ʻEsela 3
1 Pea ʻi heʻene hoko mai hono fitu ʻoe māhina, pea nofo ʻi honau ngaahi kolo ʻae fānau ʻa ʻIsileli, naʻe fakakātoa fakataha ʻe he kakai ki Selūsalema, ʻo hangē ko e tangata pe taha.
Mikor pedig eljöve a hetedik hónap, és Izráel fiai az ő városaikban lakozának, felgyűle a nép egyenlőképen Jeruzsálembe.
2 Pea naʻe tuʻu hake ai ʻa Sesua ko e foha ʻo Sosataki, mo hono ngaahi kāinga ko e kau taulaʻeiki, mo Selupepeli ko e foha ʻo Sialiteli mo hono ngaahi kāinga, ʻonau langa ʻae feilaulauʻanga ʻoe ʻOtua ʻo ʻIsileli, ke ʻatu ʻi ai ʻae ngaahi feilaulau, ʻo hangē ko ia kuo tohi ʻi he fono ʻa Mōsese ko e tangata ʻae ʻOtua.
És fölkele Jésua, Jósádák fia, s az ő atyjafiai, a papok, és Zorobábel, Sealtiél fia s az ő atyjafiai, és megépíték Izráel Istenének oltárát, hogy áldozzanak rajta égőáldozatokat, a mint írva van Mózesnek, az Isten emberének törvényében.
3 Pea naʻa nau fokotuʻu ʻae feilaulauʻanga ki hono ngaahi tuʻunga; he naʻe ʻiate kinautolu ʻae manavahē koeʻuhi ko e kakai ʻoe ngaahi fonua ko ia: pea naʻa nau ʻatu ʻi ai ʻae ngaahi feilaulau tutu kia Sihova, ʻio, ʻae ngaahi feilaulau tutu ʻi he pongipongi mo e efiafi.
És erős fundamentomra állíták fel az oltárt, mert félnek vala a földnek népétől, és áldozának rajta égőáldozatokat az Úrnak, reggeli és estveli égőáldozatokat.
4 Naʻa nau fai ʻae kātoanga foki ʻoe ngaahi fale fehikitaki, ʻo hangē ko ia kuo tohi, pea naʻe ʻatu lau pe ʻi he ʻaho kotoa pē ʻae ngaahi feilaulau tutu; ʻo fakatatau ki hono anga, ʻo taau mo e ngāue ʻae ʻaho kotoa pē;
És megülék a sátoros ünnepet, a mint írva van, s áldozának égőáldozatot napról-napra szám és szokás szerint minden napit az ő napján.
5 Pea naʻa nau toki ʻatu ʻae feilaulau tutu fai maʻu pe, ʻi he ngaahi tuʻu efiafi, mo e ngaahi kātoanga kotofa kotoa pē ʻa Sihova ʻaia naʻe fakatapui, pea meiate ia kotoa pē naʻe ʻatu loto ʻofa ʻae feilaulau kia Sihova.
És azután áldozák az állandó napi, továbbá a hónapok első napjain s az Úr minden szent ünnep napjain viendő égőáldozatot, és mindazokért valót, a kik önkénytesen ajándékozának az Úrnak.
6 Mei he ʻuluaki ʻaho ʻo hono fitu ʻoe māhina naʻa nau kamata ke ʻatu ʻae ngaahi feilaulau tutu kia Sihova. Ka naʻe teʻeki fakatoka ʻae tuʻunga ʻoe faletapu ʻo Sihova.
Tehát a hetedik hónap első napjától fogva kezdének égőáldozatot áldozni az Úrnak, a mikor az Úr templomának alapköve még nem tétetett le.
7 Naʻa nau ʻatu ʻae ngaahi paʻanga foki ki he kau tufunga maka, pea ki he kau tufunga ʻakau, mo e meʻa kai, mo e inu, mo e lolo, kiate kinautolu ʻo Saitoni, pea kiate kinautolu ʻo Taia, ke fetuku ʻae ngaahi ʻakau ko e sita mei Lepanoni ki he tahi ʻo Sopa, ʻo fakatatau ki hono tuʻutuʻuni meia Kolesi ko e tuʻi ʻo Peasia.
És adának pénzt a kő- és favágóknak s a mesterembereknek, és ételt és italt és olajat a Sidonbelieknek és Tírusbelieknek, hogy hozzanak czédrusfákat a Libánonról a joppéi tenger felé, Czírus, persa király nékik adott engedelme szerint.
