Senesi 20
1 Pea naʻe fononga ʻa ʻEpalahame mei ai, ki he fonua ʻi he feituʻu tonga, pea nofo ia ʻi he vahaʻa ʻo Ketesi mo Sua, pea ʻāunofo ia ʻi Kela.
És elköltözék onnan Ábrahám a déli tartományba, és letelepedék Kádes és Súr között, és tartózkodék Gérárban.
2 Pea naʻe pehē ʻe ʻEpalahame [ʻi heʻene lau ]ki hono uaifi ko Sela, “Ko hoku tuofefine ia:” pea fekauʻi ʻe ʻApimeleki, ko e tuʻi ʻo Kela, ʻo ne ʻave ʻa Sela.
És monda Ábrahám Sáráról az ő feleségéről: Én húgom ő. Elkülde azért Abimélek Gérárnak királya, és elviteté Sárát.
3 Ka naʻe hā mai ʻae ʻOtua kia ʻApimeleki ʻi he misi ʻi he pō, ʻo ne pehē kiate ia, “Vakai ko e tangata mate koe, koeʻuhi ko e fefine kuo ke toʻo, he ko e uaifi ia ʻo ha tangata.”
De Isten Abimélekhez jöve éjjeli álomban, és monda néki: Ímé meghalsz az asszonyért, a kit elvettél, holott férjnél van.
4 Ka naʻe teʻeki ai ofi ʻa ʻApimeleki kiate ia: pea pehē ʻe ia, “E ʻEiki, te ke fakaʻauha foki ʻae puleʻanga māʻoniʻoni?
Abimélek pedig nem illette vala őt, és monda: Uram, az ártatlan népet is megölöd-é?
5 ʻIkai naʻa ne pehē mai kiate au, ‘Ko hoku tuofefine ia?’ Mo e fefine, naʻe pehē ʻe ia, ‘Ko hoku tuongaʻane ia;’ ʻi he totonu ʻa hoku loto, mo e māʻoniʻoni ʻa hoku nima kuo u fai ʻae meʻa ni.”
Avagy nem ő mondotta-é nékem: én húgom ő; s ez is azt mondotta: én bátyám ő. Szívem ártatlanságában, és kezeim tisztaságában cselekedtem ezt.
6 Pea pehē ʻe he ʻOtua kiate ia ʻi he misi, “ʻIo, ʻoku ou ʻilo naʻa ke fai ia ʻi he anga totonu, he naʻaku taʻofi koe foki ke ʻoua naʻa ke fai hala kiate au; ko ia naʻe ʻikai te u tuku koe ke ke ala kiate ia.
És monda az Isten néki álomban: Én is tudom, hogy szívednek ártatlanságában mívelted ezt, azért tartóztattalak én is, hogy ne vétkezzél ellenem, azért nem engedtem, hogy illessed azt.
7 Pea ko eni, ke ke toe ʻatu ki he tangata hono uaifi; he ko e palōfita ia, pea te ne hūfia koe, pea te ke moʻui: pea kapau ʻe ʻikai te ke toe ʻatu ia, ke ke ʻilo ko e moʻoni te ke mate, ʻa koe mo ia kotoa pē ʻoku ʻoʻou.”
Mostan azért add vissza az embernek az ő feleségét, mert Próféta ő: és imádkozik te éretted, és élsz; hogyha pedig vissza nem adod: tudd meg, hogy halállal halsz meg te, és minden hozzád tartozó.
8 Ko ia naʻe tuʻu hengihengi hake ai ʻa ʻApimeleki, ʻo ne ui ʻene kau nofoʻanga kotoa pē, ʻo ne fakahā kiate kinautolu ʻae ngaahi meʻa ni kotoa pē; pea naʻa nau manavahē lahi.
Felkele azért Abimélek reggel, és előhívatá minden szolgáját, s fülök hallatára mindezeket elbeszélé és az emberek igen megfélemlének.
9 Pea fekau ʻe ʻApimeleki ke haʻu ʻa ʻEpalahame, pea ne pehē kiate ia, “Ko e hā eni kuo ke fai kiate kimautolu? Pea ko e hā ha kovi naʻaku fai kiate koe, ke ke ʻomi ai kiate au mo hoku puleʻanga ʻae hala lahi ni? Kuo ke fai ʻae ngaahi meʻa kiate au ʻaia ʻoku ʻikai lelei ke fai.”
