Kau ʻAposetolo 7
1 Pea toki pehē ʻe he taulaʻeiki lahi, “ʻOku moʻoni ʻae ngaahi meʻa ni?
Monda pedig a főpap: Vajjon így vannak-é hát ezek?
2 Pea pehē ʻe ia, “ʻAe kau tangata kāinga mo e mātuʻa, mou fanongo; naʻe hā mai ʻae ʻOtua lāngilangi ki heʻetau tamai ko ʻEpalahame, ʻi heʻene kei ʻi Mesopōtemia, kae teʻeki nofo ia ʻi Kalana,
Ő pedig monda: Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelőtte Háránban lakott,
3 ʻO ne pehē kiate ia, ‘ʻAlu ʻi ho fonua, mei ho kāinga, pea ke ʻalu ki he fonua te u fakahā kiate koe.’
És monda néki: Eredj ki a te földedből és a te nemzetséged közül, és jer arra a földre, a melyet mutatok néked.
4 Pea toki haʻu ia mei he fonua ko Kalitia, ʻo nofo ʻi Kalana: pea ʻi he pekia ʻa ʻene tamai, pea toki hiki ia mei ai ki he fonua ni, ʻaia ʻoku mou nofo ai ni.
Akkor kimenvén a Káldeusok földéből, lakozék Háránban: és onnét, minekutána megholt az ő atyja, kihozta őt e földre, a melyen ti most laktok:
5 Pea naʻe ʻikai te ne foaki kiate ia ha ʻapi ʻi ai, pe ha potu ke tuʻu ai hono vaʻe: ka naʻa ne fakaʻilo te ne foaki ia moʻona, pea mo hono hako ki mui ʻiate ia, ka naʻe teʻeki ai haʻane fānau.
És nem adott néki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul és az ő magvának ő utána, holott nem vala néki gyermeke.
6 Pea naʻe pehē ʻae folofola ʻae ʻOtua, ‘ʻE nofo ʻāunofo hono hako ʻi ha fonua kehe; pea ʻe fakapōpulaʻi ʻakinautolu ʻe he kakai, mo ngaohi kovi ʻi he taʻu ʻe fāngeau.’
Szólt pedig az Isten akképen, hogy az ő magva zsellér lészen idegen földön, és szolgálat alá vetik azt, és nyomorgatják, négyszáz esztendeig.
7 Pea naʻe pehē ʻe he ʻOtua, Te u tautea ʻae puleʻanga te nau pōpula ki ai: pea hili ia, te nau haʻu mei ai, ʻo tauhiʻi au ʻi he potu ni.
De azt a népet, melynek szolgálnak, én megítélem, monda az Isten: és ezek után kijőnek, és szolgálnak nékem e helyen.
8 Pea ne tuku kiate ia ʻae fuakava ʻoe kamu: pea naʻe tupu ʻa ʻAisake, pea kamu ia ʻi hono ʻaho valu; pea tupu ʻia ʻAisake ʻa Sēkope; pea tupu ʻia Sēkope, ʻae houʻeiki mātuʻa ʻe toko hongofulu ma toko ua.
És adta néki a körülmetélés szövetségét: és így nemzé Izsákot, és körülmetélé őt nyolczadnapon; és Izsák Jákóbot, és Jákób a tizenkét pátriárkhát.
9 “Pea naʻe loto meheka ʻae kau mātuʻa kia Siosefa, pea naʻa nau fakatau ia ki ʻIsipite: ka naʻe ʻiate ia ʻae ʻOtua,
A pátriárkhák pedig irígységből eladák Józsefet Égyiptomba; de Isten vele vala,
10 ʻO ne fakamoʻui ia mei heʻene mamahi kotoa pē, pea naʻa ne pule ke ʻofeina ia mo poto ʻi he ʻao ʻo Felo ko e tuʻi ʻo ʻIsipite; pea ne fakanofo ia ko e pule ki ʻIsipite mo hono fale kotoa pē.
És megszabadítá őt minden nyomorúságából, és ada néki kedvességet és bölcseséget a Faraó előtt, Égyiptom királya előtt, ki őt Égyiptom fölé és az ő egész háza fölé kormányzóul állatá.
11 Pea naʻe hoko ʻae honge mo e mamahi lahi ki he fonua kotoa pē ʻo ʻIsipite mo Kēnani: pea naʻe ʻikai maʻu ha meʻakai ʻe heʻetau ngaahi tamai.
Következék pedig éhség Égyiptom és Kanaán egész földére, és nagy nyomorúság; és nem találnak vala eledelt a mi atyáink.
