2 Tuʻi 19
1 Pea ʻi he fanongo ki ai ʻe Hesekaia, naʻa ne haehae hono kofu, pea kofuʻaki ʻae tauangaʻa, pea hū ia ki he fale ʻo Sihova.
És amint meghallotta volt Chizkíjáhú király, megszaggatta ruháit, zsákot öltött magára és ment az Örökkévaló házába.
2 Pea naʻe fekau ʻe ia ʻa Iliakimi, ʻaia naʻe pule ki he fale, mo Sepina ko e tangata tohi, mo e kau mātuʻa ʻoe kau taulaʻeiki, kuo kofuʻaki ʻae tauangaʻa kia ʻIsaia ko e palōfita ko e foha ʻo ʻAmosi.
És küldte Eljákímot, ki a ház fölött volt, meg Sebnát az írót és a papok véneit zsákba öltözötten Jesájáhú prófétához, Ámóc fiához.
3 Pea naʻa nau pehē kiate ia, “ʻOku pehē ʻe Hesekaia, Ko e ʻaho ni ko e ʻaho ʻoe mamahi, mo e tautea, mo e kape: he kuo haʻu ʻae fānau ki he fāʻele, pea ʻoku ʻikai ha mālohi ke fāʻeleʻi.
És szóltak hozzá: Így szól Chizkíjáhú: szorongatásnak, fenyítésnek és gyalázásnak napja e mai nap, mert eljutottak a gyermekek a méhszájig, de erő nincs a szülésré.
4 Heiʻilo ʻe lelei kia Sihova ko ho ʻOtua ke ongoʻi ʻae ngaahi lea kotoa pē ʻa Lapisake, ʻaia kuo fekau ʻe heʻene ʻeiki ko e tuʻi ʻo ʻAsilia ke manukiʻi ʻae ʻOtua moʻui: pea ke ne valoki ʻae ngaahi lea ʻaia kuo ongoʻi ʻe Sihova ko ho ʻOtua: ko ia ke ke hiki hake hoʻo lotu koeʻuhi ko e kakai ʻoku toe.”
Talán meghallja az Örökkévaló, a te Istened, Rabsákénak mind a szavait, akit küldött az ő ura, Assúr királya, hogy káromolja az élő Istent és szidalmazott azon szavakkal, melyeket hallott az Örökkévaló, a te Istened! Mondj tehát imát a még meglevő maradékért.
5 Ko ia naʻe haʻu ai ʻae kau tamaioʻeiki ʻa Hesekaia kia ʻIsaia.
És elmentek Chizkíjáhú király szolgái Jesájáhúhoz.
6 Pea naʻe pehē ʻe ʻIsaia kiate kinautolu, “Te mou tala pehē ki hoʻomou ʻeiki, ʻoku pehē mai ʻa Sihova, ʻOua naʻa ke manavahē ki he ngaahi lea kuo ke ongoʻi, ʻaia kuo kape ʻaki kiate au ʻe he kau tamaioʻeiki ʻae tuʻi ʻo ʻAsilia.
Akkor mondta nekik Jesájáhú: Így szóljatok uratokhoz: így szól az Örökkévaló: ne félj azon szavaktól, miket hallottál, hogy káromoltak engem Assúr királyának legényei.
7 Vakai, Te u tuku atu kiate ia ha tuʻoni matangi, pea te ne ongoʻi ha ongoongo, pea ʻe toe ʻalu ia ki hono fonua; pea te u pule ke tō ia ʻi he heletā ʻi hono fonua ʻoʻona.”
Íme, én adok beléje olyan lelket, hogy hírt hallván, visszatér országába; és elejtem őt kard által az országában.
8 Ko ia, naʻe toe ʻalu ʻa Lapisake, ʻo ne hoko ki he tuʻi ʻo ʻAsilia lolotonga ʻa ʻene tauʻi ʻa Lipina: he naʻe fanongo ʻe ia kuo ʻalu ia mei Lakisi.
Visszatért Rabsáké és találta Assúr királyát Libna ellen harcolva; mert hallotta, hogy ez elindult Lákhíeból.
