Kau ʻAposetolo 2
1 Pea kuo hokosia ʻae ʻaho ʻoe Penitekosi, kuo nau kātoa ʻo loto taha ʻi he potu pe taha.
És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
2 Pea fakafokifā naʻe ai ʻae ʻuʻulu mai mei he langi, ʻo hangē ha tuʻoni matangi mālohi ʻaupito, pea fakapito ʻaki ʻae fale kotoa pē naʻa nau nofo ai.
És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
3 Pea naʻe hā mai kiate kinautolu ʻae ngaahi ʻelelo mangamanga ʻo hangē ko e afi, pea nofo ia ʻiate kinautolu taki taha.
És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
4 Pea naʻe fakapito ʻaki ʻakinautolu kotoa pē ʻae Laumālie Māʻoniʻoni, pea naʻa nau kamata leaʻaki ʻae lea kehekehe, ʻo fakatatau ki hono fakaleaʻi ʻakinautolu ʻe he Laumālie.
És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
5 Pea naʻe ʻāunofo ʻi Selūsalema ʻae kakai Siu faʻa lotu, mei he puleʻanga kotoa pē ʻi lalo langi.
Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
6 Pea ʻi he mafola ʻae ongoongo ni, naʻe fakakātoa ʻae kakai, pea nau puputuʻu lahi, koeʻuhi naʻe fanongo ʻae tangata taki taha ki heʻenau lea ʻi heʻene lea ʻaʻana.
Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
7 Pea naʻe ofo mo fakatumutumu ʻakinautolu kotoa pē, ʻonau fepehēʻaki, “Vakai, ʻikai ko e kau Kāleli kotoa pē ʻakinautolu na ʻoku lea?
Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
8 Pea ʻoku fēfē nai ʻoku tau taki taha fanongo ki heʻetau lea, naʻa tau fanauʻi ai?
Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
9 Ko e kakai Patia, mo e Metia, mo e ʻElama, pea mo e kau nofo ʻi Mesopōtemia, mo Siutea, mo Kapatosia, mo Ponito, mo ʻEsia,
Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
10 Mo Filisia, mo Pamifilia, mo ʻIsipite, pea mo e ngaahi potu ʻo Lipea ʻo ofi ki Sailine, mo e ngaahi muli mei Loma, ko e ngaahi Siu mo e kakai ului.
Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
11 Ko e kakai, Keliti mo e ʻAlepea, ʻoku tau fanongo ʻoku nau lea ʻi heʻetau lea ki he ngaahi ngāue fakaofo ʻae ʻOtua.”
Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
12 Pea naʻa nau ofo kotoa pē, ʻo taʻemaau honau loto, mo nau fepehēʻaki, “Ko e hā hono ʻuhinga ʻoe meʻa ni?”
Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?
13 Kae manuki ʻae niʻihi, ʻo pehē, “ʻOku fonu ʻi he uaine foʻou ʻae kau tangata ni.”
Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
14 Ka naʻe tutuʻu hake ʻa Pita, mo e toko hongofulu ma tokotaha, ʻo leaʻaki ʻae leʻo lahi, ʻo ne pehē kiate kinautolu, “ʻAkimoutolu ʻae kau tangata ʻo Siutea, mo kimoutolu kotoa pē ʻoku ʻāunofo ʻi Selūsalema, ke mou ʻilo eni, pea fakafanongo ki heʻeku lea:
Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!
15 He ʻoku ʻikai konā ʻakinautolu ni, ʻo hangē ko hoʻomou mahalo, he ko hono tolu pe eni ʻoe feituʻulaʻā ʻoe ʻaho.
Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
16 Ka ko eni ia naʻe lea ki ai ʻae palōfita ko Sioeli;
Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától:
17 ‘ʻOku pehē ʻe he ʻOtua, ʻE hoko ʻi he ngaahi ʻaho ʻamui, te u huaʻi hifo hoku Laumālie ki he kakai kotoa pē: pea ʻe kikite ʻe homou ngaahi foha mo homou ngaahi ʻofefine, pea ʻe hā ʻae ngaahi meʻa ki hoʻomou kau talavou, pea ʻe faʻa misi hoʻomou kau mātuʻa:
És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
18 Pea ʻi he ngaahi ʻaho ko ia, teu huaʻi hifo hoku Laumālie ki heʻeku kau tamaioʻeiki mo ʻeku kau kaunanga; pea te nau kikite;
És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.
