Senesi 33
1 Pea hanga hake ʻa Sēkope ʻo sio, pea vakai, naʻe haʻu ʻa ʻIsoa, mo e kau tangata ʻe toko fāngeau. Pea vaheʻi ʻe ia ʻae fānau, kia Lia, mo Lesieli, pea mo e ongo kaunanga.
Fölvetette Jákob a szemeit és látta, hogy íme Ézsau jön és vele négyszáz ember; ekkor fölosztotta a gyermekeket Leára, Ráchelre és a két szolgálóra.
2 Pea ne fakamuʻomuʻa ʻae ongo kaunanga mo ʻena fānau, pea hoko ʻa Lia mo ʻene fānau, pea fakamuimui ʻa Lesieli mo Siosefa.
Elhelyezte a szolgálókat és gyermekeiket elől, Léát és gyermekeit hátrább és Ráchelt, meg Józsefet leghátul.
3 Pea ne muʻomuʻa ia ʻiate kinautolu, pea punou hifo ia ʻo tuʻo fitu ki he kelekele, ʻi heʻene ʻunuʻunu atu ki hono taʻokete.
Ő pedig vonult előttük és meghajolt a földig hétszer; amíg odalépett testvéréhez.
4 Ka naʻe lele ʻa ʻIsoa ke fakafetaulaki kiate ia, pea ne fāʻofua ia ki hono kia, pea uma kiate ia: pea naʻa na fetāngihi.
Ézsau pedig elébe futott, átölelte, nyakába borult és megcsókolta; és sírtak.
5 Pea hanga hake hono mata, ʻo ne sio ki he kau fefine mo e tamaiki: pea pehē ʻe ia, “Ko hai ʻakinautolu ni ʻoku ʻiate koe?” Pea pehēange ʻe ia, “Ko e fānau, kuo foaki ʻe he ʻOtua ʻaloʻofa ki hoʻo tamaioʻeiki.”
Midőn fölvetette (Ézsau) a szemeit és látta az asszonyokat meg a gyermekeket, mondta: Mik ezek neked? És ő mondta: A gyermekek, akikkel megajándékozta Isten a te szolgádat.
6 Pea naʻe toki ʻunuʻunu mai ʻo ofi, ʻae ongo kaunanga, ʻakinaua mo ʻena fānau, pea naʻa nau punou.
És odaléptek a szolgálók, ők és gyermekeik és meghajoltak.
7 Pea haʻu ʻo ofi ʻa Lia foki mo ʻene fānau, pea punou ʻakinautolu: pea haʻu fakamui ʻa Siosefa mo Lesieli ʻo ofi, pea punou ʻakinaua.
És odalépett Léa is, meg gyermekei és meghajoltak; azután odalépett József, meg Ráchel és meghajoltak.
8 Pea pehē ʻe ia, “Ko e hā hono ʻuhinga ʻoe ngaahi fanga manu naʻa mau fehikitaki mo au?” Pea pehē ʻe ia, “Ko e meʻa ke ʻofeina ai au ʻi he ʻao ʻo hoku ʻeiki.”
És mondta: Minek neked ez az egész tábor, mellyel találkoztam? És ő mondta: Hogy kegyet találjak uram szemeiben.
9 Pea pehē ʻe ʻIsoa, “Ko hoku tehina, kuo lahi ʻeku meʻa; ke ʻiate koe pe, ʻaia ʻoku ʻaʻau.”
És mondta Ézsau: Van nekem elég; testvérem, legyen a tied, ami a tied.
10 Pea pehēange ʻe Sēkope, “ʻOua, ko eni, ʻoku ou kole kiate koe, kapau ʻoku ou lelei ʻi ho ʻao, pea ke maʻu ʻeku meʻaʻofa mei hoku nima; he ko ia kuo u mamata ai ki ho mata, ʻo hangē ko e fofonga ʻoe ʻOtua, pea kuo ke lelei kiate au.
De Jákob mondta: Nem így, kérlek, ha csak kegyet találtam szemeidben, fogadd el ajándékomul kezemből; mert úgy néztem arcodat, mintha Isten színét látják, és te kedvesen fogadtál.