9 Pea ʻi heʻene ongoʻi ʻae ongoongo kia Tilaka ko e tuʻi ʻo ʻItiopea, Vakai, kuo haʻu kituaʻā ia ke tauʻi koe; naʻe toe fekau ʻe ia ʻene kau talafekau kia Hesekaia, ʻo pehē,
Ekkor hallotta Tirhákáról, Kús királyáról, hogy mondták: íme kivonult, hogy harcoljon veled. És újra küldött követeket Chizkíjáhúhoz, mondván:
10 “Te mou lea kia Hesekaia ko e tuʻi ʻo Siuta, ʻo pehē, ʻOua naʻa tuku ke kākaaʻi koe ʻe ho ʻOtua ʻaia ʻoku ke falala ki ai, ʻo pehē, ‘ʻE ʻikai tukuange ʻa Selūsalema ki he nima ʻoe tuʻi ʻo ʻAsilia.’
Így szóljatok Chizkíjáhúhoz, Jehúda királyához, mondván: ne ámítson téged istened, akiben te bízol, mondván: nem adatik Jeruzsálem Assúr királyának kezébe.
11 Vakai, kuo ke fanongo ki he meʻa kuo fai ʻe he ngaahi tuʻi ʻo ʻAsilia ki he fonua kotoa pē, ʻi he fakaʻauha ʻaupito ʻakinautolu: pea te ke hao koe?
Hiszen te hallottad, hogy mit tettek Assúr királyai mind az országokkal, elpusztítván azokat, és te megmenekülnél?
12 He naʻe fakamoʻui ʻe he ngaahi ʻotua ʻoe ngaahi puleʻanga ʻakinautolu naʻe fakaʻauha ʻe heʻeku ngaahi tamai: ko Kosani, mo Halani, mo Lesefi, mo e ngaahi fānau ʻa Iteni ʻaia naʻe ʻi Tilasa?
Megmentették-e őket azon nemzetek istenei, melyeket megrontottak őseim: Gózánt és Cháránt, Récefet és Éden fiait Telasszárban?
13 Kofaʻā ia ʻae tuʻi ʻo Hemati, mo e tuʻi ʻo ʻApati, mo e tuʻi ʻoe kolo ko Sifaveimi, ʻo Hena, mo Iva?”
Hol van Chamát királya és Arpád királya, meg királya Szefarvájim városának, Hénáé, Ivváé?
14 Pea naʻe maʻu ʻe Hesekaia ʻae tohi ʻi he nima ʻae kau fekau ʻo ne lau ia: pea naʻe ʻalu hake ʻa Hesekaia ki he fale ʻo Sihova, pea naʻa ne folahi ia ʻi he ʻao ʻo Sihova.
S vette Chizkíjáhú a levelet a követek kezéből és elolvasta. Erre fölment az Örökkévaló házába és kiterítette azt Chizkíjáhú az Örökkévaló színe előtt.
15 Pea naʻe lotu ʻa Hesekaia ʻi he ʻao ʻo Sihova, ʻo pehē, “ʻE Sihova ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli, ʻoku ke ʻafio ʻi he vahaʻa ʻoe ongo selupi, ko koe ko e ʻOtua, ʻio, ʻa koe pe, ʻi he ngaahi puleʻanga ʻo māmani; kuo ke fakatupu ʻe koe ʻae langi mo māmani.
Imádkozott Chizkíjáhú az Örökkévaló színe előtt és mondta: Örökkévaló, Izraél Istene, aki a kérubokon székelsz, te vagy az Isten, te egyedül mind a föld királyságai fölött, te alkottad az eget és a földet.
16 ʻE Sihova, punou hifo ho fofonga, pea ke fakafanongo: ʻe Sihova fakaʻā ho fofonga, pea ke ʻafioʻi: pea ongoʻi ʻae ngaahi lea ʻa Senakalipe, ʻaia kuo ne fekau mai ia ke lea kovi ai ki he ʻOtua moʻui.
Hajtsd, oh Örökkévaló, füledet és halljad, nyisd meg, oh Örökkévaló, szemeidet és lásd, halljad Szanchérib szavait, melyeket küldött, hogy káromolja az élő Istent!
17 Ko e moʻoni, ʻe Sihova, kuo fakaʻauha ʻe he ngaahi tuʻi ʻo ʻAsilia ʻae ngaahi puleʻanga mo honau ngaahi fonua.
Valóban, óh Örökkévaló, elpusztították Assúr királyai a nemzeteket és országukat;
18 Pea kuo nau lī honau ngaahi ʻotua ki he afi: he naʻe ʻikai ko e ʻotua ʻakinautolu, ka ko e ngāue ʻae nima ʻoe tangata, ko e ʻakau mo e maka: ko ia kuo nau fakaʻauha ai ʻakinautolu.
és tűzbe vetették isteneiket, mert nem istenek azok, hanem ember kezének a műve, fa, és kő; tehát megsemmisítették.