19 Pea te u fakahā ʻae ngaahi meʻa fakaofo ʻi ʻolunga ʻi he langi, mo e ngaahi fakaʻilonga ki lalo ʻi māmani; ko e toto mo e afi, mo e ʻahu ʻoe afi;
És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.
20 Pea ʻe liliu ʻae laʻā ʻo poʻuli, pea mo e māhina ʻo toto, ʻi he teʻeki hoko ʻae ʻaho lahi pea fakamanavahē, ʻoe ʻEiki:
A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.
21 Pea ʻe pehē, ko ia ʻe ui ki he huafa ʻoe ʻEiki, ʻe fakamoʻui ia.’
És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.
22 “ʻAe kau tangata ʻIsileli, fanongo ki he ngaahi lea ni; ko Sisu ʻo Nāsaleti, ko e tangata mei he ʻOtua, pea naʻe ongoongo ʻiate kimoutolu ʻi he ngaahi meʻa mana, mo e ngāue fakaofo, mo e fakaʻilonga, ʻaia naʻe fai ʻe he ʻOtua ʻiate ia ʻi homou ʻao, ʻo hangē ko ia ʻoku mou ʻilo foki ki ai:
Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok.
23 ʻAia naʻe tukuange ʻe he ʻOtua, ʻi heʻene fakakaukau poto mo ʻene muʻaki ʻilo, pea naʻa mou puke ʻaki ia ʻae nima angahala, ʻo tutuki ia ki he ʻakau, ʻo tāmateʻi:
Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:
24 ʻAia kuo fokotuʻu ʻe he ʻOtua, ʻi he veteange ʻoe mamahi ʻoe mate: koeʻuhi naʻe ʻikai ʻaupito faʻa taʻofi ʻaki ia.
Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.
25 He ʻoku lea ʻa Tevita kiate ia, ‘Naʻaku mamata maʻu ki he ʻEiki ʻi hoku ʻao, he ʻoku ʻi hoku nima toʻomataʻu ia, ke ʻoua naʻa ueʻi au:
Mert Dávid ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam.
26 Ko ia naʻe fiefia ai hoku loto, pea fiefia mo hoku ʻelelo; pea ʻe mālōlō foki ʻa hoku sino ʻi he ʻamanaki lelei:
Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.
27 Koeʻuhi ʻe ʻikai te ke tuku hoku laumālie ʻi hētesi, pea ʻe ʻikai te ke tuku ho tokotaha māʻoniʻoni ke ne ʻilo ʻae ʻauʻauha. (Hadēs g86)
Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Hadēs g86)
28 Kuo ke fakahā kiate au ʻae ngaahi hala ʻoe moʻui; te ke fakafonu ʻaki au ʻae fiefia ʻi ho ʻao.’
Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád előtt.
29 “ʻAe kau tangata mo e kāinga, tuku ke u lea ʻo fakamatala atu kiate kimoutolu ki he ʻeiki ʻi muʻa ko Tevita, he kuo pekia ia pea tanu, pea ʻoku ʻiate kitautolu hono fonualoto ʻo aʻu ki he ʻaho ni.
Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van.
30 Pea ko e palōfita ia, pea naʻa ne ʻilo kuo fuakava ʻe he ʻOtua kiate ia, te ne fokotuʻu ʻi hono hako, ʻo fakatatau ki he kakano, ʻae Kalaisi, ke nofo ʻi hono nofoʻa fakatuʻi;
Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe,
31 Pea ʻi heʻene ʻilo ia ʻi muʻa, naʻa ne lea ki he toetuʻu ʻo Kalaisi, ‘Naʻe ʻikai tuku maʻu hono laumālie ʻi hētesi, pea naʻe ʻikai ʻilo ʻe hono sino ʻae ʻauʻauha.’ (Hadēs g86)
Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott. (Hadēs g86)
32 Pea ko e Sisu ni kuo fokotuʻu ʻe he ʻOtua, pea ko e kau fakamoʻoni ki ai ʻakimautolu kotoa pē.
Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.
