakimoutolu, ʻo kapau te mou filifilimānako fufū pe ʻae kakai.

Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.

11 ‌ʻE ʻikai fakamanavahēʻi ʻakimoutolu ʻe heʻene ʻafio? Pea tō kiate kimoutolu ʻene fakailifia?

Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?

12 Ko hoʻomou ngaahi lea fakamanatu ʻoku tatau mo e efuefu, ko e fokotuʻu na ʻo hoʻomou ngaahi lea, ʻoku tatau mo e ngaahi ʻesi ʻumea.

A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.

13 “Tuku hoʻomou lau, pea tuku ai pe au, koeʻuhi, ke u lea, kae hoko kiate au ʻaia ʻe hoko.

Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.

14 Ko e hā ʻoku ou ʻūtaki ai hoku kakano, pea ʻai ʻeku moʻui ki hoku nima?

Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?

15 Neongo ʻene tāmateʻi au, te u falala pe kiate ia: ka te u fakamatala hoku ngaahi hala ʻi hono ʻao.

Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!

16 ‌ʻE fakamoʻui au foki ʻe ia: ka ʻe ʻikai ha mālualoi ʻe haʻu ki hono ʻao.

Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.

17 Fanongo lelei ki heʻeku lea, fanongo ʻaki homou telinga ʻa ʻeku fakamatala.

Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.

18 Vakai eni, kuo u teu ʻeku fakamatala; ʻoku ou ʻilo ʻe fakatonuhiaʻi au.

Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.

19 Ko hai ia te ne talatalaakiʻi au? He ko eni, kapau te u fakalongo pe, te u mate.

Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.

20 “Ko e meʻa ʻe ua pe, ke ʻoua naʻa fai kiate au: ko ia ʻe ʻikai ai te u fufū au ʻiate koe.

Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.

21 Ke toʻo atu ke mamaʻo ho nima ʻiate au: pea ʻoua naʻaku puputuʻu ʻi hoʻo fakailifia.

Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.

22 Pea ke toki folofola mai, pea te u talia; pea te u lea atu, ka ke talia au.

Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.

23 ‌ʻOku fiha ʻeku ngaahi hia mo ʻeku angahala? Fakaʻilo mai kiate au ʻeku talangataʻa mo ʻeku angahala.

Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!

24 Ko e hā ʻoku ke fufū ai ho fofonga, mo ke lau au ko ho fili?

Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?

25 He te ke pakiʻi ʻae louʻakau kuo feʻaveʻaki? Pea te ke tuli ʻe koe ʻae mohuku mōmoa?

A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?

26 He ʻoku ke tohi ʻae ngaahi meʻa fakamamahi kiate au, pea ʻoku ke fakahoko kiate au ʻae ngaahi hia ʻo ʻeku kei siʻi.

Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!

27 ‌ʻOku ke ʻai hoku vaʻe ki he ʻakau fakamaʻu vaʻe, pea ke vakai pau hoku ʻalunga kotoa pē; ʻoku ke ʻai ʻae fakaʻilonga ki hoku muivaʻe.

Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?

28 Pea ʻoku fakaʻaʻau ia ʻo hangē ha meʻa popo, pea tatau mo e kofu kuo kai ʻe he ane.

Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.