ʻEkisotosi 8
1 Pea naʻe folofola ʻa Sihova kia Mōsese, “ʻAlu kia Felo mo ke tala kiate ia, ʻOku pehē mai ʻe Sihova, Tukuange hoku kakai ke ʻalu, koeʻuhi ke nau tauhi au.
És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz és mondd néki: Azt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.
2 Pea kapau ʻe ʻikai te ke tukuange ʻakinautolu ke ʻalu, vakai, Te u taaʻi ho ngaahi potu fonua kotoa pē ʻaki ʻae fanga poto:
Ha pedig te el nem akarod bocsátani, ímé én egész határodat békákkal verem meg.
3 Pea ʻe tupu ʻi he vaitafe ʻae fanga poto ʻo lahi ʻaupito, ʻaia te nau ʻalu hake ʻo hoko ki ho fale, pea ki ho potu mohe, pea ki ho mohenga, pea ki he fale ʻo hoʻo kau tamaioʻeiki, pea ki hoʻo kakai, pea ki hoʻo ngaahi ngotoʻumu, pea ki hoʻo ngaahi natuʻanga ma:
És a folyóvíz békáktól pozsog és felmennek és bemennek a te házadba és ágyasházadba és ágyadra és a te szolgáid házába és néped közé és a te kemenczéidbe és sütőteknőidbe.
4 Pea ʻe haʻu ʻae fanga poto ʻo hoko kiate koe, pea ki ho kakai, pea ki hoʻo kau tamaioʻeiki kotoa pē.”
És reád és népedre s minden te szolgáidra felmennek a békák.
5 Pea naʻe folofola ʻa Sihova kia Mōsese, “Tala kia ʻElone, Mafao atu ho nima, mo hoʻo tokotoko ki he ngaahi vaitafe siʻi mo e vai tafe lahi, mo e ngaahi luo vai, koeʻuhi ke haʻu ai ʻae fanga poto ki he fonua ko ʻIsipite.”
És monda az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki kezedet a te vessződdel a folyóvizekre, csatornákra és a tavakra, és hozd fel a békákat Égyiptom földére.
6 Pea naʻe mafao atu ʻe ʻElone hono nima ki he ngaahi vai ʻo ʻIsipite; pea naʻe ʻalu hake ʻae fanga poto ʻo ʻufiʻufi ʻae fonua ko ʻIsipite,
És kinyujtá kezét Áron Égyiptom vizeire, és békák jövének fel és ellepék Égyiptom földét.
7 Pea naʻe fai pehē ʻe he kau fie mana ʻaki ʻenau ngaahi ngāue fakalilolilo, ʻonau ʻomi ʻae fanga poto ki he fonua ko ʻIsipite.
De az írástudók is úgy cselekedének az ő titkos mesterségökkel és felhozák a békákat Égyiptom földére.
8 Pea naʻe fekau ʻe Felo ke haʻu ʻa Mōsese mo ʻElone, ʻo ne pehē, “Mo kole kia Sihova, koeʻuhi ke ne ʻave ʻiate au mo hoku kakai ʻae fanga poto: pea te u tukuange ʻae kakai ke ʻalu, koeʻuhi ke nau fai ʻae feilaulau kia Sihova.”
És hívatá a Faraó Mózest és Áront és monda: Könyörögjetek az Úrnak, hogy távolítsa el rólam és az én népemről a békákat, és én elbocsátom a népet, hogy áldozzék az Úrnak.
9 Pea pehēange ʻe Mōsese kia Felo, “Ke ke fekau kiate au, pe te u fai fakakū ʻae hū, koeʻuhi ko koe, mo hoʻo kau tamaioʻeiki, pea mo ho kakai, ke fakaʻauha ʻae fanga poto meiate koe mo ho ngaahi fale koeʻuhi ke nau nofo pe ki he vaitafe?”
Mózes pedig monda a Faraónak: Parancsolj velem: mikorra könyörögjek éretted és a te szolgáidért és a te népedért, hogy elpusztuljanak a békák tőled és házaidtól; és csak a folyóvízben maradjanak meg.
10 Pea pehē ʻe ia, “ʻApongipongi.” Pea pehē ʻe ia, “Ke hoko ʻo hangē ko hoʻo lea: koeʻuhi ke ke ʻilo ai ʻoku ʻikai ha tokotaha ʻoku hangē ko Sihova ko homau ʻOtua.
Felele a Faraó: Holnapra. És monda Mózes: A mint kívánod, hogy megtudd, hogy nincs hasonló a mi Urunkhoz Istenünkhöz.
11 Pea ʻe ʻalu meiate koe ʻae fanga poto, pea mei ho ngaahi fale, pea mei hoʻo kau tamaioʻeiki, pea mei ho kakai: te nau nofo pe ʻi he vaitafe.”
És eltávoznak a békák tőled, meg a te házaidtól, szolgáidtól és a te népedtől; csak a folyóvízben maradnak meg.
