Hepelū 12
1 Ko ia, ko e meʻa ʻi he kāpui ʻakitautolu ʻe he ʻao ʻoe kau fakamoʻoni tokolahi pehē, ke tau siʻaki foki ʻae meʻa mamafa kotoa pē, mo e angahala ʻoku [tau ]moʻuangofua ki ai, pea tau feleleʻi ʻi he fakakukafi ʻae fakapuepue kuo tofi ʻi hotau ʻao.
Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.
2 ʻO sio pe kia Sisu ko e kamataʻanga mo e ngataʻanga ʻoe tui; ʻaia ne ne kātaki ʻae pekia ʻi he ʻakau, mo ne taʻetokanga ki he fakamā, ko e meʻa ʻi he fiefia naʻe tuku ʻi hono ʻao, pea kuo nofo eni ʻi he nima toʻomataʻu ʻoe ʻafioʻanga ʻoe ʻOtua.
Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.
3 Ke mou tokangaʻi ia naʻa ne kātaki ʻae angatuʻu pehē mei he kau angahala kiate ia, telia naʻa mou fiu mo vaivai ʻi homou loto.
Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.
4 ʻOku teʻeki ai ke mou fekuki ʻo aʻu ki he mate, ʻi he fekuki mo e angahala.
Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen.
5 Pea kuo ngalo ʻiate kimoutolu ʻae akonaki ʻaia ʻoku pehē kiate kimoutolu, ʻo hangē ko e fānau, “Hoku foha, ʻoua naʻa ke taʻetokangaʻi ʻae tautea mei he ʻEiki, pe vaivai ʻi heʻene valokiʻi koe:
És elfeledkeztetek-é az intésről, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged;
6 He ko ia ʻoku ʻofa ki ai ʻae ʻEiki ʻoku ne tautea, pea ʻoku ne teʻia ʻae foha kotoa pē ʻoku ne maʻu.”
Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad.
7 Kapau te mou kātaki ʻae tautea, pea ʻoku fai ai ʻe he ʻOtua kiate kimoutolu ʻo taau mo e ngaahi foha; he ko e foha fē ia ʻaia ʻoku ʻikai ke tauteʻi ʻe he tamai?
Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa?
8 Pea kapau ʻoku ʻikai tautea ʻakimoutolu, ʻaia ʻoku totofu ai kotoa pē, pea ta ko e tupu feʻauaki ʻakimoutolu, pea ʻoku ʻikai moʻoni ko e ngaahi foha.
Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.
9 Kaeʻumaʻā naʻe tautea ʻakitautolu ʻe he ngaahi tamai ʻo hotau sino, pea tau fakaʻapaʻapa ki ai: ʻe ʻikai lahi muʻa ʻetau fakavaivai ki he Tamai ʻoe ngaahi laumālie, pea moʻui?
Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk!
10 He ko e moʻoni naʻa nau tautea ʻo faʻiteliha pe ʻakinautolu ʻi he ʻaho siʻi pe; ka ʻoku fai ʻe ia ke ʻaonga, ke [tau ]kau ai ʻi heʻene māʻoniʻoni.
Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk.
11 Ko eni, ʻoku ʻikai ha fiefia lolotonga ha tautea, ka ko e mamahi: hili ange ia ʻoku tupu ʻae fua fakamelino ʻoe māʻoniʻoni kiate kinautolu kuo akonekina ai.
Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.
12 Ko ia ke poupou hake ʻae nima kuo tāupe, mo e foʻi tui ʻoku vaivai;
Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl,
13 Pea ngaohi ʻae ʻaluʻanga totonu ki homou vaʻe, telia naʻa fakahēʻi ʻaia ʻoku pipiki; kae fakamoʻui muʻa ia.
És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon.
14 Tuli ke mou melino mo e kakai kotoa pē, pea ki he māʻoniʻoni, ʻaia ka ʻikai maʻu, ʻe ʻikai mamata ʻe ha tangata ʻe tokotaha ki he ʻEiki:
Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat:
15 ʻO vakavakai lahi telia naʻa tomui ha taha ʻi he ʻaloʻofa ʻae ʻOtua; telia naʻa ai ha aka kona ʻe tupu pea fakamamahiʻi ai [ʻakimoutolu], pea ʻuliʻi ai ʻae tokolahi;
Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek.
