Eseta 5
1 Pea ʻi heʻene hokosia hono tolu ʻoe ʻaho, naʻe ʻai ʻe Eseta hono ngaahi kofu ngalingali ʻeiki, pea tuʻu ia ʻi he fale ʻi loto ʻi he fale ʻoe tuʻi, ʻo hangatonu atu ki he fale ʻoe tuʻi: pea naʻe nofo ʻae tuʻi ki hono nofoʻa fakatuʻi, ʻi he fale fakatuʻi, ʻo hangatonu atu ki he matapā ʻoe fale.
Történt pedig harmadnapon, hogy Eszter felöltözött királyiasan, és megállt a király házának belső udvarában, a király háza ellenében, és a király üle királyiszékében, a királyi házban, a ház ajtajának átellenében.
2 Pea naʻe pehē, ʻi he mamata ʻae tuʻi kia Eseta ko e tuʻi fefine ʻoku tuʻu ʻi he loto fale, naʻe maʻu ʻe ia ʻae ʻofa ʻi hono ʻao: pea mafao atu ʻe he tuʻi ʻae tokotoko koula kia Eseta ʻaia naʻe ʻi hono nima. Ko ia naʻe ʻunuʻunu atu ʻa Eseta, mo ne ala ki he ʻulu ʻoe tokotoko.
És lőn, a mint meglátá a király Eszter királynét, hogy áll az udvarban, kegyet talála szemei előtt, és kinyujtá a király Eszterre az arany pálczát, a mely kezében vala, akkor oda méne Eszter, és megilleté az arany pálcza végét.
3 Pea naʻe pehē ai ʻe he tuʻi kia Eseta, “Ko e hā ʻoku ke kumi ʻe tuʻi fefine ko Eseta? Pea ko e hā haʻo kole? ʻE ʻatu ia kiate koe ʻo aʻu ki hono vaeuaʻanga ʻoe puleʻanga.”
És monda néki a király: Mi kell néked Eszter királyné? És mi a kérésed? Ha az ország fele is, megadatik néked.
4 Pea naʻe pehē ʻe Eseta, “Kapau ʻoku mata lelei ki he tuʻi, tuku ke meʻa mai ʻae tuʻi mo Hamani ki he kātoanga, he ʻaho ni, ʻaia kuo u te u maʻana.”
És felele Eszter: Ha a királynak tetszik, jőjjön a király és Hámán ma a lakomára, melyet néki készítettem.
5 Pea naʻe pehē ai ʻe he tuʻi, “Fekau ke fakatoʻotoʻo ʻa Hamani, koeʻuhi ke fai ia ʻo hangē ko e tala ʻa Eseta. Ko ia naʻe ʻalu ai ʻae tuʻi mo Hamani ki he kātoanga naʻe teu ʻe Eseta.”
És monda a király: Gyorsan elő Hámánt, hogy teljesítse Eszter kívánságát. És elment a király és Hámán a lakomára, a melyet Eszter készített vala.
6 Pea pehē ʻe he tuʻi kia Eseta ʻi he kātoanga inu uaine, “Ko e hā haʻo kole? pea ʻe tuku ia kiate koe: pea ko e hā hoʻo tala? ʻe fai ia, ʻio, ʻo aʻu ki hono vaeuaʻanga ʻoe puleʻanga.”
Monda pedig a király Eszternek borivás közben: Mi a te kivánságod? Megadatik néked. És mi a te kérésed? Ha az ország fele is, meglészen!
7 Pea leaange ai ʻa Eseta, ʻo ne pehē, “Ko ʻeku kole, mo ʻeku tala eni:
És felele Eszter, és monda: Az én kivánságom és kérésem ez:
8 Kapau kuo u maʻu ʻae ʻofa ʻi he ʻao ʻoe tuʻi, pea kapau ʻoku lelei ki he tuʻi ke tuku kiate au ʻeku kole, pea ke fai ʻaia ʻoku ou tala, tuku ke haʻu ʻae tuʻi mo Hamani ki he kātoanga ʻaia te u teuteu moʻo kinaua, pea te u fai ʻapongipongi ʻo hangē ko ia kuo tala ʻe he tuʻi.”
