2 Tuʻi 5
1 Pea ko Neamani, ko e ʻeiki pule ki ke kautau ʻoe tuʻi ʻo Silia, ko e tangata ia naʻe ʻeiki mo ongoongolelei ʻi he ʻao ʻo ʻene ʻeiki, koeʻuhi ko e meʻa ʻiate ia, naʻe foaki ʻe Sihova ʻae fakamoʻui ki Silia: ko e tangata foki ia naʻe mālohi ʻaupito ʻi he tau, ka ko e kilia.
És Naámán, a siriai király seregének fővezére, az ő ura előtt igen nagy férfiú és nagyrabecsült volt, mert általa szabadította volt meg az Úr Siriát; és az a férfi vitéz hős, de bélpoklos volt.
2 Pea ʻi he ʻalu atu ʻae ngaahi kongakau ʻoe kakai Silia, naʻa nau ʻomi pōpula ha taʻahine siʻi mei he fonua ʻo ʻIsileli; pea naʻe tauhi ʻe ia ki he uaifi ʻo Neamani.
Egyszer portyázó csapatok mentek ki Siriából, és azok Izráel országából egy kis leányt vittek el foglyul, és ez Naámán feleségének szolgált.
3 Pea naʻe pehē ʻe ia ki heʻene fineʻeiki, “Taumaiā kuo nofo ʻa ʻeku ʻeiki mo e palōfita ʻaia ʻoku ʻi Samēlia! he te ne fakamoʻui ia mei heʻene kilia.”
És monda ez az ő asszonyának: Vajha az én uram szembe lenne azzal a prófétával, a ki Samariában van, kétség nélkül meggyógyítaná őt az ő bélpoklosságából.
4 Pea naʻe ʻalu ange ʻae tokotaha, mo ne tala ki heʻene ʻeiki, ʻo pehē, “ʻOku pehē mo pehē ʻe he taʻahine ʻaia ʻoku mei he fonua ʻo ʻIsileli.”
És Naámán beméne, és elbeszélé az ő urának, mondván: Így s így szólott az Izráel országából való leány!
5 Pea naʻe pehē ʻe he tuʻi ʻo Silia, “ʻOku lelei, ʻalu, pea te u ʻatu ha tohi ki he tuʻi ʻo ʻIsileli.” Pea naʻa ne ʻalu, pea ne ʻave mo ia ʻae taleniti siliva ʻe hongofulu, mo e konga koula ʻe ono afe, mo e kofu kātoa ʻe hongofulu.
Akkor monda Siria királya: Menj el, és ím levelet küldök az Izráel királyának. Elméne azért és vőn magával tíz tálentom ezüstöt és hatezer aranyat, azon felül tíz öltöző ruhát.
6 Pea naʻa ne ʻomi ʻae tohi ki he tuʻi ʻo ʻIsileli, ʻo pehē, “Ko eni ʻoka hoko atu ʻae tohi ni kiate koe, vakai, kuo u fekau atu mo ia kiate koe ʻa Neamani ko ʻeku tamaioʻeiki, koeʻuhi ke ke fakamoʻui ia mei heʻene kilia.”
És elvivé a levelet az Izráel királyának, ezt írván: Mikor e levél hozzád érkezik, ímé az én szolgámat, Naámánt azért küldöttem hozzád, hogy őt gyógyítsd meg bélpoklosságából.
7 Pea naʻe hoko ʻo pehē hili ʻa ʻene lau ʻe he tuʻi ʻo ʻIsileli ʻae tohi, naʻa ne haehae ʻa hono ngaahi kofu, mo ne pehē, “He ko e ʻOtua au, ke tāmate mo fakamoʻui, kuo fekau ai ʻe he tangata ni ke u fakamoʻui ha tangata mei heʻene kilia? Ko ia mou vakai, pea mou tokanga ki heʻene kumi ha meʻa ke fakatupu ai ʻae kovi kiate au.”
De a mikor elolvasta az Izráel királya a levelet, megszaggatá az ő ruháit és monda: Isten vagyok-e én, hogy öljek és elevenítsek, hogy ez én hozzám küld, hogy gyógyítsam meg e férfiút az ő bélpoklosságából? Vegyétek eszetekbe és lássátok, hogy csak okot keres ellenem.
