Hepelū 6
1 Ko ia foki, ke tuku ki mui ʻae ngaahi ʻuluaki akonaki ʻa Kalaisi, ka tau fai atu ki he haohaoa; ke ʻoua naʻa toe ai ʻae tuʻunga ʻae fakatomala mei he ngaahi ngaue mate, pea mo e tui ki he ʻOtua,
Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek,
2 ʻAe akonaki ʻoe ngaahi papitaiso, mo e hilifaki ʻoe nima, mo e toetuʻu ʻoe mate, mo e fakamaau taʻengata. (aiōnios g166)
A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek. (aiōnios g166)
3 Pea te tau fai eni, ʻo kapau ʻe lelei ki he ʻOtua.
És ezt megcselekeszszük, ha az Isten megengedi.
4 He koeʻuhi ʻe ʻikai ʻaupito mafai kiate kinautolu naʻe muʻaki māmangia, mo nau kamata ʻae foaki mei ʻolunga, pea nau maʻu mo e Laumālie Māʻoniʻoni,
Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek,
5 Pea kuo nau kamata ʻae folofola lelei ʻae ʻOtua, mo e ngaahi mālohi ʻoe maama ʻe haʻu, (aiōn g165)
És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit, (aiōn g165)
6 Pea kuo nau hinga atu, [ʻe ʻikai mafai ]ke toe fakafoʻou ʻakinautolu ki he fakatomala; he ʻoku nau toe tutuki ki he ʻakau ʻekinautolu pe ʻae ʻAlo ʻoe ʻOtua, ʻo fai fakahāhā pe ʻa hono fakamaaʻi.
És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt.
7 He ko e kelekele ʻoku ne inumia ʻae ʻuha ʻoku faʻa tō ki ai, pea tupu mei ai ʻae ʻakau ʻoku taau mo kinautolu ʻoku tauhi ia, ʻoku tāpuekina ia mei he ʻOtua:
Mert a föld, a mely beiszsza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, a kikért műveltetik, áldást nyer Istentől;
8 Ka ko ia ʻoku tupu mei ai ʻae ʻakau talatala mo e talatalaʻāmoa, kuo siʻaki, pea kuo ofi ki he malaʻia; ko hono ngataʻanga ʻo ia ko e vela.
A mely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés.
9 Ka ko kimoutolu, ʻe kāinga, neongo ʻoku pehē ni ʻemau lea, ka ʻoku mau ʻamanaki ki he ngaahi meʻa lelei lahi ʻiate kimoutolu, mo e ngaahi meʻa ʻoku hoa mo e fakamoʻui.
De ti felőletek szerelmeseim, ezeknél jobb és idvességesebb dolgokról vagyunk meggyőződve, ha így szólunk is.
10 He ʻoku ʻikai taʻeangatonu ʻae ʻOtua, ke ne fakangaloʻi hoʻomou ngaue mo e feinga ʻofa, ʻaia kuo mou fakahā ki hono huafa, ʻi hoʻomou tauhiʻi ʻae kāinga māʻoniʻoni, mo hoʻomou ngaue.
Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanúsítottatok az ő neve iránt, mint a kik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek.
11 Pea ko homau loto, ke taki taha fakahā ʻekimoutolu ʻae faʻa fakakukafi ko ia ki he ʻilo pau ʻoe ʻamanaki lelei ʻo aʻu ki he ngataʻanga:
Kívánjuk pedig, hogy közületek kiki ugyanazon buzgóságot tanusítsa a reménységnek bizonyossága iránt mindvégiglen.
12 Ke ʻoua naʻa mou fakapikopiko, ka ʻe faʻifaʻitaki kiate kinautolu kuo nau lavaʻi ʻi he tui mo e faʻa kātaki ʻae ngaahi talaʻofa.
Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, a kik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket.
13 He naʻe talaʻofa ʻae ʻOtua kia ʻEpalahame, pea koeʻuhi kuo ʻikai ha taha ʻe lahi hake ke ne fuakava ai, ne ne fuakava ʻiate ia pe,
Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött.
14 ʻo pehē, “Ko e moʻoni ʻi he fakamonūʻia te u fakamonūʻiaʻi koe, pea ʻi he fakatokolahi te u fakatokolahiʻi koe.”
Mondván: Bizony megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítalak téged.
15 Pea kuo hili ʻene kātaki fuoloa, ne maʻu ʻe ia ʻae talaʻofa.
És ekképen, békességestűrő lévén, megnyerte az ígéretet.
16 He ko e moʻoni ʻoku fuakava ʻae kakai ʻi he lahi hake: pea ko e fuakava ke fakamoʻoni ʻaki, ko e fakangata ia ʻoe fakakikihi kotoa pē kiate kinautolu.
Mert az emberek nagyobbra esküsznek, és nálok minden versengésnek vége megerősítésül az eskü;
17 Pea ʻi he meʻa ni, kuo finangalo ʻae ʻOtua ke fakahā ʻo lahi ki he kakai naʻe talaʻofa ki ai ʻae taʻefaʻaliliu ʻo ʻene folofola, pea ne fakamoʻoni ʻaki ia ʻae fuakava:
Miért is az Isten, kiválóbban megakarván mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe,
18 Koeʻuhi ʻi he meʻa taʻefaʻaliliu ʻe ua, ʻaia kuo ʻikai ai ʻaupito faʻa loi ʻae ʻOtua, ke maʻu ʻekitautolu ʻae fiemālie lahi, ʻakitautolu kuo feholaki ki he hūfanga, ke puke ki he ʻamanaki lelei kuo tuku ʻi hotau ʻao:
Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erős vígasztalásunk legyen minékünk, mint a kik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet,
19 ʻAia kuo tau maʻu ʻo hangē ko e taula ʻoe laumālie, pea ʻoku maʻu mo taʻengāue, pea ʻoku tau ia ki he [potu ]ʻi loto puipui;
Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpítnál,
