Tangata Malanga 4
1 Ko ia naʻaku tafoki mai, pea u tokanga ki he fakamālohi kotoa pē ʻoku fai ʻi he lalo laʻā: pea vakai ko e loʻimata ʻonautolu kuo fakamālohiʻi, pea ʻikai hanau fakafiemālie; pea naʻe ʻi he nima ʻonautolu naʻe fakamālohi ʻae mālohi, ka naʻe ʻikai hanau fakafiemālie.
Viszont látám én mind a nyomorgatásokat, a melyek a nap alatt történnek, és ímé, nyilván van azoknak, a kik nyomorgattatnak, könnyhullatások, és vígasztalójok nincs nékik; és az őket nyomorgatóknak kezekből erőszaktételt szenvednek, és vígasztalójuk nincs nékik.
2 Ko ia naʻaku leleiʻia moʻoni ʻi he mate kuo mate, ʻi he moʻui ʻoku kei moʻui.
És dicsérém én a megholtakat, a kik már meghaltak vala, az élők felett, a kik még élnek;
3 ʻIo, pea ʻoku lelei hake ia ʻiate kinaua fakatouʻosi, ʻaia ʻoku teʻeki ai fakatupu pe mamata ki he ngāue kovi ʻoku fai ʻi he lalo laʻā.
De mind a kettőnél boldogabbnak azt, a ki még nem lett, a ki nem látta azt a gonosz dolgot, a mely a nap alatt történik.
4 Pea ko eni, naʻaku fakalaulauloto ki he feinga mo e ngāue lelei kotoa pē, he ko e meʻa ia ʻoku fakatupu meheka ki ha tangata mei hono kaungāʻapi. Ko e vaʻinga foki eni mo e fakamamahi ki he laumālie.
És látám én, hogy minden dolgát és minden ügyes cselekedetét az ember az ő felebarátja iránt való irígységből rendeli; annakokáért ez is hiábavalóság és lélek-fájdalom!
5 ʻOku fehulunaki ʻae nima ʻoe vale, pea ʻoku ne kai hono kakano ʻoʻona.
A bolond egybekapcsolja a kezeit, és megemészti a maga testét.
6 ʻOku lelei hake ke fonu ʻae nima ʻe taha mo e fiemālie, ʻi he fonu fakatouʻosi ʻoe nima kae feinga mo mamahi ʻae laumālie.
Jobb egy teljes marok nyugalommal, mint mind a két maroknak teljessége nagy munkával és lelki gyötrelemmel.
7 Pea naʻaku toki tafoki mai, pea naʻaku mamata ki he vaʻinga ʻi he lalo laʻā.
Viszont láték a nap alatt más hiábavalóságot.
8 ʻOku ai ʻaia ʻoku tokotaha pe, pea ʻoku ʻikai hono toko ua; ʻio, ʻoku ʻikai haʻane fānau pe kāinga: ka ʻoku ʻikai ngata ʻene ngāue; pea ʻoku ʻikai fiu hono mata ki he koloa; pea ʻoku ʻikai pehē ʻe ia, Ko ʻeku ngāue eni maʻa hai, kau fakamasivaʻi ʻa hoku laumālie ʻi he lelei? Ko e vaʻinga foki eni, ʻio, ko e fakamamahi lahi.
Van oly ember, a ki egymaga van és nincs vele másik, sem fia, sem atyjafia nincs; mindazáltal nincs vége minden ő fáradságának, és az ő szeme is meg nem elégszik gazdagsággal, hogy azt mondaná: vajjon kinek munkálkodom, hogy az én lelkemet minden jótól megfosztom? Ez is hiábavalóság és gonosz foglalatosság!
9 ʻOku lelei hake ʻae toko ua ʻi he tokotaha; he ʻoku ai ʻae totongi lelei ʻi heʻena ngāue.
Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból.
10 He kapau te na tō ki lalo, ʻe hiki ki ʻolunga ʻe he tokotaha ʻa hono kāinga: ka ʻe kovi lahi kiate ia ʻoku tō ki lalo ʻi heʻene tokotaha pe; he ʻoku ʻikai ha tokotaha ke tokoni hake ia ki ʻolunga.
Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje.
11 Ko eni foki, kapau ʻe takoto ʻae toko ua te na mafana; ka ʻe mafana fēfeeʻi ha taha ʻi heʻene tokotaha pe?
Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg?
12 Pea kapau ʻe mālohi ha tokotaha ki he tokotaha, ka ʻe faʻa ikuʻi ia ʻe he toko ua; pea ko e afo tuʻo tolu ʻoku motungataʻa ia.
Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.
13 ʻOku lelei hake ʻae tamasiʻi ʻoku masiva mo poto, ʻi ha tuʻi ʻoku motuʻa kae vale, ʻaia ʻoku ʻikai tui ki he valoki.
Jobb a szűkölködő, de bölcs gyermek a vén és bolond királynál, a ki nem szenvedi el az intést többé.
14 He ʻoku haʻu ia mei he fale fakapōpula ki he pule; ka ko ia kuo fanauʻi ko e pule ʻoku hoko ia ʻo masiva.
Mert az a fogságból is uralkodásra megy, holott ennek országában szegénységben született.
15 Naʻaku mamata ki he kakai moʻui kotoa pē ʻoku ʻaʻeva ʻi he lalo laʻā, mo hono foha ʻe hoko, ʻaia ʻe tuʻu hake ʻi hono potu ko hono fetongi.
Láttam a nap alatt járó minden élőket a második gyermek mellett; a ki amannak helyére lépendő vala.
16 ʻOku ʻikai hano ngataʻanga ʻoe kakai kotoa pē, ʻakinautolu foki naʻe ʻi muʻa ʻiate kinautolu: pea ʻe ʻikai fiefia ʻiate ia ʻakinautolu ʻe tupu kimui. Ko e moʻoni ko e vaʻinga foki eni mo e fakamamahi ki he laumālie.
És hogy az egész sokaságnak nincs vége, mindazoknak, a kiknek ő élén volt; mindazáltal az utánok valók már semmit nem örvendeztek ő benne. Mert ez is hiábavalóság és lelki gyötrelem!