12 Pea ʻi he fanongo ʻa Sēkope ʻoku ʻi ʻIsipite ʻae uite, naʻa ne tomuʻa fekau atu) ʻa ʻetau ngaahi tamai.
Mikor pedig meghallotta Jákób, hogy Égyiptomban van gabona, elküldé először a mi atyáinkat.
13 Pea ʻi hono tuʻo ua [hifo], naʻe fakahā ʻa Siosefa ki hono kāinga; pea naʻe fakahā ʻae kāinga ʻo Siosefa kia Felo.
És második alkalommal fölismerék Józsefet testvérei, és a Faraó megtudá a József nemzetségét.
14 Pea toki fekau ʻe Siosefa, ke ʻomi ʻa ʻene tamai ko Sēkope, mo hono kāinga kotoa pē, ko e toko fitungofulu ma toko nima.
És József elküldvén, magához hívatá az ő atyját, Jákóbot, és egész hetvenöt lélekből álló nemzetségét.
15 Pea naʻe ʻalu hifo ʻa Sēkope ki ʻIsipite, pea naʻe pekia ai, ʻaia mo e tau ngaahi tamai.
Leméne azért Jákób Égyiptomba, és meghala ő és a mi atyáink;
16 Pea naʻe fetuku ʻakinautolu ki Sikemi, ʻo tuku ki he fonualoto naʻe fakatau ʻe ʻEpalahame ʻaki ʻae ngaahi paʻanga mei he foha ʻo ʻEmoa ko e tamai ʻa Sikemi.
És elvitetének Sikembe, és helyheztetének a sírba, melyet Ábrahám vett vala ezüstpénzen, Emmórnak, a Sikem atyjának fiaitól.
17 “Ka kuo fakaʻaʻau ʻo ofi ʻae kuonga naʻe talaʻofa ki ai, ʻaia naʻe fuakava ki ai ʻe he ʻOtua kia ʻEpalahame, pea tupu ʻo tokolahi ʻae kakai ʻi ʻIsipite,
Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje, melyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak, megnevekedék a nép és megsokasodék Égyiptomban,
18 ʻO aʻu ki he hoko ʻae tuʻi ʻe taha, ʻaia naʻe ʻikai ʻilo ʻe ia ʻa Siosefa.
Mindaddig, mígnem más király támada, ki nem ismeri vala Józsefet.
19 Pea naʻe fai kākā ia ki hotau kāinga, mo fai fakamamahi ki heʻetau ngaahi tamai, pea naʻa nau lī ai kituaʻā ʻenau fānau valevale, ke ʻoua naʻa nau moʻui.
Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánva nyomorgatta a mi atyáinkat, hogy magzataikat kitétesse, hogy életben ne maradjanak.
20 Pea feʻunga mo ia naʻe fanauʻi ʻa Mōsese, pea naʻe fakaʻofoʻofa lahi ia, pea naʻe tauhi [fufū ]ia ʻi he fale ʻo ʻene tamai ʻi he māhina ʻe tolu:
Akkor születék Mózes, és ékes vala az Isten előtt. Ez három hónapig atyja házában tartaték.
21 Pea ʻi he tuku ia kituʻa, naʻe toʻo hake ia ʻe he ʻofefine ʻo Felo, pea naʻe ngaohi ia maʻane tama.
Mikor pedig kitétetett, a Faraó leánya felvevé, és felnevelé őt a saját fia gyanánt.
22 Pea naʻe akonakiʻi ʻa Mōsese ʻi he poto kotoa pe ʻoe kakai ʻIsipite, pea naʻe mālohi ia ʻi he lea mo e ngaue.
És Mózes taníttaték az Égyiptombeliek minden bölcseségére; és hatalmas vala beszédben és cselekedetben.
23 “Pea kuo kakato kiate ia ʻae taʻu ʻe fāngofulu, pea tupu ʻi hono loto ke ʻaʻahi ki hono kāinga ko e fānau ʻa ʻIsileli.
Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izráel fiait.
24 Pea ʻi heʻene mamata ki he tokotaha naʻe teʻia taʻetotonu, naʻa ne langomakiʻi ia, ʻo totongi, ia kuo fakamālohiʻi, mo tāmateʻi ʻae tangata ʻIsipite:
És mikor látta, hogy egyik bántalommal illettetik, megoltalmazá, és az égyiptomi embert megölvén, bosszút álla azért, a ki bosszúsággal illettetett.
25 He naʻe mahalo ʻe ia kuo ʻilo ʻe hono kāinga ʻe fakamoʻui ʻe he ʻOtua ʻakinautolu ʻi hono nima: ka naʻe ʻikai te nau ʻilo.