12 Pea naʻe ʻalu ʻa Mōsese mo ʻElone mei he ʻao ʻo Felo: pea naʻe tangi ʻa Mōsese kia Sihova ko e meʻa ʻi he fanga poto, ʻaia naʻa ne ʻomi kia Felo.
És kiméne Mózes és Áron a Faraótól és kiálta Mózes az Úrhoz a békák felől, a melyeket a Faraóra bocsátott vala.
13 Pea naʻe fai ʻe Sihova ʻo hangē ko e lea ʻa Mōsese; pea naʻe mate ai ʻae fanga poto mei he ngaahi fale, mo e ngaahi potu kakai, pea mei he ngaahi ngoue.
És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék és kiveszének a békák a házakból, udvarokból és mezőkről.
14 Pea naʻa nau tānaki fakataha ia ki he ngaahi fokotuʻunga: pea naʻe namuhāhā ai ʻae fonua.
És rakásokba gyűjték azokat össze és a föld megbüszhödék.
15 Pea kuo mamata ʻa Felo ʻoku ai ʻae fiefiemālie, naʻa ne fakafefeka ʻa hono loto, ʻo ne taʻetokanga kiate kinaua; ʻo hangē ko e folofola ʻa Sihova.
S a mint látá a Faraó, hogy baja könnyebbűl, megkeményíté az ő szívét, és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala az Úr.
16 Pea naʻe folofola ʻa Sihova kia Mōsese, “Tala kia ʻElone, Mafao atu ho tokotoko, ʻo taaʻi ʻaki ia ʻae efu ʻoe fonua, koeʻuhi ke hoko ia ko e fanga kutu ʻi he fonua kotoa pē ʻo ʻIsipite.”
És szóla az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki a te vessződet és sujtsd meg a föld porát, hogy tetvekké legyen egész Égyiptom földén.
17 Pea naʻa na fai ia; he naʻe mafao atu ʻe ʻElone hono nima mo e tokotoko, ʻo ne taaʻi ʻae efu ʻoe kelekele, pea naʻe liliu ia ko e kutu ʻi he tangata mo e manu; ko e efu kotoa pē ʻoe fonua naʻe hoko ia ko e fanga kutu ʻi he fonua kotoa pē ʻo ʻIsipite.
És aképen cselekedének. Áron kinyujtá kezét az ő vesszejével és megsujtá a föld porát, és tetvek lőnek emberen és barmon; a föld minden pora tetvekké lőn egész Égyiptom földén.
18 Pea naʻe fai ʻe he kau fie mana ke fakatupu ʻae kutu ʻaki ʻenau ngāue fakalilolilo ka naʻe ʻikai te nau lavaʻi: pea naʻe ai ʻae kutu ʻi he tangata mo e manu.
És úgy cselekedének az írástudók is az ő varázslásukkal, hogy tetveket hozzanak elő, de nem teheték; és valának a tetvek emberen és barmon.
19 Pea pehē ai ʻe he kau fie mana kia Felo, “Ko e louhiʻi nima eni ʻoe ʻOtua:” ka kuo fefeka ʻae loto ʻo Felo, pea naʻe ʻikai tokanga ia kiate kinaua; ʻo hangē ko e folofola ʻa Sihova.
És mondák az írástudók a Faraónak: Az Isten ujja ez. De kemény maradt a Faraó szíve, és nem hallgata reájok; a mint mondotta vala az Úr.
20 Pea naʻe folofola ʻa Sihova kia Mōsese, “Tuʻu hengihengi hake ʻapongipongi, ʻo tuʻu ʻi he ʻao ʻo Felo; vakai, ʻoku haʻu ia ki he vai; ʻo tala kiate ia, ʻoku pehē mai ʻa Sihova, ‘Tukuange hoku kakai ke ʻalu, koeʻuhi ke nau tauhi au.
Az Úr pedig monda Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a Faraó eleibe; ímé kimegy a vizek felé, és mondd néki: Ezt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.
21 Pea kapau ʻe ʻikai te ke tukuange hoku kakai, vakai, te u fekau ʻae ngaahi fuifui lango kehekehe kiate koe, pea ki hoʻo kau tamaioʻeiki, pea ki ho kakai, pea ki ho ngaahi fale: pea ko e ngaahi fale ʻoe kakai ʻIsipite ʻe fonu ʻi he ngaahi fuifui lango, pea mo e kelekele foki ʻoku nau tuʻu ai.
Mert ha el nem bocsátod az én népemet, ímé én bocsátok te reád, a te szolgáidra és a te népedre és a te házaidra ártalmas bogarakat, és megtelnek az Égyiptombeliek házai ártalmas bogarakkal és a föld is, a melyen ők vannak.
22 Pea te u vaheʻi ʻi he ʻaho ko ia ʻae fonua ko Koseni, ʻaia ʻoku nofo ai hoku kakai, ʻe ʻikai ha fuifui lango ʻi ai; koeʻuhi ke ke ʻilo ai ko au ko Sihova ʻi he lotolotonga ʻo māmani.
