2 Samuela 20
1 Pea ʻiloange naʻe nofo ʻi ai ʻae tangata angakovi ʻaia naʻe hingoa ko Sepa, ko e foha ʻo Pikili, ko e tangata Penisimani: pea naʻa ne ifi ʻe ia ʻae meʻalea, ʻo ne pehē, “ʻOku ʻikai te mau kau mo Tevita, pea ʻoku ʻikai te mau tofiʻa fakataha mo e foha ʻo Sese: ʻE ʻIsileli ke taki taha ʻalu ʻae tangata ki hono fale.”
Vala pedig ott történetesen egy istentelen ember, kinek neve Séba vala, Bikrinek fia, Benjámin nemzetségéből való férfiú. Ez trombitát fuvata, és monda: Nincsen nékünk semmi közünk Dávidhoz, és semmi örökségünk nincsen az Isai fiában. Azért oh Izráel, oszoljatok el, kiki az ő sátorába.
2 Ko ia naʻe hiki ai ʻae kau tangata kotoa pē ʻo ʻIsileli mei heʻenau muimui kia Tevita, ka nau muimui kia Sepa ko e foha ʻo Pikili: ka naʻe pikitai ʻae kau tangata ʻo Siuta ki honau tuʻi mei Sioatani ʻo aʻu ki Selūsalema.
Eltávozék azért mind az Izráel népe Dávidtól Séba után, Bikri fia után. A Júda nemzetségéből valók azonban mellette maradának az ő királyoknak, a Jordán vizétől fogva mind Jeruzsálemig.
3 Pea naʻe hoko mai ʻa Tevita ki hono fale ʻi Selūsalema; pea naʻe ʻave ʻe he tuʻi ʻae kau fefine sinifu ʻe toko hongofulu, ʻaia naʻa ne tuku ke tauhi hono fale, ʻo ne ʻai kinautolu ki he fale naʻe leʻohi, pea naʻe fafangaʻi ai kinautolu, ka naʻe ʻikai ke ne hū atu ia kiate kinautolu, Pea ko ia naʻa nau pōpula ai ʻo aʻu ki he ʻaho ʻo ʻenau mate, ʻonau moʻui taʻeʻmali.
Bemenvén pedig Dávid az ő házába Jeruzsálemben, előhozatá a király azt a tíz ágyasát, a kiket otthon hagyott vala a ház őrzésére; és őrizet alá rekeszté és tápláltatá azokat; de hozzájok be nem méne. És őrizet alatt lőnek haláloknak napjáig, özvegységben élvén.
4 Pea naʻe toki pehē ʻe he tuʻi kia ʻAmasa, “ʻI he teʻeki ke ʻosi ʻae ʻaho ʻe tolu ke ke tānaki mai kiate au ʻae kau tangata ʻo Siuta, pea ke ʻi heni koe.”
Monda pedig a király Amasának: Gyűjtsd össze nékem a Júda nemzetségét három nap alatt, és magad is itt légy jelen.
5 Ko ia naʻe ʻalu ʻa ʻAmasa ke tānaki ʻa Siuta: ka naʻa ne tatali fuoloa ange ʻi he ngaahi ʻaho naʻe tukupau ʻe ia kiate ia.
Elméne azért Amasa, hogy összegyűjtse Júdát, de több ideig késék, mint a hogy a király meghagyta vala néki.
6 Pea naʻe pehē ʻe Tevita kia ʻApisai, “Ko eni ʻe lahi hake ʻi he kovi naʻe fai ʻe ʻApisalomi ʻae kovi ʻe fai kiate kitautolu ʻe Sepa ko e foha ʻo Pikili: ʻave ʻe koe ʻae kau tamaioʻeiki ʻa hoʻo ʻeiki, pea tuli kiate ia, telia naʻa ne maʻu ha ngaahi kolo kuo ʻāʻi, pea ne hao meiate kitautolu.”
Monda akkor Dávid Abisainak: Ímé majd gonoszabbul cselekeszik velünk Séba, Bikrinek fia, Absolonnál: Vedd magad mellé a te uradnak szolgáit, és kergesd meg őt, nehogy erős városokat szerezzen magának, és elmeneküljön előlünk.
7 Pea naʻe tuli kiate ia ʻae kau tangata ʻa Soape, mo e kau Keliti, mo e kau Peleti, pea mo e kau tangata toʻa kotoa pē: pea naʻa nau ʻalu mei Selūsalema ke tuli kia Sepa ko e foha ʻo Pikili.
Kimenének azért ő utána a Joáb emberei, és a Kereteusok és Peleteusok és az erősek mindnyájan, és kimenének Jeruzsálemből, hogy üldözzék Sébát, Bikrinek fiát.
