< ʻAmosi 9 >
1 Naʻa ku mamata kia Sihova naʻe ʻafio mei he feilaulauʻanga: pea naʻa ne pehē, “Taaʻi ʻae ʻakau fakalava ʻoe matapā, kae lulululu hono pou; pea taaʻi ʻakinautolu kotoa pē ʻi honau ʻulu; pea te u tāmateʻi ʻae tomui ʻokinautolu ʻaki ʻae heletā: ko ia ʻoku hola ʻe ʻikai te ne hao, pea ko ia ʻoku hao ʻe ʻikai fakamoʻui ia.
Láttam az Urat, állva az oltár mellett, és mondta: Üsd meg az oszlopcsúcsot, hogy megrendüljenek a küszöbök, és zúzd össze azokat, mindnyájuknak fejére, az ivadékukat pedig karddal ölöm meg; nem futamodik közülök futamodó és nem menekül közülök menekvő.
2 Neongo ʻoku nau keli hifo ki heli, ʻe maʻu ʻakinautolu mei ai ʻe hoku nima; neongo ʻoku nau kaka hake ki he langi, te u ʻomi ʻakinautolu ki lalo: (Sheol )
Ha betörnek az alvilágba, onnan veszi el őket kezem; s ha fölszállnak az égbe, onnan szállítom le őket. (Sheol )
3 Neongo ʻoku nau fufū ʻakinautolu ʻi he funga ʻo Kameli, te u kumi pea ʻave ʻakinautolu mei ai; pea neongo ʻoku nau fufū mei hoku ʻao ʻi he kilisi tahi, te u fekau mei ai ʻae ngata, pea te ne ʻuusi ʻakinautolu:
S ha elbújnak a Kármel csúcsán, onnan felkutatom és elveszem őket, s ha elrejtőznek szemeim elől a tenger fenekén, onnan rendelem a kígyót, hogy megmarja őket.
4 Pea neongo ʻoku nau ʻalu pōpula ʻi he ʻao ʻo honau ngaahi fili, te u fekau mei ai ʻae heletā, pea te ne tāmateʻi ʻakinautolu: pea te u hanga hoku fofonga kiate kinautolu ke kovi, pea ʻikai ke lelei.”
És ha fogságba mennek ellenségeik előtt, onnan rendelem a kardot, hogy megölje őket; és rájuk vetem szememet rosszra és nem jóra.
5 Pea ko e ʻEiki, ko e ʻOtua ʻoe ngaahi kautau, ko ia ia ʻoku ala ki he fonua, pea ʻe vai ia, pea ko kinautolu ʻoku nofo ai te nau tangi; pea ʻe tupu ia hangē ha lōmaki: pea ʻe melemo hifo, hangē ko e malofa ʻi ʻIsipite.
És az Úr, az Örökkévaló, a seregek Istene, aki megérinti a földet s megolvad és gyászba borulnak mind a rajta lakók, s fölemelkedik mint a folyam egészen és lecsillapodik, mint Egyiptomnak a folyama;
6 Ko ia ia ʻoku langa hono ngaahi fale fata ʻi he langi, pea kuo tānaki ʻene kautau ʻi māmani; ʻaia ʻoku ne ui ʻae ngaahi vai ʻoe tahi, pea ne huaʻi ia ʻi he funga ʻoe fonua: ko Sihova hono huafa.
a ki megépítette az égben emeleteit és boltozatát a földre alapította, a ki szólította a tenger vizet és kiöntötte a föld színére – Örökkévaló az ő neve!
7 ʻOku pehē ʻe Sihova, “ʻIkai ʻoku mou hangē ko e fānau ʻae kakai ʻItiopea kiate au, ʻE fānau ʻa ʻIsileli? ʻIkai naʻaku ʻomi ʻa ʻIsileli mei he fonua ko ʻIsipite? Pea mo e Filisitia mei Kafitoli, pea mo e kau Silia mei Kili?
Nemde mint a Kúsbeliek fiai, olyanok vagytok ti nekem, Izraél fiai, úgymond az Örökkévaló: nemde Izraélt felvezettem Egyiptom országából és a filiszteusokat Kaftórból, és Arámot Kírból!
