ʻAmosi 6
1 Malaʻia kiate kinautolu ʻoku fakafiemālie kovi ʻi Saione, pea ʻoku falala ki he moʻunga ʻo Samēlia, ʻoku ui ko e tuʻu ki muʻa ʻi he ngaahi puleʻanga, ʻaia naʻe haʻu ki ai ʻae fale ʻo ʻIsileli!
Oh a gondatlanok Cziónban és az elbizakodók Sómrón hegyén, a nemzetek elsejének jelesei és a kikhez eljönnek az Izraél házabeliek!
2 Laka koe ki Kaline, pea vakai: pea ʻalu mei ai ki Hamati lahi: pea toki ʻalu hifo ki Kati ʻoe kakai Filisitia: ʻoku nau lelei lahi koā ʻi he ngaahi puleʻanga ni? Pe ʻoku lahi hake honau mata fonua, ʻi homou mata fonua?
Kelljetek át Kalnéba és lássátok, és menjetek onnan a nagy Chamátba, és szálljatok le a filiszteus Gátba: vajon, jobbak-e eme királyságoknál, avagy nagyobb-e határuk a ti határotoknál?
3 Ko kimoutolu ʻoku tuku mamaʻo atu ʻae ʻaho kovi, pea ʻoku pule ke ʻunuʻunu mai ʻae nofoʻa ʻoe fakamālohi;
Akik tova toljátok a veszedelem napját, de közel hoztátok az erőszak ülését.
4 Pea ʻoku tokoto ʻi he ngaahi mohenga lei, pea ʻoku fakatokoto ʻekinautolu ʻi he ngaahi tokotoʻanga, pea ʻoku kai ʻae fanga lami mei he fanga manu, pea mo e ʻuhiki pulu mei he fale manu;
Kik ott feküsznek elefántcsont ágyakon és elnyújtóznak nyoszolyáikon, és esznek juhokat a nyájból, meg borjakat a hizlalóból.
5 Pea ʻoku hivehiva ki he leʻo ʻoe meʻa faiva, pea ʻoku filioʻi ke ngaohi maʻanautolu ʻae ngaahi meʻa faiva ke hiva ʻaki, hangē ko Tevita;
Akik danolnak hárfaszó mellett; mint Dávid, kigondoltak maguknak hangszereket.
6 Pea ʻoku inu uaine mei he ngaahi ipu, pea ʻoku tākai ʻakinautolu ʻaki ʻae lolo mahuʻinga: ka ʻoku ʻikai te nau mamahi ʻi he tuʻutāmaki ʻa Siosefa.
A kik bort isznak tálakból, és az olajok legjavával kenik magukat, mert nem volt fájdalmuk József romlása miatt.
7 Ko ia te nau ʻalu ke pōpula mo e kakai ʻoku tomuʻa ʻalu ki he pōpula, pea ko e kātoanga kai ʻanautolu naʻe fakatokoto ʻe fetuku.
Azért most számkivetésbe mennek a számkivetettek élén és véget ér az elnyújtózók rivalgása.
8 “Kuo fuakava ʻa Sihova ʻi heʻene ʻafio,” ʻoku pehē ʻe Sihova, ko e ʻOtua ʻoe ngaahi kautau, “ʻoku ou fehiʻa ki he lelei ʻo Sēkope, pea fākaliliʻa ki hono ngaahi fale fakaʻeiki; ko ia te u tukuange ʻae kolo mo ia kotoa pē ʻoku ʻi ai.
Megesküdött az Úr az Örökkévaló önmagára, úgymond az Örökkévaló, a seregek Istene, utálom én Jákób gőgjét és kastélyait gyűlölöm és kiszolgáltatom majd a várost és teljességét.
9 Pea ʻe pehē, ka ai ha kau tangata ʻe toko hongofulu kuo tuku ʻi he fale ʻe taha, te nau mate.
És lészen, ha hátramarad tíz ember egy házban, meghalnak.
10 “ʻE toʻo ʻae tangata ʻe heʻene tuʻasina, pea mo ia ne tutu ia, ke ʻomi ʻae ngaahi hui mei he fale, pea te ne pehē kiate ia ʻoku ʻi he veʻe fale, ‘ʻOku ai ha taha mo koe?’ Pea te ne pehē, ‘ʻIkai.’ Pea te ne toki pehē, ‘ʻOua te ke lea: he ʻoku tapu ke takua ʻae huafa ʻo Sihova.’
S ha fölveszi rokona, s a ki eltakarítja, hogy a csontokat kivigye a házból s azt mondja annak, ki a ház hátulján van: van-e még valaki nálad? – és azt mondja: nincsen! – akkor így szól: csitt, mert nem kell említeni az Örökkévaló nevét!
11 “Koeʻuhi, vakai, ʻoku fekau ʻe Sihova, pea te ne taaʻi ʻae fale lahi ke avaava, pea mo e fale siʻi ke mafahifahi.
Mert íme, az Örökkévaló parancsolja és szétüti a nagy házat darabokká s a kicsi házat roncsokká.
12 ʻE lele koā ʻae fanga hoosi ʻi he funga maka? ʻE ai ha taha te ne toho huo ai ʻaki ʻae fanga pulu? He kuo mou liliu ʻae fakamaau ko e ʻahu, pea ko e fua ʻoe angatonu ko e hemiloki:
Vajon sziklán szaladhatnak-e lovak, avagy szánt-e valaki marhákkal? – hogy méreggé változtattátok a jogot, és az igazság gyümölcsét ürömmé?
13 ʻAkimoutolu ʻoku fiefia ʻi he meʻa noa pe, pea lea pehē, ‘ʻIkai kuo tau maʻu ʻae nifo, ʻi hotau mālohi pe?’”
Akik a semminek örülnek, akik mondják: nemde a mi erőnkkel szereztünk magunknak hatalmat!
14 Ka ʻoku pehē ʻe Sihova, ko e ʻOtua ʻoe ngaahi kautau, “Vakai; te u fokotuʻu kiate kimoutolu ha puleʻanga, ʻe fale ʻo ʻIsileli; pea te nau fakamamahi ʻakimoutolu mei he hūʻanga ki Hamati ʻo aʻu ki he vaitafe ʻoe toafa.”
Mert, íme, én támasztok ellenetek, Izraél háza, úgymond az Örökkévaló, a seregek Istene, egy nemzetet; majd szorítanak benneteket, Chamnát felől egészen a sivatag patakjáig.
