Senesi 14
1 Pea naʻe hoko ʻi he ngaahi ʻaho ʻo ʻAmilafeli ko e tuʻi ʻo Saina, mo ʻAlioke ko e tuʻi ʻo ʻIlasa, mo Kitaleoma. Ko e tuʻi ʻo ʻIlami, mo Titale ko e tuʻi ʻoe ngaahi puleʻanga;
Lőn pedig Amrafelnek, Sineár királyának és Ariókhnak, Elászár királyának, Khédorlaomernek, Élám királyának, és Thidálnak, a Góim királyának napjaiban:
2 Naʻa nau tau mo Pila ko e tuʻi ʻo Sotoma, mo Pilisa ko e tuʻi ʻo Komola, mo Sinape ko e tuʻi ʻo ʻAtima, mo Semipa ko e tuʻi ʻo Sepoimi, mo e tuʻi ʻo Pila ʻaia ʻoku ui ko Soa.
Hadat indítának ezek Bera, Sodoma királya ellen, Birsa, Gomora királya ellen, Sináb, Admáh királya ellen, Seméber, Czeboim királya ellen és Bélah, azaz Czoár királya ellen.
3 Naʻe kātoa fakataha ʻakinautolu kotoa pē ʻi he teleʻa ʻo Sitimi, ʻaia ko e tahi māsima.
Mind ezek a Sziddim völgyében egyesűlének; ez a Sóstenger.
4 Naʻa nau tauhi kia Kitaleoma ʻi he taʻu ʻe hongofulu ma ua, pea nau angatuʻu ʻi hono hongofulu ma tolu ʻoe taʻu.
Tizenkét esztendeig szolgálták vala Khédorlaomert, és a tizenharmadik esztendőben ellene támadtak vala.
5 Pea naʻe haʻu ʻa Kitaleoma ʻi hono hongofulu ma fā ʻoe taʻu, mo e ngaahi tuʻi naʻe ʻiate ia, pea taaʻi ʻae kakai Lifeime ʻi ʻAsitelote Kaneime, mo e kakai Susi ʻi Hami, mo e kakai Imime ʻi Seva Kiliateimi,
A tizennegyedik esztendőben pedig eljöve Khédorlaomer, és a királyok, a kik ő vele valának, és megverék a Refeusokat Asztheroth Kárnajimban, és a Zuzeusokat Hámban, és az Emeusokat Sávé-Kirjáthajimban.
6 Mo e kau Hoa ʻi honau moʻunga ko Seia, ʻo aʻu ki ʻEli-Pelani, ʻaia ʻoku ofi ki he toafa.
És a Horeusokat az ő hegyökön, a Seiren, egész Él-Páránig, mely a puszta mellett van.
7 Pea naʻa nau liu mai, ʻo hoko ki ʻEni-Misipate, ʻaia ko Ketesi, ʻo nau taaʻi ʻae fonua kotoa pē ʻoe kakai ʻAmaleki, mo e kakai ʻAmoli foki, ʻaia naʻe nofo ʻi Hesisone Tamali.
És megtérének s menének Hén Mispátba, azaz Kádesbe, és elpusztíták az Amálekiták egész mezőségét, és az Emoreusokat is, kik laknak vala Háczaczon-Thámárban.
8 Pea naʻe ʻalu atu ʻae tuʻi ʻo Sotoma, mo e tuʻi ʻo Komola, mo e tuʻi ʻo ʻAtima, mo e tuʻi ʻo Sepoime, mo e tuʻi ʻo Pila (ʻa ia ko Soa; ) pea nau tali tau kiate kinautolu ʻi he teleʻa ʻo Sitimi;
Kiméne tehát Sodoma királya, Gomora királya, Admáh királya, Czeboim királya, és Bélah, azaz Czoár királya, és megütközének azokkal a Sziddim völgyében:
9 Kia Kitaleoma ko e tuʻi ʻo ʻIlami, mo Titale ko e tuʻi ʻoe ngaahi puleʻanga, mo ʻAmilafeli ko e tuʻi ʻo Saina, mo ʻAlioke ko e tuʻi ʻo ʻIlasa; ko e tuʻi ʻe toko fā ki he toko nima.
Khédorlaomerrel, Élám királyával, és Thidállal, Gójim királyával, Amráfellel, Sineár királyával, és Ariókhkal, Elászár királyával: négy király öt ellen.
10 Pea naʻe fonu ʻae teleʻa ʻo Sitimi ʻi he ngaahi luo kelepulu: pea naʻe hola ʻae ngaahi tuʻi ʻo Sotoma mo Komola pea hinga ʻi ai; pea ko kinautolu naʻe toe naʻa nau hola ki he moʻunga.
A Siddim völgye pedig tele vala szurok-forrásokkal. És megfutamodának Sodoma és Gomora királyai, és azokba esének: a megmaradottak pedig a hegységbe futának.
11 Pea naʻa nau veteki ʻae koloa kotoa pē ʻo Sotoma mo Komola, mo e meʻakai kotoa pē ʻi ai, pea nau ʻalu.
És elvivék Sodomának és Gomorának minden jószágát és minden eleségét; és elmenének.
