2 Samuela 18
1 Pea naʻe lau hake ʻe Tevita ʻae kakai naʻe ʻiate ia, mo ne fakanofo ʻae ngaahi ʻeiki ke pule ki he ngaahi toko afe, ngaahi ʻeiki ke pule ki he ngaahi toko teau.
Megszámlálá pedig Dávid a népet, a mely vele vala, s ezredeseket és századosokat rendele föléjök.
2 Pea naʻe fekau atu ʻe Tevita ʻa hono vahe tolu ʻoe kakai ke puleʻi ʻe Soape, mo hono vahe ʻe taha ke puleʻi ʻe ʻApisai ko e tama ʻo Seluia, ko e tokoua ʻo Soape, pea mo e vahe ʻe taha ke puleʻi ʻe Itei ko e tangata Kati. Pea naʻe pehē ʻe he tuʻi ki he kakai, “Ko au foki te u ʻalu atu moʻoni fakataha mo kimoutolu.”
És hagyá Dávid a népnek harmadrészét Joáb keze alatt, és harmadrészét Séruja fiának, Abisainak, Joáb atyjafiának keze alatt, harmadrészét pedig bízá a Gitteus Ittai kezére. És monda a népnek a király: Bizony én magam is elmegyek veletek.
3 Ka naʻe pehēange ʻe he kakai, “ʻE ʻikai te ke ʻalu atu: he kapau te mau hola, ʻe ʻikai tenau tokanga kiate kimautolu; pea kapau ʻe mate haʻamau vaheua mālie, ʻe ʻikai tenau tokanga kiate kimautolu: ka ko koe ʻoku ke mahuʻinga ʻi ha toko mano ʻokimautolu: ko ia foki ʻoku lelei hake ke ke tokoni mai koe kiate kimautolu mei he loto kolo.”
De a nép monda: Ne jőjj; mert ha netalán mi megfutamodunk is, velünk nem gondolnak, és ha felerészben meghalunk is, velünk semmit sem gondolnak; de te teszesz anynyit, mint mi tízezeren: jobb azért, hogy te a városból légy nékünk segítségül.
4 Pea naʻe pehē ʻe he tuʻi kiate kinautolu, “Ko e meʻa ʻoku lelei hake kiate kimoutolu te u fai pe ia.” Pea naʻe tuʻu ʻae tuʻi ki he veʻe matapā [ʻoe kolo], pea naʻe ʻalu atu ʻae kakai ʻi he ngaahi toko teau mo e ngaahi toko afe.
Monda azért nékik a király: A mi néktek jónak tetszik, én azt mívelem. Megálla azért a király a kapuban, és az egész sereg megy vala ki százanként és ezerenként.
5 Pea naʻe fekau ʻe he tuʻi kia Soape mo ʻApisai mo Itei, ʻo pehē, “Faifai mālie koeʻuhi ko au ki he talavou ko ʻApisalomi.” Pea naʻe ongoʻi ʻe he kakai kotoa pē ʻa ʻene tuku ʻe he tuʻi ʻae fekau naʻe kau kia ʻApisalomi.
Parancsola pedig a király Joábnak, Abisainak és Ittainak, mondván: Az én fiammal, Absolonnal én érettem kiméletesen bánjatok; hallá pedig ezt mind az egész had, mikor a király mindenik vezérnek parancsola Absolon felől.
6 Pea pehē, naʻe ʻalu atu ʻae kakai kituaʻā ke tauʻi ʻa ʻIsileli: pea naʻe hoko ʻae tau ʻi he vao ʻakau ʻi ʻIfalemi;
Kiméne azért a nép a mezőre, az Izráel ellenébe, és megütközének az Efraim erdejénél.
7 ʻAia naʻe tāmateʻi ʻi ai ʻae kakai ʻo ʻIsileli ʻi he ʻao ʻoe kau tamaioʻeiki ʻa Tevita, pea naʻe fai ʻi ai ʻae tāmateʻi lahi ʻi he ʻaho ko ia, ko e kau tangata ʻe toko ua mano.