És azt gondolá, hogy az ő atyjafiai megértik, hogy az Isten az ő keze által ád nékik szabadulást; de azok nem értették meg.
26 Pea pongipongi ai, naʻa ne fakahā ia kiate kinautolu lolotonga ʻenau kē, pea ne fai ke fakalelei ʻakinautolu, ʻo ne pehē, ‘Kau tangata, ko e kāinga ʻakimoutolu; ko e hā ʻoku mo fefaikoviʻaki ai?’
Másnap meg olyankor jelent meg köztük, mikor összevesztek, és inté őket békességre, mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti; miért illetitek egymást bosszúsággal?
27 Ka ko ia naʻe fai kovi ki hono kaungāʻapi, ne ne tekeʻi atu ia, ʻo pehē, ‘Ko hai naʻa ne fakanofo koe koe pule mo e fakamaau kiate kimautolu?’
De az, a ki felebarátját bántalmazta, elutasítá őt magától, mondván: Kicsoda tett téged fejedelemmé és bíróvá mi rajtunk?
28 Te ke tāmateʻi au, ʻo hangē ko hoʻo tāmateʻi ʻaneafi ʻae tangata ʻIsipite?
Csak nem akarsz engem is megölni, miképen megöléd tegnap az égyiptomit?
29 Pea toki hola ʻa Mōsese ʻi he lea ko ia, pea ʻāunofo ia ʻi he fonua ko Mitiani, pea naʻe tupu ʻiate ia ʻi ʻae foha ʻe toko ua.
E beszédre aztán Mózes elfuta és lőn jövevény a Midián földén, a hol két fia születék.
30 “Pea kuo hili ʻae taʻu ʻe fāngofulu, pea hā mai kiate ia, ʻi he toafa ʻoe moʻunga ko Sainai, ha ʻāngelo ʻae ʻEiki, ʻi he ulo afi ʻi he ʻulu ʻakau.
És negyven esztendő elteltével megjelenék néki a Sínai hegy pusztájában az Úrnak angyala csipkebokornak tüzes lángjában.
31 Pea ʻi he mamata ʻa Mōsese ki ai, naʻe ofo ia ʻi heʻene hā mai: pea ʻi heʻene ʻunuʻunu atu ke vakai, naʻe ongo mai kiate ia ʻae leʻo ʻoe ʻEiki,
Mózes pedig mikor meglátta, elcsodálkozék a látáson. Mikor pedig oda méne, hogy megszemlélje, lőn az Úrnak szava ő hozzá:
32 [ʻO pehē], ‘Ko e ʻOtua au ʻo hoʻo ngaahi tamai, ko e ʻOtua ʻo ʻEpalahame, ko e ʻOtua ʻo ʻAisake, pea ko e ʻOtua ʻo Sēkope.’ Pea naʻe toki tetetete ʻa Mōsese, pea manavahē ke sio.
Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene. Mózes pedig megrémülvén, nem meré megnézni.
33 Pea pehē ʻe he ʻEiki kiate ia, Toʻo ho topuvaʻe ʻi ho vaʻe; he ko e potu ʻoku ke tuʻu ai ko e potu māʻoniʻoni.
Az Úr pedig monda néki: Oldozd le sarudat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.
34 Kuo u mamata, kuo u mamata, ki he mamahi, ʻa hoku kakai ʻi ʻIsipite, pea kuo u fanongo ki heʻenau toʻe, pea kuo u ʻalu hifo ke fakamoʻui ʻakinautolu. Pea ke haʻu, te u fekau koe ki ʻIsipite.
Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, mely Égyiptomban van, és az ő fohászkodásukat meghallgattam, és azért szállottam le, hogy őket megszabadítsam; most azért jőjj, elküldelek téged Égyiptomba.
35 Ko Mōsese ʻeni, ʻaia naʻa nau liʻaki, ʻo pehē, ‘Ko hai ne ne fakanofo koe koe pule mo e fakamaau?’ Ko ia ia naʻe fekau ʻe he ʻOtua ko e ʻeiki mo e huhuʻi, ʻi he nima ʻoe ʻāngelo naʻe hā mai kiate ia ʻi he ʻulu ʻakau.
Ezt a Mózest, a kit megtagadának, mondván: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? ezt az Isten fejedelmül és szabadítóul küldé angyal keze által, a ki megjelent néki a csipkebokorban.
36 Pea ne ʻomi ʻakinautolu mei ai, kuo hili ʻene fai ʻae ngaahi mana mo e ngāue fakaofo ʻi he fonua ko ʻIsipite, mo e Tahi Kulokula, pea mo e toafa, ʻi he taʻu ʻe fāngofulu.