8 Pea ko eni, ʻi hono ua taʻu ʻo ʻenau haʻu ki he fale ʻoe ʻOtua ʻi Selūsalema, ʻi hono ua ʻoe māhina, naʻe kamata ʻe Selupepeli ko e foha ʻo Sialiteli, mo Sesua ko e foha ʻo Sosataki, mo hono toe ʻo honau kāinga ko e kau taulaʻeiki, mo e kau Livai, mo kinautolu kotoa pē naʻe haʻu mei he nofo pōpula ki Selūsalema; ʻonau fakanofo ʻae kau Livai, mei he taʻu ʻe uofulu ʻo honau motuʻa ʻo fai hake, ke kamata ʻae ngāue ʻoe fale ʻo Sihova.
Második esztendőben azután, hogy fölmenének az Isten házához Jeruzsálembe, a második hónapban megkezdték az építést Zorobábel, a Sealtiél fia és Jésua, a Jósádák fia és a többi atyjafiaik, a papok és Léviták és mindnyájan, a kik a fogságból visszajöttek vala Jeruzsálembe, és rendelék a Lévitákat, a kik húsz esztendősök vagy azon felül valának, az Úr háza építésének vezetésére.
9 Pea naʻe tuʻu fakataha ai ʻa Sesua mo hono ngaahi foha mo hono ngaahi kāinga, mo Katimieli mo hono ngaahi foha, ko e ngaahi foha ʻo Siuta, ke fakahoko ʻae kau tangata ngāue ʻi he fale ʻoe ʻOtua: ko e ngaahi foha ʻo Henatati, mo honau ngaahi foha mo honau ngaahi kāinga ko e kau Livai.
És előlálla Jésua, az ő fiai és atyjafiai, Kadmiél és fiai, a Júda fiai, egyenlőképen, hogy vezérei legyenek az Isten házát építő munkásoknak, továbbá Hénádád fiai, fiaik és testvéreik, – mind Léviták.
10 Pea ʻi he ʻai ʻe he kau langa fale ʻae tuʻunga ʻoe faletapu ʻo Sihova, naʻa nau tuku ke tuʻu ʻae kau taulaʻeiki ʻi honau ngaahi kofu mo e ngaahi meʻalea, mo e kau Livai ko e ngaahi foha ʻo ʻAsafi mo e ngaahi meʻa pakihi ke fakaongolelei ʻa Sihova, ʻo fakatatau ki he tuʻutuʻuni ʻo Tevita ko e tuʻi ʻo ʻIsileli.
S midőn az építők letették az Úr templomának alapkövét, Jésua és Zorobábel oda állaták a papokat öltözetükben kürtökkel, s a Lévitákat, Ásáf fiait czimbalmokkal, hogy dícsérjék az Urat, Izráel királyának, Dávidnak rendelete szerint.
11 Pea naʻa nau hiva kotoa pē ʻo fai fakalakanga ʻi he fakaongolelei mo e fakafetaʻi kia Sihova: “Ko e meʻa ʻi heʻene angalelei, he ʻoku tolonga ʻene angaʻofa ki ʻIsileli ʻo taʻengata.” Pea naʻe kalanga ʻae kakai kotoa pē ʻi he kalanga lahi, ʻi heʻenau fakafetaʻi kia Sihova, koeʻuhi kuo ʻai ʻae tuʻunga ʻoe fale ʻo Sihova.
És énekelének, dícsérvén az Urat és hálát adván néki, mert jó, mert mindörökké van az ő irgalmassága Izráelen! És mind az egész nép nagy felszóval kiált vala, dícsérvén az Urat, hogy az Úr házának alapköve immáron letétetett!
12 Ka ko e tokolahi ʻoe kau taulaʻeiki, mo e kau Livai mo e kau tuʻu ki muʻa ʻi he ngaahi tamai, ʻaia ko e kau tangata motuʻa, naʻe mamata ki he ʻuluaki fale, ʻi he ai ʻae tuʻunga ʻoe fale ni ʻi honau ʻao, naʻa nau tangi leʻo lahi; pea kalanga ʻae tokolahi ʻi he fiefia.
Nagy sokan pedig a papok és a Léviták és a családfők közül, a vének, a kik látták vala az első házat, mikor alapot vetnek vala most e háznak az ő szemök előtt, nagy felszóval sírnak vala, sokan pedig örömükben nagy felszóval kiáltanak vala;
13 Ko ia naʻe ʻikai faʻa ongoʻi ke ʻilo ʻe he kakai ʻae kalanga ʻoe fiefia mei he longoaʻa ʻoe tangi ʻae kakai: he naʻe kalanga ʻe he kakai ʻi he kalanga lahi, pea naʻe ongoʻi ʻae longoaʻa ki he mamaʻo.
Úgy hogy a nép nem tudja vala megkülönböztetni az örömben való kiáltást a nép siralmának szavától, mert a nép kiált vala nagy felszóval, és ez a szó messze földre meghallatott.
