ʻAmosi 8
1 ʻOku pehē hono fakahā mai kiate au ʻe he ʻEiki ko e ʻOtua: pea vakai, ko e kato fuaʻi ʻakau ʻoe faʻahitaʻu mafana.
Ily dolgot láttatott velem az Úr Isten: Ímé, egy kosár érett gyümölcs.
2 Pea naʻa ne pehē, “ʻAmosi, Ko e hā ʻoku ke mamata ai?” Pea u pehē, “Ko e kato fuaʻi ʻakau ʻoe faʻahitaʻu mafana.” Pea naʻe pehē ʻe Sihova kiate au, “Kuo hoko hono ngataʻanga ki hoku kakai ko ʻIsileli; ʻe ʻikai te u toe laka ʻiate kinautolu.”
És mondá: Mit látsz Ámós? És mondám: Egy kosár érett gyümölcsöt. És mondá az Úr nékem: Eljött vége az én népemnek, az Izráelnek; nem bocsátok meg néki többé!
3 ʻOku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua, “ʻE hoko ʻae ngaahi hiva ʻoe fale tapu, ko e tangi fakalōloa ʻi he ʻaho ko ia: ʻe lahi ʻae ʻangaʻanga ʻi he potu kotoa pē; ʻe lī ʻakinautolu kituʻa ʻi he fakalongo pē.
Azon a napon jajjá változnak a templomi énekek, így szól az Úr Isten, és temérdek lesz a hulla; szó nélkül hányák mindenüvé.
4 Fanongo eni, ʻakimoutolu ʻoku folo hifo ʻae paea, ʻio, ke fakaʻosi ʻae kakai masiva mei he fonua,
Halljátok meg ezt ti, kik a szegényre törtök, és e föld szegényeinek kipusztítására.
5 ʻO pehē, ‘ʻE ʻosi ʻafē ʻae māhina foʻou, ka tau fakatau koane? Pea mo e ʻaho tapu, ka tau vakili ʻae uite, ʻo fakasiʻisiʻi ʻae efa, pea fakalahi ʻae sikeli, pea fakakehe ʻae meʻa fua tautau ʻi he kākā?
Mondván: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk? és a szombat, hogy megnyithassuk a gabonás házat? hogy megkisebbítsük a vékát, és megnagyobbítsuk az árát, és hamis mértékkel csalhassunk?!
6 Pea ke tau fakatau ʻae kakai masiva ʻaki ʻae siliva, pea mo e paea ʻaki ha topuvaʻe: pea ke fakatau ʻae uite kovi?’”
Hogy megvegyük a szegényeket pénzen, és a szűkölködőt egy öltő saruért, és eladhassuk a gabona hulladékát?!
7 Kuo fuakava ʻaki ʻe Sihova ʻae lelei ʻo Sēkope, “Ko e moʻoni ʻe ʻikai ngalo ʻiate au ʻenau ngaahi ngāue ʻo lauikuonga.
Megesküdt az Úr a Jákób büszkeségére: Soha el nem felejtem semmi cselekedetöket!
8 ʻIkai ʻe tetetete ʻae fonua koeʻuhi ko eni, pea taki taha tangi ʻaia ʻoku nofo ʻi ai? Pea ʻe tupu kātoa ia ʻo hangē ko e lōmaki; pea ʻe lī ia kituʻa ʻo melemo, hangē ko e malofa ʻi ʻIsipite.
Ne rendüljön-é meg e miatt a föld? És ne búsuljon-é annak minden lakosa?! Bizony felindul egészen, mint a folyam, és dagad és apad, mint Égyiptom folyója.
9 ʻOku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua, “ʻe hoko ʻi he ʻaho ko ia, te u pule ke tō ʻae laʻā ʻi he hoʻatāmālie, pea te u fakapoʻuliʻi ʻa māmani ʻi he kei ʻaho ʻaupito:
És lészen azon a napon, azt mondja az Úr Isten: Lenyugtatom a napot délben, és besötétítem a földet fényes nappal.
10 Pea te u liliu hoʻomou ngaahi kātoanga ko e tangi, pea mo hoʻomou hiva kotoa pē ki he tangilāulau; pea te u ʻomi ʻae tauangaʻa ki homou kongaloto kotoa pē, pea ʻe tekefua ʻae ʻulu kotoa pē; pea te u ngaohi ia ke hangē ko e tangi koeʻuhi ko e pele pe taha, pea ko hono ngataʻanga ke hangē ko e ʻaho ʻoe mamahi kona.
Ünnepeiteket búra változtatom; és minden dalotokat szomorú énekké! Gyászruhát borítok minden derékra, és kopaszságot minden fejre, és olyanná teszem, mint a ki egyetlen fiát siratja; a vége pedig, mint a keserűség napja!
11 Vakai, ʻoku hoko ʻae ngaahi ʻaho,” ʻoku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua, “ʻAia te u fekau ʻae honge ki he fonua, kae ʻikai ko e honge mā, pe ko e fieinu vai, ka ko e fanongo ki he ngaahi folofola ʻa Sihova:
Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.
12 Pea te nau ʻāuhē mei he tahi ki he tahi, pea mei he tokelau ki hahake, te nau lele fano pe ke kumi ʻae folofola ʻa Sihova, ka ʻe ʻikai te nau ʻilo ia.
És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.
13 ʻI he ʻaho ko ia ʻe pongia ʻae kau taʻahine hoihoifua, mo e kau talavou ʻi he fieinu.
Azon a napon elepednek a deli szűzek, meg az ifjak is, a szomjúság miatt!
14 Ko kinautolu ʻoku fuakava ki he angahala ʻa Samēlia, pea lea pehē, ‘ʻOku moʻui ho ʻotua, ʻe Tani;’ pea ‘Ko e anga ʻo Peasipa ʻoku moʻui;’ te nau tō, pea ʻe ʻikai te nau toetuʻu ʻo lauikuonga.”
A kik Samaria bűnére esküsznek, és ezt mondják: Él a te istened, oh Dán: és él a te útad, oh Beérseba! Bizony elhullanak és nem kelnek fel többé!