8 Pea ʻi heʻenau hoko atu ki he fuʻu maka ʻaia ʻoku ʻi Kipione, naʻe muʻomuʻa atu ʻa ʻAmasa. Pea naʻe noʻotaki kiate ia ʻe Soape ʻa hono kofu naʻa ne ʻai, pea naʻe ʻai ki ai ʻae nonoʻo mo e heletā naʻe fakamaʻu ki ai mo hono ʻaiʻanga, ki hono tenga; pea ʻi heʻene ʻalu atu naʻe tō hifo ia ki lalo.
Mikor pedig ama nagy kősziklánál voltak, mely Gibeonnál van, Amasa jöve eleikbe; Joáb pedig ruhájába öltözvén, az ő ruháján felül derekához övedzett fegyvere a hüvelyében vala, mely mikor Joáb ment, leesék.
9 Pea naʻe pehē ʻe Soape kia ʻAmasa, “Hoku kāinga ʻoku ke moʻui lelei?” Pea naʻe puke ʻe Soape ki he kava ʻo ʻAmasa ʻaki ʻa hono nima toʻomataʻu ke ʻuma kiate ia.
És monda Joáb Amasának: Egészségben vagy-é atyámfia? És Joáb megfogá jobbkezével az Amasa szakálát, mintha meg akarná csókolni.
10 Ka naʻe ʻikai tokanga ʻe ʻAmasa ki he heletā naʻe ʻi he nima ʻo Soape: pea pehē naʻa ne hokaʻi ia ʻi hono lalo hui fatafata, pea naʻe tō hifo hono toʻotoʻonga ki he kelekele, pea naʻe ʻikai ke ne taaʻi ia ke liunga ua; pea naʻa ne mate ai. Ko ia naʻe tuli atu ʻe Soape mo ʻApisai ko hono tokoua kia Sepa ko e foha ʻo Pikili.
Amasa azonban nem őrizkedék a fegyvertől, mely Joáb kezében vala, és általüté őt az ötödik oldalborda alatt, és kiontá a bélit a földre, és noha többször nem üté által, mindazáltal meghala; Joáb pedig és Abisai, az ő atyjafia, üldözék azután Sébát, a Bikri fiát.
11 Pea naʻe tuʻu ofi kiate ia ʻae tokotaha ʻi he kau tangata ʻo Soape, ʻo ne pehē, “Ko ia ʻoku kau mo Soape, pea mo ia ʻoku kau kia Tevita, ke ne muimui ʻia Soape.”
Megálla pedig az Amasa teste felett Joábnak egy szolgája, és monda: Valaki Joábbal tart és Dávidnak javát kívánja, Joáb után siessen.
12 Pea naʻe tokoto ʻa ʻAmasa ʻi he toto ʻi he loto hala. Pea ʻi heʻene mamata ʻe he tangata ʻoku tuʻumaʻu ʻae kakai kotoa pē, naʻa ne hiki atu ʻa ʻAmasa mei he loto hala ki he vao, mo ne ʻufiʻufi ia ʻaki ha kofu, ko e meʻa ʻi heʻene mamata naʻe tuʻumaʻu ai ʻakinautolu kotoa pē naʻe haʻu ofi ki ai.
Amasa pedig fetreng vala a vérben az útnak közepén; látván pedig egy ember, hogy ott mindenki megálla, kivoná Amasát az útról a mezőre, és ruhát vete ő reá; mivel látta, hogy valaki csak arra ment, mind megállott.
13 Pea hili ʻae hiki atu ia mei he loto hala, naʻe muimui atu kia Soape ʻae kakai kotoa pē, ke tuli kia Sepa ko e foha ʻo Pikili.
Minekutána pedig kivonták az útról, minden ember Joáb után siet vala, hogy üldözzék Sébát, Bikrinek fiát.
14 Pea naʻa ne ʻalu atu ʻi he ngaahi faʻahinga kotoa pē ʻo ʻIsileli ʻo aʻu ki ʻEpeli, pea ki Pete Meaka, pea mo e kakai ʻo Peli kātoa: pea naʻe fakataha ʻakinautolu, ʻonau muimui foki kiate ia.
És általméne Séba Izráelnek minden nemzetségein, Abelán és Béth-Maakán, és egész Béreán, kik egybegyűlvén, követik vala őt.
15 Pea naʻa nau haʻu ʻo kāpui ia ʻi ʻEpeli ʻi Pete Meaka, pea naʻa nau tanu puke ki he kolo pea naʻe hanga atu ia ki he ʻā kituʻa: pea naʻe haha ʻae ʻā ʻe Soape pea mo e kakai kotoa pē naʻe ʻiate ia, koeʻuhi ke fakahinga ia ki lalo.
És eljövén, körülfogták őt Abelában Béth-Maaka városában, és nagy töltést emelének a város ellen, mely a kőfallal egyenlő volt; és az egész nép, mely Joábbal vala, rombolá, hogy ledöntse a kőfalat,
16 Pea naʻe toki ui mai ʻe ha fefine fakapotopoto mei he loto kolo, “Mou fanongo! Mou fanongo! ʻOku ou kole kiate kimoutolu, ke mou tala kia Soape, Haʻu ke ofi mai ki heni, koeʻuhi ke u lea kiate koe.”