8 Pea ʻi heʻene fanongo ʻe ʻIlaisa ko e tangata ʻoe ʻOtua ki he haehae ʻe he tuʻi ʻo ʻIsileli ʻa hono ngaahi kofu, naʻa ne fekau ai ki he tuʻi, ʻo pehē, “Ko e hā kuo ke haehae ai ho ngaahi kofu? Tuku ke ne haʻu kiate au, pea te ne ʻilo ʻoku ai ha palōfita ʻi ʻIsileli.”
Mikor pedig meghallotta Elizeus, az Isten embere, hogy az Izráel királya ruháit megszaggatta, külde a királyhoz ilyen izenettel: Miért szaggattad meg a te ruháidat? Hadd jőjjön hozzám, és tudja meg, hogy van próféta Izráelben.
9 Ko ia naʻe haʻu ʻa Neamani mo ʻene fanga hoosi pea mo ʻene saliote, pea tuʻu ʻi he matapā ʻoe fale ʻo ʻIlaisa.
És elméne Naámán lovaival és szekereivel, és megálla az Elizeus házának ajtaja előtt.
10 Pea naʻe fekau atu ʻe ʻIlaisa ha tangata fekau kiate ia, ʻo pehē, “ʻAlu ʻo kaukau ʻi Sioatani ke liunga fitu, pea ʻe toe hoko mai ho kakano kiate koe, pea te ke maʻa ai.”
És külde Elizeus követet ő hozzá, mondván: Menj el és fürödj meg hétszer a Jordánban, és megújul a te tested, és megtisztulsz.
11 Ka naʻe ʻita lahi ʻa Neamani, pea ʻalu ia, mo ne pehē, “Vakai, naʻaku pehē ʻeau, te ne ʻomi moʻoni kituʻa kiate au, pea tuʻu, ʻo ne ui ki he huafa ʻo Sihova ko hono ʻOtua, mo ne ala ʻaki ʻa hono nima ki he potu, mo ne fakamoʻui ai ʻae kilia.
Akkor megharaguvék Naámán és elment, és így szólt: Íme én azt gondoltam, hogy kijő hozzám, és előállván, segítségül hívja az Úrnak, az ő Istenének nevét, és kezével megilleti a beteg helyeket, és úgy gyógyítja meg a kiütést.
12 ʻIkai ʻoku lelei hake ʻa ʻApana mo Paapaa ko e vaitafe ʻi Tamasikusi, ʻi he ngaahi vai kotoa pē ʻo ʻIsileli? ʻIkai te u faʻa kaukau ʻi ai, pea u maʻa ai? Ko ia, naʻa ne foki atu ʻo ʻalu ʻi he ʻita lahi.”
Avagy nem jobbak-é Abana és Párpár, Damaskus folyóvizei Izráel minden vizeinél? Avagy nem fürödhetném-é meg azokban, hogy megtisztuljak? Ilyen módon megfordulván, nagy haraggal elment.
13 Pea naʻe fakaofi atu ʻa ʻene kau tamaioʻeiki kiate ia, mo nau lea kiate ia, ʻo pehē, “ʻEku tamai, ka ne tala ʻe he palōfita ke ke fai ha meʻa lahi, ʻikai kuo ke fai ia? Kae muʻa hake eni, ʻa ʻene pehē mai kiate koe, ‘Kaukau, pea te ke maʻa ai?’”
De hozzá menének az ő szolgái, és szólának néki, mondván: Atyám, ha valami nagy dolgot mondott volna e próféta neked, avagy nem tetted volna-é meg? Mennyivel inkább, a mikor csak azt mondja, hogy fürödj meg és megtisztulsz?
14 Pea naʻa ne toki ʻalu hifo, mo ne kaukau ia ʻo liunga fitu ʻi Sioatani, ʻo hangē ko e lea ʻae tangata ʻoe ʻOtua: pea naʻe toe hoko mai kiate ia ʻa hono kakano, ʻo hangē ko e kakano ʻo ha tamasiʻi siʻi, pea naʻa ne maʻa ai.
Beméne azért a Jordánba, és belemeríté magát abba hétszer az Isten emberének beszéde szerint, és megújult az ő teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult.