16 Telia naʻa ai ha taha feʻauaki pe ha manuki ʻoe meʻa tapu, ʻo hangē ko ʻIsoa, ʻaia naʻa ne fakatau hono lelei ʻoe ʻuluaki foha ʻaki ʻae meʻakai pe taha.
Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta első szülöttségi jogát.
17 He ʻoku mou ʻilo ʻi he hili ia, pea ne fiemaʻu ʻae tāpuaki, naʻe tekeʻi ia: he naʻe ʻikai te ne ʻilo ke liliu ʻaki hono loto, neongo ʻa ʻene kumi ia ʻi he feinga mo e loʻimata.
Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást.
18 He ʻoku ʻikai ke mou hoko ni ki he moʻunga ʻe faʻa alasi, ʻaia ne vela ʻaki ʻae afi, pea ki he ʻuliʻuli, mo e fakapoʻuli, mo e afā,
Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez,
19 Pea mo e pā mai ʻoe meʻa lea mo e ongo ʻoe ngaahi lea; ʻaia naʻe kole ai ʻakinautolu naʻe fanongo ke ʻoua naʻa toe leaʻaki kiate kinautolu:
És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó;
20 (He naʻe ʻikai te nau faʻa tali ʻaia naʻe fekau mai, “Pea naʻa mo e manu kapau ʻe lave ki he moʻunga, ʻe tolongaki ia ʻaki ʻae maka, pe hokaʻi ke ʻasi ʻaki ʻae foʻi tao:”
Mert nem bírták ki, a mi parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le;
21 Pea ko hono fakailifia fau ʻoe meʻa naʻe hā mai, naʻe pehē ai ʻe Mōsese, “ʻOku ou mātuʻaki manavahē, mo tetetete:”)
És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek:
22 Ka kuo mou hoko ni ki he moʻunga ko Saione, ki he kolo ʻoe ʻOtua moʻui, ki he Selūsalema mei he langi, pea ki he fakataha ʻoe kau ʻāngelo tokolahi taʻefaʻalaua.
Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,
23 Ki he fakatahaʻanga lahi, pea ko e siasi ʻoe tangata angatonu kuo fakahaohaoa,
Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,
24 Pea kia Sisu ko e fakalaloa ʻoe fuakava foʻou, pea ki he taʻataʻa ʻoku luluku, ʻaia ʻoku leaʻaki ʻae ngaahi meʻa lelei lahi ʻi [he toto ʻo ]ʻEpeli.
És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.
25 Vakai ke ʻoua naʻa mou taʻetokangaʻi ia ʻoku folofola. He kapau naʻe ʻikai hao ʻakinautolu naʻe taʻetokangaʻi ia naʻe lea ʻi māmani, ʻe fēfeeʻi ʻakitautolu, ʻo kapau te tau tafoki meiate ia ʻoku mei he langi?
Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekből vagyon,
26 ʻAia naʻe lulululu ʻa māmani ʻe hono leʻo ʻi he kuonga ko ia: ka kuo talaʻofa eni, ʻo pehē, “Ko e toe taha teu lulululu kae ʻikai ngata ki māmani pe, ka ko e langi foki.”
Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.
27 Pea ko e pehē, “Ko e toe taha,” ko e fakahā ʻoe hiki ʻoe ngaahi meʻa ko ia kuo luluʻi, ʻo taau mo e ngaahi meʻa kuo ngaohi, koeʻuhi ke tuʻumaʻu pe ʻae ngaahi meʻa ʻoku ʻikai faʻa luluʻi.
Az a „még egyszer” pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.
28 Ko ia ʻi heʻetau maʻu ʻae puleʻanga, ʻe ʻikai faʻa luluʻi, ke tau kuku maʻu mo e ʻofa, ʻaia ke tau tauhi ʻaki ʻae ʻOtua ke ʻaonga, ʻi he fakaʻapaʻapa mo e manavahē:
Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.
29 He ko e afi fakaʻauha ʻa hotau ʻOtua.
Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.