Akkor kiálta egy eszes asszony a városból: Halljátok meg, halljátok meg! Mondjátok meg, kérlek, Joábnak: Jőjj ide hozzám, valamit mondok néked!
17 Pea ʻi heʻene ʻunuʻunu atu ʻo ofi kiate ia, naʻe pehē ʻe he fefine, “Ko Soape koe?” Pea naʻe talaange ʻe ia, “Ko au.” Pea naʻa ne toki pehē kiate ia, “Fanongo mai ki he ngaahi lea ʻa hoʻo kaunanga.” Pea naʻe pehē ʻe ia, “ʻOku ou fanongo pe.”
Ki mikor hozzá ment, monda az asszony: Te vagy-é Joáb? Felele: Én vagyok. Ki monda néki: Hallgasd meg a te szolgálóleányodnak szavát. És felele: Meghallgatom.
18 Pea naʻa ne toki lea, ʻo pehē, “Naʻa nau faʻa lea ʻi he kuonga ʻi muʻa ange, ʻo pehē, ‘Ko e moʻoni tenau fakafehuʻi ki ai ʻi ʻEpeli:” pea ʻe ngata ia ʻi ai.
Akkor monda az asszony: Korábban azt szokták mondani: Kérdezzék meg Abelát, és úgy végeztek.
19 Ko e fakamelino mo e angatonu au ʻi ʻIsileli; [ka ]ʻoku ke kumi ʻe koe ke fakaʻauha ha kolo pea mo ha faʻē ʻi ʻIsileli: ko e hā te ke fōngia hifo ai ʻae tofiʻa ʻo Sihova?”
Én Izráel békeszerető hívei közül való vagyok, te pedig el akarsz pusztítani egy várost és anyát Izráelben? Miért akarod elnyelni az Úrnak örökségét?
20 Pea naʻe talaange ʻe Soape ʻo pehē, “Ke mamaʻo ia, ke mamaʻo ia meiate au ke u folo hifo pe fakaʻauha.
Akkor felele Joáb, és monda: Távol legyen, távol legyen az én tőlem, hogy elnyeljem és elveszessem!
21 ʻOku ʻikai pehē ha meʻa: ka ko e tangata mei he moʻunga ko ʻIfalemi, ko Sepa ko hono hingoa, ko e foha ʻo Pikili, kuo hiki angatuʻu hake ʻe ia ʻa hono nima ki he tuʻi, ʻio, kia Tevita: ke tuku mai pe ia pea te u ʻalu mei he kolo.” Pea naʻe pehē ʻe he fefine kia Soape, “Vakai, ʻe lī atu ʻa hono ʻulu ʻi he ʻā kiate koe.”
Nem úgy van a dolog, hanem egy ember az Efraim hegységéből való, a kinek neve Séba, a Bikri fia, felemelte kezét Dávid király ellen: adjátok kézbe azt egyedül, és elmegyek a város alól. És monda az asszony Joábnak: Ímé majd kivetjük a kőfalon a fejét néked.
22 Pea naʻe toki ʻalu ʻae fefine ki he kakai kotoa pē ʻi heʻene fai fakapotopoto. Pea naʻa nau tutuʻu ʻae ʻulu ʻo Sepa ko e foha ʻo Pikili ʻonau lī atu ia kia Soape. Pea naʻa ne ifi ʻe ia ha meʻalea, pea naʻa nau tutuku atu mei he kolo, ko e tangata taki taha ki hono fale. Pea naʻe foki atu ʻa Soape ki he tuʻi ki Selūsalema.
Elméne azért az asszony nagy eszesen az egész községhez, és elvágatá Sébának, a Bikri fiának fejét, és kiveték Joábnak. Akkor megfuvatá a trombitát, és hazaoszlának a város alól kiki az ő sátorába, Joáb pedig hazaméne Jeruzsálembe, a királyhoz.
23 Ka ko eni naʻe pule ʻa Soape ki he kautau kotoa pē ʻo ʻIsileli: pea ko Penaia ko e foha ʻo Sehoiata naʻe pule ki he kau Keliti pea mo e kau Peleti:
Joáb pedig Izráel egész serege felett való volt, Benája pedig, Jójadának fia, a Kereteusok és Peleteusok vezére vala.
24 Pea naʻe pule ʻa ʻAtolami ki he tukuhau: pea ko Sihosafate ko e foha ʻo ʻAhilute ko e tangata tohi meʻa ia:
Adorám pedig adószedő, és Jósafát, Ahiludnak fia, emlékíró vala.
25 Pea ko e tangata tohi ʻa Siva: pea ko e ongo taulaʻeiki ʻa Satoki pea mo ʻApiata:
Séja íródeák, Sádók pedig és Abjátár papok valának.
26 Pea ko Ila ko e tangata Saili ko e ʻeiki lahi foki ia naʻe kau kia Tevita.
A Jairból való Ira is Dávidnak fő embere vala.