Ha kegyet találtam a király szemei előtt, és ha a királynak tetszik megadni kivánságomat és teljesíteni kérésemet: jőjjön el a király és Hámán a lakomára, a melyet készítek nékik, és holnap a király beszéde szerint cselekszem.
9 Pea naʻe ʻalu atu ʻa Hamani ʻi he fiefia mo e loto fiemālie ʻi he ʻaho ko ia: ka ʻi he mamata ʻa Hamani kia Motekiai ʻi he matapā ʻoe tuʻi, naʻe ʻikai tuʻu hake ia, pe ueʻi siʻi ia koeʻuhi ko ia, naʻe fonu ia ʻi he ʻita kia Motekiai.
És kiment Hámán azon a napon vígan és jó kedvvel. De a mint meglátá Hámán Márdokeust a király kapujában, és ez fel nem kelt és nem mozdult meg előtte, megtelék Hámán haraggal Márdokeus ellen.
10 Ka naʻe taʻofi ia ʻe Hamani: pea ʻi heʻene hoko ki hono fale, naʻa ne fekau ʻo ui ki hono ngaahi kāinga mo Selesi ko hono uaifi.
De megtartóztatá magát Hámán, és haza ment, és elküldvén, magához hivatá barátait és Zérest, az ő feleségét.
11 Pea naʻe tala kiate kinautolu ʻe Hamani ʻae nāunau ʻo ʻene ngaahi koloa, mo hono tokolahi ʻo ʻene fānau, pea mo e ngaahi meʻa kehekehe, ʻaia naʻe fakahikihiki ai ia ʻe he tuʻi, pea mo ʻene fokotuʻu ia ke māʻolunga, ʻi he ngaahi houʻeiki kotoa pē mo e kau tamaioʻeiki ʻae tuʻi.
És elbeszélé nékik Hámán gazdagságának dicsőségét, fiainak sokaságát és mindazt, a mivel felmagasztalta őt a király, és hogy feljebb emelte őt a fejedelmeknél és a király szolgáinál;
12 Pea naʻe pehē foki ʻe Hamani, “ʻIo, mo Eseta ko e tuʻi fefine naʻe ʻikai te ne tuku ke haʻu ha tangata ʻe taha mo e tuʻi ki he kātoanga maʻae tuʻi ka ko au pē: pea kuo toe tala kiate au foki fakataha mo e tuʻi kema ō kiate ia ʻapongipongi.
És monda Hámán: Nem is hívott Eszter királyné mást a királylyal a lakomára, a melyet készített, hanem csak engem, és még holnapra is meghivattattam hozzá a királylyal.
13 Ka ʻoku ʻikai ʻaonga ʻae ngaahi meʻa ni kotoa pē kiate au, lolotonga ʻeku kei mamata kia Motekiai ko e Siu ʻoku nofo ʻi he matapā ʻoe tuʻi.”
De mindez semmit sem ér nékem, valamíg látom a zsidó Márdokeust ülni a király kapujában.
14 Pea naʻe lea ʻa Selesi ko hono uaifi, mo hono ngaahi kāinga kotoa pē kiate ia, [ʻo pehē], “Tuku ke ngaohi ʻae ʻakau ko e tautauʻanga, ko e hanga ʻe teau ʻa hono māʻolunga, pea ke lea ʻe koe ki he tuʻi ʻapongipongi ke tautau ʻa Motekiai ki ai: pea ke toki ʻalu fakafiefia koe mo e tuʻi ki he kātoanga inu.” Pea naʻe fiemālie ʻa Hamani ʻi he meʻa ko ia pea naʻe fekau ʻe ia ke ngaohi ʻae tautauʻanga.
És monda néki Zéres, az ő felesége és minden barátja: Csináljanak ötven könyöknyi magas fát, és reggel mondd meg a királynak, hogy Márdokeust akaszszák reá, és akkor menj a királylyal a lakomára vígan. És tetszett a dolog Hámánnak, és megcsináltatta a fát.