8 Vakai, ko e fofonga ʻoe ʻEiki ko e ʻOtua, ʻoku ʻi he puleʻanga angahala, pea te u fakaʻauha ia mei he funga fonua; ka ʻe ʻikai ʻauha ʻaupito ʻae fale ʻo Sēkope, ʻoku pehē ʻe Sihova.
Íme, az Úrnak, az Örökkévalónak szemei fordulnak a vétkes királyság ellen, és megsemmisítem azt a föld színéről; csakhogy nem végképen fogom megsemmisíteni Jákób házát, úgymond az Örökkévaló.
9 Koeʻuhi, vakai, te u fakatanga ʻae fale ʻo ʻIsileli ʻi he ngaahi puleʻanga, hangē ʻoku fakatanga ʻae koane ʻi he meʻa fakatanga, ka ʻe ʻikai tō ha foʻi tenga ki he kelekele.
Mert íme én megparancsolom, és szétrázom Izraél házát mind a nemzetek közé, amint a rostában ráznak és egy göröngy sem esik aljára.
10 ʻE mate ʻi he heletā ʻae kau angahala kotoa pē ʻa hoku kakai, ʻoku lea pehē, ‘ʻE ʻikai moʻua pe taʻofi ʻakitautolu ʻe he kovi.’
Kard által halnak meg mind a népem vétkesei, akik azt mondják: nem közelít hozzánk és nem lep meg bennünket a veszedelem.
11 ʻI he ʻaho ko ia te u toe langa ʻae fale fehikitaki ʻo Tevita ʻaia kuo hinga, pea tāpuni ʻae ngaahi ava ʻo ia; pea te u toe fokotuʻu ʻae ngaahi meʻa kuo holoki, pea te u langaʻi ia ʻo hangē ko e ngaahi ʻaho ʻi muʻa:
Ama napon föltámasztom Dávid kunyhóját, a bedőltet: befalazom réseit, és omladékait föltámasztom, és fölépítem, mint az őskor napjaiban.
12 Koeʻuhi ke nau maʻu ʻae toenga ʻo ʻItomi, pea mo e hiteni kotoa pē, ʻoku ui ʻaki hoku huafa:” ʻoku pehē ʻe Sihova, ʻaia ʻoku fai eni:
Azért hogy elfoglalják Edóm maradékát és mind a nemzeteket, melyek nevemről neveztetnek, úgymond az Örökkévaló, a ki ezt megteszi.
13 “Vakai,” ʻoku pehē ʻe Sihova, “ʻOku hoko ʻae ngaahi ʻaho, ʻe maʻu atu ʻe he tangata tauhi huo toho ʻae tangata tuʻusi, pea ko ia ʻoku malaki ʻae kālepi, ʻaia ʻoku tūtuuʻi ʻae tenga; pea ʻe toʻiʻi ʻae uaine melie ʻe he ngaahi moʻunga, pea ʻe vai ʻae ngaahi tafungofunga kotoa pē:
Íme napok jőnek, úgymond az Örökkévaló, és hozzá ér a szántó az aratóhoz, a szőlőt sajtoló a vetőmag-szóróhoz; majd csepegtetnek a hegyek mustot és mind a halmok olvadoznak.
14 Pea te u toe ʻomi ʻae pōpula ʻo hoku kakai ko ʻIsileli, pea te nau toe langa ʻae kolo naʻe lala, pea nofo ai; pea te nau tō ngoue vaine, pea inu ʻae uaine ʻo ia; te nau ngoue foki, pea kai hono fua.
És visszahozom népem Izraél foglyait, s felépítenek elpusztult városokat, hogy lakják, és ültetnek szőlőket, hogy borukat igyák, kerteket csinálnak, hogy egyék gyümölcsüket.
15 Pea te u tō ʻakinautolu ʻi honau fonua, pea ʻe ʻikai toe taʻaki ʻakinautolu mei he fonua, ʻaia kuo u foaki kiate kinautolu,” ʻoku pehē ʻe Sihova ko ho ʻOtua.
És elültetem őket földjükön és nem szakíttatnak többé el földjükről, melyet adtam nekik, mondja az Örökkévaló, a te Istened!