ʻIsaia 24
1 Vakai, ʻoku fakamaha ʻe Sihova ʻae fonua, mo fakalala ia, mo ne fulihi ia, pea fakamovetevete ʻa hono kakai.
Íme az Örökkévaló megüresíti és pusztává teszi a földet, felforgatja a színét és szétszórja lakóit
2 Pea ʻe pehē pe, hangē ko ia ʻoku ʻi he kakai, ʻe pehē pe ki he taulaʻeiki; hangē ko e tamaioʻeiki, ʻe pehē pe ki heʻene ʻeiki; hangē ko e kaunanga, ʻe pehē pe ki heʻene ʻeiki fefine; hangē ko e tangata fakatau mai, ʻe pehē pe ki he tangata fakatau atu; hangē ko ia ʻoku tali ʻae nono, ʻe pehē pe ki he tangata kole; hangē ko ia ʻoku ʻi he tangata maʻu totongi nō paʻanga, ʻe pehē ʻi he tangata ʻoku ʻatu ʻae totongi nō paʻanga kiate ia.
És olyan lesz a nép mint a pap, a szolga mint az úr, a szolgáló mint az úrnője, a vevő mint az eladó, a kölcsönadó mint a kölcsönvevő, a hitelező mint akinek hitelez.
3 ʻE fakamaha ʻaupito ʻae fonua, pea fakaʻauha ia: he kuo folofolaʻaki ʻe Sihova ʻae folofola ni.
Megüresedve megüresedik a föld és kifosztódva kifosztódik, mert az Örökkévaló mondta ki ezt az igét.
4 ʻOku mamahi ʻae fonua pea mae ia, ʻoku vaivai ʻa māmani pea ʻoku mae, ʻoku vaivai ʻae kakai fieʻeiki ʻoe fonua.
Gyászol, hervad; a föld, elfonnyad, elhervad a világ, elfonnyadnak a föld népének magasai.
5 Kuo ʻuliʻi foki ʻae fonua ʻi hono kakai; koeʻuhi kuo nau maumauʻi ʻae ngaahi fono, ʻo liliu ʻae tuʻutuʻuni, ʻo maumauʻi ʻae fuakava taʻengata.
És a föld fertőzötté; lett a lakói alatt, mert megszegtek tanokat, megtörtek törvényt, megbontották az örök szövetséget.
6 Ko ia kuo ʻauha ai ʻae fonua ʻi he malaʻia, pea ko kinautolu ʻoku nofo ai ʻoku nau mamahi: ko ia kuo tutu ai ʻae kakai ʻo māmani, pea ʻoku toe ʻae tangata tokosiʻi pe.
Ezért átok emésztette a földet és bűnhődtek a rajta lakók; ezért megégtek a föld lakói és csekély számban maradt ember.
7 ʻOku mamahi ʻae uaine foʻou, ʻoku vaivai ʻae vaine, ʻoku toʻe ʻakinautolu kotoa pē naʻe loto fiefia.
Gyászolt a must, fonnyadt a szőlő, sóhajtoznak a vígszívűek.
8 Kuo ngata ʻae fakafiefia ʻoe ngaahi lali, kuo ʻosi ʻae longoaʻa ʻokinautolu naʻe fiefia, kuo ngata ʻae fakafiefia ʻoe haʻape.
Megszűnt a dobok vigassága, elmaradt az ujjongók zaja, megszűnt a hárfa vigassága.
9 ʻE ʻikai te nau kei inu uaine mo e hiva; ʻe kona ʻae kava mālohi kiate kinautolu ʻoku inu ia.
Dal mellett nem isznak majd bort, keserű lesz ivóinak a részegítő ital.
10 Kuo maumauʻi hifo ʻae kolo ʻoe maveuveu: kuo tāpuni ʻae ngaahi fale kotoa pē, koeʻuhi ke ʻoua naʻa hū ki ai ha tangata.
Megtöretett a semmiség városa, elzáratott minden ház, nincs bemenés.
11 ʻOku ai ʻae tangi ki he uaine ʻi he ngaahi hala; kuo fakapoʻuli ʻae fiefia kotoa pē, kuo mole ʻae fiefia ʻi he fonua.
Kiáltás van a borért az utcákon, lealkonyodott minden öröm, elköltözött a föld vigassága.
12 Kuo tuku ʻi he kolo ʻae fakaʻauha, pea kuo taaʻi ke lailai hono ngaahi matapā.
Maradt a városban pusztulás és rommá zúzatik szét a kapu.
13 ʻOku hoko ʻo pehē ki he kakai ʻoe loto fonua, ʻe ai ʻo hangē ko e lulululu ʻoe ʻakau ko e ʻolive, pea hangē ko e toenga kālepi ʻoka hili hono tānaki mei he vaine.
