Senesi 12
1 Ka ko eni, kuo pehē ʻe Sihova kia ʻEpalame, “ʻAlu koe ʻi ho fonua, pea mei ho kāinga, pea mei he fale ʻo hoʻo tamai, ki ha fonua te u fakahā kiate koe:
És mondta az Örökkévaló Ávromnak: Menj el a te országodból, a te szülőföldedről és a te atyádnak házából azon országba, melyet én neked mutatok.
2 Pea te u fakatupu ʻiate koe ha puleʻanga lahi, pea te u tāpuakiʻi koe, pea ngaohi ho hingoa ke lahi; pea te ke hoko ko e tāpuaki:
És nagy néppé teszlek téged, megáldalak s naggyá teszem nevedet, hogy áldássá légy.
3 Pea te u fakamonūʻia, ʻakinautolu ʻe tāpuakiʻi koe, pea fakamalaʻia ia ʻe kapeʻi koe: pea ʻe monūʻia ʻiate koe ʻae ngaahi faʻahinga kotoa pē ʻo māmani.”
És megáldom azokat, akik téged áldanak és aki téged átkoz, azt megátkozom; és megáldatnak általad a föld összes családjai.
4 Ko ia naʻe ʻalu ʻa ʻEpalame, ʻo hangē ko e folofola ʻa Sihova kiate ia; pea ʻalu ʻa Lote mo ia: pea naʻe fitungofulu ma nima taʻu ʻae motuʻa ʻo ʻEpalame ʻi heʻene ʻalu mei Halani.
És elment Ávrom, amint szólt hozzá az Örökkévaló és vele ment Lót; Ávrom pedig hetvenöt éves volt, midőn elment Chóronból.
5 Pea naʻe ʻave ʻe ʻEpalame ʻa hono uaifi ko Selai, mo Lote ko e foha ʻo hono tokoua, mo e nau ngaahi meʻa kotoa pē kuo nau tānaki, mo e kakai kuo nau maʻu ʻi Halani; pea naʻa nau ʻalu atu ke fononga ki he fonua ko Kēnani; pea naʻa nau hoko ai ki he fonua ko Kēnani.
És vette Ávrom Szórájt, az ő feleségét és Lótot, az ő testvérfiát, meg minden szerzeményüket, melyet szereztek és a személyzetet, melyre szert tettek Chóronban és elindultak, hogy menjenek Kánaán országába és elérkeztek Kánaán országába.
6 Pea naʻe ʻalu atu ʻa ʻEpalame ʻi he fonua ki he potu ʻo Sikemi, ki he potu ʻakauʻia ʻo Mole. Pea ko e kakai Kēnani naʻe ʻi he fonua ʻi he kuonga ko ia.
És átvonult Ávrom az országon egész Sechem helységéig, Móre tölgyéig; és a Kánaáni akkor az országban volt.
7 Pea naʻe hā mai ʻa Sihova kia ʻEpalame, ʻo ne pehē, “Te u foaki ʻae fonua ni ki ho hako:” pea naʻe fokotuʻu ai ʻe ia ʻae ʻesifeilaulau kia Sihova, ʻaia naʻe hā kiate ia.
És megjelent az Örökkévaló Ávromnak és mondta: Magzatodnak fogom adni ezt az országot. És épített ott oltárt az Örökkévalónak, aki neki megjelent.
8 Pea naʻe hiki ia mei ai ki ha moʻunga ʻi he potu hahake ʻo Peteli, pea ne fokotuʻu hono fale fehikitaki, ʻoku ʻi hihifo ʻa Peteli, mo ʻAi ʻi hahake: pea ne fokotuʻu ai ʻae ʻesifeilaulau kia Sihova, pea ui ʻe ia ki he huafa ʻo Sihova.
Onnan pedig tovament a hegyre, Bész-Éltől keletre és felütötte sátorát; Bész-Él volt nyugatról, Áj meg keletről. És épített ott oltárt az Örökkévalónak és hívta az Örökkévaló nevét.
9 Pea naʻe fononga ʻa ʻEpalame, ʻo ne kei ʻalu atu ki he feituʻu tonga.
És elvonult Ávrom, folyton délnek vonulva.
