2 Tuʻi 6
1 Pea naʻe pehē ʻe he ngaahi foha ʻoe kau palōfita kia ʻIlaisa, “Vakai eni, kuo ʻapiʻapi kiate kitautolu ʻae potu ʻoku tau nonofo ai mo koe.
És mondának a próféták fiai Elizeusnak: Ímé ez a hely, a hol nálad lakunk, igen szoros nékünk;
2 ʻOku mau kole kiate koe, ke ke tuku ke mau ʻalu ki Sioatani, pea taki taha toʻo ʻe he tangata haʻane ʻakau lalanga, pea mau ngaohi ʻi ai ha potu ke tau nofo ai.” Pea naʻe talaange ʻe ia, ʻo pehē, “Mou ʻalu.”
Hadd menjünk el, kérlek, a Jordán mellé, hogy mindenikünk egy-egy fát hozzon onnét, hogy ott valami hajlékot építsünk magunknak, a melyben lakjunk. És monda: Menjetek el!
3 Pea naʻe pehē ʻe he tokotaha, “ʻOku ou kole ke ke fiemālie mo ke ʻalu mo hoʻo kau tamaioʻeiki.” Pea naʻa ne pehēange, “Te u ʻalu pe.”
És monda egy közülök: Nyugodj meg rajta, és jőjj el a te szolgáiddal. És monda: Én is elmegyek.
4 Ko ia naʻa ne ʻalu ai mo kinautolu. Pea ʻi heʻenau hoko atu ki Sioatani, naʻa nau fai ʻae taʻanga.
És elméne velök. És menének a Jordán mellé, és ott fákat vágtak.
5 Kae lolotonga ʻa ʻene tā ha ʻakau ʻe he tokotaha, naʻe tō hifo ʻae toki ukamea ki he vai: pea naʻa ne tangi mo pehē, “ʻOiauē, ʻa [ʻeku ]ʻeiki! He naʻe nō ia.”
És történt, hogy mikor egy közülök egy fát levágna, a fejsze beesék a vízbe. Akkor kiálta és monda: Jaj, jaj, édes uram! pedig ezt is kölcsön kértem!
6 Pea naʻe pehē ʻe he tangata ʻoe ʻOtua, naʻe tō hifo ia ʻi fē? Pea naʻa ne fakahā kiate ia ʻae potu. Pea naʻa ne tutuʻu mai ha vaʻa ʻakau mo ne lī ia ki ai pea naʻe tētē hake ʻae ukamea.
És monda az Isten embere: Hová esett? És mikor megmutatta néki a helyet, levágott egy fát és utána dobta, és a fejsze feljött a víz színére.
7 Ko ia naʻe pehē ʻe ia, “Toʻo hake ia kiate koe.” Pea naʻa ne mafao atu hono nima, mo ne toʻo ia.
És monda: Vedd ki. És kinyújtván kezét, kivevé azt.
8 Pea naʻe fai ʻae tau ʻe he tuʻi ʻo Silia ki ʻIsileli, pea ne fakakaukau mo ʻene kau tamaioʻeiki, ʻo pehē, ʻE ʻi he potu ko ē mo ē ʻa hoku ʻapitanga tau.
Siria királya pedig hadat indított Izráel ellen, és tanácsot tartván az ő szolgáival, monda: Itt meg itt lesz az én táborom.
9 Pea naʻe fekau atu ʻe he tangata ʻoe ʻOtua ki he tuʻi ʻo ʻIsileli, ʻo pehē, Vakai ke ʻoua naʻa ke ʻalu ange ki he potu na; he kuo hoko hifo ki ai ʻae kakai Silia.
És elkülde az Isten embere az Izráel királyához, mondván: Vigyázz, ne hagyd el azt a helyet, mert ott akarnak a siriaiak betörni.
10 Pea naʻe fekau atu ʻe he tuʻi ʻo ʻIsileli ki he potu naʻe fakaʻilo ʻe he tangata ʻoe ʻOtua mo valoki ai ia, pea naʻa ne fakamoʻui ia ʻi ai ʻo ʻikai ke liunga taha pe liunga ua.
És elkülde az Izráel királya arra a helyre, a melyről néki az Isten embere szólott, és őt megintette volt, és vigyázott magára nem egyszer, sem kétszer.
