Taniela 12
1 Pea ʻi he kuonga ko ia ʻe tuʻu hake ʻa Maikeli, ʻae ʻEiki lahi, ʻaia ʻoku tokoni ki he fānau ʻa hoʻo kakai: pea ʻe hoko ha kuonga ʻoe mamahi, ʻaia naʻe ʻikai ʻaupito hano tatau talu mo e ʻi ai ha puleʻanga, ʻo aʻu ki he puleʻanga ko ia: pea ʻe fakahaofi hoʻo kakai ʻi he kuonga ko ia, ʻaia kotoa pē ʻe ʻiloʻi kuo tohi ʻi he tohi.
És abban az időben támad Mikháél, a nagy vezér, a ki mellettük áll a te néped fiainak és lészen szorongatás ideje, milyen még nem volt, a mióta nemzet létezik, egészen addig az időig; és abban az időben meg fog menekülni a te néped, mindenki, a ki fölírva találtatik a könyvben.
2 Pea ʻē ʻā ʻae tokolahi ʻokinautolu ʻoku mohe ʻi he efu ʻo māmani, ko e niʻihi ki he moʻui taʻengata, mo e niʻihi ki he mā mo e manuki taʻengata.
És sokan a föld porában alvók közül föl fognak ébredni: ezek örök életre s amazok gyalázatra, örök undorodásra.
3 Pea ko kinautolu ʻoku poto ʻe ngingila ʻo hangē ko e ulo ʻoe langi; pea ko kinautolu ʻoku fakatafokiʻi ʻae tokolahi ki he māʻoniʻoni, ʻo hangē ko e ngaahi fetuʻu, ʻo taʻengata pea taʻengata.
De a belátók fényleni fognak, mint az égboltozat fénye, s azok, a kik sokakat igazságra visznek, mint a csillagok mind örökké.
4 Ka ko koe, ʻe Taniela, ke ke tāpuni ʻae ngaahi lea mo fakamaʻu ʻae tohi, ʻo aʻu ki he kuonga ʻoe ngataʻanga: ʻe feʻaluʻaki fano pe ʻae tokolahi, pea ʻe tupu ʻae poto.
Te pedig, Dániél, zárd el a szavakat s pecsételjed le a könyvet a vég idejéig: buzgólkodni fognak sokan és gyarapodik a tudás.
5 Pea ko au Taniela ne u sio, pea vakai, naʻe tutuʻu mai ʻae toko ua kehe, ko e tokotaha ʻi he kauvai ʻe taha ʻoe vaitafe, pea mo e tokotaha ʻi he kauvai ʻe taha ʻoe vaitafe.
És láttam én, Dániél, s íme más ketten állnak, az egyik a folyó partján innen, a másik a folyó partján tulnan.
6 Pea naʻe pehē ʻe he tokotaha ki he tangata naʻe kofuʻaki ʻae tupenu lelei, ʻaia naʻe ʻi he fukahi vai ʻoe vaitafe, “ʻE fēfē hono fuoloa pea hoko ʻae ngataʻanga ʻoe ngaahi meʻa fakaofo ni?”
És mondta a lenbe öltözött férfiúnak, a ki a folyó vizein fölül volt: Meddig a csodák vége?
7 Pea ne u fanongo ki he tangata naʻe kofuʻaki ʻae tupenu lelei, ʻaia naʻe ʻi he fukahi vai ʻoe vaitafe, ʻi heʻene hiki hake hono nima toʻomataʻu, mo hono toʻohema ki he langi, pea ne fuakava ʻiate ia ʻoku moʻui ʻo taʻengata, “ʻE fai ia ʻi ha kuonga mo e ngaahi kuonga, mo e vaeuamālieʻanga; pea ʻi heʻene lavaʻi ke movete ʻae mālohi ʻoe kakai māʻoniʻoni, ʻe toki fakaʻosi ʻae ngaahi meʻa ni kotoa pē.”
És hallottam a lenbe öltözött férfiút, ki a folyó vizein fölül volt s fölemelte jobbját s balját az ég felé s esküdött az örökké élőre: egy időszak, két időszak s egy félnek multáig; s midőn végkép szétzúzzák a szent nép hatalmát, bevégződnek mindezek.
8 Pea ne u fanongo, ka naʻe ʻikai te u ʻilo: pea ne u pehē, “ʻE hoku ʻEiki, ko e hā hono ngataʻanga ʻoe ngaahi meʻa ni?”
Én hallottam ugyan, de nem értettem meg; és mondtam: Uram, mi ezeknek utólja?
9 Pea naʻa ne pehē mai, “Ke ke ʻalu koe Taniela: he kuo tāpuni mo fakamaʻu ʻae ngaahi lea, ʻo aʻu ki he kuonga ʻoe ngataʻanga.
Mondta: Menj, Dániél, mert bezárva, lepecsételve vannak a szavak a végnek idejéig.
10 ʻE ʻi ai ʻae tokolahi ʻe fakamaʻa, mo fakahinehina, mo ʻahiʻahiʻi; ka e fai hala ʻae kau angahala: pea ʻe ʻikai ha niʻihi ʻi he kau angahala ʻe ʻilo; ka e ʻilo ʻe he kau poto.
Meg fognak válogattatni s fehérittetni s olvasztatni sokan és gonoszul cselekesznek; mind a gonoszok nem fognak érteni, de a belátók fognak érteni.
11 Pea mei he kuonga ko ia, ʻe ʻave ai ʻae feilaulau ʻaho, mo e fokotuʻu ʻae fakalielia, ʻaia ʻoku fakaʻulia, ʻe ai ʻae ngaahi ʻaho ʻe taha afe ma uangeau mo e hivangofulu.
És attól az időtől kezdve, hogy elvitetik az állandó áldozat és hogy elhelyezik a pusztitó undokságot ezerkétszázkilenczven nap.
12 ʻOku monūʻia ia ʻoku tatali, pea hoko ki he ngaahi ʻaho ʻe taha afe ma tolungeau, mā tolungofulu ma nima.
Boldog az, a ki vár s megéri az ezerháromszázharminczöt napot.
13 Ka ke ʻalu pe koe ʻi ho hala kaeʻoua ke hoko ʻae ngataʻanga: he te ke mālōlō pea te ke tuʻu ʻi ho lakanga ʻi he ngataʻanga ʻoe ngaahi ʻaho.”
Te pedig menj a vég felé, s nyugodni fogsz és fel fogsz támadni sorsodra a napok végén!
