ʻIsaia 56
1 ʻOku pehē ʻe Sihova, “Tauhi ʻae fakamaau, pea fai māʻoniʻoni: he ʻoku ofi ʻae haʻu ʻa ʻeku fakamoʻui, pea mo e fakahā ʻo ʻeku māʻoniʻoni.
Így szól az Örökkévaló: Őrizzétek meg a jogot és cselekedjetek igazságot; mert közel van az én segítségem, hogy eljöjjön és igazságom, hogy megnyilvánuljon.
2 ʻOku monūʻia ʻae tangata ʻoku fai ʻae meʻa ni, pea mo e foha ʻoe tangata ʻoku puke ki ai; ʻaia ʻoku tauhi ʻae ʻaho tapu taʻefakaʻuli ia, pea ʻoku taʻofi hono nima mei he fai kovi kotoa pē.”
Boldog a halandó, aki ezt cselekszi és az ember fia, aki ahhoz ragaszkodik, ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne szentségtelenítse és megőrzi kezét, hogy semmi rosszat ne cselekedjék.
3 Ke ʻoua foki naʻa lea ʻae foha ʻoe muli, ʻaia kuo ne fakahoko ia kia Sihova, ʻo pehē, “Kuo vaheʻi ʻaupito au ʻe Sihova mei hono kakai:” pea ʻoua naʻa pehē ʻe he ʻiunoke, “Vakai, ko e ʻakau mōmoa au.”
És ne mondja az idegen, ki az Örökkévalóhoz csatlakozott, mondván: el fog engem különíteni az Örökkévaló az ő népétől; és ne mondja a herélt: lám én száraz fa vagyok.
4 He ʻoku pehē ʻe Sihova, “Ki ho ngaahi ʻiunoke ʻoku tauhi ʻeku ngaahi Sāpate, pea ʻoku fili ʻae ngaahi meʻa ʻoku ou fiemālie ai, pea puke ki heʻeku fuakava.
Mert így szól az Örökkévaló a heréltekről, akik megőrzik szombatjaimat és azt választják, amiben kedvet találok és ragaszkodnak szövetségemhez.
5 ʻIo, te u foaki kiate kinautolu ʻi hoku fale pea ʻi hoku lotoʻā ha potu, pea mo ha hingoa lelei lahi ʻi he ngaahi foha mo e ngaahi ʻofefine: te u foaki kiate kinautolu ha hingoa taʻengata, ʻaia ʻe ʻikai ʻauha.
Adok nekik házamban és falaim közt emléket és nevet, jobbat fiaknál és leányoknál, örökké tartó nevet adok neki, mely ki nem írtatik.
6 Pea mo e ngaahi foha ʻoe muli, ʻoku fakahoko ʻakinautolu kia Sihova, ke tauhi ia, pea ke ʻofa ki he huafa ʻo Sihova, ke hoko ko ʻeku kau tamaioʻeiki, ko kinautolu kotoa pē ʻoku tauhi ʻae ʻaho tapu kae ʻikai fakaʻuli ia, pea ʻoku puke maʻu ki heʻeku fuakava;
Az idegenek pedig, akik csatlakoztak az Örökkévalóhoz, hogy őt szolgálják és hogy szeressék az Örökkévaló nevét, lévén neki szolgáivá, mindenki, aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne szentségtelenítse, és akik ragaszkodnak szövetségemhez –
7 ʻIo, ko kinautolu te u ʻomi ki hoku moʻunga tapu, pea te u fakafiefiaʻi ʻakinautolu ʻi hoku falelotu: ʻe maʻu ʻi hoku feilaulauʻanga ʻa ʻenau ngaahi feilaulau tutu mo ʻenau ngaahi feilaulau; koeʻuhi ʻe ui hoku fale ko e falelotu ki he kakai fulipē.”
elviszem őket szent hegyemhez és megörvendeztetem imaházamban, égőáldozataik és vágóáldozataik kedvességül lesznek oltáromon, mert házam imaháznak fog neveztetni mind a népek számára.
8 ʻOku pehē ʻe he ʻEiki ko Sihova, ʻaia ʻoku tānaki ʻae kau liʻaki ʻo ʻIsileli, “Ka te u toe tānaki mo ha niʻihi kiate ia fakataha mo kinautolu kuo u tānaki kiate ia.”
Úgymond az Úr, az Örökkévaló, összegyűjtője Izrael elszórtjainak; összegyűjtők még hozzája, az ő összegyűjtötteihez.
9 Mou haʻu ke keina, ʻakimoutolu kotoa pē ʻae fanga manu ʻoe ngoue, ʻio, ʻakimoutolu ʻae fanga manu kotoa pē ʻoe vao.
Minden vadja a mezőnek, jöjjetek falni, minden vad az erdőben!
10 ʻOku kui hono kau tangata leʻo: ʻoku vale kotoa pē, ko e fanga kulī noa ʻakinautolu kotoa pē, ʻoku ʻikai te nau faʻa kalou; ʻoku mohe, pea tokoto hifo, ʻo manako ki he mohe.
Őrei vakok valamennyien, mit sem tudnak, mindnyájan néma kutyák, nem tudnak ugatni; álmodozva hevernek, szeretnek szunnyadozni.
11 ʻIo, ko e fanga kulī ʻuakai, ʻoku ʻikai ʻaupito mākona, pea ko e kau tauhi taʻeʻilo ʻakinautolu: ʻoku nau vakai kotoa pē ki honau hala taki taha, ke maʻu meʻa mei hono potu.
És a kutyák erős vágyúak, nem tudnak betelni, és maguk a pásztorok nem tudnak ügyelni; mindnyájan útjukra fordultak, kiki nyereségére egytől-egyig.
12 ʻOku nau pehē, “Haʻu ʻakimoutolu te u ʻomi ʻae uaine, pea te tau inu ke tau fonu ʻi he inu mālohi; pea ʻe tatau ʻae ʻapongipongi mo e ʻaho ni, pea ʻe lahi hake ia.”
Jertek, hadd hozok bort, hadd igyunk részegítőt; és olyan mint ez lesz a holnapi nap, nagy, felette bőséges.