11 Ko ia naʻe puputuʻu lahi ʻae loto ʻoe tuʻi ʻo Silia ʻi he meʻa ni; pea naʻa ne ui mai ʻa ʻene kau tamaioʻeiki, mo ne pehē kiate kinautolu, “ʻE ʻikai te mou fakahā mai pe ko hai ʻiate kitautolu ʻoku kau ki he tuʻi ʻo ʻIsileli?”
És felháborodott ezen a siriai király szíve, és összegyűjtvén az ő szolgáit, monda nékik: Miért nem mondjátok meg nékem, ki tart közülünk az Izráel királyával?!
12 Pea naʻe pehē ʻe he tokotaha ʻo ʻene kau tamaioʻeiki, “ʻA ʻeku ʻeiki ko e tuʻi, ʻoku ʻikai ha tokotaha ka ko ʻIlaisa pe ko e palōfita ʻaia ʻoku ʻi ʻIsileli, ʻoku tala ki he tuʻi ʻo ʻIsileli ʻae ngaahi lea ʻaia ʻoku ke lea ʻaki ʻi hoʻo potu mohe.”
Akkor monda egy az ő szolgái közül: Nem úgy, uram király, hanem Elizeus próféta, a ki Izráelben van, jelenti meg az Izráel királyának a beszédeket, a melyeket te a te titkos házadban beszélsz.
13 Pea naʻa ne pehē, “ʻAlu ʻo vakai pe ʻoku ʻi fē ia, koeʻuhi ke u fekau atu mo ʻomi ia.” Pea naʻe tala kiate ia, ʻo pehē, “Vakai ʻoku ne nofo ʻi Totani.”
És monda: Menjetek el és nézzétek meg, hol van, hogy utána küldjek és elhozassam őt. És megjelenték néki, mondván: Ímé Dótánban van.
14 Ko ia naʻa ne fekau ki ai ʻae fanga hoosi, mo e ngaahi saliote, mo e fuʻu kakai tokolahi: pea naʻa nau omi poʻuli pe ʻonau kāpui ʻae kolo.
Akkor lovakat, szekereket és nagy sereget külde oda, a kik elmenének éjjel, és körülvevék a várost.
15 Pea ʻi heʻene tuʻu hengihengi hake ʻae tamaioʻeiki ʻae tangata ʻoe ʻOtua, mo ne ʻalu kituʻa, “Vakai, naʻe kāpui ʻae kolo ʻe he fuʻu kakai tokolahi ʻaki ʻae fanga hoosi mo e ngaahi saliote.” Pea naʻe pehē ʻe heʻene tamaioʻeiki kiate ia, “ʻOiauē ʻa ʻeku ʻeiki! Ko e hā te ta fai?”
Felkelvén pedig jókor reggel az Isten emberének szolgája, kiméne, és ímé seregek vették körül a várost, és lovak és szekerek. És monda néki az ő szolgája: Jaj, jaj, édes uram! mit cselekedjünk?
16 Pea naʻe pehēange ʻe ia, “ʻOua naʻa ke manavahē: he ko kinautolu ʻoku kau mai kiate kitaua ʻoku tokolahi hake ʻiate kinautolu ʻoku kau kiate kinautolu.”
Felele ő: Ne félj. Mert többen vannak, a kik velünk vannak, mint a kik ő velök.
17 Pea naʻe lotu ʻa ʻIlaisa, ʻo ne pehē, “ʻE Sihova, ʻoku ou kole kiate koe, ke ke fakaʻā ʻa hono mata, koeʻuhi ke ne mamata.” Pea naʻe fakaʻā ʻae mata ʻoe talavou ʻe Sihova; pea naʻa ne sio: pea vakai, naʻe fonu ʻae moʻunga ʻi he fanga hoosi mo e ngaahi saliote afi naʻe nofo takatakai ʻia ʻIlaisa.
És imádkozott Elizeus és monda: Óh Uram! nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson. És megnyitá az Úr a szolga szemeit és láta, és ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül.
18 Pea ʻi heʻenau hoko hifo kiate ia, naʻe lotu ʻa ʻIlaisa kia Sihova, ʻo ne pehē, “ʻOku ou kole kiate koe ke ke taaʻi ʻae kakai ni ke nau kui.” Pea naʻa ne taaʻi ke kui ʻakinautolu ʻo hangē ko e lea ʻa ʻIlaisa.
És mikor azok hozzá lementek, könyörgött Elizeus az Úrnak, mondván: Verd meg ezt a népet vaksággal! És megveré őket vaksággal az Elizeus kivánsága szerint.
