Kau ʻAposetolo 11
1 Pea fanongo ʻae kau ʻaposetolo mo e kāinga naʻe ʻi Siutea, kuo maʻu ʻe he kakai Senitaile foki ʻae folofola ʻae ʻOtua.
Meghallák azonban az apostolok és a Júdeában levő atyafiak, hogy a pogányok is bevették az Istennek beszédét.
2 Pea kuo hoko ʻa Pita ki Selūsalema, pea kikihi mo ia ʻakinautolu naʻe ʻi he kamu,
Mikor azért felment Péter Jeruzsálembe, vetekedének ő vele a zsidóságból valók,
3 “ʻo nau pehē, naʻa ke ʻalu ki he kau tangata taʻekamu, ʻo keinanga mo kinautolu.”
Mondván: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.
4 Pea fakahā ʻe Pita mei hono tupuʻanga, ʻo fakamatala hokohoko kiate kinautolu, ʻo pehē,
Elkezdvén pedig Péter, megmagyarázta nékik rendre, mondván:
5 “Naʻaku ʻi he kolo ko Sopa, ʻo fai ʻeku lotu; pea ʻi he ʻāvea hoku loto ne u mamata ʻi he meʻa naʻe hā mai, Ko e meʻa ʻo hangē ha fuʻu tupenu, naʻe tukutuku hifo mei he langi, kuo fakakaveʻi hono kapa ʻe fā; pea aʻu hifo ia kiate au:
Én Joppé városában imádkozám; és láték elragadtatásban egy látást, valami alászálló edényt, mint egy nagy lepedőt, négy sarkánál fogva leeresztve az égből; és egészen hozzám szálla:
6 Pea kuo u fakamamaʻu hoku mata ki ai, ʻo tokanga, peau mamata ki he manu veʻe fā ʻoe fonua, mo e manu fekai, mo e manu totolo, mo e manupuna ʻoe ʻatā.
Melyre szememet rávetve megnézém, és látám a földi négylábú állatokat, a vadakat és a csúszómászókat és az égi madarakat.
7 Pea ne u fanongo ki he leʻo, ʻoku pehē mai kiate au, ‘Tuʻu, Pita; ʻo tāmateʻi ʻo kai.’
Hallék pedig szót is, mely ezt mondja vala nékem: Kelj fel Péter, öljed és egyél!
8 Pea ne u pehē, ‘ʻEiki, ʻe ʻikai ʻaupito: he ʻoku teʻeki ai ke kai ʻe hoku ngutu ha meʻa ʻoku ʻikai ngofua pe taʻemaʻa.’
Mondék azonban: Semmiképen sem, Uram; mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan nem ment be az én számba.
9 Ka naʻe pehē mai ʻe he leʻo mei he langi kiate au ko hono tuʻo ua, ‘Ko ia kuo fakamaʻa ʻe he ʻOtua, ʻoua naʻa ke pehē ʻoku ʻikai ngofua.’
Felele pedig nékem a szózat másodszor az égből: A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.
10 Pea naʻe fai ʻae meʻa ni ʻo tuʻo tolu: pea toe fusi hake kotoa pē ki he langi.
Ez pedig három ízben történt; és ismét felvonaték az egész az égbe.
11 Pea vakai, kuo haʻu fakafokifā ʻae kau tangata ʻe toko tolu ki he fale ʻoku ou ʻi ai, kuo fekau mai kiate au mei Sesalia.
És ímé, azonnal három férfiú érkezék a házhoz, melyben valék, kik Czézáreából küldettek én hozzám.
12 Pea naʻe fekau ʻe he Laumālie ke u ʻalu mo kinautolu, pea ʻoua naʻaku manavahē. Pea naʻa mau ō mo au ʻae kāinga ʻe toko ono ni, pea mau hū ki he fale ʻoe tangata:
Mondá pedig nékem a Lélek, hogy menjek el velök minden kételkedés nélkül. Eljöve pedig velem ez a hat atyafi is; és bemenénk annak az embernek a házába:
13 ‘Pea ne fakahā ʻe ia kiate kimautolu kuo ne mamata ia ki ha ʻāngelo ʻi hono fale, naʻe tuʻu, ʻo pehē kiate ia, Ke ke fekau ki Sopa ha kau tangata ke ʻomi ʻa Saimone, ko hono hingoa ʻe taha ko Pita;
És elbeszélé nékünk, mimódon látta, a mint az angyal megálla az ő házában és ezt mondá néki: Küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik;
14 Pea ʻe fakahā ʻe ia kiate koe ʻae ngaahi lea ʻe moʻui ai koe mo ho fale kotoa pē.
Ő szólni fog hozzád olyan ígéket, melyek által megtartatol te és a te egész házadnépe.
15 Pea ʻi heʻeku kamata lea, naʻe tō hifo kiate kinautolu ʻae Laumālie Māʻoniʻoni, ʻo hangē kiate kitautolu ʻi he kamataʻanga.
Mikor pedig én elkezdtem szólni, leszálla a Szent Lélek ő reájok, miképen mi reánk is kezdetben.
16 Peau toki manatu ki he folofola ʻae ʻEiki, ʻi heʻene pehē, ‘Ko e moʻoni naʻe papitaiso ʻe Sione ʻaki ʻae vai; kae papitaiso ʻaki ʻakimoutolu ʻae Laumālie Māʻoniʻoni.’
