< Taniela 8 >
1 ʻI hono tolu taʻu ʻoe pule ʻae tuʻi ko Pelesasa, naʻe ai ʻae meʻa naʻe hā mai kiate au, ʻio, kiate au Taniela, ʻi he hili ange ia ʻaia naʻe tomuʻa hā mai.
Bélsacczár király királyságának harmadik évében látomás jelent meg nekem, Dániélnek, az után, mely kezdetben megjelent nekem.
2 Pea ne u mamata ki he meʻa hā mai; pea naʻe hoko ʻo pehē ʻi heʻeku mamata, ne u ʻi Susani ʻi he fale ʻoe tuʻi, ʻaia ʻoku ʻi he vahe fonua ʻo ʻIlami; pea ne u mamata ʻi he meʻa hā mai, pea naʻaku ʻi he veʻe vaitafe ko ʻUlai.
Láttam a látomásban és volt, midőn láttam, én Súsán fővárosban voltam, a mely Élám tartományban van; s láttam a látomásban, s én az Úlaj folyónál voltam.
3 Pea ne u hanga hake hoku mata ʻo mamata, pea vakai, naʻe tuʻu ʻi he veʻe vaitafe ʻae sipitangata pea naʻe ʻiate ia ʻae nifo ʻe ua: pea naʻe māʻolunga ʻae ongo nifo; ka naʻe māʻolunga ʻae taha ʻi he taha, pea naʻe tupu fakamuimui ʻaia naʻe māʻolunga.
Fölemeltem szemeimet s láttam, s íme egy kos a folyó előtt áll és két szarva van neki, a két szarv pedig magas s az egyik magasabb a másodiknál, s a magasabb utóbb nőtt ki.
4 Ne u mamata ki he sipitangata naʻe ʻoho fano ki he potu hihifo, mo e tokelau mo e tonga; ko ia naʻe ʻikai faʻa tuʻu ʻi hono ʻao ha fanga manu kehe, pea naʻe ʻikai ai ha niʻihi ʻe lavaʻi ha fakahaofi mei hono nima; ka naʻa ne fai ki he anga ʻo hono loto, pea ne hoko ʻo lahi.
Láttam a kost, a mint döf nyugatra és északra s délre és mind az állatok nem állnak meg előtte és nincs ki hatalmából megmentene; és akarata szerint cselekedett és nagyot mívelt.
5 Pea ʻi heʻeku kei fakakaukau, vakai naʻe haʻu ha kosi tangata mei he potu hihifo ʻi he funga ʻo māmani kotoa pē, pea naʻe ʻikai te ne tuʻu ki he kelekele: pea naʻe ʻi he kosi ha nifo māsila ʻi he vahaʻa ʻo hono mata.
Én pedig oda figyeltem s íme egy kecskebak jön nyugat felől az egész föld szinén, s nem is érintette a földet; s a baknak tekintélyes szarva volt szemei között.
6 Pea naʻa ne haʻu ki he sipitangata ʻaia naʻe ʻi ai ʻae nifo ʻe ua, ʻaia ne u mamata ʻoku tuʻu ʻi he veʻe vaitafe, pea naʻa ne ʻoho mālohi kiate ia ʻi heʻene lili.
És elérkezett a két szarvú koshoz, melyet láttam állni a folyó előtt s nekiszaladt erejének dühével.
7 Pea ne u mamata ki heʻene ʻunuʻunu atu ki he sipitangata, pea naʻa ne ʻoho mālohi kiate ia, pea ne taaʻi ʻae sipitangata, ʻo fesiʻi hono ongo nifo: pea naʻe ʻikai ha mālohi ʻi he sipitangata ke tuʻu ʻi hono ʻao, ka naʻa ne lī hifo ia ki he kelekele pea ne malaki ia: pea naʻe ʻikai ha taha ke fakahaofi ʻae sipitangata mei hono nima.
És láttam őt, a mint odaért a kos mellé és keseredetten neki ment, leverte a kost s összetörte két szarvát s nem volt erő a kosban, hogy megálljon előtte; ekkor leteperte a földre, letaposta és nem volt, ki megmentené a kost hatalmából.
8 Ko ia naʻe hoko ʻo lahi ʻaupito ʻae kosi tangata: pea ʻi he lolotonga ʻa ʻene mālohi naʻe fasi ʻae nifo māsila; pea ke fetongi ia, naʻe tupu hake ʻae nifo ʻe fā ki he feituʻu matangi ʻe fā ʻoe langi.