És hívatá Abimélek Ábrahámot, és monda néki: Mit cselekedtél mi velünk? És mit vétettem te ellened, hogy én reám és az én országomra ilyen nagy bűnt hoztál? A miket cselekedni nem szabad, olyan dolgokat cselekedtél ellenem.
10 Pea fehuʻi ʻe ʻApimeleki kia ʻEpalahame ʻo ne pehē, ‘Ko e hā ʻae meʻa naʻe hā kiate koe, koeʻuhi ke ke fai ai ʻae meʻa ni?’
És monda Abimélek Ábrahámnak: Mit láttál, hogy ezt a dolgot cselekedted?
11 Pea talaange ʻe ʻEpalahame, “Naʻaku pehē ʻi hoku loto, Ko e moʻoni ʻoku ʻikai ʻi he potu ni, ʻae manavahē ki he ʻOtua; pea te nau tāmateʻi au, koeʻuhi ko hoku uaifi.
Felele Ábrahám: Bizony azt gondoltam: nincsen istenfélelem e helyen, és megölnek engem az én feleségemért.
12 Ka ko e moʻoni pe ko hoku tuofefine ia: he ko e ʻofefine ia ʻo ʻeku tamai, ka ʻoku ʻikai ko e tama ʻa ʻeku faʻē ʻaʻaku pea naʻe hoko ia ko hoku uaifi.
De valósággal húgom is, az én atyámnak leánya ő, csakhogy nem az én anyámnak leánya; és így lőn feleségemmé.
13 Pea ʻi he fakahēʻi au ʻe he ʻOtua mei he fale ʻo ʻeku tamai, naʻaku pehē kiate ia, Ko hoʻo ʻofa eni, te ke fakahā kiate au; ʻi he potu kotoa pē te ta hoko ki ai, te ke fakahā au, ʻo pehē, Ko hoku tuongaʻane ia.”
És lőn hogy a mikor kibujdostata engem az Isten az én atyámnak házából, azt mondám néki: Ilyen kegyességet cselekedjél én velem, mindenütt valahová megyünk, azt mondjad én felőlem: én bátyám ez.
14 Pea toʻo ʻe ʻApimeleki ʻae fanga sipi, mo e fanga pulu, mo e kau tamaioʻeiki, mo e kau kaunanga ʻo ne foaki ʻakinautolu kia ʻEpalahame, mo ne toe atu kiate ia ʻa Sela ko hono uaifi.
Akkor Abimélek vett juhokat, ökröket, szolgákat és szolgálókat, és adá Ábrahámnak, és vissza adá néki Sárát is az ő feleségét.
15 Pea pehēange ʻe ʻApimeleki, “Vakai, ʻoku ʻi ho ʻao hoku fonua kotoa pē; faʻiteliha ko e hā potu te ke nofo ki ai.”
És monda Abimélek: Ímé előtted van az én országom, a hol tenéked jónak tetszik, ott lakjál.
16 Pea naʻe pehē ʻe ia kia Sela, “Vakai, kuo u foaki ki ho tuongaʻane ʻae [konga ]siliva ʻe afe: vakai ʻoku ʻiate koe ia, ko e pūlou ki ho mata kiate kinautolu kotoa pē ʻoku ʻiate koe mo e [kakai ]kotoa pē naʻe pehē ʻa hono valokia ia.”
Sárának pedig monda: Ímé ezer ezüst pénzt adtam a te bátyádnak, ímé az neked a szemek befedezője mindazok előtt, a kik veled vannak; és így mindenképen igazolva vagy.
17 Pea lotu ʻa ʻEpalahame ki he ʻOtua pea fakamoʻui ʻe he ʻOtua ʻa ʻApimeleki, mo hono uaifi, mo ʻene kau kaunanga; pea naʻa nau fanafanau.
Könyörge azért Ábrahám az Istennek, és meggyógyítá Isten Abiméleket, és az ő feleségét, és az ő szolgálóit, és szűlének.
18 He ne kuo pupuni ʻe he ʻOtua ʻae manāva kotoa pē ʻi he fale ʻo ʻApimeleki, koeʻuhi ko Sela, ko e uaifi ʻo ʻEpalahame.
Mert az Úr erősen bezárta vala az Abimélek háza népének méhét, Sáráért az Ábrahám feleségéért.