19 Pea ko eni, ʻE Sihova ko homau ʻOtua, ʻOku ou kole kiate koe, ke ke fakamoʻui ʻakimautolu mei hono nima, koeʻuhi ke ʻilo ʻe he puleʻanga kotoa pē ʻo māmani, ko koe ko Sihova ko e ʻOtua, ʻio ko koe pe.”
Most pedig, oh Örökkévaló, Istenünk, szabadíts meg minket, kérlek, az ő kezéből, hogy megtudják mind a föld királyságai, hogy te Örökkévaló vagy Isten, te egyedül!
20 Pea naʻe toki fekau ai ʻe ʻIsaia ko e foha ʻo ʻAmosi kia Hesekaia ʻo pehē, “ʻOku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli, ‘Ko ia kuo ke lotu ai kiate au kia Senakalipe ko e tuʻi ʻo ʻAsilia kuo u ongoʻi.
És küldött Jesájáhú; Ámóc fia, Chizkíjáhúhoz, mondván: Így szól az Örökkévaló, Izraél Istene: amit imádkoztál hozzám Szanchérib, Assúr királya felől, hallottam.
21 Pea ko e lea eni ʻaia kuo folofolaʻaki ʻe Sihova kiate ia: Ko e tāupoʻou ko e taʻahine ʻa Saione ʻoku ne manukiʻi koe, pea katakata lumaʻi koe; kuo kalokalo ʻe he taʻahine ʻo Selūsalema ʻa hono ʻulu kiate koe.
Ez az ige, melyet szólt az Örökkévaló felőle: kigúnyolt téged, kicsúfolt téged Ción szűz leánya, mögötted fejet rázott Jeruzsálem leánya.
22 Ko hai ia naʻa ke manukiʻi mo kapekape ki ai? Pea naʻa ke hiki ho leʻo pea tangaki hake ho mata ki ʻolunga kia hai? ʻIo, ki he [Toko Taha ]Māʻoniʻoni ʻo ʻIsileli.
Kit káromoltál és gyaláztál, kire emeltél hangot ég magasan hordottad szemeidet? Izraélnek szentje ellen!
23 ʻI hoʻo kau talafekau kuo ke manukiʻi ʻa Sihova, mo ke pehē, Kuo u hoko ʻaki ʻeku ngaahi saliote ki he māʻolunga ʻo hono ngaahi moʻunga, ki he ngaahi tafaʻaki ʻo Lepanoni, pea te u tā ke hinga ʻae ngaahi sita lōloa ʻo ia, mo e ngaahi ʻakau matamatalelei ʻo ia ko e paini: pea te u hū ki he ngaahi fale nofoʻanga ʻo ia, pea ki he vaoʻakau ʻo hono Kameli.
Követeid által káromoltad az Urat és mondtad: szekereim sokaságával fölmentem én a hegyek magasságára, a Libánonnak legvégébe; kivágom sudár cédrusait, válogatott ciprusait, eljutok szélső hajlékáig, termőföldje erdejéig.
24 Kuo u keli peau inu ʻae ngaahi vai kehe, pea kuo u fakamomoa ʻaki hoku ʻaofi vaʻe ʻae ngaahi vaitafe ʻoe ngaahi potu naʻe kapui ʻaki ʻae tau.
Én ástam és ittam idegen vizet és kiszárítottam lábaim talpával mind az Egyiptomnak folyóit.
25 Naʻe ʻikai te ke fanongo talu mei muʻa, Ko au naʻaku fai ia, pea talu mei muʻa naʻaku fakafuofua ia? Pea ko eni kuo u fakahoko ia, koeʻuhi ke ke fakalala ʻae ngaahi kolotau pea ngaohi ia ko e ngaahi potu ngaongao pe.
Nemde hallottad, régtől én azt készítettem, őskor napjaitól fogva elvégeztem; most véghezvittem: úgy legyen, hogy romhalmokká rombolnak erősített városokat;
26 Ko ia naʻe siʻi ai ʻae mālohi ʻo honau kakai, naʻa nau lilika ai mo puputuʻu; naʻa nau tatau mo e mohuku ʻoe ngoue, pea hangē ko e ʻakau mata, ʻo hangē ko e mohuku ʻi he ngaahi tuʻa fale, pea hangē ko e uite kuo mahunu ʻi he teʻeki tupu hake.
lakóik pedig kurta kezűek, megtörtek és megszégyenültek; lettek mint a mező füve és a pázsit zöldje, mint a tetők füve és az üszögös gabona megnőtte előtt.