15 Pea naʻa ne toe ʻalu ange ki he tangata ʻoe ʻOtua, ʻaia mo ʻene kau fononga kotoa pē, pea haʻu, ʻo ne tuʻu ʻi hono ʻao: pea naʻa ne pehē, “Vakai, ʻoku ou toki ʻilo eni ʻoku ʻikai ha ʻOtua ʻi māmani kotoa pē, ka ʻi ʻIsileli pe: pea ko ia ʻoku ou kole, ke ke maʻu ha meʻaʻofa mei hoʻo tamaioʻeiki.”
Azután visszatért egész kiséretével az Isten emberéhez, és bemenvén megálla előtte, és monda: Ímé, most tudom már, hogy nincsen az egész földön Isten, csak Izráelben! Azért most vedd el, kérlek, ez ajándékot a te szolgádtól.
16 Ka naʻe pehē ʻe ia, “ʻOku moʻui ʻa Sihova ʻaia ʻoku ou tuʻu ni ʻi hono ʻao, pea ʻe ʻikai te u maʻu ha meʻa. Pea naʻa ne kole fakamātoato ke ne maʻu ia; ka naʻe ʻikai loto ia ki ai.”
Ő pedig monda: Él az Úr, a ki előtt állok, hogy el nem veszem. Kényszeríti vala pedig őt, hogy elvegye; de ő nem akará.
17 Pea naʻe pehē ʻe Neamani, “Pea ka kuo pehē, ʻoku ou kole ai ke ʻomi ki hoʻo tamaioʻeiki ha kavenga ʻe ua ʻoe kelekele ke fakaheka ki ha miuli ʻe ua? Koeʻuhi ʻe ʻikai siʻi toe ʻatu ʻe hoʻo tamaioʻeiki ha feilaulau tutu, pe ha feilaulau ki ha ngaahi ʻotua kehe, ka kia Sihova pe.”
És monda Naámán: Ha nem; adj kérlek a te szolgádnak e földből annyit, a mennyit elbír két öszvér; mert a te szolgád többé égőáldozattal, vagy egyéb áldozattal nem áldozik idegen isteneknek, hanem csak az Úrnak.
18 “Ke fakamolemole ʻe Sihova ʻa hoʻo tamaioʻeiki ʻi he meʻa ko eni, ʻoka hū atu ʻa ʻeku ʻeiki ki he fale ʻo Limoni ke lotu ai, pea ʻoku ne faʻaki ki hoku nima, pea ʻoku ou punou hifo ʻi he fale ʻo Limoni: ʻo kau ka punou hifo au ʻi he fale ʻo Limoni, ke fakamolemole ʻe Sihova ʻa hoʻo tamaioʻeiki ʻi he meʻa ni.”
Ebben a dologban legyen az Úr kegyelmes a te szolgádnak, hogy mikor bemegy az én uram a Rimmon templomába, hogy ott imádkozzék, és ő az én kezemre támaszkodik, ha akkor én is meghajlok a Rimmon templomában: azt, hogy én meghajlok a Rimmon templomában, bocsássa meg az Úr a te szolgádnak ebben a dologban.
19 Pea naʻa ne pehē kiate ia, “Ke ke ʻalu ʻi he fiemālie.” Pea naʻa ne ʻalu ʻo mamaʻo siʻi mei he potu ko ia.
És monda néki Elizeus: Eredj el békességgel. És mikor elment ő tőle úgy egy mértföldnyire,
20 Ka naʻe pehē ʻe Kehesi ko e tamaioʻeiki ʻa ʻIlaisa ko e tangata ʻoe ʻOtua, “Vakai, kuo mamae ʻa ʻeku ʻeiki ki he tangata Silia ni ko Neamani, ko e meʻa ʻi heʻene taʻemaʻu mei hono nima ʻae meʻa naʻa ne ʻomi: kae hangē ʻoku moʻui ʻa Sihova, te u lele atu kiate ia, ʻo maʻu ha meʻa meiate ia.”
Géházi, Elizeusnak, az Isten emberének szolgája azt gondolta: Ímé az én uram megkimélé ezt a Siriabeli Naámánt, és nem akará tőle elvenni, a mit hozott volt; él az Úr, hogy utána futok, és valamit kérek tőle.