19 Pea naʻe pehē ʻe ʻIlaisa kiate kinautolu, “ʻOku ʻikai ko e hala eni, pea ʻoku ʻikai ko e kolo eni: muimui mai ʻiate au, pea te u ʻomi ʻakimoutolu ki he tangata ʻoku mou kumi ki ai.” Ka naʻa ne tataki ʻakinautolu ki Samēlia.
És monda nékik Elizeus: Nem ez az út, sem ez a város; jertek el én utánam, és ahhoz a férfiúhoz vezetlek titeket, a kit kerestek. És elvezeté őket Samariába.
20 Pea ʻi heʻenau hoko mai ki Samēlia, naʻe pehē ʻe ʻIlaisa, “ʻE Sihova, ke ke fakaʻā ʻae mata ʻoe kau tangata ni, koeʻuhi ke nau mamata.” Pea naʻe fakaʻā honau mata ʻe Sihova, pea naʻa nau mamata; pea vakai, kuo nau ʻi he loto [kolo ]ʻo Samēlia.
És mikor bementek Samariába, monda Elizeus: Óh Uram, nyisd meg ezek szemeit, hogy lássanak. És megnyitá az Úr az ő szemeiket és látának, és ímé Samaria közepében voltak.
21 Pea naʻe pehē ʻe he tuʻi ʻo ʻIsileli kia ʻIlaisa, ʻi heʻene mamata kiate kinautolu, “ʻA ʻeku tamai, te u teʻia ʻakinautolu pe ʻikai? Te u teʻia ʻakinautolu?”
Az Izráel királya pedig mikor látta őket, monda Elizeusnak: Vágván vágassam-é őket, atyám?
22 Pea naʻe pehēange ʻe ia, “ʻE ʻikai te ke teʻia ʻakinautolu: te ke fie tāmate ʻakinautolu kuo ke maʻu pōpula ʻi hoʻo heletā pea mo hoʻo kaufana? Tuku ki honau ʻao ʻae mā mo e vai, koeʻuhi ke nau kai mo inu, pea ʻalu ki honau ʻeiki.”
És monda: Ne vágasd. Le szoktad-é vágatni azokat, a kiket karddal vagy kézívvel fogsz el? Adj nékik kenyeret és vizet, hogy egyenek és igyanak, és elmenjenek az ő urokhoz.
23 Pea naʻa ne teuteu maʻanautolu ʻae meʻakai lahi: pea hili ʻenau kai mo inu, naʻa ne fekau ke nau ʻalu, pea naʻa nau ʻalu ki honau ʻeiki. Pea pehē naʻe ʻikai toe haʻu ʻae ngaahi kautau mei Silia ki he fonua ʻo ʻIsileli.
És nagy lakomát szerzett nékik; és miután ettek és ittak, elbocsátá őket. Ők pedig elmenének az ő urokhoz; és ettől fogva többé nem jöttek a siriai portyázó csapatok az Izráel földjére.
24 Pea hili ange eni, naʻe tānaki ʻe Penihatati ko e tuʻi ʻo Silia ʻa ʻene kautau kotoa pē, mo ne ʻalu hake, ʻo ne kāpui ʻa Samēlia ʻaki ʻae tau.
És lőn ezek után, hogy Benhadád, Siria királya összegyűjté egész seregét, és felment és megszállotta Samariát.
25 Pea naʻe lahi ʻaupito ʻae honge ʻi Samēlia: pea vakai, naʻa nau kāpui ai pe ia ʻaki ʻae tau, pea ko e meʻa ia naʻe fakatau ai ʻae ʻulu ʻoe ʻasi ʻaki ʻae paʻanga siliva ʻe valungofulu, pea mo e vahe fā ʻoe kape ʻo ʻete lupe ki he konga siliva ʻe nima.
És igen nagy inség lett Samariában, mert addig tartották megszállva a várost, míg egy szamárfej nyolczvan ezüst, és egy véka galambganéj öt ezüst lett.
26 Pea lolotonga ʻae ʻalu ange ʻae tuʻi ʻo ʻIsileli ʻi he funga ʻā, naʻe tangi mai kiate ia ha fefine, ʻo pehē, “ʻE hoku ʻeiki, ko e tuʻi, tokoni mai.”
És mikor az Izráel királya a kőfalon széjjeljára, egy asszony kiálta ő hozzá, mondván: Légy segítséggel, uram király!
