Kau ʻAposetolo 20
1 Pea ʻi he tuku ʻae maveuveu, naʻe ui ʻe Paula ke haʻu kiate ia ʻae kau ākonga, ʻonau feʻofoʻofani pea mahuʻi ia ke ʻalu ki Masitōnia.
Minekutána pedig megszűnt a háborúság, magához híván Pál a tanítványokat és tőlük búcsút vévén, elindula, hogy Maczedóniába menjen.
2 Pea kuo ʻosi ʻae ngaahi potu ko ia ʻi heʻene ʻalu, pea lahi ʻene akonaki kiate kinautolu, pea ʻalu ia ki Kilisi.
Miután pedig azokat a tartományokat eljárta, és intette őket bő beszéddel, Görögországba méne.
3 ʻO nofo ai ʻi he māhina ʻe tolu. Pea kuo toitoiʻi ia ʻe he kakai Siu, ʻi heʻene te u folau ki Silia, pea loto ia ke toe foki ange ki Masitōnia.
És ott töltött három hónapot. És mivelhogy a zsidók lest hánytak néki, a mint Siriába készült hajózni, úgy végezé, hogy Maczedónián át tér vissza.
4 Pea naʻe ʻalu mo ia ki ʻEsia ʻa Sopeta mei Pelea; mo ʻAlisitako mo Sekunio mei Tesalonika; mo Keio mei Teape, mo Timote; mo Tikiko mo Talofimo mei ʻEsia;
Kíséré pedig őt Ázsiáig a béreai Sopater, a Thessalonikabeliek közül pedig Aristárkhus és Sekundus, és a derbei Gájus és Timótheus; Ázsiabeliek pedig Tikhikus és Trofimus.
5 Pea naʻe muʻomuʻa ʻakinautolu ni, ʻo tatali mai kiate kimautolu ʻi Taloasi.
Ezek előremenvén, megvárának minket Troásban.
6 Pea naʻa mau folau mei Filipai, ʻi he hili ʻae ngaahi ʻaho [kai ]mā taʻemeʻafakatupu, pea mau aʻu atu kiate kinautolu ʻi Taloasi ʻi he ʻaho ʻe nima; pea naʻa mau nofo ai ʻi he ʻaho ʻe fitu.
Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után kievezénk Filippiből, és menénk ő hozzájok Troásba öt nap alatt; hol hét napot tölténk.
7 Pea ʻi he ʻuluaki ʻaho ʻoe uike, naʻe kātoa ai ʻae kau ākonga ke tofitofi mā, pea malanga ʻa Paula kiate kinautolu, kuo ʻamanaki ʻalu ia ʻi he ʻapongipongi; pea malanga ia ʻo aʻu ki he tuʻuapō mālie.
A hétnek első napján pedig a tanítványok egybegyűlvén a kenyér megszegésére, Pál prédikál vala nékik, mivelhogy másnap el akara menni; és a tanítást megnyújtá éjfélig.
8 Pea naʻe lahi ʻae maama ʻi he potu fale ki ʻolunga, kuo nau fakataha ai.
Vala pedig elegendő szövétnek abban a felházban, a hol egybe valának gyülekezve.
9 Pea naʻe heka ʻi he kātupa ʻae talavou ʻe tokotaha, ko hono hingoa ko ʻUtiko, pea naʻe mohe maʻu ia: pea ʻi he malanga fuoloa ʻa Paula, naʻe hinga hifo ia ʻi he mohe, pea tō ki lalo mei hono tolu ʻoe fata ʻoe fale, pea hiki hake ia kuo mate.
Egy Eutikhus nevű ifjú pedig ül vala az ablakban, mély álomba merülve: és mivelhogy Pál sok ideig prédikála, elnyomatván az álom által, aláesék a harmadik rend házból, és halva véteték föl.
10 Pea naʻe ʻalu hifo ʻa Paula, ʻo foʻohifo ʻiate ia, mo fāʻufua, mo ne pehē, “ʻOua te mou mamahi; he ʻoku ʻiate ia ʻa ʻene moʻui.”
Pál pedig alámenvén, reá borula, és magához ölelve monda: Ne háborogjatok; mert a lelke benne van.
11 Pea kuo ʻalu hake ia ʻo tofitofi ʻae mā, mo kai, pea nau talanoa ʻo fuoloa, ʻo aʻu ki he maʻa ʻae ʻaho, pea toki ʻalu ia.
Azután fölméne, és megszegé a kenyeret és evék, és sokáig, mind virradatig beszélgetvén, úgy indula el.