És megvereték ott az Izráel népe a Dávid szolgái által, és nagy veszteség volt ott azon a napon, mintegy húszezer emberé.
8 He naʻe fai ʻae tau ʻo foliaki ʻi he funga fonua kotoa pē: pea naʻe maumauʻi ʻo tokolahi hake ʻae kakai ʻi he vao ʻakau ʻi he ʻaho ko ia, kae siʻi ʻae maumau ʻe he heletā.
És kiterjedt a harcz az egész vidékre, és a nép közül sokkal többet emészte meg az erdő, mint a fegyver azon a napon.
9 Pea naʻe fetaulaki ʻa ʻApisalomi mo e kau tamaioʻeiki ʻa Tevita. Pea naʻe heka ʻa ʻApisalomi ki ha miuli, pea naʻe ʻalu ʻae miuli ʻi he lalo vaʻa mālohi ʻoe oke lahi, pea naʻe ʻefihiaʻi hono ʻulu ʻi he oke, pea naʻe tautau hake ia ʻi he vahaʻa ʻoe langi mo e [funga ]kelekele; pea naʻe moleange ʻae miuli mei lalo ʻiate ia.
És találkozék Absolon Dávid szolgáival; Absolon pedig egy öszvéren ül vala. És beméne az öszvér a nagy cserfák sürű ágai alá, hol fennakadt fejénél fogva egy cserfán, függvén az ég és föld között, az öszvér pedig elszaladt alóla.
10 Pea naʻe sio ki ai ʻae tangata ʻe tokotaha, ʻo ne tala ia kia Soape, ʻo pehē, “Vakai, naʻaku mamata kia ʻApisalomi kuo tautau ʻi ha oke.”
Kit mikor egy ember meglátott, hírül adá Joábnak, és monda: Ímé, láttam Absolont egy cserfán függeni.
11 Pea naʻe pehē ʻe Soape ki he tangata naʻe fakahā mai ia kiate ia, “Pea vakai, naʻa ke sio [ki ai], pea ko e hā naʻe ʻikai ai te ke taaʻi hifo ia ʻi ai ki he kelekele? Ka ne ke pehē, kuo u tuku kiate koe ha [sikeli ]siliva ʻe hongofulu pea mo ha noʻovala.”
Monda pedig Joáb az embernek, a ki megmondotta vala néki: Ímé láttad, és miért nem ütötted le ott őt a földre? Az én dolgom lett volna azután, hogy megajándékozzalak tíz ezüst siklussal és egy övvel.
12 Pea naʻe pehē ʻe he tangata kia Soape, “Ka ne u maʻu ha [sikeli ]siliva ʻe afe ki hoku nima, neongo ia ʻe ʻikai te u ala atu hoku nima ki he ʻalo ʻoe tuʻi: he naʻa mau fanongo ki he fekauʻi ʻa koe mo ʻApisai, mo Itei, ʻe he tuʻi, ʻo pehē, ‘Mou vakai kotoa pē telia naʻa alasi ʻae talavou ko ʻApisalomi.’
Monda az ember Joábnak: Ha mindjárt ezer ezüstpénzt adnál is kezembe, nem ölném meg a király fiát; mert a mi fülünk hallására parancsolá a király néked, Abisainak és Ittainak, ezt mondván: Kiméljétek, bárki legyen, az ifjút, Absolont.
13 Ka ne u fai pehē, pehē kuo u fai ʻae lohiakiʻi ki heʻeku moʻui ʻaʻaku: he ʻoku ʻikai fufū ha meʻa mei he tuʻi, pea naʻa mo koe te ke ʻita kiate au.”
Vagy ha orozva törtem volna életére – mivel a király előtt semmi sem marad titokban – magad is ellenem támadtál volna.