De különválasztom azon a napon a Gósen földét, a melyen az én népem lakik, hogy ne legyenek ott ártalmas bogarak, azért, hogy megtudd, hogy én vagyok az Úr ezen a földön.
23 Pea te u ʻai ʻae vahaʻa ʻi hoku kakai mo ho kakai: ʻe hoko ʻapongipongi ʻae fakaʻilonga ni.’”
És különbséget tészek az én népem között és a te néped között. Holnap lészen e jelenség.
24 Pea naʻe fai ia ʻe Sihova: pea naʻe haʻu ʻae fuifui lango fakamamahi ki he fale ʻo Felo, mo e ngaahi fale ʻo ʻene kau tamaioʻeiki, pea ki he fonua kotoa pē ʻo ʻIsipite: pea naʻe maumau ʻae fonua ko e meʻa ʻi he ngaahi fuifui lango.
És aképen cselekedék az Úr; jövének ugyanis ártalmas bogarak a Faraó házára és az ő szolgái házára, és egész Égyiptom földén pusztává lőn a föld az ártalmas bogarak miatt.
25 Pea fekau ʻe Felo ke haʻu ʻa Mōsese mo ʻElone, ʻo ne pehē, “Mo ō, ʻo feilaulau ki homou ʻOtua ʻi he fonua.”
És hívatá a Faraó Mózest és Áront és monda: Menjetek, áldozzatok a ti Istenteknek ezen a földön.
26 Pea talaange ʻe Mōsese, “ʻOku ʻikai lelei ke fai pehē: he te mau feilaulau ʻaki ʻae meʻa ʻoku fakaliliʻa ai ʻae kakai ʻIsipite, kia Sihova ko homau ʻOtua: vakai, kapau te mau feilaulau ʻaki ʻae meʻa ʻoku fakaliliʻa ai ʻae kakai ʻIsipite, ʻi honau ʻao, pea ʻikai te nau tolongi ʻaki ʻakimautolu ʻae maka?
Mózes pedig monda: Nincs rendén, hogy úgy cselekedjünk, hogy mi azt áldozzuk az Úrnak a mi Istenünknek, a mi utálatos az Égyiptombeliek előtt: ímé, ha azt áldozzuk az ő szemeik előtt, a mi az Égyiptombelieknek utálatos, nem köveznek-é meg minket?
27 Te mau ʻalu ko e fonongaʻanga ʻoe ʻaho ʻe tolu ki he toafa, ke feilaulau kia Sihova ko homau ʻOtua, ʻo hangē ko ʻene fekau kiate kimautolu.”
Háromnapi járó földre megyünk a pusztába és úgy áldozunk a mi Urunknak Istenünknek, a mint megmondja nékünk.
28 Pea pehē ʻe Felo, “Te u tuku ke mou ʻalu, koeʻuhi ke mou feilaulau kia Sihova, ko homou ʻOtua ʻi he toafa: ka ʻe ʻikai te mou ʻalu mamaʻo atu: ko ia mou hūfia au.”
És monda a Faraó: Én elbocsátlak titeket, hogy áldozzatok a ti Uratoknak Istenteknek a pusztában, csak nagyon messze ne távozzatok; imádkozzatok érettem.
29 Pea pehē ʻe Mōsese, “Vakai, ʻoku ou ʻalu meiate koe, pea te u hū kia Sihova koeʻuhi ke ʻalu ʻae ngaahi fuifui lango ia Felo, pea mei heʻene kau tamaioʻeiki, pea mei hono kakai ʻapongipongi: kaeʻoua naʻa toe fai fakakākā ʻe Felo ʻi he taʻofi ʻae kakai ke ʻoua naʻa ʻalu ke feilaulau kia Sihova.”
Mózes pedig monda: Ímé én kimegyek te tőled és imádkozom az Úrhoz és eltávoznak az ártalmas bogarak a Faraótól és az ő szolgáitól és az ő népétől holnap; csak megint el ne ámítson a Faraó, hogy el ne bocsássa a népet áldozni az Úrnak.
30 Pea naʻe ʻalu kituʻa ʻa Mōsese meia Felo, ʻo ne hū kia Sihova.
És kiméne Mózes a Faraótól és imádkozék az Úrhoz.
31 Pea naʻe fai ʻe Sihova ʻo hangē ko e lea ʻa Mōsese: ʻo ne ʻave ʻae ngaahi fuifui lango meia Felo, pea mei heʻene kau tamaioʻeiki, pea mei hono kakai; naʻe ʻikai kei toe ha taha.
És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék; s eltávozának az ártalmas bogarak a Faraótól, szolgáitól és népétől; egy sem marada.
32 Pea naʻe fakafefeka hono loto ʻe Felo ʻi he ʻaho ko ia foki, pea naʻe ʻikai te ne tuku ʻae kakai ke ʻalu.
De a Faraó ezúttal is megkeményíté az ő szívét és nem bocsátá el a népet.
