Hosea 11
1 “ʻI he kei tamasiʻi ʻa ʻIsileli, ne u ʻofa ki ai, pea ne u ui hoku foha mei ʻIsipite.
Mikor még gyermek volt Izráel, megszerettem őt, és Égyiptomból hívtam ki az én fiamat.
2 ʻI heʻenau ui kiate kinautolu, pehē ne nau ʻalu meiate kinautolu: naʻa nau feilaulau kia Pealimi, pea nau tutu ʻae ʻakau namu kakala ki he ngaahi tamapua kuo tongitongi.
A mint hívták őket, úgy mentek el előlök: a Baáloknak áldoztak és a bálványoknak füstöltek.
3 Naʻaku akoʻi foki ʻa ʻIfalemi ke ʻalu, ʻi he puke ʻaki honau nima; ka naʻe ʻikai te nau ʻilo ko au naʻe fakamoʻui ʻakinautolu.
Pedig én tanítottam járni Efraimot; ő vette őket karjaira, de ők nem ismerték el, hogy én gyógyítottam meg őket.
4 Naʻaku toho ʻakinautolu ʻaki ʻae afo ʻae tangata, ʻaki ʻae noʻo ʻoe ʻofa: pea naʻaku hangē ko ia ʻoku toʻo ʻae nonoʻo mei honau ngutu, pea ne u tuku ʻae meʻakai ʻi honau ʻao.
Emberi kötelékekkel vontam őket, szeretetnek köteleivel, és olyan voltam hozzájok, mint a kik leemelik szájukról az igát, és ételt adtam nyájasan eleikbe.
5 “ʻE ʻikai te ne toe liliu ki he fonua ʻo ʻIsipite, ka ʻe hoko ʻae ʻAsilia ko hono tuʻi, koeʻuhi naʻe ʻikai te nau loto ke liliu.
Nem tér vissza Égyiptom földére; hanem Assiria lesz az ő királya, mert nem akarnak megtérni.
6 Pea ʻe nofomaʻu ki hono ngaahi kolo ʻae heletā, pea te ne fakaʻosi hono ngaahi vaʻa, pea kai ia, koeʻuhi ko ʻenau fakakaukau ʻanautolu pe.
És fegyver száll az ő városaira, és elpusztítja az ő zárait, és felemészti őket az ő szándékaik miatt.
7 Pea kuo pau pe hoku kakai ke fakaholomui meiate au: neongo ʻenau ui ʻakinautolu ki he Fungani Māʻolunga, naʻe ʻikai ha tokotaha te ne hakeakiʻi ia.
Mert az én népem átalkodottan hajlandó elfordulni tőlem. Ha hivogatják is őt a magasságos Istenhez, senki nem indul meg rajta.
8 “ʻE fēfeeʻi ʻa ʻeku fakatukutukuʻi koe, ʻe ʻIfalemi? Te u fakahaofi fēfeeʻi koe, ʻe ʻIsileli? ʻE fēfeeʻi ʻeku ngaohi ko e ke hangē ko ʻAtima? Te u tuku koe fēfeeʻi ke hangē ko Sipoimi? Kuo liliu hoku loto ʻiate au, kuo tupu fakataha ʻa ʻeku fakatomala.
Miképen adnálak oda Efraim, szolgáltatnálak ki Izráel!? Miként adnálak oda, mint Admát, tennélek olyanná, a milyen Seboim?! Megesett bennem az én szívem; fellángolt minden szánalmam!
9 ʻE ʻikai te u fai ki hono kakaha ʻo hoku houhau, ʻe ʻikai te u tafoki ke fakaʻauha ʻa ʻIfalemi: pe ko e ʻOtua au, ka ʻoku ʻikai ko e tangata; ko e tokotaha māʻoniʻoni ʻoku ʻi homou lotolotonga: pea ʻe ʻikai teu hū ki he loto kolo.
Nem végzem el haragomnak hevét; nem fordulok vissza Efraim vesztére; mert Isten vagyok én és nem ember, a Szent te közötted, és nem haraggal jövök én.
10 Te nau muimui kia Sihova: te ne ngungulu hangē ko e laione; ʻi heʻene ngungulu ʻe tetetete ʻae fānau mei he lulunga.
Az Urat fogják követni. Ordít, mint az oroszlán; ha ő ordít, remegve gyűlnek össze fiak napnyugot felől.
11 Te nau tetetete hangē ko e manupuna mei ʻIsipite, pea hangē ko e lupe mei he fonua ʻo ʻAsilia: pea te u tuku ʻakinautolu ʻi honau ngaahi fale,” ʻoku pehē ʻe Sihova.
Rettegve jőnek elő, mint a madár, Égyiptomból, és mint a galamb, Assiriának földéből; és letelepítem őket házaikba, ezt mondja az Úr!
12 ʻOku takatakai ʻaki au ʻe ʻIfalemi ʻae loi, pea mo e fale ʻo ʻIsileli ʻaki ʻae kākā: ka ʻoku kei pule ʻa Siuta mo e ʻOtua, pea ʻoku ne angatonu mo e ngaahi kakai māʻoniʻoni.
Körülvett engem Efraim hazugsággal, az Izráel háza pedig csalárdsággal; de Júda uralkodik még az Istennel és a hűséges Szenttel.