27 Pea naʻe pehē ʻe ia, “Kapau ʻe ʻikai fakamoʻui koe ʻe Sihova, ʻe fēfē ʻa ʻeku tokoni koe ʻeau? Mei he tukuʻanga uite, pe mei he tataʻoʻanga uaine?”
A király monda: Ha nem segít meg téged az Isten, hogyan segítselek én meg? A szérűről vagy a sajtóról?
28 Pea naʻe pehē ʻe he tuʻi kiate ia, “Ko e hā ʻa hoʻo mamahi?” Pea naʻe pehē ʻe ia, “Naʻe pehē mai ʻe he fefine ni kiate au, ‘Foaki hoʻo tama ʻaʻau, ke ta kai ia he ʻaho ni, pea te ta kai ʻa ʻeku tama ʻaʻaku ʻi he ʻapongipongi.’
És monda néki a király: Mit akarsz? Monda az: Ez az asszony azt mondta nékem: Add ide a te fiadat, hogy együk meg őt ma, az én fiamat pedig holnap eszszük meg.
29 Ko ia ne ma haka ʻa ʻeku tama, pea ne ma kai ia: pea naʻaku pehē kiate ia ʻi he ʻaho ʻe taha, Foaki ʻa hoʻo tama ʻaʻau, ke ta kai ia: ka kuo ne fufū ʻa ʻene tama.”
És megfőztük az én fiamat, és megettük őt. Mikor azután másnap azt mondtam néki: Add ide a te fiadat, hogy azt is együk meg, ő elrejté az ő fiát.
30 Pea vakai ʻi heʻene fanongo ʻe he tuʻi ki he ngaahi lea ʻae fefine, naʻa ne haehae ʻa hono ngaahi kofu; pea naʻa ne ʻalu ange ʻi he funga ʻā, pea naʻe sio ʻae kakai, pea vakai kuo ne ʻai ʻae kofu tauangaʻa ki loto ki hono kakano.
Mikor pedig hallotta a király az asszonynak beszédét, megszaggatá az ő ruháit, a mint a kőfalon járt, és meglátta a nép, hogy ímé alól zsákruha van az ő testén.
31 Pea naʻa ne toki pehē, “Ke fai pehē ʻe he ʻOtua kiate au ʻo lahi hake, ʻo kapau ʻe kei tuʻu ʻae ʻulu ʻo ʻIlaisa ko e foha ʻo Safati kiate ia he ʻaho ni.”
És monda: Úgy cselekedjék velem az Isten és úgy segéljen, ha Elizeusnak, a Sáfát fiának feje ma rajta marad!
32 Ka naʻe nofo pe ʻa ʻIlaisa ʻi hono fale, pea naʻe nonofo mo ia ʻae kau mātuʻa; pea naʻe fekau atu [ʻe he tuʻi ]ha tangata meiate ia: ka ʻi he teʻeki hoko mai ʻae talafekau kiate ia, naʻa ne pehē ki he kau mātuʻa, “ʻOku mou vakai, ki heʻene fekau mai ʻe he foha ni ʻoe fakapō, ke ne toʻo ʻo ʻave ʻa hoku ʻulu? Vakai, ʻoka hoko mai ʻae talafekau, tāpuni ʻae matapā, pea taʻofi maʻu ia ki he matapā: ʻikai kuo patū mai ʻae vaʻe ʻo ʻene ʻeiki ki mui ʻiate ia?”
Elizeus pedig ott ült az ő házában, és együtt ültek vele a vének. És elküldött a király egy férfiat maga előtt. Mielőtt azonban hozzá jutott volna a követ, monda Elizeus a véneknek: Látjátok-é, hogy az a gyilkos hogyan küld ide, hogy a fejemet vétesse? Vigyázzatok, hogy mikor ide ér a követ, zárjátok be az ajtót és szorítsátok meg őt az ajtóban: Ímé az ő ura lábainak dobogása követi őt.
33 Pea lolotonga ʻa ʻene kei talanoa mo kinautolu, vakai, naʻe hoko hifo kiate ia ʻae talafekau: pea naʻa ne pehē, “Vakai ʻoku meia Sihova ʻae kovi ni; koeʻumaʻā ʻa ʻeku kei tatali ai kia Sihova?”
És mikor még így beszélne velök, már a követ leérkezett hozzá és nyomában a király, és monda: Ímé ilyen veszedelem származott az Úrtól; várjak-é még tovább az Úrra?