12 Pea naʻa nau ʻomi ʻae talavou kuo moʻui, pea naʻe lahi ʻenau fiemālie.
Felhozák pedig az ifjat elevenen, és felette igen megvigasztalódának.
13 Pea ne mau muʻomuʻa ki he vaka, ʻo folau ki ʻAsosi, ʻo mau tokanga ke fakaheka ai ʻa Paula: ko ʻene fekau ia, he ko hono loto ke hala ʻuta pe ia.
Mi pedig előremenvén a hajóra, Assusba evezénk, ott akarván fölvenni Pált; mert így rendelkezett, ő maga gyalog akarván jőni.
14 Pea kuo mau fetaulaki ki ʻAsosi, pea mau fakaheka ia, pea ʻalu ki Meteline.
Mikor pedig Assusban összetalálkozott velünk, felvévén őt, menénk Mitilénébe.
15 Pea mau folau mei ai, pea pongipongi hake, naʻa mau hoko ʻo feʻunga mo Kaio; pea mau aʻu ki Semo ʻi hono ʻaho ua, pea mau nofo ʻi Talokilio; pea aʻu atu ʻi he ʻaho naʻa na feholoi ki Mileto.
És onnét elevezvén, másnap eljutánk Khius ellenébe; a következőn pedig áthajózánk Sámusba; és Trogilliumban megszállván, másnap mentünk Milétusba.
16 He kuo pau ʻae loto ʻo Paula ke ʻoua naʻa folau ki ʻEfesō, koeʻuhi ke ʻoua naʻa fuoloa ai ia ki ʻEsia: he naʻa ne fakatoʻotoʻo, ʻo kapau ʻe mafai ʻe ia, ke hoko ki Selūsalema ʻi he ʻaho ʻoe Penitekosi.
Mert elvégezé Pál, hogy Efézus mellett elhajózik, hogy ne kelljen néki időt múlatni Ázsiában; mert siet vala, hogy ha lehetne néki, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen.
17 Pea naʻe fekau ʻe ia mei Mileto ke haʻu ʻae kau mātuʻa ʻoe siasi mei ʻEfesō.
Milétusból azonban küldvén Efézusba, magához hívatá a gyülekezet véneit.
18 Pea kuo nau haʻu kiate ia, pea pehē ʻe ia kiate kinautolu, “Talu ʻae ʻuluaki ʻaho ne u haʻu ai ki ʻEsia, kuo mou ʻilo ia ʻae anga ʻo ʻeku nofo ʻiate kimoutolu ʻi he ʻaho kotoa pē,
Mikor pedig hozzá mentek, monda nékik: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat ti köztetek az egész idő alatt,
19 ʻA ʻeku tauhi ʻae ʻEiki ʻi he loto angavaivai lahi, mo e loʻimata lahi, mo e ngaahi ʻahiʻahi, naʻe tō kiate au ʻi he toitoiʻi au ʻe he kakai Siu:
Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kisértetek közt, melyek én rajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek;
20 Mo ʻeku taʻetaʻofi ki ha meʻa ʻe taha ʻoku ʻaonga, ka kuo u fakaʻilo kiate kimoutolu, mo ako fakahā kiate kimoutolu, pea ʻi he ngaahi fale,
Hogy semmitől sem vonogattam magamat, a mi hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként,
21 ʻO fakapapau atu ki he kakai Siu, pea mo e kakai Kiliki foki, ʻae fakatomala ki he ʻOtua, mo e tui ki hotau ʻEiki ko Sisu Kalaisi.
Bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől.
22 Pea ko eni, vakai, ʻoku ou ʻalu haʻisia ʻi loto ki Selūsalema, pea ʻoku ʻikai te u ʻilo ʻae ngaahi meʻa ʻe hoko mai ai kiate au:
És most ímé én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudván, mik következnek ott én reám.
23 Ka ko eni, ʻoku fakamoʻoni mai ʻe he Laumālie Māʻoniʻoni, ʻo pehē, ʻoku tatali pe kiate au ʻae ngaahi haʻi mo e meʻa fakamamahi ʻi he kolo kotoa pē.
Kivéve, hogy a Szent Lélek városonként bizonyságot tesz, mondván, hogy én reám fogság és nyomorúság következik.
24 Ka ʻoku ʻikai ueʻi ai au, pea ʻoku ʻikai foki te u lau ko e meʻa mahuʻinga kiate au ʻeku moʻui, kae kehe ke u fakaʻosi ʻi he fiefia ʻeku lakanga, mo e ngāue kuo u maʻu mei he ʻEiki ko Sisu, ke u fakamoʻoni ki he ongoongolelei ʻoe ʻaloʻofa ʻae ʻOtua.