Ez hozta ki őket, csodákat és jeleket tévén Égyiptomnak földében és a Verestengeren és a pusztában negyven esztendeig.
37 Pea ko e Mōsese ko ia eni, naʻe pehē ki he fānau ʻa ʻIsileli, ‘ʻE fokotuʻu kiate kimoutolu ʻe he ʻEiki ko homou ʻOtua ha palōfita ʻi homou kāinga, ke hangē ko au; pea te mou fanongo kiate ia.’
Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istentek, a ti atyátokfiai közül, mint engem: azt hallgassátok.
38 Ko ia ia naʻe ʻi he fakataha ʻi he toafa, mo e ʻāngelo ʻaia naʻe lea kiate ia ʻi he moʻunga ko Sainai, pea mo ʻetau ngaahi tamai; ʻaia naʻe maʻu ʻae ngaahi fekau moʻui ke tuku kiate kitautolu:
Ez az, a ki ott volt a gyülekezetben a pusztában a Sinai hegyen vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal: ki élő igéket vőn, hogy nékünk adja;
39 “ʻAia naʻe ʻikai talangofua ki ai ʻetau ngaahi tamai, ka naʻe tekeʻi atu ia ʻiate kinautolu, pea nau foki ʻi honau loto ki ʻIsipite,
A kinek nem akartak engedni a mi atyáink, hanem eltaszíták maguktól, és szívökben Égyiptom felé fordulának,
40 ʻO nau pehē kia ʻEloni, ‘Ngaohi moʻotautolu ha ngaahi ʻotua ke muʻomuʻa ʻiate kitautolu: he ko e Mōsese ni, ʻaia naʻe ʻomi ʻakitautolu mei he fonua ko ʻIsipite, ʻoku ʻikai te tau ʻilo pe ʻoku ʻi fē ia.’
Ezt mondván Áronnak: Csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak: mert ez a Mózes, ki minket Égyiptom földéből kihozott, nem tudjuk, mi történt ő vele.
41 Pea naʻa nau ngaohi ʻae ʻuhikiʻi pulu ʻi he ngaahi ʻaho ko ia, pea feilaulau ki he tamapua, ʻo fiefia ʻi he ngāue ʻa honau nima.
És borjúképet csinálának azokban a napokban, és áldozatot vivének a bálványnak, és gyönyörködének az ő kezeik csinálmányaiban.
42 Pea naʻe tafoki ʻae ʻOtua, ʻo fakatukutukuʻi ʻakinautolu, ke nau lotu ki he ngaahi meʻa ʻoe langi; ʻo hangē ko ia kuo tohi ʻi he tohi ʻoe kau palōfita, ‘ʻAe fale ʻo ʻIsileli, he kuo mou tauhi ʻaki au ʻae manu tāmateʻi, mo e feilaulau, ʻi he taʻu ʻe fāngofulu ʻi he toafa?
Az Isten pedig elfordula, és adá őket, hogy szolgáljanak az ég seregének; a mint meg van írva a próféták könyvében: Vajjon áldozati barmokat és áldozatokat hoztatok-é nékem negyven esztendeig a pusztában, Izráelnek háza?
43 ʻIo, pea mou toʻo hake ʻae fale fehikitaki ʻo Moloke, mo e fetuʻu ʻo homou ʻotua ko Lemafani, ʻae ngaahi fakatātā naʻa mou ngaohi ke mou lotu ki ai: pea te u fetuku ʻakimoutolu kituʻa Papilone.’
Sőt inkább hordoztátok a Molok sátorát, és a ti istenteknek, Remfánnak csillagát, a képeket, melyeket csináltatok, hogy azokat imádjátok: elviszlek azért titeket Babilónon túl.
44 “Naʻe ʻi heʻetau ngaahi tamai ʻae fale fehikitaki ʻoe fakamoʻoni ʻi he toafa, ʻo hangē ko e tuʻutuʻuni ʻo ia naʻe folofola kia Mōsese, ke ne ngaohi ia ʻo fakatatau ki he fakatātā kuo ne mamata ki ai.
A bizonyságnak sátora a mi atyáinknál volt a pusztában, a mint parancsolta az, a ki mondotta Mózesnek, hogy azt arra a mintára csinálja, melyet látott vala.