11 ʻOku ou kole ke ke maʻu ʻeku tāpuaki, ʻaia kuo ʻomi kiate koe; koeʻuhi kuo fai lelei ʻe he ʻOtua kiate au, pea kuo u maʻu ʻo lahi.” Pea naʻa ne fakalotoʻi ia, pea ne toʻo ia.
Fogadd el, kérlek, ajándékomat, melyet hoztak neked, mert megajándékozott engem Isten és mert van nekem mindenem; és unszolta őt és elfogadta.
12 Pea pehē ʻe ia, “Ke tau fononga pea tau ō, pea te u muʻomuʻa ʻiate koe.”
És mondta (Ézsau): Induljunk és menjünk, én pedig hadd menjek melletted.
13 Pea pehēange ʻe ia kiate ia, “ʻOku ʻilo ʻe hoku ʻeiki ʻoku vaivai ʻae tamaiki, pea ʻoku ʻiate au ʻae fanga manu feitama: pea kapau ʻe fakateka mālohi ʻakinautolu ʻe he kau tangata, ʻi he ʻaho pe taha, ʻe mate ai kotoa pē.
De ő mondta neki: Uram tudja, hogy a gyermekek gyengék és a juhok meg a marhák szoptatósak nálam, ha meghajtják azokat egy nap, elhull mind a juh.
14 ʻOku ou kole kiate koe, ke muʻomuʻa ʻa hoku ʻeiki ʻi heʻene tamaioʻeiki; pea te u muimui atu ʻo fakatuotuai, ʻo fakatatau ki he faʻa fai ʻe he fanga manu, mo e tamaiki, ʻa ʻenau muʻomuʻa ʻiate au, ke ʻoua ke u hoko ki hoku ʻeiki ʻi Seia.”
Vonuljon csak uram az ő szolgája előtt, én pedig hadd ballagok lassan az előttem levő jószág lépése szerint és a gyermekek lépése szerint, amíg eljutok uramhoz Széirbe.
15 Pea talaange ʻe ʻIsoa, “Tuku ke nofo kiate koe hā niʻihi ʻiate kinautolu ʻoku ʻiate au:” pea pehē ʻe ia, “Ko e hā hono ʻaonga?” Tuku ke u lelei ʻi he ʻao ʻo hoku ʻeiki.
És mondta Ézsau: Hadd állítok csak melléd a népből, amely velem van; de ő mondta: Minek ez? csak találjak kegyet az én uram szemeiben!
16 Pea tafoki ʻa ʻIsoa ʻi he ʻaho ko ia ke ʻalu ki Seia.
És visszatért Ézsau aznap az ő útján Széirbe.
17 Pea fononga ʻa Sēkope ki Sukote, pea langa ai hono fale louʻakau ʻo ne ngaohi ai ʻae ngaahi fale louʻakau ki heʻene fanga manu: ko ia ʻoku ui ai ʻae potu ko ia ko Sukote.
Jákob pedig vonult Szukkószba és épített magának házat, nyájának pedig készített sátrakat; azért nevezte el a helyet: Szukkósznak.
18 Pea hoko lelei pe ʻa Sēkope ki he kolo ko Sikemi, ʻaia ʻoku ʻi he fonua ko Kēnani, ʻi heʻene haʻu mei Petanalami; pea naʻa ne fokotuʻu hono fale fehikitaki ʻo ofi ki he kolo.
És elérkezett Jákob épségben Bechem városába, mely Kánaán országában van, amidőn jött Páddán-Áromból és táborozott a város előtt.
19 Pea ne fakatau ʻae potu ngoue, ʻaia ne ne folahi ai hono fale fehikitaki, mei he nima ʻoe fānau ʻa Hemoa ko e tamai ʻa Sikemi, ʻaki ʻae paʻanga ʻe teau.
Megvette a mező részét, ahol felvonta sátorát, Chámor, Sechem atyjának fiaitól száz keszítőért.
20 Pea naʻa ne fokotuʻu ʻi ai ʻae ʻesifeilaulau, ʻo ne ui ia ko ʻEle-ilohe-ʻIsileli.
És állított ott oltárt és elnevezte: Isten, Izrael Istene.