10 Pea naʻe hoko ʻae honge ʻi he fonua: pea naʻe ʻalu hifo ʻa ʻEpalame ki ʻIsipite ke nofo ai: he kuo lahi ʻae honge ʻi he fonua.
És éhség volt az országban; akkor lement Ávrom Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nyomasztó volt az éhség az országban.
11 Pea naʻe pehē, ʻi heʻene hoko ʻo ofi atu ki ʻIsipite, naʻe pehē ʻe ia kia Selai ko hono uaifi, “Vakai mai, ʻoku ou ʻilo ko e fefine hoihoifua koe ke sio ki ai:
És történt, midőn közel volt, hogy bemenjen Egyiptomba, mondta Szórájnak, az ő feleségének: Íme, én tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy te.
12 Pea ko ia, ka mamata ʻae kakai ʻIsipite kiate koe, te nau pehē, ‘Ko hono uaifi eni:’ pea te nau tāmateʻi au, ka te nau fakamoʻui koe.
És lesz, ha majd látnak téged az egyiptomiak azt mondják: felesége az; és engem megölnek, téged pedig életben hagynak.
13 ʻOku ou kole kiate koe, ke ke pehē, ko hoku tuofefine koe: kae lelei ai au koeʻuhi ko koe; pea ʻe moʻui ʻa hoku laumālie koeʻuhi ko koe.”
Mondd, kérlek, hogy nővérem vagy; hogy jó dogom legyen miattad és életben maradjon lelkem érte.
14 Pea naʻe pehē, ʻi he ʻalu atu ʻa ʻEpalame ki ʻIsipite, naʻe vakai ʻe he kakai ʻIsipite ki he hoihoifua ʻaupito ʻoe fefine.
És történt, midőn elérkezett Ávrom Egyiptomba, láttak az egyiptomiak az asszonyt, hogy igen szép.
15 Naʻe mamata foki kiate ia ʻae houʻeiki ʻa Felo, pea naʻa nau fakaongolelei ia kia Felo: pea naʻe ʻave ʻae fefine ki he fale ʻo Felo.
És megláttak Fáraó nagyjai és eldicsérték őt Fáraónak; és elvitték az asszonyt Fáraó házába.
16 Pea naʻe fai lelei ʻe ia kia ʻEpalame koeʻuhi ko ia: pea naʻa ne maʻu ʻae fanga sipi, mo e fanga manu, mo e fanga ʻasi tangata, mo e kau tamaioʻeiki, mo e kau kaunanga, mo e fanga ʻasi fefine, mo e fanga kāmeli.
Ávrommal pedig jót tett miatta és voltak juhai, marhái, szamarai; szolgái, szolgálói, nőstényszamarai és tevéi.
17 Pea naʻe tautea ʻe Sihova ʻa Felo mo hono fale ʻaki ʻae ngaahi hangatāmaki lahi koeʻuhi ko Selai ko e uaifi ʻo ʻEpalame.
De az Örökkévaló sújtotta Fáraót nagy csapásokkal, és az ő házát, Szóráj, Ávrom felesége miatt.
18 Pea naʻe ui ʻa Felo kia ʻEpalame, ʻo ne pehē, “Ko e hā eni kuo ke fai kiate au? Ko e hā naʻe ʻikai ai te ke tala mai ko ho uaifi ia?
És hivatta Fáraó Ávromot és mondta: Mit tettél velem? Miért nem adtad tudtomra, hogy feleséged ő?
19 Ko e hā naʻa ke pehē ai, ‘Ko hoku tuofefine eni?’ Ne u meimei maʻu ia ko e uaifi kiate au; pea ko eni, vakai ki ho uaifi, ʻave ia pea ke ʻalu.”
Miért mondtad: nővérem ő és én feleségül vettem magamnak; most pedig, ímhol a te feleséged, vedd és menj!
20 Pea naʻe fonosi ʻe Felo ki heʻene kau tangata koeʻuhi ko ia: pea naʻa nau fekau ia ke ʻalu, mo hono uaifi, mo ia kotoa pē naʻa ne maʻu.
És rendelt Fáraó mellé embereket és elkísérték őt, a: ő feleségét és mindenét, amije volt.
