ʻEkisotosi 3

1 Pea ko eni, naʻe tauhi ʻe Mōsese ʻae fanga manu ʻa ʻene tamai ʻi he fono ko Setelo, ko e taulaʻeiki ʻo Mitiane: pea naʻa ne tataki atu ʻae fanga manu ki he tukuʻuta ʻoe toafa, ʻo aʻu ki he moʻunga ʻoe ʻOtua, ki Holepi.

Mózes pedig őrzi vala az ő ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez.

2 Pea naʻe hā mai ʻae ʻāngelo ʻa Sihova kiate ia ʻi he ulo afi ʻi he lotolotonga ʻoe ʻuluʻakau: pea sio ia, pea vakai, naʻe ulo ʻae ʻuluʻakau ʻi he afi, ka naʻe ʻikai ʻosi ai ʻae ʻuluʻakau.

És megjelenék néki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala.

3 Pea pehē ʻe Mōsese, “Ko eni, te u afe atu ʻo mamata ki he meʻa lahi ni, pe ko e hā ʻoku ʻikai vela ai ʻae ʻuluʻakau.”

S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor.

4 Pea naʻe ʻafioʻi ʻe Sihova ki heʻene afe ke mamata, pea folofola ʻae ʻOtua kiate ia mei he lotolotonga ʻoe ʻuluʻakau, ʻo pehē, “Mōsese, Mōsese.” Pea pehē ʻe ia, “Ko au eni.”

És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá őt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok.

5 Pea pehē ʻe ia, ‘ʻOua naʻa ke ofi mai ki heni; toʻo ho topuvaʻe mei ho vaʻe, he ko e potu ʻoku ke tuʻu ai ko e kelekele tapu.”

És monda: Ne jőjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.

6 Pea naʻa ne pehē foki, “Ko au ko e ʻOtua ʻo hoʻo tamai, ko e ʻOtua ʻo ʻEpalahame, ko e ʻOtua ʻo ʻAisake, pea ko e ʻOtua ʻo Sēkope.” Pea naʻe fufū ʻe Mōsese hono mata; he naʻe manavahē ia ke sio atu ki he ʻOtua.

És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az ő orczáját, mert fél vala az Istenre tekinteni.

7 Pea naʻe pehē ʻe Sihova, “Ko e moʻoni kuo u mamata ki he mamahi ʻa hoku kakai, ʻaia ʻoku ʻi ʻIsipite, pea kuo u ongoʻi ʻenau tangi ko e meʻa ʻi honau kau enginaki ngāue: pea ʻoku ou ʻiloʻi ʻenau ngaahi mamahi:

Az Úr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely Égyiptomban vagyon és meghallottam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sőt ismerem szenvedéseit.

8 Pea kuo u ʻalu hifo ke fakamoʻui ʻakinautolu mei he nima ʻoe kakai ʻIsipite, pea ke ʻomi ʻakinautolu mei he fonua ko ia ki ha fonua lelei mo lahi, ko e fonua ʻoku mahu tāfea ʻi he huʻahuhu mo e honi; ki he fonua ʻoe kau Kēnani mo e kau Heti, mo e kau ʻAmoli, mo e kau Pelesi, mo e kau Hevi, mo e kau Sepusi.

Le is szállok, hogy megszabadítsam őt az Égyiptombeliek kezéből és felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, téjjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok lakóhelyére.

9 Pea ko eni, vakai, ko e tangi ʻae fānau ʻa ʻIsileli kuo ongo mai kiate au: pea kuo u mamata foki ki he mamahi ʻaia ʻoku fakamamahi ʻaki ʻakinautolu ʻe he kakai ʻIsipite.

Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása és láttam is a nyomorgatást, a melylyel nyomorgatják őket az Égyiptombeliek:

10 Pea ko eni, ke ke haʻu, pea te u fekau koe kia Felo, koeʻuhi ke ke ʻomi hoku kakai ko e fānau ʻa ʻIsileli mei ʻIsipite.”

Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból.

11 Pea pehēange ʻe Mōsese ki he ʻOtua, “Ko hai au, koeʻuhi ke u ʻalu kia Felo, pea koeʻuhi ke u ʻomi ʻae fānau ʻa ʻIsileli mei ʻIsipite?”

Mózes pedig monda az Istennek: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a Faraóhoz és kihozzam az Izráel fiait Égyiptomból?

12 Pea pehē ʻe ia, “Ko e moʻoni, Te u ʻiate koe; pea ko e fakaʻilonga eni kiate koe, kuo u fekauʻi koe: Hili haʻo ʻomi ʻae kakai mei ʻIsipite, te mou tauhi ʻae ʻOtua ʻi he moʻunga ni.”

És felele: Én veled lészek! és ez lesz a jele, hogy én küldöttelek téged, hogy mikor kihozod a népet Égyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni az Istennek.

13 Pea pehēange ʻe Mōsese ki he ʻOtua, “Vakai, ʻo kau ka hoko atu ki he fānau ʻa ʻIsileli, pea u pehē kiate kinautolu, ‘Ko e ʻOtua ʻo hoʻomou ngaahi tamai kuo ne fekau au kiate kimoutolu; pea te nau pehē mai kiate au, ‘Ko hai hono huafa?’ Pea ko e hā te u tala kiate kinautolu?”

Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?

14 Pea pehē ʻe he ʻOtua kia Mōsese, “KO AU, KO E KO AU: pea pehē ʻe ia, Te ke lea pehē ki he fānau ʻa ʻIsileli, ‘Kuo fekau au ʻe he KO AU kiate kimoutolu.’”

És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.

15 Pea toe pehē ʻe he ʻOtua kia Mōsese, “Pea ke lea ʻo pehē ki he fānau ʻa ʻIsileli, Ko Sihova ko e ʻOtua ʻo hoʻomou ngaahi tamai, ko e ʻOtua ʻo ʻEpalahame, ko e ʻOtua ʻo ʻAisake, mo e ʻOtua ʻo Sēkope, kuo ne fekau au kiate kimoutolu: ko hoku huafa eni ke taʻengata, pea ko hoku fakaʻilonga eni ki he ngaahi toʻutangata kotoa pē.

És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.

16 ‌ʻAlu, ʻo fakataha ʻae kau mātuʻa ʻo ʻIsileli, mo ke pehē kiate kinautolu, ‘Ko Sihova ko e ʻOtua ʻo hoʻomou ngaahi tamai, ko e ʻOtua ʻo ʻEpalahame, ʻo ʻAisake, mo Sēkope, naʻe hā mai ia kiate au, ʻo ne pehē mai, ‘Kuo u ʻaʻahi atu moʻoni kiate kimoutolu, [ʻo mamata ]ki he meʻa ʻoku fai kiate kimoutolu ʻi ʻIsipite.’

Menj el és gyűjtsd egybe az Izráel véneit és mondd ezt nékik: Az Úr, a ti atyáitok Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene megjelent nékem, mondván: Megemlékeztem rólatok és arról a mit elkövettek rajtatok Égyiptomban.

17 Pea ne u pehē, ‘Te u ʻomi ʻakimoutolu mei he ngaahi mamahi ʻo ʻIsipite, ki he fonua ʻoe kau Kēnani, mo e kau Heti, mo e kau ʻAmoli, mo e kau Pelesi, mo e kau Hevi, mo e kau Sepusi, ki he fonua ʻoku mahu tāfea ʻi he huʻahuhu mo e honi.’

És mondám: Kiviszlek titeket az égyiptomi nyomorúságból a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok földére, téjjel és mézzel folyó földre.

18 “Pea te nau tokanga ki ho leʻo: pea te ke haʻu, ʻa koe mo e kau mātuʻa ʻo ʻIsileli ki he tuʻi ʻo ʻIsipite, pea te mou lea kiate ia, ‘Ko Sihova ko e ʻOtua ʻoe kakai Hepelū kuo haʻu kiate kimautolu: pea ko eni, ʻoku mau kole kiate koe, tuku ke mau ʻalu ʻi he fonongaʻanga ʻoe ʻaho ʻe tolu ki he toafa, koeʻuhi ke mau fai ʻae feilaulau kia Sihova ko homau ʻOtua.’

És ha hallgatnak szavadra, akkor elmégy te és az Izráel vénei Égyiptom királyához, s így szóltok néki: Az Úr, a héberek Istene megjelent nékünk; most azért hadd menjünk három napi útra a pusztába, hogy áldozzunk az Úrnak a mi Istenünknek.

19 Pea ʻoku ou ʻilo pau ʻe ʻikai fie tukuange ʻakimoutolu ʻe he tuʻi ʻo ʻIsipite ke mou ʻalu, ka ʻi he nima mālohi.

Én pedig tudom, hogy az égyiptomi király nem engedi meg néktek, hogy elmenjetek, még erőhatalomra sem.

20 Pea te u mafao atu hoku nima ʻo taaʻi ʻa ʻIsipite ʻaki ʻa ʻeku ngaahi meʻa mana kotoa pē, ʻaia te u fai ʻi he lotolotonga ʻo ia: pea hili ia, te ne toki tuku ke mou ʻalu.

Kinyújtom azért az én kezemet és megverem Égyiptomot mindenféle csudáimmal, melyeket véghez viszek benne; így azután elbocsát titeket.

21 “Pea te u fakaʻofeina ʻae kakai ni ʻi he ʻao ʻoe kakai ʻIsipite: pea ʻe hoko ʻo pehē, ʻoka mou ka ʻalu, ʻe ʻikai te mou ʻalu masiva.

És kedvessé tészem e népet az Égyiptombeliek előtt, és lészen, hogy mikor kimentek, nem mentek üresen.

22 Ka ʻe kole ʻae fefine kotoa pē ki hono kaungāʻapi, pea mo ia ʻoku ʻāunofo ʻi hono fale, ʻae ngaahi teunga siliva, mo e teunga koula, mo e ngaahi kofu: pea te mou ʻai ia ki homou ngaahi foha, pea ki homou ngaahi ʻofefine; pea te mou fakamasivaʻi ʻae kakai ʻIsipite.

Kérjen azért minden asszony az ő szomszédasszonyától és háza lakó asszonyától ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat; és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s így foszszátok ki Égyiptomot.