45 ʻAia naʻe ʻomi ʻe heʻetau ngaahi tamai mo Siosiua ki he fonua ʻoe kakai Senitaile, ʻakinautolu naʻe kapusi ʻe he ʻOtua mei he ʻao ʻo ʻetau ngaahi tamai, ʻo aʻu ki he ngaahi ʻaho ʻo Tevita,
Melyet a mi atyáink átvévén, be is hoztak Józsuéval, mikor birodalmukba vették a pogányokat, kiket kiűzött az Isten a mi atyáink színe elől, mind a Dávidnak napjaiig;
46 ʻAia naʻe ʻofeina ʻi he ʻao ʻoe ʻOtua, pea ne holi ke ne ʻilo ha nofoʻanga mo e ʻOtua ʻo Sēkope.
Ki kegyelmet talált az Isten előtt, és könyörgött, hogy hajlékot találhasson a Jákób Istenének.
47 Ka naʻe langa ʻe Solomone ʻae fale moʻona.
Salamon építe pedig néki házat.
48 “Ka ʻoku ʻikai nofo ʻae Fungani Māʻolunga ʻi he ngaahi fale kuo ngaohi ʻaki ʻae nima; ʻo hangē ko e lea ʻae palōfita,
De ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik, mint a próféta mondja:
49 ‘ʻOku pehē ʻe he ʻEiki, Ko hoku nofoʻa ʻae langi, pea ko hoku tuʻungavaʻe ʻa māmani: ko e hā ʻae fale te mou langa moʻoku? pea ko e hā hoku mālōlōʻanga?
A menny nékem ülőszékem, a föld pedig az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nékem? azt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugodalmamnak helye?
50 ʻIkai naʻe ngaohi ʻe hoku nima ʻae ngaahi meʻa ni kotoa pē?’
Nem az én kezem csinálta-é mindezeket?
51 “ʻAe kau kia kekeva, pea taʻekamu ʻae loto mo e telinga, ʻoku mou tekeʻi maʻuaipē ʻae Laumālie Māʻoniʻoni: ʻo hangē ko hoʻomou ngaahi tamai.
Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, ti azonképen.
52 Ko e palōfita fē naʻe ʻikai fakatangaʻi ʻe hoʻomou ngaahi tamai? Pea kuo nau tāmateʻi ʻakinautolu naʻe muʻaki fakahā ʻae haʻu ʻoe Toko Taha Angatonu; ʻaia kuo mou toki lavakiʻi mo tāmateʻi:
A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? és megölték azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek;
53 ʻAkimoutolu naʻe maʻu ʻae fono ʻi he ʻao ʻoe kau ʻāngelo, kae ʻikai fai ki ai.”
Kik a törvényt angyalok rendelésére vettétek, és nem tartottátok meg.
54 Pea kuo nau fanongo ki he ngaahi meʻa ni, naʻe tekelili honau loto ʻi he ʻita, pea nau fakalili honau nifo kiate ia.
Mikor pedig ezeket hallották, szívükben dühösködnek és fogaikat csikorgatják vala ő ellene.
55 Ka naʻe pito ia ʻi he Laumālie Māʻoniʻoni, pea sio fakamamaʻu ia ki he langi, ʻo ne mamata ki he nāunau ʻoe ʻOtua, mo Sisu ʻoku tuʻu ʻi he nima toʻomataʻu ʻoe ʻOtua,
Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől,
56 ʻO ne pehē, “Vakai, ʻoku ou mamata ki he langi kuo matangaki, mo e Foha ʻoe tangata ʻoku tuʻu ʻi he nima toʻomataʻu ʻoe ʻOtua.”
És monda: Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani.
57 Pea naʻa nau toki kalanga ʻaki ʻae leʻo lahi, mo tāpuni honau telinga, ʻo feʻohofi fakataha kiate ia,
Felkiáltván pedig nagy fenszóval, füleiket bédugák, és egyakarattal reá rohanának;
58 ʻO lī ia ki he tuaʻā kolo, mo tolongaki ʻaki ʻae maka: pea naʻe tuku hifo ʻe he kau fakamoʻoni honau kofu ʻi he vaʻe ʻoe talavou, ko Saula hono hingoa.
És kiűzvén a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le.
59 Pea naʻa nau tolongaki ʻa Setiveni, kae lotu pe ia, mo pehē, “ʻEiki Sisu, ke ke maʻu hoku laumālie.”
Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet!
60 Pea tuʻulutui ia, ʻo kalanga ʻaki ʻae leʻo lahi, “ʻEiki, ʻoua naʻa lau ʻae angahala ni kiate kinautolu.” Pea kuo ne leaʻaki ia, pea mohe. Pea naʻe loto lelei ʻa Saula ki heʻene mate.
Térdre esvén pedig, nagy fenszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék.