14 Pea naʻe toki pehē ʻe Soape, “ʻE ʻikai ʻaonga ʻa ʻeku tatali mo koe.” Pea naʻa ne toʻo ʻi hono nima ʻae foʻi tao ʻe tolu, ʻo ne velo ʻaki ia ke ʻasi ʻi he mafu ʻo ʻApisalomi lolotonga ʻa ʻene kei moʻui ʻi he lotolotonga ʻoe [ʻakau ko e ]oke.
Monda azért Joáb: Nem akarok előtted késedelmezni; és vőn három nyilat kezébe és Absolonnak szívébe lövé, minthogy még élt a cserfán.
15 Pea naʻe kāpui mo taaʻi ʻa ʻApisalomi ʻe he kau talavou ʻe toko hongofulu naʻe fua ʻae mahafutau ʻa Soape, ʻonau tāmateʻi ia.
Körülfogák akkor a Joáb fegyverhordozó szolgái tízen, és általverék Absolont, és megölék őt.
16 Pea naʻe ifi ʻe Soape ʻae meʻalea, pea naʻe foki mai ʻae kakai mei heʻenau tuli ki ʻIsileli: he naʻe taʻofi ʻae kakai ʻe Soape.
Megfúvatá azután a trombitát Joáb, és megtére a nép Izráelnek űzéséből, mert kimélni akará Joáb a népet.
17 Pea naʻa nau ʻave ʻa ʻApisalomi ʻo lī ia ki ha fuʻu luo lahi naʻe ʻi he vao ʻakau, pea naʻe fokotuʻu ki ʻolunga ʻiate ia ha fuʻu ʻesi maka lahi; pea naʻe feholaki ʻa ʻIsileli kātoa taki taha ki hono fale fehikitaki.
Absolont pedig felvevék, és veték őt az erdőn egy nagy verembe, és igen nagy rakás követ hányának reá. És az egész Izráel elmeneküle, kiki az ő sátorába.
18 Ka ko eni, lolotonga ʻa ʻene kei moʻui naʻe ngaohi mo fokotuʻu ʻe ʻApisalomi maʻana ha fuʻu pou, ʻaia ʻoku ʻi he teleʻa ʻoe tuʻi: he naʻa ne pehē, ʻOku ʻikai haku foha ke manatuʻi ai ʻa hoku hingoa: pea naʻa ne ui ʻae pou ki hono hingoa ʻoʻona: pea ʻoku ui ia ʻo aʻu ki he ʻaho ni, Ko e potu ʻo ʻApisalomi.
Absolon pedig vett és még életében emelt magának emlékoszlopot, a mely a király völgyében van. Mert ezt mondja vala: Nincsen nékem oly fiam, a kin az én nevemnek emlékezete maradhatna; azért az oszlopot a maga nevére nevezé; és az Absolon oszlopának hívattatik mind e mai napig.
19 Pea naʻe toki pehē ʻe ʻAhimasi ko e foha ʻo Satoki, “Tuku eni ke u lele, pea ʻave ʻae ongoongo ki he tuʻi, ʻoe totongi kuo fai ʻe Sihova ki hono ngaahi fili.”
Monda pedig Akhimás, Sádók fia: Majd elfutok, és megmondom a királynak, hogy megszabadította őt az Úr az ő ellenségeinek kezéből.
20 Pea naʻe pehē ʻe Soape kiate ia, “ʻE ʻikai te ke ʻave ha ongoongo he ʻaho ni, ka te ke ʻave ʻae ongoongo ʻi ha ʻaho ange: ka ko e ʻaho ni ʻe ʻikai te ke ʻave ha ongoongo, he kuo pekia ʻae ʻalo ʻoe tuʻi.”
És monda néki Joáb: Ne légy ma hírmondó, hanem holnap mondd meg a hírt, ma pedig ne mondd meg; mivelhogy a király fia meghalt.
21 Pea naʻe toki pehē ʻe Soape kia Kusi, “ʻAlu ʻo tala ki he tuʻi ʻaia kuo ke mamata ki ai.” Pea naʻe punou hifo ʻa Kusi kia Soape, ʻo ne lele.