27 Ka ʻoku ou ʻilo ho nofoʻanga, mo ho fehufaki ki loto mo tuʻa, mo hoʻo lili kiate au.
Hiszen ültödet, mentedet és jöttedet ismerem, meg a háborgásodat ellenem!
28 Ko e meʻa ʻi heʻene hoko hake ʻa hoʻo lili mo hoʻo maveuveu ki hoku telinga, ko ia te u ʻai ai ʻa ʻeku mataʻu ki ho ihu, mo ʻeku meʻa taʻofi ki ho loungutu, pea te u fakatafoki koe ʻi he hala ʻaia naʻa ke haʻu ai.”
Mivel hogy háborgasz ellenem és gőgösséged fölszállt fülembe, teszem karikámat az orrodba és zabolámat a szádba és visszavezetlek az úton, melyen jöttél.
29 Pea ko e fakaʻilonga eni kiate koe, “Te mou kai ʻi he taʻu ni ʻae ngaahi meʻa ʻe tupu vao pe, pea ʻi hono ua ʻoe taʻu ʻae meʻa ʻoku tupu mei ai; pea ʻi hono tolu ʻoe taʻu, mou tūtuuʻi, pea tuʻusi, pea tō ngoue vaine, pea kai hono ngaahi fua ʻo ia.
És ez neked a jel: esztek ez évben utótermést, a második évben utóhajtást; a harmadik évben pedig vessetek és arassatok, ültessetek szőlőket és egyétek gyümölcsüket.
30 Pea ko e toenga kakai kuo hao ʻi he fale ʻo Siuta ʻe toe aka ia ʻo ʻalu hifo, pea tupu ai ʻae fua ʻi ʻolunga.
Ég Jehúda házának megmaradt része továbbra is gyökeret ver alul és gyümölcsöt terem fölül.
31 Koeʻuhi ʻe ʻalu atu mei Selūsalema ha toenga kakai, mo kinautolu ʻe hao mei he moʻunga ko Saione: ko e feinga ʻa Sihova ʻoe ngaahi tokolahi te ne feia ʻae meʻa ni.
Mert Jeruzsálemből fog eredni a maradék és a megmaradt rész a Ción hegyéről. Az Örökkévalónak, a seregek urának buzgalma cselekszi ezt.
32 Ko ia, ʻoku folofola pehē ʻa Sihova ki he tuʻi ʻo ʻAsilia, ‘ʻE ʻikai hū ia ki he kolo ni, pe fana ki ai ha ngahau ʻe taha, pe hoko mai ki ai ʻaki ʻae pā, pe te ne tanu puke ki ai.
Azért így szól az Örökkévaló Assúr királya felől: nem jön be ebbe a városba, nem lő oda nyilat, nem rohanja meg pajzzsal és nem hány föl ellene töltést.
33 ʻOku pehē ʻe Sihova, ʻi he hala ko ia naʻa ne haʻu ai, ko ia ia te ne toe ʻalu ai, pea ʻe ʻikai hū ia ki he kolo ni.
Az úton, amelyen jött, azon tér vissza, de ebbe a városba nem jő be, úgymond az Örökkévaló.
34 He te u maluʻi ʻae kolo ni, ke fakamoʻui ia, koeʻuhi ko au, pea koeʻuhi ko ʻeku tamaioʻeiki ko Tevita.’”
Megvédem e várost, hogy megsegítsem a magam kedvéért és szolgám Dávid kedvéért,
35 Pea ʻi he hokosia ʻae pō ko ia, naʻe ʻalu atu ʻae ʻāngelo ʻa Sihova, ʻo ne taaʻi ʻi he ʻapitanga ʻae kakai ʻAsilia, ko e tokotaha kilu mo e toko valu mano, mo e toko nima afe: pea ʻi heʻenau tuʻu hengihengi hake ʻi he ʻapongipongi, ʻiloange ko e kakai mate ʻakinautolu kotoa pē.
36 Ko ia naʻe ʻalu ai ʻa Senakalipe, pea ʻalu ia ʻo liliu ʻo nofo ʻi Ninive.
37 Pea ʻi heʻene lotu ʻi he fale ʻo Nisiloki ko hono ʻotua, naʻe taaʻi ia ʻe ʻAtalameleki mo Salesa, ko hono ongo foha, ʻaki ʻae heletā: pea naʻa na hola ki he fonua ko ʻAminia. Pea naʻe fetongi ia ʻi he pule ʻe Esa-Hatoni ko hono foha.