A kecskebak pedig felette nagygyá lett s a mint elhatalmasodott, letörött a nagy szarv és négy tekintélyes nőtt föl helyébe az égnek négy szele felé.
9 Pea naʻe tupu mei ha taha ʻiate kinautolu ha kihiʻi nifo siʻi, ʻaia naʻe tupu ʻo lahi ʻaupito, ki he potu tonga, pea mo e potu hahake, pea mo e fonua ʻoe monūʻia.
S az egyikből közülük származott egy kicsi szarv, de szerfölött nagygyá lett, dél felé és kelet felé és a diszes ország felé.
10 Pea naʻe tupu ia ʻo lahi, ʻio, ʻo aʻu ki he ngaahi fetuʻu ʻoe langi, pea naʻa ne lī hifo ʻae kau māʻolunga niʻihi, pea mo e ngaahi fetuʻu ki he kelekele, ʻo ne malaki ʻakinautolu.
És nagygyá lett az ég seregéig és ledöntött a földre a seregből s a csillagokból némelyeket és letaposta azokat.
11 ʻIo, naʻa mo e ʻEiki ʻoe ngaahi tokolahi naʻa ne fai fakafielahi ki ai, pea naʻe taʻofi meiate ia ʻae feilaulau ʻaho, pea naʻe fakalieliaʻi hono potu tapu.
És egészen a sereg vezéréig emelkedett föl és attól elvétetett az állandó áldozat s ledöntetett szentéIyének helye,
12 Pea naʻe tuku kiate ia ʻae kautau ke taʻofi ʻaki ʻae feilaulau ʻaho koeʻuhi ko e angahala, pea naʻa ne fakahifo ki lalo ʻae moʻoni, pea naʻa ne faʻa fai mo tupu lelei.
és egy sereg odaadatik az állandó áldozat miatt a bűnért – és ledöntötte, a földre az igazságot és a mit cselekedett, abban szerencsés volt.
13 Pea ne u fanongo ki he tokotaha ʻoe kau māʻoniʻoni naʻe lea, pea naʻe pehē ʻe he tokotaha kehe ʻoe kau māʻoniʻoni ki he tokotaha ko ia naʻe lea, “ʻE fēfē hono fuoloa ʻoe meʻa hā mai ki he feilaulau ʻaho, pea mo e angahala fakamalaʻia ʻaia ʻoku tukuange ai ʻae potu māʻoniʻoni, pea mo e kau tau ke moloki hifo ʻi he vaʻe?”
Hallottam egy szentet, a mint beszélt, és mondta egy szent ama bizonyosnak, a ki beszélt: Meddigre szól a látomás az állandó áldozatról és az iszonyatos bünről, mióta taposásra adott szentélyt is, sereget is?
14 Pea naʻa ne pehē mai kiate ia, “ʻO aʻu ki hono ua afe ma tolungeau ʻoe ʻaho; ʻaia ʻe toki fakamaʻa ai ʻae potu māʻoniʻoni.”
És szólt hozzám: Kétezer háromszáz estig reggelig s igazához jut a szentély.
15 Pea naʻe hoko ʻo pehē, hili ʻeku mamata, ʻio, ko au Taniela, ki he meʻa hā mai, mo ʻeku kumi ki hono ʻuhinga, pea ʻiloange naʻe hangē ne tuʻu ʻi hoku ʻao ha tangata.
És volt, midőn én, Dániél, láttam a látomást, kerestem az értelmet, s íme velem szemben állott valaki, ki férfiúnak látszott.
16 Pea ne u fanongo ki he leʻo ʻoe tangata mei he vahaʻa ʻoe ongo kauvai ʻo ʻUlai, ʻaia naʻe ui ʻo pehē, “ʻE Kepeleli ke ke fakapotoʻi ʻae tangata ni ke ne ʻilo ʻae meʻa hā mai.”
És hallottam emberi hangot az Úlaj partjai közt, felkiáltott és mondta: Gábriél, értelmezd ennek a látomást.
17 Ko ia naʻa ne haʻu ʻo ofi ki he potu ʻaia ne u tuʻu ai: pea ʻi heʻene haʻu ne u manavahē, pea ne u tō fakafoʻohifo ki hoku mata: pea ne pehē mai kiate au, “Ke ke ʻilo ʻe foha ʻoe tangata, he ka aʻu ki he ngataʻanga ʻoe kuonga ʻe hoko ai ʻae meʻa hā mai.”
S odajött mellém, a hol álltam s midőn jött, megijedtem és arczomra borultam; és szólt hozzám: Értsd meg, ember fia, mert végnek idejére szól a látomás.