Monda azonközben Joáb Kúsinak: Eredj el, mondd meg a királynak, a mit láttál; és meghajtá magát Kúsi Joáb előtt, és elszaladt.
22 Pea naʻe toe pehē ai ʻe ʻAhimasi ko e foha ʻo Satoki kia Soape, “ʻOku ou kole kiate koe, ha meʻa pe ʻe fai, kae tuku pe au ke u lele muimui ʻia Kusi.” Pea naʻe pehē ʻe Soape, “Ko e hā ka ke ka lele ai koe, hoku foha, ka ʻoku ʻikai ʻiate koe ha ongoongo ʻoku lelei?”
És szóla ismét Akhimás, Sádók fia, és monda Joábnak: Bármint legyen, hadd fussak el én is Kúsi után! Monda Joáb: Miért futnál fiam; nem néked való ez a hírmondás?!
23 [Pea naʻa ne pehē], “Neongo ia tuku ke u lele.” Pea naʻa ne pehē kiate ia, “Lele.” Pea naʻe toki lele ai ʻa ʻAhimasi ʻi he hala ʻoe toafa, pea naʻa ne liʻaki ʻa Kusi.
Bármint legyen, hadd fussak el mégis! Ő pedig monda néki: Ám fuss el. Elfuta azért Akhimás a síkon való úton, és megelőzé Kúsit.
24 Pea naʻe nofo ʻa Tevita ʻi he vahaʻa ʻoe ongo matapā ʻoe kolo: pea naʻe ʻalu hake ʻae tangata leʻo ki he tuʻafale ʻi he ʻā ʻo feʻunga hake mo e matapā, pea naʻa ne hanga hake hono mata, ʻo ne sio, pea vakai naʻe lele mai ʻae tangata naʻe tokotaha pe.
Dávid pedig ül vala a két kapu között, és az őrálló felméne a kapu tetejére, a kőfalra, és felemelvén szemeit, látá, hogy egy ember igen fut egyedül.
25 Pea naʻe kalanga ʻe he tangata leʻo, ʻo ne fakahā [ia ]ki he tuʻi. Pea naʻe pehē ʻe he tuʻi, “Kapau ʻoku ne tokotaha pe ʻoku ai ha ongoongo ʻi hono ngutu.” Pea naʻa ne haʻu fakatoʻotoʻo pe, ʻo[ne ]fakaofiofi mai.
Kiálta azért az őrálló, és megmondá a királynak, és monda a király: Ha egyedül jő, hír van az ő szájában. Amaz pedig mind közelebb jöve.
26 Pea naʻe mamata ʻe he tangata leʻo ki he tangata kehe ʻe tokotaha ʻoku lele: pea naʻe ui ʻe he tangata leʻo ki he tangata naʻe tauhi matapā, ʻo ne pehē, “Vakai ʻoku lele mai tokotaha pe ʻae tangata kehe.” Pea naʻe pehē ʻe he tuʻi, “ʻOku ʻomi ʻae ongoongo ʻe ia foki.”
Látá pedig az őrálló, hogy másik ember is fut, és lekiálta az őrálló a kapunállónak, mondván: Ímé más ember is fut egyedül. Akkor monda a király: Az is hírmondó.
27 Pea naʻe pehē ʻe he tangata leʻo, “ʻOku ou mahalo ʻoku lele ʻaia ʻoku muʻomuʻa ʻo hangē ko e lele ʻa ʻAhimasi, ko e foha ʻo Satoki.” Pea naʻe pehē ʻe he tuʻi, “Ko e tangata lelei ia, pea ʻoku ʻomi ʻe ia ʻae ongoongolelei.”
Monda ismét az őrálló: A mint látom, az elsőnek olyan a futása, mint Akhimásnak, a Sádók fiának; és monda a király: Jó ember az, és jó hírrel jő.
