Hepelū 1
1 Ko e ʻOtua, ʻaia naʻe folofola ʻi muʻa ʻi he ngaahi kuonga kehekehe mo e ngaahi anga kehekehe ki he ngaahi tamai ʻi he kau palōfita,
Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által,
2 Kuo ne folofola ʻi he ngaahi ʻaho ki mui ni kiate kitautolu ʻi [hono ]ʻAlo, ʻaia kuo ne tuʻutuʻuni ke ʻaʻana ʻae ngaahi meʻa kotoa pē, ʻaia ne ne ngaohi ai foki ʻae ngaahi maama; (aiōn g165)
ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által, a kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette, (aiōn g165)
3 Ko e malama ia ʻo [hono ]nāunau, mo e tatau ʻaupito ʻo ʻene ʻafio, pea ʻoku ne poupou hake ʻae meʻa kotoa pē ʻaki ʻene folofola mālohi, pea kuo hili ʻene fai ʻe ia ʻae totongi ʻi heʻetau ngaahi angahala, pea nofo hifo ia ʻi he nima toʻomataʻu ʻoe Fungani Māʻolunga;
A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,
4 Pea kuo māʻolunga lahi ʻaupito ia ʻi he kau ʻāngelo, koe meʻa ʻi heʻene maʻu totonu ʻae huafa lelei lahi ʻiate kinautolu.
Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál.
5 He naʻe pehē ʻe ia ʻanefē ki ha ʻāngelo fē, “Ko hoku ʻAlo koe, kuo u fakatupu koe ʻi he ʻaho ni?” Pea toe pehē, “Te u hoko au ko e Tamai kiate ia, pea ʻe hoko ia ko e ʻAlo kiate au?”
Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szűltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam?
6 Pea ʻi he ʻomi ʻe ia ʻae ʻuluaki fakatupu ki māmani, naʻe toe pehē ʻe ia, “Ke hū kiate ia ʻae kau ʻāngelo kotoa pē ʻae ʻOtua.”
Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai.
7 Pea ki he kau ʻāngelo ʻoku pehē ʻe ia, “ʻOku ne ngaohi ʻene kau ʻāngelo [ke hangē ]ko e matangi, mo ʻene kautauhi [ke hangē ]ko e ulo afi.”
És bár az angyalokról így szól: Ki az ő angyalait szelekké teszi és az ő szolgáit tűz lángjává,
8 Ka ki he ʻAlo, [ʻoku ne pehē], “E ʻOtua, ko ho nofoʻanga ʻoku lauikuonga pea taʻengata: ko e tokotoko ʻo ho puleʻanga ko e tokotoko māʻoniʻoni ia. (aiōn g165)
Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája. (aiōn g165)
9 Kuo ke ʻofa ki he māʻoniʻoni, pea fehiʻa ki he angahala; ko ia ko e ʻOtua, ko ho ʻOtua, kuo ne tākai ʻaki koe ʻae lolo ʻoe fiefia ʻo lahi hake ʻi ho kāinga.”
Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.
10 Pea, “Ko koe, ʻe ʻEiki, naʻa ke ʻai ʻi he kamataʻanga ʻae tuʻunga ʻo māmani; pea koe ngaahi langi ko e ngaue ia ʻa ho nima:
És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek;
11 E ʻauha ia; ka ʻe pehē ai pe ʻa koe; ʻe fakaʻaʻau ia kotoa pē ke motuʻa ʻo hangē ko e kofu;
Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak.
12 Pea hangē ko e pulupulu te ke takatakai ia, pea ʻe fakakehe ia: ka ʻe pehē ai pe ʻa koe, pea ʻe ʻikai ngata ʻa ho ngaahi taʻu.”
És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak.
13 Ka naʻe pehē ʻe ia ʻanefē ki ha ʻāngelo fē, “Nofo koe ʻi hoku nima toʻomataʻu, kaeʻoua ke u ngaohi ho ngaahi fili ko ho tuʻunga vaʻe?”
Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem?
14 ʻIkai ko e kau laumālie tauhi pe ʻakinautolu kotoa pē, ʻoku fekaua ke tauhiʻi ʻakinautolu ʻe maʻu ʻae fakamoʻui;
Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet?