12 Pea naʻa nau ʻave ʻa Lote, ko e foha ʻoe tokoua ʻo ʻEpalame, ʻaia naʻe nofo ʻi Sotoma, mo ʻene ngaahi meʻa, pea nau ʻalu.
Elvivék Lótot is az Ábrám atyjafiának fiát jószágostól együtt, és elmenének; mert Lót Sodomában lakik vala.
13 Pea naʻe haʻu ʻae tokotaha naʻe hao ʻo fakahā kia ʻEpalame ko e Hepelū; he naʻe nofo ia ʻi he potu tokalelei ʻo Mamili, ko e tangata ʻAmoli, ko e tokoua ʻo ʻEsikoli, mo e tokoua ʻo ʻAneli; pea naʻa nau kau taha pe mo ʻEpalame.
Eljöve pedig egy menekűlt és hírűl hozá a héber Ábrámnak, a ki lakik vala az Emoreus Mamrénak, Eskol atyjafiának és Áner atyjafiának tölgyesében, a kik meg Ábrámnak szövetségesei valának.
14 Pea kuo fanongo ʻa ʻEpalame kuo ʻave pōpula ʻa hono kāinga, pea ne tuku ʻae mahafutau ki hono kau nofoʻanga naʻe tupu ʻi hono fale, ko e toko tolungeau mo e toko hongofulu ma toko valu, pea ne tuli ʻakinautolu ki Tani.
A mint meghallá Ábrám, hogy az ő atyjafia fogságba esett, felfegyverzé házában nevekedett háromszáz tizennyolcz próbált legényét és üldözve nyomula Dánig.
15 Pea ne vahevahe ʻakinautolu, ʻaia mo hono kau nofoʻanga ʻi he poʻuli, pea ne teʻia ʻakinautolu, ʻo ne tuli ʻakinautolu ki Hopa, ʻaia ʻoku tuʻu ki he toʻohema ʻo Tamasikusi.
És csapatokra oszolván ellenök éjszaka ő és szolgái, megveré őket, és űzé őket mind Hóbáig, a mely Damaskustól balra esik.
16 Pea naʻa ne toe maʻu ʻae koloa kotoa pē, pea ne toe ʻomi ʻa hono kāinga ko Lote, mo ʻene ngaahi meʻa mo e kau fefine mo e kakai.
És visszahozá mind a jószágot; Lótot is, az ő atyjafiát jószágával egybe visszahozá, meg az asszonyokat és a népet.
17 Pea naʻe ʻalu ʻae tuʻi ʻo Sotoma ke fakafetaulaki kia ʻEpalame ʻi heʻene liu mai mei he taaʻi ʻa Kitaleoma mo e ngaahi tuʻi, naʻe ʻiate ia ʻi he teleʻa ʻo Seve, ʻaia ko e teleʻa ʻoe tuʻi.
Minekutánna pedig visszatért Khédorlaomernek és a vele volt királyoknak megveréséből, kiméne ő elébe Sodomának királya a Sáve völgyébe, azaz a király völgyébe.
18 Pea ʻomi ʻe Melekiseteki ko e tuʻi ʻo Selemi ʻae mā mo e uaine: pea ko e taulaʻeiki ia ʻoe ʻOtua fungani māʻolunga.
Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala.
19 Pea naʻa ne tāpuaki ia ʻo pehē, “ʻOku monūʻia ʻa ʻEpalame, ʻi he ʻOtua fungani māʻolunga ʻaia ʻoku ʻoʻona ʻae langi mo māmani.
És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől.
20 Pea ke monūʻia mo e ʻOtua fungani māʻolunga, ʻaia kuo ne tuku ho ngaahi fili ki ho nima. Pea naʻa ne tukuhau kiate ia, ʻi he meʻa kotoa pē.”
Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenből.
21 Pea pehē ʻe he tuʻi ʻo Sotoma kia ʻEpalame, “Tuku mai kiate au ʻae kakai, pea ke toʻo maʻau ʻae ngaahi meʻa.”
És monda Sodoma királya Ábrámnak: Add nékem a népet, a jószágot pedig vedd magadnak.
22 Pea talaange ʻe ʻEpalame ki he tuʻi ʻo Sotoma, “Naʻaku hiki hoku nima kia Sihova, ko e ʻOtua fungani māʻolunga, ʻoku ʻoʻona ʻae langi, mo māmani,
És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtőjéhez:
23 Koeʻuhi ʻe ʻikai te u toʻo ha foʻi lou filo pe ha nonoʻo ʻoe topuvaʻe, pea ʻe ʻikai te u toʻo ha meʻa ʻe taha meiate koe, telia naʻa pehē ʻe koe, ‘Kuo u fakakoloaʻia ʻa ʻEpalame.’
Hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, a mi a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot.
24 Ka ko e meʻa kuo kai ʻe he kau talavou, pea mo e ʻinasi ki he kau tangata naʻa mau o mo au, ko ʻAneli, mo ʻEsikoli, mo Mamili; tuku ke nau toʻo honau ʻinasi.”
Semmi egyebet, csupán a legények élelmét, és ama férfiak részét, kik én velem eljöttek volt: Áner, Eskhol, Mamré, ők vegyék ki az ő részöket.