Megemlékezém pedig az Úrnak ama mondásáról, a mint mondá: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni.
17 Pea koeʻuhi kuo foaki ʻe he ʻOtua kiate kinautolu ʻae foaki, ʻo hangē ko kitautolu, naʻe tui ki he ʻEiki ko Sisu Kalaisi; pea ko hai au, ke u faʻa taʻofia ʻae ʻOtua?”
Ha tehát az Isten hasonló ajándékát adta nékik, mint nékünk is, kik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, kicsoda voltam én, hogy az Istent eltilthattam volna?
18 Pea kuo nau fanongo ki he ngaahi meʻa ni, naʻa nau fakalongo pe, ʻo fakamālō ki he ʻOtua, ʻonau pehē, “Ta kuo tuku foki ʻe he ʻOtua ki he ngaahi Senitaile ʻae fakatomala ki he moʻui.”
Ezeknek hallatára aztán megnyugovának, és dicsőíték az Istent, mondván: Eszerint hát a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre!
19 Pea ko kinautolu naʻe fakamovetevete ʻi he fakatanga naʻe tupu ia Setiveni, naʻa nau fononga atu ʻo aʻu ki Finesi, mo Saipalo, mo ʻAniteoke, ʻo malangaʻaki ʻae folofola ka ki he kakai Siu pe.
Azok tehát, a kik eloszlottak az üldözés miatt, mely Istvánért támadott, eljutának Fenicziáig, Cziprusig és Antiókhiáig, senkinek nem prédikálván az ígét, hanem csak a zsidóknak.
20 Pea ko honau niʻihi ko e kau tangata mei Saipalo mo Sailine, pea ʻi heʻenau hoko ki ʻAniteoke, naʻa nau lea ki he kau ʻElinisitō, ʻo malangaʻaki ʻae ʻEiki ko Sisu.
Voltak azonban közöttük némely cziprusi és czirénei férfiak, kik mikor Antiókhiába bementek, szólának a görögöknek, hirdetve az Úr Jézust.
21 Pea naʻe ʻiate kinautolu ʻae nima ʻoe ʻEiki: pea naʻe tui ʻae tokolahi, mo tafoki ki he ʻEiki.
És az Úrnak keze vala velök; és nagy sokaság tére meg az Úrhoz, hívővé lévén.
22 Pea kuo ongo mai ʻae meʻa ni ki he siasi ʻi Selūsalema: pea naʻa nau fekau atu ʻa Pānepasa, ke ʻalu ia ʻo aʻu ki ʻAniteoke.
Elhatott pedig a hír ő felőlük a jeruzsálemi gyülekezet fülébe; és kiküldék Barnabást, hogy menjen el egész Antiókhiáig.
23 Pea kuo hoko atu ia, ʻo mamata ki he ʻaloʻofa ʻae ʻOtua, naʻe fiefia ia, mo ne ako kiate kinautolu kotoa pē, ke nau pikitai ki he ʻEiki ʻi he loto maʻu.
Ki mikor oda jutott és látta az Isten kegyelmét, örvendeze; és inté mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban.
24 He ko e tangata lelei ia, pea fonu ʻi he Laumālie Māʻoniʻoni mo e tui: pea naʻe ului ki he ʻEiki ʻae kakai tokolahi.
Mert jámbor és Szent Lélekkel és hittel teljes férfiú vala ő. És nagy sokaság csatlakozék az Úrhoz.
25 Pea toki ʻalu ʻa Pānepasa ki Tasusi, ʻo kumi kia Saula:
Elméne pedig Barnabás Tárzusba, hogy felkeresse Saulust, és rátalálván, elvivé őt Antiókhiába.
26 Pea kuo ne ʻilo ia, naʻa ne ʻomi ia ki ʻAniteoke. Pea naʻa na faʻa fakataha mo e siasi ʻi he taʻu kotoa, ʻo ako ki he kakai tokolahi. Pea naʻe tomuʻa ui ʻi ʻAniteoke ʻae kau ākonga ko e Kalisitiane.
És lőn, hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot; és a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek.
27 Pea ʻi he ngaahi ʻaho ko ia, naʻe haʻu ʻae kau palōfita, mei Selūsalema, ki ʻAniteoke.
Ez időtájban pedig menének Jeruzsálemből Antiókhiába próféták.
28 Pea naʻe tuʻu hake honau tokotaha ko ʻAkapusi hono hingoa, ʻo ne kikite ʻi he Laumālie, ʻe tō ha honge lahi ki māmani kotoa pē: ʻaia naʻe fakamoʻoni ʻi he ngaahi ʻaho ʻo Kalotiusi Sisa.
Felkelvén pedig egy azok közül, névszerint Agabus, megjelenté a Lélek által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség lesz; a mely meg is lőn Klaudius császár idejében.
29 Pea loto ʻae kau ākonga ke taki taha foaki, ʻo fakatatau mo ʻene maʻumeʻa, ke ʻatu ko e tokoni ki he kāinga ʻoku nofo ʻi Siutea:
A tanítványok pedig elhatározták, hogy a szerint, a mint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak:
30 Pea naʻa nau fai ia, pea ʻave ia ki he mātuʻa ʻi he nima ʻo Pānepasa mo Saula.
A mit meg is cselekedének, elküldvén a vénekhez Barnabás és Saulus keze által.