21 Ko ia naʻe muimui atu ʻa Kehesi kia Neamani. Pea ʻi he sio ʻa Neamani ki heʻene lele mai kiate ia, naʻa ne ʻalu hifo mei heʻene saliote ke fetaulaki kiate ia mo ne pehē, “ʻOku lelei kotoa pē?”
És utána futott Géházi Naámánnak. Látván pedig Naámán őt, hogy utána fut, leugrott a szekérből és eleibe méne és monda: Rendben van minden?
22 Pea naʻa ne pehē, “ʻOku lelei kotoa pē. Kuo fekau au ʻe heʻeku ʻeiki, ke fakahā, Vakai, kuo haʻu eni kiate au mei he moʻunga ʻo ʻIfalemi ʻae ongo talavou mei he ngaahi foha ʻoe kau palōfita: pea ʻoku ou kole ke ke foaki kiate kinaua, ha taleniti siliva ʻe taha, mo e ngaahi kofu kātoa ʻe ua.”
És monda: Rendben. Az én uram küldött engem, ezt mondván: Ímé most csak ez órában jött hozzám két ifjú az Efraim hegyéről a próféták fiai közül: adj kérlek azoknak egy tálentom ezüstöt és két öltöző ruhát.
23 Pea naʻe pehē ʻe Neamani, “Ke ke fiemālie pe, ʻave ʻae taleniti ʻe ua.” Pea naʻa ne ueʻi mālohi ia, pea naʻa ne noʻotaki ʻae taleniti siliva ʻe ua ki he kato ʻe ua, mo e ngaahi kofu kātoa ʻe ua, pea naʻa ne ʻai ia ki heʻene tamaioʻeiki ʻe toko ua; pea naʻa na fua atu ia ʻi hono ʻao.
És monda Naámán: Kérlek végy két tálentomot. És kényszeríté őt és egybeköte két tálentom ezüstöt két zsákba, és két öltöző ruhát, és azokat két szolgájának adá, a kik előtte vitték azokat.
24 Pea ʻi heʻene hoko atu ki he fale leʻo, naʻa ne toʻo ia mei hona nima, mo ne ʻai atu ia ki fale: pea naʻa ne tukuange ʻae ongo tangata ke ʻalu, pea naʻa na ʻalu.
De mikor a dombhoz ért, elvette tőlök azokat, és elrejté egy házban, és elbocsátá a férfiakat, és elmenének.
25 Ka naʻe hū atu ia [ki fale], mo ne tuʻu ʻi he ʻao ʻo ʻene ʻeiki. Pea naʻe pehē ʻe ʻIlaisa kiate ia, “Kuo ke haʻu mei fē Kehesi?” Pea naʻa ne pehē ʻe ia, naʻe ʻikai ʻalu hoʻo tamaioʻeiki ki ha potu.
Ő pedig bemenvén, megálla az ő ura előtt, és monda néki Elizeus: Honnét, Géházi? Felele: Nem ment a te szolgád sehová.
26 Pea naʻa ne pehēange kiate ia, “ʻIkai naʻe ʻalu ʻa hoku loto mo koe, ʻi heʻene tafoki mai ʻae tangata mei hono saliote ke fakafetaulaki kiate koe? He ko e kuonga eni ke maʻu kofu, mo e ngoue ʻolive, mo e ngoue vaine, mo e fanga sipi, mo e fanga pulu, mo e kau tamaioʻeiki, mo e kau kaunanga?
Ő pedig monda néki: Nem ment-é el az én szívem veled, mikor az a férfiú leszállott szekeréből elődbe? Most az ideje, hogy szerezz ezüstöt, és hogy végy ruhákat, olajfákat, szőlőket, juhokat, barmokat, szolgákat és szolgálóleányokat?!
27 Ko ia foki, ʻe piki kiate koe ʻae kilia naʻe ʻia Neamani, pea ki ho hako ʻo taʻengata.” Pea naʻa ne ʻalu atu mei hono ʻao ko e kilia ʻo tatau mo e ʻuha hinehina.
Azért rád és a te magodra ragad a Naámán bélpoklossága mindörökké. És kiment ő előle megpoklosodva, mint a hó.
