Tangata Malanga 3
1 ʻOku ai hono kuonga ʻoe meʻa kotoa pē, mo e ʻaho ki he ngāue kotoa pē ʻi he lalo langi:
Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.
2 Ko e ʻaho ke fanauʻi ai, mo e ʻaho ke mate; ko e ʻaho ke tō, mo e ʻaho ke taʻaki ʻaia kuo tō;
Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.
3 Ko e ʻaho ke tāmateʻi, mo e ʻaho ke fakamoʻui; ko e ʻaho ke holoki hifo, mo e ʻaho ke langa hake;
Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.
4 Ko e ʻaho ke tangi, mo e ʻaho ke kata; ko e ʻaho ke tangilāulau, mo e ʻaho ke meʻe;
Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.
5 Ko e ʻaho ke liʻaki ʻae ngaahi maka, mo e ʻaho ke tānaki fakataha ʻae ngaahi maka; ko e ʻaho ke fāʻufua, mo e ʻaho ke vāmamaʻo;
Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.
6 Ko e ʻaho ke maʻu, mo e ʻaho ke mole ai; ko e ʻaho ke kuku maʻu, mo e ʻaho ke liʻaki atu;
Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.
7 Ko e ʻaho ke mahaehae, mo e ʻaho ke tuitui; ko e ʻaho ke fakalongolongo, mo e ʻaho ke lea;
Ideje van a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.
8 Ko e ʻaho ke ʻofa, mo e ʻaho ke fehiʻa; ko e ʻaho ke tau, mo e ʻaho ke melino.
Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.
9 Ko e hā ʻae lelei ʻoku maʻu ʻe ia ʻoku ngāue ʻi he meʻa ʻoku ne ngāue ai?
Micsoda haszna van a munkásnak abban, a miben ő munkálkodik?
10 Kuo u mamata ki he feinga ʻaia kuo tuku ʻe he ʻOtua ki he fānau ʻae tangata ke ʻahiʻahi ʻaki ʻakinautolu.
Láttam a foglalatosságot, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy fáradozzanak benne.
11 Kuo ngaohi ʻe ia ʻae meʻa kotoa pē ke fakaʻofoʻofa ʻi hono kuonga: pea kuo ne ʻai foki ʻae māmani ki honau loto, pea ko ia ʻoku ʻikai faʻa ʻilo ai ʻe ha tangata ʻae ngāue ʻoku fai ʻe he ʻOtua mei he kamataʻanga ʻo aʻu ki hono ngataʻanga.
Mindent szépen csinált az ő idejében, e világot is adta az emberek elméjébe, csakhogy úgy, hogy az ember meg nem foghatja mindazt a dolgot, a mit az Isten cselekszik kezdettől fogva mindvégig.
12 ʻOku ou ʻilo ʻoku ʻikai ha lelei ʻi ai, ka koeʻuhi ke fiefia ʻae tangata, pea ke fai lelei ʻi heʻene moʻui.
Megismertem, hogy nem tehetnek jobbat, mint hogy örvendezzen kiki, és hogy a maga javát cselekedje az ő életében.
13 Pea ko e kai mo e inu ʻae tangata kotoa pē, mo e fiefia ʻi he lelei ʻo ʻene ngāue kotoa pē, ko e foaki ia ʻae ʻOtua.
De még az is, hogy az ember eszik és iszik, és jól él az ő egész munkájából, az Istennek ajándéka.
14 ʻOku ou ʻilo, ko e meʻa kotoa pē ʻoku fai ʻe he ʻOtua, ʻe tuʻumaʻu ia ʻo taʻengata: ʻe ʻikai faʻa fakalahi ia, pea ʻe ʻikai faʻa toʻo mei ai ha meʻa; pea ʻoku fai eni ʻe he ʻOtua koeʻuhi ke manavahē ʻae kakai ʻi hono ʻao.
Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt a végre míveli, hogy az ő orczáját rettegjék.
15 Ko e meʻa naʻe ʻi ai, ʻoku ʻi ai ni; pea ko ia kuo tuʻutuʻuni ke hoko, kuo hili hono fai, pea ʻoku toe ʻomi ʻe he ʻOtua ʻae meʻa kuo mole atu.
A mi most történik, régen megvan, és a mi következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, a mi elmult.
16 Pea naʻaku mamata foki ʻi he lalo laʻā ki he potu ʻoe fakamaau, ʻoku ʻi ai ʻae angahala; mo e potu ʻoe māʻoniʻoni, ʻoku ʻi ai ʻae fai kovi.
Láttam annakfelette a nap alatt, hogy az ítéletnek helyén hamisság, és az igazságnak helyén latorság van.
17 Pea u pehē ʻi hoku loto, “ʻE fakamaau ʻe he ʻOtua ʻae māʻoniʻoni mo e angahala: he ʻoku ʻi ai pe hono ʻaho ki he tuʻutuʻuni kotoa pē mo e ngāue kotoa pē.”
És mondék magamban: az igazat és a hamisat megítéli az Isten; mert minden ember akaratjának ideje van, és minden dolognak ő nála.
18 Pea naʻaku pehē ʻi hoku loto koeʻuhi ko e anga ʻoe fānau ʻae tangata, ke fakahā ia ʻe he ʻOtua kiate kinautolu, pea nau ʻilo ai ʻoku nau hangē ko e fanga manu.
Így szólék azért magamban: az emberek fiai miatt van ez így, hogy kiválogassa őket az Isten, és hogy meglássák, hogy ők magokban véve az oktalan állatokhoz hasonlók.
19 He ko e meʻa ʻoku hoko ki he fānau ʻae tangata ʻoku hoko ia ki he fanga manu; ʻio, ko e meʻa pe taha ʻoku hoko ki ai fakatouʻosi: ʻo hangē ko e mate ʻae taha, ʻoku pehē pe ʻae mate ʻae taha; ʻio, ko e mānava pe taha ʻoku nau maʻu; pea ko ia ʻoku ʻikai māʻolunga ai ʻae tangata ʻi ha manu: he ʻoku vaʻinga ʻae meʻa kotoa pē.
Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végök van azoknak; a mint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság.
20 ʻOku lau kotoa pē ki he potu pe taha; he ʻoku mei he efu kotoa pē, pea ʻoku toe liliu kotoa pē ki he efu.
Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz.
21 Ko hai ʻoku ne ʻilo ʻae laumālie ʻoe tangata ʻoku ʻalu ki ʻolunga, mo e moʻui ʻae manu ʻoku ʻalu hifo ki he kelekele?
Vajjon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-é; és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá megy-é?
22 Ko ia ʻoku hā mai kiate au, ʻoku ʻikai ha meʻa ʻoku lelei hake, ka ko e fiefia ʻae tangata ʻi heʻene ngaahi ngāue ʻaʻana; he ko hono ʻinasi ia: he ko hai te ne ʻomi ia ke ne mamata ki he meʻa ʻe hoko kimui ʻiate ia?
Azért úgy láttam, hogy semmi sincs jobb, mint hogy az ember örvendezzen az ő dolgaiban, mivelhogy ez az ő része e világban: mert ki hozhatja őt vissza, hogy lássa, mi lesz ő utána?