33 Ko ia, ʻi hono hakeakiʻi ʻe he nima toʻomataʻu ʻoe ʻOtua, pea ʻi heʻene maʻu mei he Tamai ʻae talaʻofa ʻoe Laumālie Māʻoniʻoni, kuo ne huaʻi hifo eni, ʻaia ʻoku mou mamata mo fanongo ki ai ni.
Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok.
34 He naʻe ʻikai ʻalu hake ʻa Tevita ki he langi: ka naʻe pehē mai ʻe ia, ‘Naʻe pehē ʻe Sihova ki heʻeku ʻEiki, Nofo koe ʻi hoku nima toʻomataʻu,
Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől,
35 Kae ʻoua ke u ngaohi ho ngaahi fili ko ho tuʻungavaʻe.’
Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
36 “Ko ia ke ʻilo pau ʻe he fale kotoa pē ʻo ʻIsileli, kuo fakanofo ʻe he ʻOtua ʻae Sisu ko ia, ʻaia naʻa mou tutuki ki he ʻakau, ko e ʻEiki mo e Kalaisi.”
Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek.
37 Pea ʻi heʻenau fanongo eni, naʻe mahuhuhuhu honau loto, pea naʻa nau pehē kia Pita mo hono toe ʻoe kau ʻaposetolo, ʻae kau tangata mo e kāinga, “Ko e hā te mau fai?”
Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
38 Pea toki pehē ʻe Pita kiate kinautolu, “Fakatomala, pea mou taki taha papitaiso ʻi he huafa ʻo Sisu Kalaisi, ke fakamolemole ai ʻae angahala, pea te mou maʻu mo e foaki ʻoe Laumālie Māʻoniʻoni.
Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
39 He ko e talaʻofa eni kiate kimoutolu, mo hoʻomou fānau, pea mo kinautolu kotoa pē ʻoku mamaʻo, ʻaia kotoa pē ʻe ui ʻe he ʻEiki ko hotau ʻOtua.”
Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
40 Pea naʻe lahi ʻae lea kehekehe naʻa ne fakamoʻoni mo akonakiʻaki, ʻo ne pehē, “Mou fakamoʻui ʻakimoutolu mei he toʻutangata paongataʻa ni.”
Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!
41 Pea ko kinautolu naʻe maʻu fiefia ʻene lea, naʻa nau papitaiso: pea ʻi he ʻaho pe ko ia naʻe ului ʻae kakai ʻe toko tolu afe nai.
A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.
42 Pea naʻa nau tuʻumaʻu ʻi he akonaki ʻae kau ʻaposetolo, mo e feʻofoʻofani, mo e tofi ʻoe mā, mo e fehūfekina.
És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
43 Pea naʻe tō ki he kakai kotoa pē ʻae manavahē: pea naʻe lahi ʻae meʻa fakaofo mo e meʻa mana naʻe fai ʻe he kau ʻaposetolo.
Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala.
44 Pea naʻe loto taha ʻakinautolu kotoa pē naʻe tui, pea naʻe meʻa taha pē ʻakinautolu;
Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala;
45 Pea naʻa nau fakatau honau ngaahi ʻapi mo ʻenau meʻa, pea tufa ki he kakai taki taha, ʻo fakatatau ki heʻene masiva.
És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala.
46 Pea naʻa nau ʻalu loto taha ki he falelotu lahi ʻi he ʻaho kotoa pē, mo nau tofitofi mā ʻi he ngaahi fale, pea kai ʻenau meʻakai ʻi he fiefia mo e loto taʻekākā,
És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.
47 ʻO fakamālō ki he ʻOtua, pea ʻofeina ʻe he kakai kotoa pē. Pea naʻe fakaului ʻe he ʻEiki kiate kinautolu ʻi he ʻaho kotoa pē ʻakinautolu kuo fakamoʻui.
Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.