De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangyéliomáról.
25 “Pea ko eni, vakai, ʻoku ou ʻilo ʻe ʻikai te mou toe mamata ki hoku mata, ʻakimoutolu kotoa pē kuo u malangaʻaki ki ai ʻae puleʻanga ʻoe ʻOtua.
És most íme én tudom, hogy nem látjátok többé az én orczámat ti mindnyájan, kik között általmentem, prédikálván az Istennek országát.
26 Ko ia ʻoku ou fakapapau fakamoʻomoʻoni atu kiate kimoutolu he ʻaho ni, ʻoku ou maʻa au mei he toto ʻoe kakai kotoa pē.
Azért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindeneknek vérétől tiszta vagyok.
27 He naʻe ʻikai te u taʻofi ʻae fakahā kiate kimoutolu ʻae finangalo kotoa pē ʻoe ʻOtua.
Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát.
28 Ko ia ke mou vakai kiate kimoutolu, pea mo e fanga sipi kotoa pē, ʻaia kuo fakanofo ʻakimoutolu ʻe he Laumālie Māʻoniʻoni ko hono kau tauhi, ke mou fafanga ʻae siasi ʻae ʻOtua, ʻaia naʻa ne fakatauʻaki hono taʻataʻa.
Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.
29 He ʻoku ou ʻilo eni, ka hili ʻeku ʻalu, ʻe haʻu kiate kimoutolu ʻae fanga ulofi fakamālohi, pea ʻe ʻikai te nau mamae ki he fanga sipi.
Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak.
30 Pea ʻe tupu foki ʻiate kimoutolu ʻae kau tangata, te nau ako ʻaki ʻae meʻa fakahala, ke tohoaki ʻae kau ākonga ke muimui kiate kinautolu.
Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.
31 Ko ia ke mou leʻo, pea manatu kuo tolu taʻu mo e ʻikai te u tuku ʻeku valokiekina ʻakimoutolu taki taha mo e loʻimata ʻi he pō mo e ʻaho.
Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szüntem könnyhullatással inteni mindenkit.
32 “Pea ko eni, ʻe kāinga, ʻoku ou tuku ʻakimoutolu ki he ʻOtua, pea mo e folofola ʻo ʻene ʻofa, ʻaia ʻoku ne faʻa fai ke langa hake ʻakimoutolu, pea ke tuku kiate kimoutolu ʻae tofiʻa fakataha mo kinautolu kotoa pē kuo fakamāʻoniʻoniʻi.
És most, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége ígéjének, a ki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt.
33 Naʻe ʻikai te u manumanu ki he siliva, pe ki he koula, pe ki he kofu ʻo ha tokotaha.
Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam:
34 ʻIo, ʻoku mou ʻilo ʻekimoutolu, ko e ongo nima ni kuo na tauhi ki heʻeku ngaahi masiva, pea mo kinautolu naʻe ʻiate au.
Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak.
35 Kuo u fakahā ʻae meʻa kotoa pē kiate kimoutolu, koeʻuhi ʻi he peheʻi ʻa hoʻomou ngāue, ʻoku totonu ke mou tokoni ki he vaivai, pea manatuʻi ʻae lea ʻae ʻEiki ko Sisu, ʻi heʻene pehē, ‘ʻOku monūʻia lahi hake ʻae foaki atu ʻi he maʻu [ʻae foaki mai].’”
Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni.
36 Pea kuo ʻosi ʻene lea ko ia, naʻa ne tuʻulutui, ʻo hūfia ʻakinautolu kotoa pē.
És mikor ezeket mondotta, térdre esve imádkozék mindazokkal egybe.
37 Pea naʻa nau tangi mamahi kotoa pē, mo nau fāʻufua ʻi he kia ʻo Paula, ʻo ʻuma kiate ia,
Mindnyájan pedig nagy sírásra fakadtak; és Pálnak nyakába borulva csókolgaták őt.
38 ʻO lahi taha pe ʻenau mamahi koeʻuhi ko ʻene lea naʻe pehē, ʻe ʻikai te nau toe mamata ki hono mata. Pea naʻa nau ō mo ia ki he vaka.
Keseregve kiváltképen azon a szaván, a melyet mondott, hogy többé az ő orczáját nem fogják látni. Aztán elkísérték őt a hajóra.