Mert így lesz az a földön, a népek közepette, mint mikor leverik az olajfát, mint böngészéskor, ha vége van a szüretnek.
14 Te nau hiki hake honau leʻo, te nau hiva koeʻuhi ko e māʻolunga ʻa Sihova, te nau kalanga mei he tahi.
Amazok fölemelik hangjukat, ujjonganak, az Örökkévaló fensége miatt vigadnak a tenger felől.
15 Ko ia ke mou fakaongoongoleleiʻi ʻa Sihova ʻi he ngaahi afi, ʻio, ʻae huafa ʻo Sihova ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli ʻi he ngaahi ʻotu motu ʻoe tahi.
Ezért a fénytájakon tiszteljétek az Örökkévalót, a tenger szigetéin az Örökkévalónak, Izrael Istenének nevét.
16 Kuo mau fanongo ki he ngaahi hiva mei he ngataʻanga ʻo māmani, ʻio, ko e fakaongolelei ki he māʻoniʻoni. Ka naʻaku pehē, ʻA ʻeku tutue, ʻa ʻeku tutue; ʻe malaʻia au! Kuo fai kākā ʻae kau fai taʻetotonu; ʻio, kuo fai kākā lahi ʻaupito ʻae kakai fai taʻetotonu.
A föld széléről dalokat hallottunk: Díszt az igaznak. Én meg mondtam: végem van, végem van, jaj nekem; hűtlenek hűtlenkedtek és hűtlenséggel hűtlenkedtek a hűtlenek.
17 ʻOku ʻiate koe ʻae ilifia, mo e luo, pea mo e tauhele, ʻa koe ʻoku nofo ʻi māmani.
Rettegés, örvény és tőr ellened, lakója a földnek!
18 Pea ʻe hoko ʻo pehē, ko ia ʻoku hola mei he longoaʻa ʻoe ilifia ʻe tō ki he luo; pea ko ia ʻoku ʻalu hake mei he loto luo ʻe moʻua ia ʻi he tauhele: he kuo toʻo ʻae ngaahi matapā ʻi ʻolunga, pea ʻoku ngalulu ʻae ngaahi tuʻunga ʻo māmani.
És lesz, aki futamodik a rettegés hangjától, beleesik az örvénybe, és aki feljön az örvényből, megfogatik a tőrben. Mert ablakrácsok a magasból megnyíltak és megrendültek a föld alapjai.
19 Kuo maumau hifo ʻaupito ʻa māmani, kuo ʻauha ʻaupito ʻae fonua, kuo ngalulu lahi ʻaupito ʻa māmani.
Zúzva szétzúzódott a föld, morzsolva elmorzsolódott a föld, tántorodva megtántorodott a föld.
20 ʻE tasipesipa ʻa māmani ʻo hangē ko e tangata konā, ʻe hiki ia ʻo hangē ko ha fale siʻi, pea ʻe mamafa ki ai ʻa ʻene angahala; pea ʻe hinga ia, pea ʻe ʻikai toetuʻu.
Inogva inog a föld, mint a részeges és megrázkódik mint a kaliba; rá nehezedik bűne, elesik és többé föl nem kel.
21 Pea ʻe hoko ʻo pehē ʻi he ʻaho ko ia, ʻe tautea ʻe Sihova ʻoe ngaahi kautau ʻae kakai ʻeiki ʻoku ʻi ʻolunga, pea ʻi he māmani ʻae ngaahi tuʻi ʻo māmani.
És lesz azon napon, megbünteti az Örökkévaló a magasság seregét a magasságban és a föld királyait a földön.
22 Pea ʻe tānaki fakataha ʻakinautolu, ʻo hangē ʻoku tānaki ʻae kau pōpula ki he luo, pea ʻe tāpuni ʻi he fale fakapōpula, pea hili ʻae ngaahi ʻaho lahi ʻe ʻaahiʻi ʻakinautolu.
És összegyűjtetnek, mint foglyokat gyűjtenek a börtönbe és elzáratnak zárt helyre; de sok nap után gondolnak rájuk.
23 Pea ʻe toki puputuʻu ʻae māhina, pea ʻe mā mo e laʻā, koeʻuhi ʻe pule ʻa Sihova ʻoe ngaahi kautau ʻi hono māfimafi ʻi he moʻunga ko Saione, pea ʻi Selūsalema, pea ʻe ongoongolelei ia ʻi he ʻao ʻoe mātuʻa ʻo hono kakai.
És elpirul a hold és megszégyenül a nap, mert király lett az Örökkévaló, a seregek ura Czión hegyén és Jeruzsálemben, és vénei előtt dicsőség van.