28 Pea naʻe ui ʻa ʻAhimasi, ʻo ne pehē ki he tuʻi, “Ke ke fiemālie.” Pea naʻa ne tōmapeʻe hifo ʻi hono mata ki he kelekele ʻi he ʻao ʻoe tuʻi, ʻo ne pehē, “Fakafetaʻi kia Sihova ko ho ʻOtua, ʻaia kuo ne fakamoʻua ʻae kau tangata naʻe hiki hake honau nima ke angatuʻu ki hoku ʻeiki ko e tuʻi.”
Kiáltván azért Akhimás, monda a királynak: Békesség! És meghajtá magát arczczal a földre a király előtt, és monda: Áldott az Úr a te Istened, ki kezedbe adta az embereket, kik felemelték kezeiket az én uram ellen, a király ellen.
29 Pea naʻe pehē ʻe he tuʻi, “ʻOku lelei koā ʻae talavou ko ʻApisalomi?” Pea naʻe pehē ʻe ʻAhimasi, “ʻI heʻene fekau ʻa Soape ʻae tamaioʻeiki ʻae tuʻi pea mo au ko hoʻo tamaioʻeiki, naʻaku mamata ki he fuʻu vākē lahi ka naʻe ʻikai te u ʻilo ʻa hono ʻuhinga.”
Monda akkor a király: Hogy van Absolon fiam? Felele Akhimás: Látám a nagy sereglést, mikor elküldé Joáb a király szolgáját és a te szolgádat; de nem tudom, mi történt.
30 Pea naʻe pehē atu ʻe he tuʻi, “Tuʻu atu koe ki hena.” Pea naʻa ne tuʻu atu, mo ne tatali ai.
És monda a király: Eredj tova, és állj meg ott; félreméne azért, és megálla ott.
31 Pea vakai, naʻe haʻu ʻa Kusi; pea naʻe pehē ʻe Kusi, “ʻE hoku ʻeiki ko e tuʻi, ʻoku ou ʻomi ʻae ongoongo: he kuo fai totongi he ʻaho ni ʻe Sihova maʻau kiate kinautolu kotoa pē naʻe tuʻu angatuʻu hake kiate koe.”
E közben Kúsi is megérkezett, és monda Kúsi: Ezt izenik a királynak, az én uramnak, hogy az Úr megszabadított ma téged mindeneknek kezéből, a kik ellened támadtak volt.
32 Pea naʻe pehē ʻe he tuʻi kia Kusi, “ʻOku lelei koā ʻae talavou ko ʻApisalomi?” Pea naʻe pehēange ʻe Kusi, “Ke tatau mo e tangata talavou na, ʻae ngaahi fili ʻo hoku ʻeiki ko e tuʻi, pea mo kinautolu kotoa pē ʻoku tuʻu hake ke fai ha kovi kiate koe.”
Monda a király Kúsinak: Hogy van Absolon fiam? Felele Kúsi: Úgy legyenek az én uramnak, a királynak minden ellenségei, és valakik te ellened gonoszul feltámadnak, mint a te fiad.
33 Pea naʻe mamahi lahi ʻaupito ʻae tuʻi, pea naʻa ne ʻalu hake ki he potu fale naʻe ʻi ʻolunga ʻi he matanikolo mo ne tangi ai: pea lolotonga ʻa ʻene ʻalu naʻe pehē ʻa ʻene lea, “ʻE ʻApisalomi ko hoku foha, ʻa hoku foha, ʻa hoku foha ko ʻApisalomi, taumaiā kuo u mate koeʻuhi ko koe, ʻe ʻApisalomi, ko hoku foha, ko hoku foha.”
És megháborodék a király, és felméne a kapu felett való házba, és síra, és ezt mondja vala mentében: Szerelmes fiam, Absolon! édes fiam, édes fiam, Absolon! bár én haltam volna meg te helyetted, Absolon, édes fiam, szerelmes fiam!