18 Pea ʻi heʻene kei lea kiate au, naʻaku mohe maʻu mo hoku mata ki he kelekele: ka naʻa ne ala mai kiate au, pea fokotuʻu hake au.
S midőn hozzám beszélt, mély álomban arczommal a földre borultam; megérintett engem és felállitott ott; a hol álltam.
19 Pea ne pehē, “Vakai, te u fakapotoʻi koe ʻi he ngaahi meʻa e hoko ʻi he ngataʻanga ʻoe houhau: koeʻuhi ʻe hoko ʻae ngataʻanga ʻi hono kuonga kuo tuʻutuʻuni.
És mondta: Íme, tudatom veled azt, a mi lesz a haragvás utolján, mert végnek határidejére szól.
20 “Ko e sipitangata ʻaia naʻa ke mamata ai naʻe ua hono nifo, ko e ngaahi tuʻi ʻo Mitia mo Peasia ia.
A kos, melyet láttál, a két szarvú: Média és Perzsia királyai.
21 Pea ko e kosi fulufulu ko e tuʻi Kalisi ia; pea ko e nifo māsila ʻoku ʻi he vahaʻa ʻo hono ongo mata ko e ʻuluaki tuʻi ia.
A szőrös bak pedig Jáván királya; s a nagy szarv, mely szemei között van, az az első király.
22 Pea koeʻuhi foki naʻe fasi ia, pea tuʻu hake ai ʻae toko fā, ʻe tuʻu hake mei he puleʻanga ʻae puleʻanga ʻe fā, ka e ʻikai tatau mo hono mālohi ʻoʻona.
S az, hogy letörött és négy támadt helyébe: négy királyság fog támadni a nemzetekből, de nem az ő erejéből.
23 “Pea ʻi he kuonga fakamui ʻo honau puleʻanga, ʻoka hoko ʻo kakato ʻae ngaahi angahala, ʻe tuʻu hake ha tuʻi ʻoku fofonga houhau, pea faʻa ʻiloʻi ʻae ngaahi kupuʻi lea ʻilongataʻa.
Királyságuk végén pedig, a mint megtelik a bűnösök bűne, támadni fog egy király, kemény arczu és fondorlatokhoz értő;
24 Pea ko hono mālohi ʻe lahi ʻaupito, ka e ʻikai ʻi heʻene mālohi ʻaʻana: pea te ne fai ʻae fakaʻauha fakamanavahē, pea ʻe tupu pe ia mo faʻa fai, pea ʻe fakaʻauha ʻae kakai mālohi mo māʻoniʻoni.
és elhatalmasodik ereje, de nem önerejéből, és csodálatosan fog pusztítani és szerencsés lesz és cselekedni fog s el fog pusztitani hatalmasokat és a szentek népét.
25 Pea ko e meʻa ʻi heʻene fai fakapotopoto foki, te ne ʻai ke ʻaonga ʻae kākā ʻi hono nima; pea te ne fakafuofua lahi ia ʻi hono loto, pea te ne fakaʻauha ʻae tokolahi ʻaki ʻae melino; pea te ne tuʻu hake foki ki he ʻEiki ʻoe ngaahi ʻeiki; ka e fesiʻi ia taʻeala ki ai ha nima.
És esze által szerencsés lesz a kezével végzett cselfogásban és szivében fenhéjázik és gondtalanság közt sokakat elpusztít és a vezérek vezére ellen támad, de kéz nélkül fog megtörni.
26 Pea ko e meʻa hā mai ʻoe efiafi mo e pongipongi, ʻaia naʻe tala ʻoku moʻoni ia: ko ia ke ke tāpuni ke maʻu ʻae meʻa hā mai; he ko e meʻa ia ki he ngaahi ʻaho lahi.”
S az este és reggelnek látomása, a mely mondatott, az igaz. Te pedig zárd el a látomást, mert sok időre szól.
27 Pea ko au Taniela ne u pongia, pea ne u mahaki ʻi he ngaahi ʻaho niʻihi; pea hili ia ne u tuʻu hake ʻo fai ʻae ngāue ʻae tuʻi: pea ne u ofo ʻi he meʻa hā mai, ka naʻe ʻikai ʻilo hono ʻuhinga ʻe ha taha.
Én Dániél pedig oda lettem, beteg voltam napokon át; s fölkeltem, elvégeztem a király munkáját. Álmélkodtam a látomás miatt, de senki észre nem vette.